Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-01 / 206. szám

1989. szeptember 1. NÉPÚJSÁG 3 A közéletből a közétkeztetésbe, avagy miért mondott le a dunaföldvári népfronttitkár Bízni és tenni A legtöbb ember az esetek többségé­ben foggal-körömmel ragaszkodik meg­szerzett pozíciójához. Sokszor még nyu­galma, egészsége kockáztatása árán sem hajlandó elért rangjáról lemondani. Talán ezért is van, hogy hiába beszélnek manapság annyit bizonyos posztokon a vezetőváltás szükségességéről, mégis elég nehézkesen mennek ezen a téren a dolgok. Ezért is hatott meglepetésként a hír, amit a függetlenített városi népfronttitká­rok legutóbbi megválasztásakor hallot­tam, hogy az egyik biztos nyerő - akinek munkájával tökéletesen meg voltak elé­gedve, és akinek még konkurense sem volt, mivel egyes jelölés volt - visszalé­pett. Nem kíván többé függetlenített funk­cionárius lenni -, mondta a dunaföldvári városi népfronttitkár, és más, nem vezető állást keresve és találva magának, napo­kon belül búcsút mondott a közéletnek. Hogy mi indította erre, a bizonyára ko­rántsem könnyű döntésre Palasikné Csontos Zsuzsát, arra új munkahelyén, tőle magától próbáltam választ kapni.- Semmi különös nincs a dolog mö^ gött, nem is érdemes írni róla - próbálja elhárítani az érdeklődést a volt népfront­titkár. - Nem voltak személyes konfliktu­saim, látványos ütközéseim. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy most, amíg még tu­dok másba kezdeni, addig kell váltanom.- Igen ám, csakhogy akik ismerik, tud­ják, hogy imádott nyüzsögni, szervezni, emberek ügyes-bajos dolgaival foglal­kozni. Most meg itt ül egy csöppnyi iro­dában és a dunaföldvári iskolák-óvodák élelmezését intézve naphosszat csak számlákkal foglalkozik. Ráadásul még csak harmincnyolc éves...- Tény, hogy ez a hely kevésbé moz­galmasnak látszik, de 1200 gyerek élel­mezése, az étkeztetésükhöz szükséges anyagok beszerzése sem kis feladat. Egyelőre még új minden, bele kell tanul­nom, reggeltől estig itt ülök. Ami az izgal­mat illeti, az meg itt is akad épp elég. Képzelje el, mi van olyankor, mikor kide­rül reggel, hogy a szállítók nem hozták Enyhülnek a vegyipar benzingondjai A Tiszai Vegyi Kombinátot érintő, vegyipari benzinhiányból adódó gondok enyhítését segítő legújabb fejleményekről érdeklődött Antal La­jostól, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt kereskedelmi igazgató­jától az MTI munkatársa. A tájékoztatás szerint oldódnak a feszültségek, részben tőkés import­ból származó vegyipari benzin be­szerzésével - amelyet a TVK közvet­lenül a Mineralimpex közreműködé­sével kap meg -, másrészt pedig az OKGT többlet árualapjainak átadása is enyhíti a hiányt. Augusztusben 85 ezer tonna vegyipari benzinre lenne szüksége a TVK-nak. Ebből 50 ezer tonnára vállalt fedezetet a tröszt, de most további négyezer tonna szállí­tására is kötelezettséget vállal. Szep­temberben pedig a korábban jelzett 35 ezer tonna helyett az eddigiek szerint 41 ezer tonna ipari benzint szállít, és folyamatosan vizsgálja en­nek a mennyiségnek a további növe­lését. Ehhez az is hozzájárul, hogy augusztus utolsó napjaiban a szovjet fél a korábban jelzett mennyiségen felül 6000 tonna A-92-es motorben­zint indított útnak Magyarországra, s ez a tétel várhatóan még szeptember első felében megérkezik. A szov­jet partnerek ezenkívül lehetőséget keresnek további 10 ezer tonna mo­torbenzin szállítására. A pótlólagos tételek azonban így is csupán enyhí­tik, de még nem oldják meg a TVK gondját. meg az aznapi ebédhez szükséges tejet, húst! Olyankor rohanhatok máshonnan beszerezni. Szóval, azért nem olyan unalmas munkahely ez sem.- Lehet, hogy ezzel másokat meggyőz, de én láttam, hallottam önt jó pár értekez­leten, tanácskozáson felszólalni, esemé­nyeket megszervezni, rendezvényeket irányítani, azért hallgatom kétkedve ezt az egészet. Ráadásul az eddigi pályafu­tása is mást mutat, hiszen mezőgazdasá­gi technikus létére mindig olyan területe­ken dolgozott, ahol inkább emberekkel, mintsem a termeléssel, a gazdasággal kellett foglalkozni. Ha jól tudom, nép­fronttitkárnak éppen személyzeti vezetői posztról csábították el annak idején.- Jó, ebben tényleg van valami, voltam titkárnő, munkaügyis, személyzetis. De azért olyan nagy ellentmondás még sincs, mert végül itt is embereket irányítok.- Igen ám, csakhogy itt naponta ugyanazokkal a gondokkal találkozik. Városi népfronttitkárként pedig sok ér­dekes embert ismerhetett meg, sokfajta munkába nyert betekintést, részt vett a város közéletében. Városi szinten min­denről értesült, sok mindenkit ismert. Most itt nagy a csönd...- Csendesebb, de nehezebb. Ezen a területen nem lehet félrerakni a problé­mákat, másnapra halasztani az elintézé­süket. Itt rögtön cselekedni kell, hiszen a gyerekeknek - történjék bármi is - reg­gelit, ebédet, uzsonnát kell adni. Szük­ség van itt rám, a munkámra, arra, hogy megoldjam a gondokat.- Szóval nem bánta meg a döntését?- Nyakig ülök a munkában, nem volt még időm ezen gondolkodni. Lehet, hogy egy idő után hiányozni fog a nyüzsgés, a jövés-menés, hiszen imádtam a népfron­tos munkát, de ha egyszer már így hatá­roztam, akkor végigcsinálom. Sok álmat­lan éjszakám volt a döntés előtt és azóta is, de egyelőre úgy gondolom, hogy jól választottam, mert ki tudja, hogy öt év múlva lesz-e még népfront és hogy újra megválasztottak volna-e. A megyebizottságon hallottuk A KPVDSZ köszöni, jól van... ...de azért átalakul? Nem lehet, de legalábbis a közelmúlt­ban nem lehetett irigylésre méltó helyzet­ben a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szakszervezete (KPVDSZ), hiszen a „fenti”, azaz a buda­pesti vezetés hatalmi harcairól, széthú­zásáról beszámoló sajtó- és rádióhírek még a széthullás vízióját is szemünk elé vetítették. A helyzet remélhetőleg nem ennyire vészterhes, s az utóbbi időben mintha valóban megszelídültek volna az információk erről a nagy múltú szerve­zetről. A KPVDSZ Tolna Megyei Bizottsá­gát mindenesetre elkerülte a felül tombo­ló vihar, legalábbis ezt tudtuk meg Tóth- né Makrai Zsuzsa titkártól.- Ami a központban történik, arról nem kívánok nyilatkozni, mivel arról amúgy is beszámoltak az újságok - mondta Tóth- né Makrai Zsuzsa. - Annyi bizonyos, hogy azok a problémák semmiféle mó­don nem éreztették hatásukat nálunk. Mostanság amúgy is más tennivalók fog­lalkoztatják a megyei tagságot.- Megtudhatnánk erről részleteket?- Napirenden szerepel a megyebizott­ság szövetséggé való alakulása, ágazati szinten. Minden bizonnyal elkerülhetet­lenné válik a KPVDSZ nevének a megvál­toztatása is, hiszen várhatóan nem ugyanazok a szakmák lépnek egymással szövetségre. Úgy gondolom, a rövidítés kevesebb betűből fog állni, de részlete­sebben és felelősséggel erről a témakör­ről csak a szeptember 6-i alakuló ülés után van értelme beszélgetni. A többlettermés nem jelent föltétlenül többlet árualapot - mondja az Illetékes, magától értetődő természetességgel. Emiatt történhetett meg, hogy a kilenc év óta először kiváló kajszitermés legföljebb ha az országban idén főzött pálinka meny- nyiségére fejti ki jótékony hatását. A dömping - tapasztalhattuk - nem mutat­kozott meg a fogyasztói árakban, és az exportlehetőségeket sem tudtuk kihasz­nálni. Pont. Illetékes ennyit mond mind­össze, csak az okokat kutató unszolásra folytatja. Nagy kajszitermő területeinken „ösz- szeérett” a gyümölcs. Magyarul: a ké­sőbbi fajták türelmetlenek voltak, s addig tolakodtak, amíg a koraiakkal egy időben váltak éretté. Aligha csodálható hát, ha ezt a sietséget sem szedéssel, sem az el­szállítással nem lehetett követni! Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a tőkés piac - mivel ritkán jelenünk meg ott sárgabarackunkkal - nem kapkodott úgy a termék után, mint hittük. Szocialista piacon a többletnek megfelelően sikerült ugyan a kontingenseket növelni, de a külkereskedő Hungarofruct nem tudott élni a nagyobb lehetőséggel; nem volt ugyanis étkezési minőségnek megfelelő Újabb almaültetvények is a kivágás sorsára juthatnak, amennyiben a gyü­mölcs termelésének gazdaságosságát nem sikerül megoldani - jelentette ki Lux Róbert, az Almaegyesülés igazgatója csütörtökön a Kereskedelmi Miniszté­riumban a termelők, felvásárlók, feldol­gozók és a kereskedelmi szervezetek képviselőiből álló szakmai bizottság ülé­sén, amelyen az idei almatermés sorsá­ról tárgyaltak. Az egyesülés igazgatója érveit is sorol­ta. Az üzemek olyan helyzetben termelték meg a megfelelő hazai ellátáshoz és az exporthoz elegendő almát, amikor a munkabér és a közteher egyik évről a másikra több mint 10 százalékkal, az al­mások növényvédő szerei átlagosan 30 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor, bár az üzemek idén sem kapnak többet a gyümölcsért, azt az erkölcsi hátrányt is elszenvedik, hogy mindenki arról beszél: a „kiszerelés”. Azaz a ládába megfele­lően csomagolt, a szükséges óvatosság­gal szállított és hűtött gyümölcs helyett hiába kínáltuk az ömlesztett kajszit... Vagyis nem teljesen hiába. Az ipari célú export ugyanis várhatóan jól alakul - nyugtatja meg az Illetékes a hallgatósá­got. Már nem is azon dühöngök, amin né­hány hete, amikor - a rekordtermésről egyre újabb és újabb híradásokat hall­gatva - az egyik szekszárdi ABC-ben föl­fedeztem a világ legrondább kajsziját. El- szégyellhette volna magát a mogyoró mellette, ami a méretét, s a zöld alma mel­lett, ami a színét illeti. Igaz, hogy rotha­dásnak még csak egyik-másik szem in­dult. Huszonöt forintért kínálták... De mondom, már nem csak ez bosszant. Sokkal inkább az az össznépi tehetetlen­ség, amivel nemhogy a bajból nem tu­dunk kimászni, de a szerencsét is képe­sek vagyunk magunk ellen fordítani. Alig­ha nevezhető ugyanis másnak, mint te­hetetlenségnek az, ha ládákon, gondo­sabb szedésen, körültekintőbb szerve­zésen múlna mindössze, hogy jelentős valutabevételre tegyünk szert, vagy leg­alább némileg lesimitsuk hazánk fiai túl­az alma termelését az állam támogatja. Ezzel szemben az az igazság, hogy a ter­meléshez és a gyümölcs tárolásához szükséges kölcsönöket 25-30 százalé­kos kamatra adják, ilyen körülmények között sem az új gépek beszerzésére, sem a hűtőtárolók felújítására nem tud­nak költeni, esetenként inkább arra kényszerülnek, hogy a tárolókat kihasz­nálatlanul hagyják. Már az idei szüretet és termékforgal­mat is kedvezőtlenül érinti, hogy a nagy­méretű tartályládák és a rekeszek, almás kartonok hiányával kell számolni. A ter­melőket hátrányosan érinti, hogy vi­szonylag jelentős mértékben csökkent a szocialista országokban értékesíthető alma mennyisége. Többen szorgalmaz­ták, hogy az alma tárolásához, készle­tezéséhez további kedvezményeket is kapjanak a gazdaságok és a szövetkeze­tek. ságosan is fölborzolt kedélyét, mégsem tesszük. Tehetetlenség. Vagy talán... tehetség- telenség? A két fogalom nyelvtanilag aligha áll távol egymástól, s édes testvé­rek a gyakorlatban is. Tudom, mégsem emlegethetem feltűnően ez utóbbit, hi­szen gyakran hallom; legfőbb bajaink egyike az önbizalom, az önbecsülés hiá­nya. Dehogyis akarom ezt tovább rom­bolni, hiszen, ha nem bízunk össznépi képességünkben, akkor valóban nem mehetünk semmire. Halkan azért meg­jegyzem; nem elég bízni. Tenni is kell, mindenkinek a maga dolgát. Van, akinek ládáról gondoskodni, a teherautók érke­zését megfelelően ütemezni, vagy éppen a vevő kívánsága szerinti csomagolásra felügyelni. Másoknak pedig időben, egy napot sem késve leszedni a termést, s betartani a csomagolásra vonatkozó uta­sítást. Az Illetékes azt is mondta, hogy au­gusztus végére, szeptember elejére - ki hiszi a mai, 50 forintos árak mellett? - dömping várható paprikából. A palántá- zott és a szabad földbe vetett növény Vállalkozók figyelmébe! A Tolna Megyei Népújság au­gusztus 29-i, keddi számában az amerikai nagykövetnek, Mark Pal- mernek a megyei pártbizottságon tett látogatásáról, illetve dr. Jánosi György első titkárral folytatott meg­beszéléséről szóló tudósításon, s ennek a tudósításnak is a magánvál- lakozások támogatására vonatkozó részén valószínűleg minden vállal­kozó szeme megakadt. A címoldalon megjelent monda­tok egyértelműen arra utalnak, hogy George Bush amerikai elnök által felajánlott 25 millió dollár támogatás kizárólag és kifejezetten a magán- vállalkozók között kerül felosztásra. A kisiparosok érdekképviseleti szervezetének Tolna megyei vezető­sége részt kíván venni az egyéni és társas magánvállalkozások igényei­nek feltérképezésében, összegyűj­tésében. Részben Soponyai János megyei titkárhelyettesnek a megyei tanács általános elnökhelyettesével és ipari osztályának vezetőjével folytatott megbeszélése eredményeképpen kívánja az érdekképviselet kezde­ményezni a magánvállalkozók által a meglevő vállalkozások fejlesztésé­hez, munkahelyteremtő beruházá­saihoz szükséges anyagok, eszkö­zök és szolgáltatások fedezetére tá­mogatásként jelentkező igények ösz- szegyűjtését és közvetítését az ame­rikai partner felé. Erre annál is inkább szükség van, mert pár héten belül olyan fórum kerül megszervezésre a megye- székhelyen, ahol az érintett vállalko­zók és az érdekképviselet vezetői közvetlenül találkozhatnak az ameri­kai tárgyalópartnerekkel. Ezért a sajtó hasábjain hívja fel a Kiosz-szervezete a támogatásban részesedni akaró magánvállalkozók figyelmét, hogy igényüket lehetőleg írásban, rövid időn belül a Kiosz me­gyei titkárság menedzserirodájára (Szekszárd, Mikes u. 24.) jelezzék. Az előzetes felmérésre azért van szükség, mert a támogatások odaí­télésére vonatkozó feltételek kidol­gozását a konkrét igények ismerete messzemenőkig elősegítené. A támogatási igényeket a vállalko­zás pontos leírásával egyéhi és tár­sas vállalkozások, kisiparosok és magánkereskedők, önálló gazdasá­gi munkaközösségek, belföldi társa­ságok a szükséges eszközök, gé­pek, jármüvek, berendezések im­portból való beszerzésére vonatko­zóan a dollárösszeg feltüntetésével jelezhetik a Kiosz megyei titkárság menedzserirodájánál, ahol bővebb felvilágosítást Baka Gézáné ügyin­téző, vagy Soponyai János megyei titkárhelyettes ad. KIOSZ TOLNA MEGYEI SZERVEZETE Termékszerkezetet váltott” két egri munkás Gomba szaporít ó-anyag előállítását kezdte meg két egri ipari munkás család. A havonta 30 ezer kilogramm gomba előállításához szükséges alapanyagot készí­tő családi kollektíva, ötfajta laskagombának törzskönyvezett szaporítóanyagát állítja elő, amelyet szövetkezeteknek, kistermelőknek adnak tovább termesztés­re. MTI-fotó: H. Szabó Sándor F. KOVATS ÉVA ugyanis „összeérik”... (rostás) Almagondok

Next

/
Oldalképek
Tartalom