Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-27 / 228. szám
/tocnTN 4 nEPÜJSAG 1989. szeptember 27. G-2000 Pályázat a tehetségekért A G-2000 Tudományos Tehetségkutató- és Gondozó Alapítvány kuratóriuma azon nemes eszme szolgálatában, hogy az átlagosnál jobb képességekkel rendelkező fiatal tehetsége minél inkább kibontakozhasson, és ez a szellemiség a nemzet épülését, a magyar gazdasági és tudományos élet felvirágzását elősegítse, pályázatot ír ki az alábbi feltételekkel: Egyszeri vagy rendszeres támogatást nyújt- rendkívüli, egyedülálló képességekkel rendelkező fiataloknak (25 éves korig), előnyben részesítve a számítástechnika, közgazdaságtan, politikai kultúra, nyelvtudás terén kiváló jelölteket,- fiatal pedagógusoknak és pedagógus közösségeknek a tehetség- gondozással kapcsolatos önfejlesztésének elősegítésére (35 éves korig),- a tehetségekkel foglalkozni kívánó nem pedagógus szakembereknek vagy azok közösségeinek. A pályázat összege egyéni pályázó esetében 60 ezer forint, csoportos pályázat esetén maximum 100 ezer forint Az 1989. november 15-ig beküldendő pályázatoknak 2 példányban tartalmazniuk kell a pályázó nevét, személyi adatait, pontos címét, valamint, hogy az élet mely területén mutat különös tehetséget és ezt hogyan kívánja továbbfejleszteni, illetve pedagógusok vagy egyéb pályázók esetében a végzett vagy tervezett tartalmi munka leírását. Fel kelt tüntetni ezenkívül az igényelt támogatás összegét és a pénz felhasználására vonatkozó elképzeléseket. A pályázatokról az alapítvány kuratóriuma 1990. januárjának első felében dönt. Az alapítvány címe: G-2000 Alapítvány, 6701 szeged, Pf. 2000 A szó elszáll, a tett értéket teremt Túl gyakran hallani az elmúlt hónapokban a halmozottan hátrányos helyzetű cigányságról, a cigányság megoldásra váró, égető gondjairól, de ismereteim szerint az elhangzott szó csak igen kevés helyen talált értő fülekre. Szó se róla, nem kis feladat a problémák okos és tényszerű felismerése, de még kevésbé az megoldásának megkísérlése. Ám ami most kezdődött Dombóváron, mégis okot adhat a bizakodásra, mert úgy látszik itt nemcsak beszélnek, tesznek is valamit, önként, egyetlen fillér anyagi támogatás nélkül, hogy azzal az értékét vesztett kifejezéssel é'ljünk, „társadalmi munkában”. A művelődési házban működő cigányklub - mert ilyen is van - egy hónappal ezelőtti összejövetelén felvetették, hogy esti iskolát szerveznének azoknak a cigányoknak, akiknek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. A szondázás túl jól sikerült, mert a , megkérdezettek nemcsak hogy maguk jöttek, de hozták ismerőseiket Dombóvárról, Döbröközről, sőt még Vázsnokról is. Szeptember 11-én megkezdődött a tanítás, 21, zömmel 18 éven felüli cigány fiatalnak, miután a Gárdonyi Géza Általános Iskola vállalta a kezdeményezés nyomán a vizsgáztatást és tankönyvvel látta el a „nebulókat”. Azon túlmenően, hogy a dombóvári tanács tud az esti iskola megszervezéséről, nem tesz, nem tehet semmit, anyagi eszközök hiányában, de a szervezőket talán ez nem is zavarja túlságosan. Önként vállalták, elkötelezettségből, tisztességből, mert a szó elszáll... mi. Fotó: DOMBAI Lesz-e festményárrekord? Lesz-e új csúcsteljesítmény azon a festményárverésen, amelyen Pablo Picasso egyik leghíresebb műve kerül kalapács alá? A párizsi árverési szakértők arra számítanak, hogy a „Pierette lakodalma” című mű megdönti a jelenlegi csúcseredményt a XX. századi alkotások kategóriájában. Annál is inkább, mert lehetővé teszik, hogy Japánból közvetlenül, kétoldalú videokapcsolat útján is lehessen licitálni. Márpedig az utóbbi időszakban a japán gyűjtők fizették a legmagasabb árakat. A jelenlegi csúcstartó ugyancsak Pablo Picasso egyik müve, amelyet májusban egy New York-i árverésen 43,5 millió dollárért vettek meg. A művészeti szakemberek szerint a mester két korszakának most kalapács alá kerülő alkotása értékesebb, mint a New Yorkban eladott kép: tehát minden bizonnyal többet is adnak majd érte. A francia csúcsot egy Modigliani-alkotás tartja, azonban azért még frankban sem adtak annyit Párizsban, mint a Picasso-műért New Yorkban: az „csak” 41 millió frankért kelt el a múlt év őszén. A november 30-án esedékes új árverést nagy gonddal készítik elő. A müvet előbb Párizsban, majd Tokióban is kiállítják. A „Pierette lakodalma” állítólag egy svéd gyűjtő tulajdona jelenleg. Újdonságpolc A szekszárdi Kossuth Könyvesbolt ajánlatából Cserhalmi Imre: Vonalban vagyunk? A postához mindenkinek van köze, tapasztalata és véleménye. Sőt, a Magyar Posta manapság a közélet és az infrastrukturális helyzet egyik neuralgikus pontja. Ám, hogy a Magyar Posta a köztudatban ne csak televíziós botrányként és kabarétémaként legyen számon tartott - ez megér egy könyvet. Politikai okok miatt is. A kötet hiteles, őszinte és érdekes képet ad ennek a sajátos világnak a mai állapotáról, az ott dolgozók életéről, különleges és átlagos sorsokrqj, köznapi erőfeszítésekről és ünnepi pillanatokról. A kamionosok és a repülősök után róluk szól a népszerű szerző új könyve. Papok a tolnai gimnáziumban Hitoktatás a pártházban? A hitoktatás lényege: az általános műveltség gyarapítása. A gyökerek felkutatása, megértése. Hisz rengeteg fogalom, kifejezés, gesztus biblikus eredetű. Lendvai István plébános a közelmúltban került Tengelicről Tolnára. Három helyen indította el a fakultatív hittanoktatást: a két általános iskolában és a gimnáziumban.- Nemzetmentő feladat ez - mondja -, hiába a gazdasági segély, ha nincs erkölcsi alapja a jövő nemzedékének. A gyerekek érdeklődők, fogékonyak, de nagyon hiányzik a háttér. Arra gondolok, hogy a mostani lurkók szülei sem részesültek lelki nevelésben. 30-40 évnyi kiesést kell behoznunk.- Nagy az érdeklődés?- Tavaly, ismereteim szerint, 40 gyermek járt hittanra, idén 250. Önként. Ez a bizonyítványba be nem kerülő, nem osztályzott fakultatív tárgy. Járhatnának többen is, de sokan még mindig félnek. Nem hiszik el, hogy „szabad”. Itt Tolnán eléggé megfélemlítettek az emberek. Olyan túlkapások voltak a korábbi pártvezetés részéről,-aminek a nyomai még ma is érződnek. Egy misére járó pedagógusnak például azt mondták néhány évvel ezelőtt: „Ugye, nem akarja, hogy áthelyezzük Bogyiszlóra tanítani?” Most meg hol tartunk? A jelenlegi MSZMP-titkár, Szűcs Ferenc egy igen érdekes ötlettel keresett meg. Tartsak hittanórákat a pártházban, a dolgozó - nem tanuló - ifjúságnak. Gondolkodási időt kértem... * Ez lesz a harmadik hittanóra a tolnai gimnáziumban, idén. (De úgy is mondhatnám, hogy ebben az évtizedben, vagy az utóbbi harminc-egynéhány esztendőben.) Átkísérem az oktatáson résztvevőket a parókiáról a gimnáziumba. Az utcán né- hányan dicsértesséket köszönnek, mások cinkosan összevigyorognak a fekete reverendák láttán. A plébános kísérői Arnold Fülöp decsi lelkipásztor és Arnold Zoltán kispap fesztelenül lépegetnek. Lendvai István az ablaknyitásról beszél. Arról, hogy próbálják meg feloldani a 40 éves tabut, heti egy alkalommal - péntekenként - 45 percben. A mai foglalkozást Arnold Fülöp tartja, így kezdi: Isten és ember közös műve a Biblia. E könyv megszületéséről lesz szó. Bármikor közbe lehet kérdezni...- Wy- Fotó: KISPÁL M. Tanítók és tanítványok Vége az órának Emlékművek, szakemberek és közterek Láthattuk a Magyar Televízió két évvel ezelőtti híradójában, hogy az országban elsőként Pincehelyen készültei a II. világháborúban elesett hősök, áldozatok emlékműve. Ma szinte naponta hallani hírt arról, hogy itt is, ott is összefog egy-egy közösség és emléket állít. Ezúttal olyan embereket szólaltatunk meg, akik részben munkaköri kötelességből, részben mint alkotóművész vannak jelen egy-egy emlékmű születésénél.- Milyennek látják az egyre szaporodó műalkotásokat köztereinken?- Ez a tény arra is kötelez - válaszol Fertőszögi Béláné, a Tolna Megyei Tanács művészeti főmunkatársa hogy ezek az emlékművek úgy fogalmazódjanak meg, hogy a település saját arculata, vállalása is benne legyen. Én azt nem szeretném, ha mind egyforma lenne. Jártam Györkönyben. Ott is felmerült az emlékmű állításának lehetősége. Arra gondoltak, hogy talán egy kopjafa lenne, mint... Igen, de egy német településen? Szóval látnak valamit az emberek, nyomban véleményt alkotnak, hogy ezt ők is meg tudják csinálni. Arra kell ösztönözni a jóakaratú és tisztességes szándékú embereket, hogy nézzenek körül. Keressenek meg művészeket, válogassanak a tervek közül és csak azután döntsenek egyik, vagy másik mellett. Legyen ez egy olyan közügy, amelyben mondjuk a faluból elszármazottakat is megkeresik, akiknek esetleg jobb lehetősége van a cél elérésére. Nagyon fontos az emlékművek helyének kiválasztása. Sok községben műemléki környezetbe kerül. Éppen ezért már a tervezés időszakában megkellene keresni az illetékes hatóságot az engedélyezésre. Példákat lehet sorolni, hogy megszületik az ötlet, azonnal tettek követik és közben egy sor akadályba ütköznek a hivatalos fórumokon. Ozorán például az emlékmű építési engedélyének kérelmekor derült ki, hogy az egy műemlék templom támfalának szélére kerül, ami statikailag gondot jelent és látványban is zavaró, mert lentről nem olvashatók a márványtáblákba vésett nevek, a Műemlékvédelmi Felügyelőség szerint. Borbás Tibor alkotását kedvezőtlen kompozícióként értékelték, de ennek véleményezésére a Képzőművészeti Lektorátust kellett felkérni. ők jó- „ nak értékelték a műalkotást és egyetértettek a művész elképzeléseivel.- Jó lenne, ha eltérnénk végre - mondják szinte egyszérre a szekszárdi képző- és iparművészek képviselői Fusz György és Baky Péter - az elmúlt 40 év művészetpolitikai gyakorlatától. Vagyis ne a szobor készüljön el először és utána keressük meg - esetleg a közösség bevonásával - a helyet annak. Erre már volt elég példa a legutóbbi évtizedek magyar művészettörténetében. Meg kell mondani, nem születtek szerencsés alkotások ezzel a módszerrel. A szocialista művészetpolitika előtti korokban ezt úgy oldották meg, hogy a közösség, a mecénás, a város először a köztéri alkotás helyét jelölte, mert ennek hiányában nem lehet a hely szellemének megfelelő, a környezetbe illő alkotást létrehozni. Azt is javasoljuk, hogy az alkotó személyét illetően is térjenek el a korábbi gyakorlattól és ne a barátom, a komám, a sógorom csinálja a szobrot, hanem az, akinek a munkáját a pártatlan zsűri a legjobbnak Ítéli és a közösség minősítése is erősítse meg a bizottság döntését. Legyen nyílt pályázat a megyében élő szobrászok részére, ezzel megteremtve az alapját egy új, közösségi mecenatúrának, amely alapja lehetne egy új állami mecenatúrának. Ezzel léphetünk egyet az új művészetpolitika irányába is. DECSI KISS JÁNOS Fiatal magyar fotóművészek sikere Két magyar nyertese is van az Air France légitársaság és Párizs város idei fotóművészeti pályázatának. Flesch Bálint és Tasnádi László kapott megbízást arra, hogy Párizsban készítsen felvételeket a francia fővárosról, annak lakóiról. Ugyanakkor két fiatal francia fotós hasonló pályázati megbízatással járt Magyarországon. Bruno Bourel és Malik Nahassia képei magyar kollégáik műveivel együtt szerepelnek a győztesek hétfőn megnyílt párizsi kiállításán. Az Air France francia légitársaság immár ötödik alkalommal irta ki Párizs városával együtt a sajátos pályázatot. Összesen húsz fiatal fotóst választott ki a kiváló szakértőkből álló nemzetközi zsűri. A külföldiek öt országból kerültek k^ ezt az öt. országot keresték fel viszont a fiatal francia fotósok. A kiállítást, amelyet Párizs városa állandó fotóbemutatójának helyiségében, a Forum des Hallban rendezték meg, Francoise Panafieu, városi kulturális tanácsnok és Jean-Didier Blanchet, az Air France vezérigazgatója jelenlétében nyitották meg.
