Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23. TOLNATÁJ - 5 Degenerálódásunk...? A „de genere" - kifejezés valami­kor az ántvilágban az előkelő, ősne­mes családból való származást je­lölte. A degenerálódás ebből szár­maztatható, de már elfajzást, hanyat­lást, biológiai és erkölcsi értéktelene- dést jelent. Szerencsére nem lehet ál­talánosítani, de ennek a kelleténél sokkal bőségesebben akadnak jelei. Olyannyira, hogy már-már oda se fi­gyelünk, életünk természetes!?) ré­szeivé, a mindennapok tartozékaivá váltak. Néhány hete a tv „A HÉT” műsorá­ban döbbenetes képsorokat közöltek az egyik fővárosi művelődési házban látogatható „Fekete lyuk” elnevezésű, mondjuk úgy, hogy tartózkodási hely­ről. Tartózkodnak benne, egymást ta­posva, együtt vonagolva éppen ele­gen. Döbbenetes kinézetű fiatalok, akik az ittlét legnagyobb örömét abban lelték, hogy senki se törődik a másik­kal. Igaz nem is bántja, de ha részeg­ségből, vagy kábítószerből kifolyólag a földre kerül, akkor egyszerűen átlép fölötte. Természetesen senki nem akar a „mai fiatalok ellenlábasaként feltűn- . ni, hiszen ez a titulus valamikor a mai öregeket is megillette és akkor se bók­nak számított, hanem bírálatnak. Csakhogy mai középöregként vissza­tekintve az akkori időkre, úgy tűnik, hogy a múlt és jelen között volt egy je­lentős különbség. Aki randalírozott se akart másnak látszani, mint ami volt. A fiú fiúnak, lány lánynak, noha az előb­biek természetesen már férfiaknak, az utóbbiak pedig érett nőknek vélték ön­magukat. Manapság a férfiak nőiesen öltözködnek, magasított cipősarkat és fülbevalót hordanak, a lányok pedig férfiasnak vélten. Továbbá létezik az unisex, melynek képviselőiről csak a háború után Budapesten létezett vet­kőztetek tudnák megállapítani, hogy mityen nemhez tartoznak. Ezzel párhuzamosan létezik a vélt erő mutogatása is. A SAT 1. tévé adás westernjeinek szereplői szolid zsúr- fiúknak tűnnek a rézszegekkel kivert, bőrdzsekis, rohamutász csizmákkal vetekvően kopogó járású daliák mel­lett, akikkel úton-útfélen találkozunk. Egyedül ritkán, inkább csapatostól és ilyenkor tanácsos kitérni előlük, mert falkában hamar hajlamosak megmu­tatni, együttesen már korántsem meg­vetendő erejüket. Ugyanakkor a cipő­húzóval felölthető nadrágok cingár, pi­paszár és O-lábakat rejtenek. (A hon­védség egyre több fiatalt kénytelen a sorozásnál visszadobni, fizikai alkal­matlanság miatt.) A fülbevalókat né­hol nem elvetendő méretű biztosító­tűk helyettesítik, a II. Rákóczi Ferenc és nagy Bercsényi Miklós esetében még mutatós frizurákat pedig a fejte­tőn ékeskedő, körös-körül felborot­vált kakastaréjok, vagy a kanpulyka nyitott faroktollazatára emlékeztető fejdíszek. A zene, a muzikalitás eltűnőben van. A hómezőkön holdra vonító éhes far­kasok dala helyettesíti, talajtornabaj- nokokat szégyenbe hozó testmozgá­sokkal karöltve és a közönség őrjöngő lelkesedésétől kísérve. Beethoven éppúgy foroghat sírjában, mint Lehár, Huszka Jenő, vagy Fráter Loránd. Mindez nem vád, hanem tört része a bárki által megállapítható és közis­mert tényeknek, tehát ténymegálla­pítás. Az orvos is a tünetekből igyek­szik következtetni az azokat kiváltó betegségre. Sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint mi, akik a javulás legcseké­lyebb reményét se látjuk magunk előtt és bármennyire szeretnénk is, nem tu­dunk gyógyulást hozó orvosságokat javasolni. A tünetek mögött ugyanis el­keseredés, kiúttalanság van. Ha valaki semmi jelét nem látja annak, hogy vál­toztasson a sorsán, akkor kínjában üvölt. Nagyon hosszú évekig, cseppet sem forradalmi helyzetben, hirdettük a „forradalmi” helytállás szükségessé­gét. Még úttörőcsapatok gyűlésein is, melyek - döbbenetes, de létezett ta­pasztalat - sokszor kísértetiesen ha­sonlítottak a felnőttek véget érni nem akaró, szócséplő értekezleteire. A munka becsület és dicsőség dolga volt, ennek hirdetése azonban sokkal magasabb életszínvonalat eredmé­nyezett, mint tényleges végzése. Elju­tottunk oda, hogy a még magukat bíró és szerencsésebb meglettek segítsé­ge nélkül egy fiatal a legjobb szándéka ellenére se állhat a maga lábára, juthat lakáshoz, alapíthat családot. Aztán lassan le is mond minderről, inkább minden ellen lázad, nem hisz senki­nek, többnyire önmagának se, de esz­méknek, erkölcsi elveknek a legkevés­bé, hisz ez utóbbiakat a gyakorlatban unos-untalan látta már megcáfolva. Nem magyar sajátosság, de mert itthon vagyunk, nekünk a magunk feje kell, kellene, hogy fájjon. A teljes politi­kai passzivitás, a tömegek szinte mér­hető kiábrándultsága láttán úgy tűnik, hogy már önmagunkért se fáj. Fecseg a felszín és hallgat a mély. Vagy ordít az égre, lázad, formalista módon, kül­sőségekkel tüntet és közben - bármi­lyen kevéssé tetsző is ez a szó - dege­nerálódik. ORDAS IVAN Ki fújja meg a levest? A elöntés megszületett, a megoldás nem Aki előbb megy, intöt kap Ki fújja meg a levest? Sorban állás kívül kulturáltabb formában megoldani, alkalmat­lan funkcióinak ellátására is. Azon vélemé­nyében sincs egyedül, hogy nem elvonásra, vagy mondhatni megtakarításra, hanem fo­kozottabb támogatásra lenne szükség.- Nézzen körül - mondja egy idősebb pe- dagógusnö - ez egy nevelési terület Itt kelle­ne kulturált étkezési szokásokra tanítani is­kolásainkat Itt három nap alatt azt is elfelejtik, amit esetleg előtte otthon már megtanultak. A zaj valóban pokoli, csendet rendet teremteni szinte lehetetlen, nem is vállalkozik rá egyet­len nevelő sem. Mindenki kénytelen nógatni, sürgetni „gyermekeit” mert annyian állnak sorban. Nem kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek az étkezési beosztásuk miatt időnként a délelőtti tanítás befejezése után akár egy órát is várakozniuk kell amig hozzájutnak az ebédhez, és mindezt az amúgy is egyre zsugorodó szabadidejükből veszikel. Aki előbb mtegy, mintahogy a kiírás­ban szerepel, intőt kap. Az ebéd jónak tűnik, ottjártunkkor csontle­ves, főzelék, fasírozott volt A heti összeállítás, már amennyire e sorok írója ért hozzá, az igé­nyességet tükrözi. Azadagokattekintve mini­mum varázslónak kell tekinteni azt aki ezt előállítja 19,60 forintért Igaz, a leves tűzön főtt jellegénél fogva forró, ventillátor és idő hiá­nyában nincs aki megfújja. A forró étel pedig köztudomású egészségtelen, legalább any- nyira, mint amennyire alkalmatlan a Marx ut­cai étkezde arra, hogy ott a lurkók megismer­kedjenek a kulturált étkezési szokásokkal. Aligha vitathatja bárki a városi tanács tisz­tességes szándékát csak hát a szándék ön­magában véve kevés, ha a végrehajtás na­gyobb kárt okoz, mint amennyi anyagi hasz­not hajt MOLNÁR ISTVÁN FOTÓ: DOMBAI ISTVÁN A dombóvári Molnár György Általános Is­kola évnyitóján hangzóit el, hogy ettől az évtől kezdve nem lehet ebédeltetni a gyerekeket menzás rendszerben a Hotel Dombóvár étte­remben. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy ehhez nem járul hozzá az ét­terem új szerződéses üzletvezetője és mint kiderült ennek pont a fordítottja történt A döntést a tanács hozta, nevezetesen a műve­lődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosz­tály, közismertebb nevén a MEIS. Tette ezt azért, mert ez idáig vállalta azt a plusz költsé­get amit az éttermi a gyermekélelmezés je­lentett, ezután nem. Természetesen nem kis pénzről van szó, hiszen az ilyen jogcímen kifi­zetett összeg 1988-as évben közel 1 millió 200 ezer forint volt A menzások zöme a Zrínyi iskola Marx ut­cai étkezdéjében ebédel, a létszám tavaly át­lagban 980-1000 gyermek és felnőtt volt, akikeddig a hotelben étkeztek. Atanácsi szá­mítások szerint éppen az általános iskolai létszámcsökkenés miatt ezzel a plusszal sem érik el az idén a tavalyi számot viszont jelen­tős összeg takarítható meg. Csakhogy a szá­mításokba egy kis hiba csúszott. A Marx utcai menza eddig is túlzsúfolt volt, valamikor 640 főre tervezték, jelenleg az érvényben lévő ta­nácsi engedély alapján 1000 személyre főz­hetnének. Ez év szeptember 12-én a bejelen­tett gyermeklétszám 1273volt már aki itt ebé­delt de az elszállított mennyiségekkel és a felnőttétkeztetéssel együtt 1800 adagot főz­tek le. A konyhai kapacitás ezek szerint adott, de az étkező kicsi, nem is szólva a várakozás­ra szolgáló helyiség méreteiről és a ruhafo­gasok számáról. Igaz, most még nincs mit Sorban állás belül ráakasztani, de télen, vagy esőben ha ilyen mérvű lesz a sorban állás, márpedig mitől csökkenne, akkor nagy valószínűséggel azt a személyt látná szívesen a sorban állók kö­zött gyermeke helyett a szülő, aki ezt a dön­tést meghozta. Attól, hogy az élelmezésveze­tők vállalták az említett létszámot is, még nem lett nagyobb az ebédlő. Egy-egy osztálynak, vagy csoportnak a belépés pillanatától a tá­vozásig átlagosan 20 perc áll a rendelkezé­sére, hogy megebédeljen és ebbe beletarto­zik a kétszeri sorban állás is, az ebédért, és a mosogató előtt A kísérő pedagógusok véle­ménye szerint a zsúfoltság és az étkeztetés módja egyenesen felháboritó. Keresnyei Já­nos pedagógus úgy fogalmaz, hogy az a ta­nács, aki nem képes a gyermekétkeztetést személy védelmében. Persze nemcsak adunk, hanem be is vonunk lőfegyvert. Két évvel ezelőtt például egy már korábban le­szerelt katonatiszttől - a hanyag tárolás kö­vetkeztében - eltulajdonították a pisztolyt. Az illető, aki a lopást elkövette, a szekszárdi vasútállomás felé vezető úton elkezdett lö­völdözni, szerencsére csak a levegőbe lőtt és nem személyekre célzott. A fegyvert ter­mészetesen azonnal bevontuk tulajdono­sától.- Akinek van engedélye és tart a bűnö­zőktől, az az utcán is magánál tarthatja a lő­fegyvert?- Igen, de a használata már szabályok­hoz kötött. Csak a közvetlen életveszély el­hárítása esetén megengedett a fegyver- használat.- A közelmúltban nagy felzúdulást váltott ki a lakosság körében a gázpisztolyok, gázspray-k tervezett szabad forgalmazása, vásárlása. Lehet-e magánember birtoká­ban gázfegyver?- A jelenlegi jogszabályok szerint nem. Az aggodalom azonban érthető, mivel így is rengeteg gázpisztoly forog közkézen. Ez bűncselekmények elkövetésére - a bénító hatása miatt - kiválóan alkalmas, azonkívül külsőleg egy gázpisztoly a megtévesztésig hasonlít egy éles fegyverhez.- Milyen szankciókat von maga után az engedély nélküli fegyvertartás?- Ha azt valahonnan eltulajdonítják, az a lopás kategóriájába tartozik, a legenyhébb büntetés az elkobzás, de gyakoribb a pénzbírság kiszabása.- Dr. Józsa Csabának van önvédelmi fegyvere?- Nekem nincs, de nem is lesz. Igaz, mi­vel vadász vagyok, tartok otthon egy-egy sörétes és golyós puskát. De szolgálati fegyverre nem tartok igényt, nem hinném, hogy lenne olyan haragosom, akivel szem­ben ilyen módon kellene megvédenem magam. - szeri ­Egy ember élete 22 pontban A kapun kilépő emberről leolvasható, mit végzett. Nemcsak az arca, de testtartása, alkata, egész való­ja tükrözi a bent történteket. Avatott szemlélő azon­nal látja, hogy nyűgös családi kört, harmatos com- bú szeretőt, rosszkedvű, zsarnok és akarnok mun­katársakat, vagy nyíltszívű jó barátokat hagyott-e maga mögött a kilépő. Hogy megszabadult vagy el­szakadt a bentiektől. Hogy fájdalmasat sóhajt vagy fellélegzik a küszöbön túl. Életszakaszainkat is kapuk zárják. Azokon átlép­ve vissza-visszapillantunk. Aki nem nosztalgiázó al­kat eleinte észre sem veszi, hogy maradoznak el a háta mögött az illékony gyermekkor, a tűnő iljúság és a felnőtté érés évei. De ahogy szaporodik a múlt és fogy a megélhető jövő, bizony a legkeményebb férfi is megáll - a kerek évfordulók kapuiban - „visszamerengeni”. * Reiter Antal 80 éves. Hatvan éve végzett a Bajai Tanítóképző Intézetben, negyven évet töltött a peda­gógusi pályán, húsz éve nyugdíjas. Tolnai. Itt szüle­tett, itt dolgozott: húsz évet a Kossuth utcai iskolá­ban, tízet az Eötvös utcaiban, tízet a Bartók Béla ut­caiban. A helyi sportcsarnokban szeptember 2-án megtartott ünnepélyes tanévnyitón vehette át a Gyémánt Diplomát.- Hatvan éve végeztünk, most volt az osztálytalál­kozónk, Baján. Még kilencen vagyunk életben az évfolyamból. Beszélgetünk, visszatekintünk. Elhiszem, hogy tevékeny, nyüzsgő ember volt mindig. Most is ötper­cenként felpattan, hoz egy fényképet, egy dossziét, egy rajzot. Fiatalos indulatok buzognak benne, ahogy magyaráz, gesztikulál vagy a kutyájával ve­szekszik. Indulatai vannak, haragja, keserűsége nincs. Senkit se szid, pedig 80 év alatt a legjámbo- rabb halandó is összegyűjt egy-két tucat ellensé­get. Ő nem. Ő sztorikat mesél: Ahogy térdig érő hó­ban ment aláírásokat gyűjteni, hogy buszmegálló legyen a Kápolnánál. Vagy ahogy a Herbária mel­letti gyógyszertár ügyéért talpalt. Vagy az Újtelepi is­kola telefonjáért.- Két évig harcoltam azért a telefonért. Nem volt rá pénz, Minden egyes tanácsülésen szóvá tettem. Mi­kor jelentkeztem már kórusban mondták a tanács­tagok: tudjuk, a telefon. Aztán írtam az Ország-Vi­lágnak és cscpdák csodája akkor megkaptuk a ké­szüléket. Tóni bácsi élvezi az életet Magnózik, rádiózik, té­vézik, imádja a technikát. Hatvanötben már magne­tofont vett az iskolának vasgyűjtésből összeszedett pénzen. Filmvetítéseket csinált bálokat szervezett. Nem kellett zenekart fogadni. Mikor elérkezett a tánc ideje, így konferálták be: Következik Reiter An­tal és gépi zenekara. Sokat fáradt másokért. Nem az elismerésekért, nem a kormánykitüntetésért, még csak nem is azért, hogy piedesztálra emeljék, nála életforma volt ez. Aktív korában a szobája egy tanácsi irodára ha­sonlított. Egymásnak adták a kilincset az emberek: tanító úr, kislányom született! Tanító úr, levizsgáz­tam nagymotorra! Ő meg továbbította a változáso­kat az illetékes szervekhez. Reiter Antal nyugdíjas pedagógus 12 éve özvegy. Elmesél egy történetet:- Öt gyermekünk volt Egy nap leült velem szem­ben a feleségem, és azt mondta nagy komolyan: Te, ha még valami társadalmi munkát elvállalsz, én el- válok tőled. Igaza volt. Ö három műszakban dolgo­zott a baromfikeltetőben, én vagy tanítottam, vagy valami ügyet intéztem, alig találkoztunk. Cédulákon üzengettünk egymásnak. Attól kezdve kevesebbet vállaltam. * A papiros A/5-ös méretű, rajta gépelt szöveg: Végzett társadalmi munkáim. A cím alatt felsorolás, 22 pontba szedve. Ilyenek:- Úttörőzenekar-szervező (10 éven át).- Községi tanácstag (14 éven át).- Iskolai tankönyvfelelős (10 éven át).- Iskolai filmvetítő (12 éven át). 7- Polgári védelmi oktató (12 éven át).- Kieg-összekötő (8 éven át).- Tűzrendészeti felelős... stb. Egy ember élete. Más talán a kitüntetéseit vagy az anyagi javait szedte volna lajstromba. Reiter tanító úr meg ezekre büszke: hogy mit tett - másokért.- Tudja, cserkész voltam. A jelszó - az „ahol tud t segít” - úgy belém rögződött, hogy este ha lefek­szem, még ma is átgondolom a napom: tettem-e va­lami jót... WESSELY GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom