Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23. WÉPÜJSÁG 3 Megkérdeztük: Igaz-e, hogy butikok lesznek a pártbizottság épületében? (Folytatás az 1. oldalról.)- A hír igaz - hangzott a válasz az épület földszintjének a folyosóján butikot alakít ki két magánkereske­dő. A dolog történetéhez hozzátarto­zik, hogy ez év májusában már fog­lalkoztunk azzal, hogyan lehetne in­gatlanjainkat racionálisan kihasznál­ni. A megyei pártértekezleten egyér­telműen nyilvánvalóvá vált, hogy csökken a pártapparátus létszáma, tehát több helyiség felszabadul. A pártszékházzal kapcsolatban felve­tődött: olyan partnereket keresünk, amelyek a város közintézmény­struktúrájába is beilleszthetők. Szó­ba került így a társadalombiztosítási igazgatóság, az APEH-székház dol­ga is. Időközben a székházba költö­zött a TIT valamennyi tanfolyamával együtt, és elsőként beköltözött az Alisca Patent. Jelenleg négy kft., egy közös vállalat, a katonai pályairányí­tó csoport, az MTI, a Kossuth Könyv­kiadó, a Munkásőrség irodái vannak a székházban, s itt lesz az IBUSZ-iro- da is. Még májusban felkeresett két kis­kereskedő, Piri Lajosné és Bohli An- talné, akik megkérdezték: mi a terve az MSZMP-nek a földszinti folyosó­val, illetőleg a raktárhelyiséggel. Minthogy érdemi elképzelésünk nem volt, így benyújtották a kérelmü­ket: bérelnék a helyiségeket kiske­reskedelmi tevékenység céljára. A bérleti díj - a városokban szokásos tarifa szerint - évente és négyzetmé­terenként kilencszázhatvan forint. Emellett természetesen fizetniük kell a közüzemi díjakat, a világítást, a fű­tést, az épület felújításával kapcsola­tos összeget. A szerződést Pirinével és Bohlinéval júniusban megkötöt­tük, s ezek után megkapták a városi tanácstól az átalakítási engedélyt. Többen megkérdezték: miért éppen ők nyithatnak butikot a város kellős közepén? A válasz egyszerű: azért, mert ők jelentkeztek legelőször. Az­óta már jó néhányan felkerestek, de sajnos az a helyzet: több helyünk már nincs. dvm Vége az agresszív, öncélú divatnak Mit ajánl a Budaprint jövő nyárra Ellenlépésre készülnek Divat-e a divat a Korzóban? A vevő az úr, az úr az Isten, mi pedig az Istent szolgáljuk - hallhattuk a Budaprint sajtótájékoztatóval egybekötött divatbe­mutatóján a Goldberger cég egykori tu­lajdonosának szlogenjét a mai vezérek egyikének szájából. A Budaprint ugyanis alig három hó­napja korszerűsítette vállalatának belső szerkezetét. Az átalakítás alapvető célja az - mint azt Kolozsvári Jánostól, a rész­vénytársaság egyik tagjától megtudtuk - az, hogy az egyes termelőegységek köz­vetlenül érzékeljék a piaci hatásokat. Önálló jogi személyként működve eltűnik a védőernyő és az egyes részlegek nem számíthatnak arra, hogy bárki is kihúzza őket a csávából. Ebben a felállásban a Budaprint vállalatai egymás konkuren­sei. Az új vállalaton belül a kereskedelmi részvénytársaság feladata, hogy a Bu­daprint csoport vállalatai számára az im­port alapanyagot beszerezze és a kész­termékeket értékesítse. Ezen feladatok ellátására a kereskedelmi rt. önálló ex­port-import jogot kapott július 1-jével, amivel feltehetően jobban fog élni, mint az eddig ezzel foglalkozó Hungarotex. Az rt. célja nem a rubelexport növelése, ha­nem az értékesebb piac, a magasabb igényű vevők megcélozása. * Az új szemléletet híven tükrözte a saj­tótájékoztatót követő divatbemutató, ahol a Goldberger Rt., a Secotex Rt. és az UTEX Rt. legújabb termékeiből készült modelleket mutatták be. A szebbnél szebb ruhákat szemlélve úgy tűnt, hogy erre a divatbemutatóra igazán a vásár­lóknak és nem a szakmának vagy egy­másnak kreáltak modelleket a divatdiktá­torok. Az 1990-es tavaszi-nyári modellek nagy részét akár már holnap el tudnám képzelni az utca emberén. Úgy tűnik, vé­ge az agresszív, öncélú divatnak. Feltűnő volt a fakó, akvarell színek tér­hódítása. Világító zöldet, narancssárgát, pinket csak szabadidőruháknál lehet már látni. A jövő nyári utcai modellek fa­kókékek, mosottrózsaszínűek és prakti­kusak. A romantikus vidéki stíluson kívül sok volt a miniszoknya, a bő és szűk fa­zonú egyaránt. Ami még szembeötlőbb volt, az a nadrágok térhódítása minden­féle formában: rövid, félcombig, térdig, térdközépig, bokáig érő, bő és még bő­vebb, egyenes vonalú és törökbugyogó bőségű fazonok vonultak fel a nézők előtt. Még a ravaszul szétnyíló szoknyák alól is egyenes szárú rövidnadrágok vil­lantak elő olykor. A sokféle szabású nad­rágok egy valamiban hasonlítottak egy­másra, mind bővek voltak. A szűk, test­hezálló nadrágok divatja a múlté. A gyári fejlesztéseknek, az új szövet- konstrukcióknak köszönhetően gyönyö­rű szöveteket, igen finom típusú batiszt termékeket, érdekes viszkózanyagokat és szép szaténcikkeket láthattunk. A kosztümök, blúzok diszkréten elegánsak voltak, a tervezők a fantáziájukat igazán az alkalmi és estélyi ruháknál engedték szárnyalni, minek köszönhetően ezek a modellek igen rafinált szabásúak, nőie­sek. A jövő év tavaszi-nyári divatbemutató­jának modelljeit végignézve örömmel ál­lapíthattuk meg, hogy végre tényleg a vá­sárlóknak tervezték a ruhákat. F. KOVÁTS ÉVA- Hogy divat-e a divat? Ezt nehéz meg­fogalmazni egy nagy áruházban, ahol ve­gyes ruházati szakmában dolgozunk - megy befe a beszélgetésbe Helfenbein János, a szekszárdi Korzó Áruház igaz­gatója. - A butikokban hamarabb tudná­nak reagálni a kérdésre, hiszen ők ki­mondottan divattermékekre specializá­lódtak. Bár... a butikáru minőségileg gyengébb, mint amit mi biztosítunk.- Hogyan határozná ön meg a diva­tot?- A divat jelenthet egyrészt napi, roha­mosan változó öltözködési stílust, más­részt olyan öltözködési stílust, ami valaki­nek jól áll. Például egy tinédzser fiún nem biztos, hogy jól áll egy angolos öltöny, többnyire inkább lóg rajta...- Maradjunk a napi divatnál.- Nos, mi a napi divat cikkeit olcsób­ban tudjuk forgalmazni, mint a butikosok, csak nem tudom, hogy eléggé napraké- szen-e. Nem tudunk olyan gyorsan válta­ni. De minőségben jobbak vagyunk. Le- wist, Lee Coopert, márkás árut kínálunk, szemben a butikok által gyakorolt már­karontással. Sajnos á felsőruházati ter­mékeknél eléggé visszaesett a konfek­cióforgalmunk, részben azért, mert a bu­tikok, bálás áruk elviszik a vevőt. Bár meg kell jegyeznem: a forgalmunk áruházi szinten jó különben. De az említett okokból ellenlépésre kell felkészülnünk, hogy visszaszerezzük a forgalmi dinami­kánkat. A bevásárlóturizmus csábításá­ról most nem is akarok beszélni, hiszen köztudott, hogy napi egy-két busz indul Törökországba bőr- és farmeráru be­szerzésére az utazás örömén kívül.- Mi lenne ez az ellenlépés?- A jövő év első félévében áruházun­kon belül átszervezésre készülünk. Ez egy keresettebb, forgalomképesebb cik­keken alapuló profilátszervezés lesz. Ami nem szorítja háttérbe az átlagos vásárló­képességnek megfelelő árukat. Új be­rendezési formát szándékozunk kialakí­tani az 1991-ben húsz évet betöltő áru­házban. Arra törekszünk, hogy exkluzív butiksarkot rendezzünk be (lehet, hogy másképpen fogjuk nevezni); így igyek­szünk majd minden vásárlói körnek, a keresletnek megfelelő kínálatot biztosí­tani. Ez elég nehéz feladat, készletgaz­dálkodásunk dönti majd el, hogyan sike­rül. A Tolna Megyei Népbolt Vállalat egy­sége vagyunk: a vállalat vezetősége is tá­mogatja törekvéseinket, ebben egyez­tünk meg az utolsó tárgyalásokon. Körülnézünk a Korzóban. Irhák érkez­tek, aránylag olcsó, csehszlovák hét- nyolcados kabátok, gyorsan fogynak a meleg dzsekik. Azt nem tudjuk meg egyelőre, hogy mennyire pótolja majd az áruház a Váci utcát megcélzó kirándulá­sokat, de azt igen, hogy jelen pillanatban a Korzó vásárlóközönségének körében mi a divat: az, hogy a szülők inkább le­mondanak saját eleganciájukról a gyere­kek javára... DOMOKOS ESZTER Turkálunk Egy igazi nagy turkáló, amelyet jobbára az áruházak közepén helyeznek el, valósá­gos kincsesbánya lehet, olyan, amelybe még fejest ugrani is érdemes. Mert egészen biztos, hogy pontosan a láda leges-legaljára került az a holmi, amit hónapok óta kere­sünk, de sehol az égvilágon nem lehet megkapni. Ha ilyesmit lel az ember, határtalan boldogság fogja el, pláne, ha még olcsó is a melírozott pulóver, vagy a csíkos gatya. A turkáló tulajdonképpen nem más, mint a hazai ruházati ipar szégyene, hisz olyan dol­gokat dobnak ezekbe a ládákba, amelyek nem érdemlik meg a vállfát. De hát: ez van, s mi boldogan kotorászunk az olcsó cuccok kincsesbányájában.- dvm - Fotó: KISPÁL MÁRIA Adó, dézsma, kilenced A bor: emberarcú ital Csodálatos gyümölcslé - alkohollal A Merkur kocsiátvételi sorszámai Trabant Limousin Hycomat (Bp.) 701 Trabant Combi Hycomat (Bp.) 120 Trabant Limousin (Bp.) 21 277 Trabant Limousin (Győr) 16 008 Trabant Combi (Bp.) 7846 Trabant Combi (Győr) 5411 Wartburg Standard (Bp.) 5 294 Wartburg Standard (Győr) 3 745 Wartburg Speciál (Bp.) 6341 Wartburg Speciál (Győr) 4 345 Wartburg Speciál tolótetős (Bp.) 17486 Wartburg Tourist (Bp.) 4 852 Wartburg Tourist (Győr) 2049 Skoda 105 S (Bp.) 12 889 Skoda 105 S (Győr) 9 636 Skoda 120 L (Bp.) 35 229 Skoda 120 L (Győr) 23 290 Lada 1200 (Bp.) 50 846 Lada 1200 (Győr) 18 960 Lada 1300 S (Bp.) 24 999 Lada 1300 S (Győr) 10390 Lada Szamara (Bp.) 6 872 Lada Szamara (Győr) 3 325 Lada 1500 (Bp.) 19 931 Lada 1500 (Győr) 6 800 Lada Combi (Bp.) 1914 Lada Combi (Győr) 829 Lada Niva (Bp.) 1 183 Polski Fiat 126 P (Bp.) 6 595 Polski Rat 126 P (Győr) 4 064 Dacia Limousin (Bp.) 26167 Dacia Limousin (Győr) 16060 Dacia Combi (Bp.) 9812 Dacia Combi (Győr) 4 432 Dacia TLX (Bp.) 19 723 Dacia TLX (Győr) 8 321 Zastava (Bp.) 20 538 Opel Kadett (Bp.) 1133 Volkswagen Golf (Bp.) 726 Volga Limousin (Bp.) 1752 Volga Combi (Bp.) 1 785 Maruti (Bp.) 675 FSO 1500 (Győr) 227 Szőlő, bor, gondok, panaszok, árak, szüret és ünnep. Ilyenkor ősszel, szüret tájékán a szokásosnál gyakrabban em­legetjük a szőlő keserves munkáit, a bor örömeit, az egyetemes emberi történe­lemben betöltött szerepét. Nemrégiben Szekszárd adott otthont a szőlő- és bor­termelő egyesületek első országos bor­versenyének. A borverseny idején kér­tünk interjút dr. Tóth Sándortól, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének ügyvezető főtitkárától.- Az elmúlt évben éledtek föl ismét Magyarországon a szőlő- és bortermelő egyesületek. Mi kényszerítette a szak­mai szövetség létrehozását?- Széchenyi István kezdeményezésé­vel 1835. június 18-án Európában első­ként alakult meg az egész országot ösz- szefogó szakmai szervezet. Kiadványaik jelentek meg, mintatelepeket létesítettek a filoxéravész idején, hiteleket adtak a szülőt telepítőknek, a termőhelyeken bo­rászati törzskönyveket vezettek angol, német és magyar nyelven, minden 100 hektoliter fölötti bormennyiséget előállító gazda borának a jellemzőit bejegyezték. Ezt a csodálatos szervezetet 1947-ben összevonták a gyümölcstermelők szö­vetségével, majd megszüntették. Tehát negyven év után alakultak meg ismét Ma­gyarországon az egyesületek 1989-ben. Először a területi egyesületek jöttek létre, s a hegyközségek, végül az országos szövetség. A cél az, hogy olyan hálót ala­kítsunk ki az országban, amely minél több termelőt véd. A borhamisítások el­len küzdünk, mégpedig a hamisítások helyén és idején, s ez azok érdeke, akik a szőlőből és borból élnek meg.- Milyen feladatokat tűztek maguk elé az egyesületek, s miben segíthetnek a termelőnek?- Önmagában nagy segítség, hogy a termelő a legfontosabb számunkra, és szektorsemlegesen próbálunk fellépni az érdekükben, mégpedig igen kemé­nyen. Nagy dolog, hogy például a MÉM, mióta a szövetség megalakult fontosabb dolgokban kikéri a véleményünket. Hatá­roztunk abban, hogy ne importáljanak ol­csó szőlőt, hogy szabadjon a mustot javí­tani a kistermelőnek is, hogy ne jussanak érvényre olyan szabályozók, amelyek tönkreteszik az ágazatot. A szakmát kép­viseljük, s olyan borminőség-védelmet valósítunk meg, amely az egész érdekvé­delem alapját jelentheti. A termőhelyekre alapozott boreredet-védelmi bizottságo­kat hozunk létre, ennek a tagjai rendkívül kemény szakmai kóstolási vizsgát tesz­nek majd. Ez a későbbiekben országos szervezet nem kíván a hatóság helyébe lépni, a munkájukat kívánjuk kiegészíte­ni, segíteni. Etikai bizottságot is szeret­nénk létrehozni majd. Reméljük mindin­kább nő a kereslet a jó minőségű bor iránt, de ehhez hozzátartozik, hogy önál­ló arca legyen annak is, aki termeli. A bor ugyanis nem tűri az arcnélküliséget, hi­szen egy fantasztikusan, csodálatosan emberarcú ital. Fontos feladat .megte­remteni az ágazat imázsát. Magyarországon hány család él meg a szőlőből és a borból?- Százezer család, de kétszázezer em­ber valamiféleképpen' kapcsolódik a szőlőtermesztéshez, a borhoz. Köteles­ségünk tehát mindent megtenni a ma­gyar bor nimbuszáért, s változtatni kell azon a szemléleten, amely a bort az alko­holizmussal hozza összhangba. A bor eleme volt a mindenkori népművészet­nek, a népdalkincsnek, a civilizációnak, ihletője, tárgya és munkaadója a művé­szeteknek - ezt nem lehet egy néven ne­vezni az olyan „csinálmánnyal”, amely­nek az a célja, hogy az ember szerveze­tébe bevigye az alkoholt. A bor olyan csodálatos gyümölcslé, amely a többitől abban különbözik, hogy van egy kis al­koholtartalma. Ma a bor sajnos egy olyan fejőstehén, amely egy példa nélkül agyoncsapott ágazat. Ha azt akarják, hogy ennek a százezer családnak a ke­nyere elvesszen, hogy ez a csodálatos szőlőkultúra még mélyebbre süllyedjen, akkor csak folytatni kell a mai szabályo­zást. S itt van a szövetségnek óriási fel­adata: világossá kell tenni, hogy a most járt út nem jó út.- Nagyon gyakran hallani mostanság: a sorsát egy-egy borvidék vegye a kezé­be. Ön szerint megtehetik-e egyáltalán, s ha igen mi ennek a módja?- A sok nehézség mellett azért renge­teg okos intézkedés született, amelyek­kel élni érdemes. Ma a termelő alanyi jo­gán exportálhat, próbálkozunk jó minő­ségű gépek, szőlökombájnok importálá­sával, s borászati gépeket is vehet, aki pénzt szán erre. Külön kellene választani a minőségi kategóriákat, amelynek per­sze bortörvényi vonzata is van. A múlt században például ha valaki aszút, vagy más nagy bort készített adó-, dézsma-, és kilencedmentes volt - ezeket a dolgo­kat jó lenne ismét végiggondolni... Mert csak így védhetjük, s szerezhetünk újra rangot egyik legnagyobb nemzeti kin­csünknek, a történelmi borvidékeken termő jó minőségű boroknak. D. VARGA MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom