Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1989. szeptember 20. ,• tcxna\ népújság 3 Templomrekonstrukció összefogással v Véméndi ácsok Bonyhád „légterében” 1780-ban vették használatba, 1989-ben felújították szabad, csak jó anyaggal megcsi­nálni, még akkor is, ha az egyháznak nincs vagyona, az egyháznak el kell tartania magát. A munkát mi árt­juk, bonyhádi hí­vek. Helyére került a kereszt. A kép bal oldalán a nemrég felújított Szentháromság emlékmű Aztán a toronyké­szítés nem minden­napos voltáról ej­tünk szót, kiderül, mennyi utánjárás kellett ahhoz, mire a véméndi ácsmeste­rek Bonyhád légte­rében megkezdték a munkát. Először hercegszántóiakról, majd a pécs-som- bereki gmk-s csa­patról volt szó, de hogy a plébános végül Véménden kötött ki, az külön szerencse. Hiszen 4 nap alatt visszabontották a régi tornyot és lényegében ez idő alatt fel és építették az újat.- A régi, barokk stílusú „átlátható” vas­kereszt nem illik erre a toronyra. Készült egy tölgyfa alapú, rézlemez borítású, új és hatalmas kereszt, aminek felhelyezé­se, bebiztosítása lesz még nagy munka. Annak bírnia kell az idők viharait. Fönt voltam az állványon, muszáj lesz meg­emelni az ácsoknak az állványt majd egy szinttel, mert épp csak kézzel elértem a torony tetejének peremét. Tudja, arról is volt szó, hogy lent a föl­dön elkészíttetni a tornyot, aztán Győrből hívni egy speciális darut, ami felrakja... de félmillió forintba került volna csak a daru... Szépen, jól dolgoznak a vémén- diek. A királygerendára (nevezik császárge­rendának is), ami kilenc méter magas, kerül egy vasrúd, ahhoz rögzítik a ke­resztet majd. Az ácsok dolgoztak reggel héttől esti sötétedésig. Akadt segítő, aki a ringó állvány láttán inkább a vakolat leverését vállalta. A va­kolás, színezés is elkészült körben, most kezdik a tornyon ezt a munkát. A salzbur­gi festékgyáros eljött és megnézte a munkát és igen megdicsérte. Akadt értet­lenkedő hívő is, aki nem értette, miért ve­rik le a jó vakolatot.. Mert így dukál, s a szilikát festék majd engedi szellőzni a fa­lat, tud majd lélegezni, s nem vizesedik, mint a régi.- A torony nyakával nem vagyok kibé­külve. Kicsit nagyobb a hagyma, de majd a nyakán korrigálni lehet. Ezek az ács­mesterek a téesztől kaptak szabadságot. Ruppert Antal a vezetőjük, és Müller Já­nos a társa. De itt van a két Ruppert fiú is, segíteni apjuknak. Még a bádogos nevét említse meg: Kuhl Márton. Ö is megér­demli, meg a Hübner Józsi és a Sebes­tyén Lajos... Nélkülük ez nem így ment volna. Jónás János plébános hamarosan megvalósult álmait láthatja, ha végignéz a bonyhádi katolikus templomon. SZABÓ SÁNDOR FOTÓ: RITZEL ZOLTÁN (Folytatás az 1. oldalról.)- Ez emberfeletti? Azt mondják?! Én tudom... így van jól... Miről írna?... Jó, lás­suk akkor!- Mielőtt megismertetne az előzmé­nyekkel, iratokat szed elő. Nála minden rendezett, dossziéban, s ami nem a könyvtár polcairól kerül elő, ahhoz csu­pán a memóriáját hívja segítségül. A múltról így szól rövid összefoglalója.- Winkler Mihály nevéhez fűződő le­gendaként emlegetik a mondást: - „Akit meg akarnak átkozni, azt hívják Bony- hádra templomot építeni.” Mert Winkler Mihályt ezért hívták Bonyhádra, s ő meg is építtette a bonyhádi katolikus templo­mot. Mellette még az ő nevéhez fűződik a szakadáti, a bikali, valamint a gödrei templom építése is. De ő volt az az ember, aki szegényházat, plébániát, iskolát épít­tető szent és tudós plébános volt. Vas- akaratú, igaz ember, s valóban neki kö­szönhető, hogy ez a templom felépült. Irományainak száma a hatezret közelí­tette, s kincseit a Magyar Nemzeti Mú­zeumra hagyományozta. Utca róla még- sincs elnevezve. Sem az országban, de még Bonyhádon sem. Igaz egyszer, a közelmúltban a javaslatot elvetették már. Miért? Miért?? Mert pap volt. Azért! Na de ezt hagyjuk... Az építést 1769-ben kezd­ték és 13 éven át tartott, igaz már 1780- ban használatba vették, amit a felszente­lés követett. Szépre, impozánsra sikerült, s a következő esztendőben kapott Bony­hád mezővárosi rangot, s ehhez az is hozzájárult, hogy a fő piactér, az akkori főtér ezzel az épülettel gazdagodott. A pécsi egyházmegye hetedik legnagyobb szentélye, bizton tudom, hogy nagyobb a paksi, szekszárdi, bátaszéki, teveli, de szépségében felve­szi a versenyt akár­melyikkel. Szép ba­rokk épület, gyö­nyörű tetővel. • S ez a tető rop­pant meg az idők fo­lyamán, s adott okot a felújításra. Mind­ezt még kronológiai sorrendben meg­előzte a bonyhádi főtéren álló Szent- háromság felújítási munkája. Az emlékmű 1996-ban lesz két­száz éves, s mint ál­talában a homokkő­ből készült építmé­nyek, valóban nem az évszzázadokkal, az idővel dacoló múltat, s emlékeket őrző szimbólumok. Hamar az enyé­szeté lesznek ava­tott kezek féltő mun­kája nélkül. 1984- ben, amikor még Kemény munkát igényelt a rézlemez borítású kereszt felhúzása csak arról beszéltünk, hogy az egyház és az állam viszonya rendezett, a bonyhádi tanács műszaki osztályvezetője és a he­lyi plébános már arról ejtettek szót, ha el­marad a Szentháromság felújítása, ha­marosan eldózerolhatják azt a város fő­teréről, s egy szimbólummal szegé­nyebb, múltját így tagadó lesz a közös­ség. Nem lett.- Én bátran elmondhatom, hogy a vá­rosban én kötöttem az első szocialista együttműködési szerződést az egyház­zal - meséli Sebestyén Lajos osztályve­zető. Összefogtunk és megmentettük a Szentháromságot. A sebészorvos szervezésével, s ada­kozásból felállított Szentháromság hely­reállításához az egyház 400 ezer forintot adott. Segített az Országos Műemléki Felügyelőség és a helyi tanács. Már az ötven évvel ezelőtt készült fotók is bizonyítják, a bonyhádi katolikus templom tetőszerkezete megroggyant, felújítása elengedhetetlenné vált. Arra is majd mindenki emlékszik, hogy 1964- ben a tornyot villám sújtotta, s leégett a tetőszerkezet. A tornyot aztán nem az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre. Most erre is sor kerül, mert Hüb­ner József, a tanács költségvetési üze­mének vezetője az eredeti dokumentu­mok alapján újra elkészítette a terveket.- Nagyszerűen sikerült, gyönyörű munka volt már a terv elkészítése is, no meg a kivitelezés is. Amikor kibontottuk a tetőt, csak akkor látszott, hogy milyen ha­talmas munka ennek a helyreállítása. Szerkezeti baj volt, a gerinc behajtott, s az új cserép, ami rákerült, nehezebb is, mint a régi. Ám ha nem ezt a német cserepet rakjuk, akkor megint csak fél­munkát végzünk. Jónás János plébános itt arról szólt, hogy Leicht Ádám, Nagymányok szülöt­te, aki Nyugat-Németországban él, nem­csak a bonyhádi templom felújításához adott segítséget anyagilag, küldte a cse­repet, a vörösréz borítólemezt, de a har­kányi, nagymányoki, aparhanti, kismá- nyoki, cikói, ófalui templomok felújításá­nak munkáit is segítette.- Ilyen hatalmas, nagy munkát nem tékfölhalmozódása, hogy ez már jelentős tőketulajdonként is tekinthető (értékes családi ház, kocsi stb.). A fejlett nyugati országokban egyre kevésbé beszélhetünk valamiféle tő­kés-bérmunkás viszonyról, a tőke egyre inkább össztársadalmi (nem állami!) elle­nőrzés alá kerül. Gondoljunk pl. arra, hogy a környezetvédelem, mint önálló politikai erő, egyre jobban rákényszeríti a legnagyobb multinacionális vállalatokat is bizonyos játékszabályok megtartásá­ra. A kínálati piac előtérbe helyezi a fo­gyasztót, aki maga is monopóliumként kezd viselkedni, állandó versenyre kény­szerítve a tőkét. Nem azt állítom, hogy a Nyugat már meghaladta a kapitalizmust, de a törté­nelmi tendencia egyértelműen ez. Az el­múlt másfél évtizedben grandiózus tár­sadalmi változások zajlottak le a nyugati civilizációban, ami nemcsak a termelő­erőre igaz, hanem a társadalmi viszo­nyokra is. Nem a marxizmus alkonyát lát­juk, hanem ellenkezőleg: a marxi érte­lemben vett társadalmasítás éppen Nyu­gaton kap egyre nagyobb lendületet. Az állami tulajdon társadalmasítása A sztálinizmus meghaladásának alap­kérdése a tulajdonviszonyok átalakítása. Ha ezt nem végezzük el, akkor csak a fel­színt kapargatjuk, átmentjük a bürokra­taosztályt, állandósítva így a visszaren­deződés veszélyét. Úgy gondolom, hogy a tulajdonszerke­zetnek a következőképpen kell alakulnia a jövőben: a két szélen, marginális sze­repkörben a klasszikus tőkés magántu­lajdon, illetve a klasszikus állami tulaj­don. Ugyancsak marginális szerepkör­ben a saját munkán alapuló kistulajdon. Középen egy széles sávban a külön­böző kollektív tulajdonformák széles pa­lettája. Idesorolom a szövetkezeti, kis­szövetkezeti formát, a részvénytulajdont, a kollektív kis- és középvállalkozásokat, stb. Természetesen az egyes sávok kö­zött, illetve a sávokon belül nem tétele­zünk föl merev határokat, ellenkezőleg, egy állandó dinamikus mozgást, egy­másba való átalakulást kell elképzelni. Mindig mindenütt az ott éppen leghaté­konyabb tulajdonforma érvényesüljön! Újra kell értelmeznünk a társadalmi tu­lajdon fogalmát is: a társadalmilag legha­tékonyabb tulajdonforma feleljen meg a társadalmi tulajdon kritériumának. Valószínűnek tartom, hogy a részvény­tulajdonforma lesz a jövőben a legáltalá­nosabb, ugyanúgy, mint a fejlett nyugati országokban. Fejlett társadalom ma nem lehetséges fejlett piacgazdaság nélkül, és nincs fejlett piacgazdaság jól működő értékpapírpiac nélkül. Ez utóbbi biztosít­ja az erőforrások leghatékonyabb helyre való áramlását. Az állami tulajdon éppen azzal bizonyította impotenciáját, hogy e forma mellett lehetetlenné vált az erőfor­rások áramoltatása a kevésbé hatékony ágazatokból a hatékonyabbak felé. A részvénytulajdon magán viseli a ma- gánelsajátitás és a társadalmi elsajátítás elemeit. Marx korában még a magánel­sajátítás elemei domináltak a részvény­forma esetében is, kevesek kezében hal­mozódott föl sok részvény stb. A szocia­lista társadalom viszont kialakíthatja a tu­lajdonviszonyok olyan mozgásformáit, amelyek között a részvénytulajdon társa- dalmasított momentumai a meghatáro­zóak. Egy ilyen részvény-tulajdonforma sokkal inkább tekintendő társadalminak, mint a sztálinizmus állami tulajdonformá­ja. A szerves fejlődést tartom célraveze­tőnek, tehát nincs értelme valamiféle mesterkélt „népi részvénytulajdonnak”, ideológiai megfontolásból. Bocsássanak ki az állami vállalatok részvényt és azt ve­gyék meg azok, akiknek van rá pénze és akarata. Részvényt vehetnek szövetke­zetek, magánszemélyek, más állami vál­lalatok, bankok, külföldiek stb. Abban az irányban kell haladni, hogy a társadalom minél több tagja rendelkezzen rész­vénnyel, illetve általában tőketulajdonnal, gazdagságot megtestesítő anyagi javak­kal. Csak ha megszűnik, vagy tompul az anyagi javakért folytatott versenyfutás, csak akkor gondolhatunk arra, hogy az egyén megkezdje tömegméretekben a nembelivé, társadalmivá válást. A részvényformával szemben ma még rengeteg ideológiai görcs működik. Elő fog majd jönni a szelvényvagdosó és tőzsdei spekuláns, mint a nagybetűs GONOSZ megtestesítője. Nos, szelvény- vagdosás van a létező szocializmusban is, csak most uram-bátyám-sógor-koma kapcsolat, privilégiumok, korrupció, a szociális lakástámogatási alapból a felső tízezernek a tortára juttatott eperhab, és mindezek végeláthatatlan láncolata a fel­színi megjelenési forma. A tőzsdei spekulánsról csak annyit: ő a saját vagyonát kockáztatja, nem úgy a tervgazdálkodás milliárdos károkat oko­zó funkcionáriusai, akik még 100%-os fi­zetésüknek megfelelő későbbi nyugdíju­kat sem veszélyeztetik, miközben tönkre tesznek egy országot a felelőtlen dönté­seikkel, megalomániás őrültségeikkel. Fogadjuk el végül is azt, hogy a társa­dalmasítás nagy globáltörténelmi folya­matában a mai létező szocializmus sem­mivel sem áll előrébb, mint a Nyugat leg­fejlettebb demokráciái. A társadalmasítás a legfejlettebb ré­giókban is még évszázados léptékben mérendő, éppen hogy csak a kezdeténél tartunk. Ma a legközvetlenebb cél egy jól működő piacgazdaság és egy pluralista demokrácia lehet. A jól működő piacgaz­daság immanens része a jól működő ér­tékpapírpiac, tehát ezt is át kell vennünk a fejlett nyugati régiótól és fel kell hasz­nálnunk saját fejlődésünk meggyorsítá­sára. Ma nem vagyunk képesek megol­dani a marxi eszmerendszer nagy morá­lis céljait, így a kizsákmányolásmentes társadalmat. A hatékony gazdasági ta­lapzat megteremtése van napirenden, miután ezt megteremteni az elmúlt 4 évti­zedben nem tudtuk. Nem tudjuk, hogy az emberi civilizáció mikor ér el a magántulajdon teljes meg­haladásához, vagy a magánelsajátitás és a társadalmi elsajátítás elemeit egyaránt magában hordozó részvénytulajdon meghaladásához, a kifejlett társadalmi tulajdon megteremtéséhez. Ne akarjuk ma megoldani azokat a feladatokat, ame­lyeket majd a termelőerők jóval maga­sabb fejlettségi szintjén tűzhet maga elé az emberiség. Nem kell a kapitalizmusba visszalép­nünk, amikor a sztálinizmust meghalad­juk, előre kell lépnünk, egyelőre egy fej­lett piacgazdaságra alapozott demokrá­cia felé. Más célt kitűzni ma illúzió! DR. GAZDAG LÁSZLÓ Alapítvány Kétmillió forintos alapítványt ho­zott létre a legtehetségesebb tanulók előmenetelének fejlesztésére a Paksi Városi Tanács költségvetési üzeme, valamint a Paksi Atomerőmű Vállalat Az alapítványhoz csatlakozni akar­nak más paksi vállalatok és szövetke­zetek is, így előreláthatólag mintegy hárommillió forint kamatát kapják majd díjként azok az általános, illetve középiskolai diákok, akik az évente megrendezett tanulmányi és művelt­ségi versenyeken a legjobb ered­ményt érik el. Az alapítvány céljáról, a tehetség- kutatásról és -gondozásról pedagó­gusfórumot hívtak össze a városi ta­nács vezetői, ahol megállapodtak, hogy a verseny feltételrendszerét a tanárok dolgozzák ki. A pedagógu­sok többsége helyesli a gyerekekben meglévő versenyszellem feléleszté­sét, mert véleményük szerint sok a te­hetséges gyerek, csak az igyekezet­tel, a küzdőképességgel van baj, ezért nem derül ki mindig, ki mire len­ne képes igazán. Egyetértettek ab­ban is, hogy a tanulóknak nemcsak egy-egy tárgykörben való kimagas­lóan jó előrejutására van szükség, ha­nem meg kell tanulniuk a konfliktu­sok intelligens kezelését Gyakori ugyanis, hogyha egy diák nagyon ki­tűnik a tehetségével és szorgalmával, hátrányos helyzetbe kerül a közössé­gen belül, még gúnyolódás-tárgya is lehet Elit osztályok, illetve csoportok ki­alakítása helytelen lenne a paksi szakemberek megítélése szerint, ki­zárólag azt tartják célravezetőnek, ha sok együtt élő, együtt tanuló gyerek küzd meg évről évre - tulajdonkép­pen egyforma esélyekkel - a verse­nyeken elérhető dicsőségért és a szép összegű dijakért GEMENCI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom