Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-16 / 219. szám
1989. szeptember 16. TOLNATÁJ - 7 Könyvillusztrációk a Tamási Galériában Borsos Miklós rajzai között Babits Mihály: Erato. Az erotikus világköltészet remekeiből. Ovidius: Nyári dél. Esztétikai értékítéletünk azon egyszerű alapokon nyugszik, hogy az érzékelés pillanatában valami vagy valaki tetszik, vagy nem tetszik. Ebből kiindulva azt kell mondanom a Tamási Galériában rendezett Borsos Miklós-könyvillusztrációk láttán, hogy szívemhez közelebb áll a szobrász Borsos Miklós. Nem fűz személyes találkozás élménye kortárs képzőművészetünk patinás nevű alakjához, amellyel ízesíteni tudnám bevezető gondolatom további magyarázatát, így csupán a hazai kiállításokon látott alkotásai, a könyv alakban megjelenített följegyzései, a róla írt tanulmányok segítségével járok-kelek Borsos Miklós rajzai között. A latin eredetű illusztráció szó magyar megfelelője elsősorban szövegkép, szöveg közti ábra, de szemléltetőanyagot, ábrát, idézetet, példákkal való szemléltetést, megvilágítást is jelent. A legkorszerűbb technikával felszerelt vizuális világunkban a szabadkézi rajz megvilágító, illusztráló szerepét szinte észre sem vesszük. Hajlamosak vagyunk Babits Mihály véleményéhez csatlakozni, miszerint nincs szüksége illusztrációra egy költeménynek. Ezzel a tanulmányban is kifejtett állásponttal Borsos Miklós is egyetért. „Egy költemény minden olvasója számára egyéni képeket, képzeteket Illyés Gyula: Petőfi Sándor elevenít meg, minek egyfajta képet beilleszteni.” Ennek ellentmondani látszik a Szépirodalmi Könyvkiadó 1973-ban megjelent, az erotikus világköltészet remekeit Erato címmel közreadott kötete, amit Babits Mihály fordított és Borsos Miklós rajzai tesznek teljesebb értékűvé. Mégse kérdőjelezzük meg az illusztrálás mint műfaj létjogosultságát, hiszen a rajz olyan valamit tud elmondani, amire sem a fotó, sem a film nem képes. Ha válogatnom kellene Borsos Miklós rajzai, illusztrációi közül, azokat szedném sorba, melyek a barlangrajzok - pont, vonalra egyszerűsített - világának üzenetével rokonít- hatók. Konkrétan a Nap, a Csónak, a Házimuzsika, vagy az Illyés Gyula verseinek illusztrálására készült tus-, ecsetrajzokra gondolok példának okáért. A lavírozott - mosott - árnyalt toll-, ecsetrajzok festőibb megoldást jelentenek, ugyanakkor magukban hordják a plaszticitás lehetőségét is. A szobrász Borsos Miklós számára - feljegyzései szerint - a rajz több, mint a szobrokhoz készítendő tanulmányvázlat. „A rajz vallomás. Akarva, nem akarva az.” Ifjúi éveiben az olasz- és dél-franciaországi vándorútjairól több száz rajzzal tért haza. Naplószerűnek tűnnek az útszéli és kikötői kocsmák papírlapokon megjelenített alakjai, utcák templomok, terek lakói életéből ellesett pillanatok. „A harmincas évek elején - írja - abbahagytam a festést és csak rajzolással foglalkoztam. Nagyobb méretű ecsetrajzok ezek japán papíron.- Komor szegénységet kifejező, magányos vagy csoportos kültelki világ, írhatnám azt is, hogy József Attila témaköre.” Rendszeres illusztrátori megbízást- a már korábban említett Szépirodalmi Könyvkiadótól 1960-ban kapott. Első ilyen kötete, Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatója volt. Azután sorra következtek Arany Jánost, Ady Endrét, Illyés Gyulát, Babits Mihályt illusztráló könyvek. A kiállítások látogatói szívesen lapoznak az életrajzi adatok között akkor is, ha azok lexikális tömörséggel jelentkeznek. Egy tíz évvel ezelőtti nyilvántartás szerint hetvenöt kötetet illusztrált Borsos Miklós. A rézkarc és hidegtű rajzainak száma kettőszázhetven lap. Az 1906-ban Nagyszebenben született művész munkásságát 1954 óta rendszeresen elismerik. Munkácsy- és Kossuth- díjjal, a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel és különböző nemzetközi biennálék kitüntetéseivel. Nem szaporítva a szavak sorát megjegyezzük, hogy a művésszel való - közeljövőbeni - beszélgetés illusztrációiról, kortársakról, az életről nagyobb lehetőséget nyújt majd a megismerésre és befogadásra.- decsi Képes Géza: Kő és festék Aki megújította az érem műfaját Asszonyi Tamás művészetéről Asszonyi Tamás szobrász, a magyar érem- és szobrászművészet elismert mestere. A hatvanas években meglepő gyorsasággal a magyar szobrászat élvonalába került művész Ligeti Erikával, Csikszentmi- hályi Róberttel és még néhány társával újra felfedezte és megújította a régi, de a századok folyamán hullámzó népszerűségű műfajt, az érmet. Felmérték e kötött forma hagyományait és lehetőségeit, majd e műfajban kísérletezték ki a modern plasztika új vívmányait, amire a nagyszobrászatban még nem nyílt mód. Munkálkodásukat számottevő hazai majd külföldi siker követte. Asszonyi Tamás a szakmát kitűnő mestertől sajátította el. A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban Marisa Istvánnál, a Képzőművészeti Főiskolán Szabó Ivánnál és Pátzay Pálnál tanult. Elhatározó jelleggel azonban Ferenczy Béni műves kisplasztikája és az új plasztikai nyelvet megalapító Kiss Nagy András érmei befolyásolták indulását. Új plasztikai problémákat és gondolati tartalmakat felvető érmeit a hatvanas évek második felében kezdte el mintázni. Ez időtől fogva szinte minden képzőművészeti kiállításon megjelennek és rangos helyezést érnek el művei. Díjat nyert az 1969-es és 1976-os pécsi kisplasztikái bienná- lén, az 1977-es I. Soproni Érembien- nálén, az 1978-as III. Indiai Trienná- lén. 1981-ben érdemes művész, 1989-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki. Művei a hatvanas években a több irányból való természetesen tájékozódással indultak, majd tanulságaikat szervesen beépítette a hazai hagyományba. Az érem műfaja egész Európában a hatvanas években újult meg. Az izgalmas alkotások java Lengyelországban és Magyarországon jött létre, ebben jelentős szereAsszonyi Tamás pet játszott Asszonyi Tamás és a szentendreiek köre. Érméik legtöbbje kis remekmű, amely meg is találta a maga gyűjtő- és megrendelökörét - a műfaj művelőinek szerencséjére. A művészek szakítottak a tradicionális formával s a technikával is. Plakettjeiket nem verik, hanem mintázzák. A kerek és négyszögletes formák helyett egészen szabálytalan idomokat is öntenek, sőt érmeiket néha teljesen át is lyukasztják. Műveik sok esetben inkább miniplasztikák. A festői hatások elérésére a mély- és magasplasztikai formák alkalmazáLacrimosa sa mellett a patina használatára is törekednek. A formanyelv a felületek ellentéteinek változó feszültségeivel a hetvenes években oly kedvelt absztrakt megoldásokra is alkalmas, de Asz- szonyi Tamás alkatától a nonfiguratív absztrakció idegen: „Nem találtam benne elég élvezetet, megkötés és meghatározás nélkül dolgozni unalmas, idegesítő”. Ötletei szellemisek, meglepőek, asszociációban gazdagok. Első plakettjeit a térbeli tömegek egymásnak feszülő kompozíciójára építette fel, például Ősz a vizen a himbálódzó csónakok és a csupasz árbocú vitorlások kubisztikus indíttatású tömbjeivel. A hatvanas években is, a síkba erőteljesen bevágódó, térbe komponált plasztikájú műveket készített. Az erős plasztika ma is legtöbb érmének meghatározója. Nagy sikereket hoztak számára torzós érmei, melyeknek visszatérő eleme a magasplasztikájú női szobortorzó. Emlékeztet és mégsem hasonlít a klasszikus Vénuszokra, megformálása és arányai jellegzetesen modernek. Értelmük szimbolikus, az európai kultúra, az egyszer megtalált tökéletes forma, a harmónia jelképei. 1969-ben költözött Szentendrére. Városa számára készítette a Szentendrei Hetek híres érem sorozatát. A hetvenes években érmek és kitüntetések egész sorát tervezte vállalatok és intézmények számára, így a SZOT-díjat és a Szolnok megyéért díjat is. Az utóbbi évtizedben az önirónia, a humor és a groteszk iránti hajlandóság felerősödött munkásságában, némely munkája Érem-építökészlet, Lepkegyűjtemény a művész lovasszobrával - szinte önironikus ötletbank. BRESTYANSZKY ILONA Uvegkompozíció a toronyban Pakson a most átadott Energetikai Szakképzési Intézet tornyának belsejében látható Kertészti Ágnes üvegből készült térkompozíciója. Üvegszobrai a Babits Mihály megyei művelődési központ kiállítótermében szeptember 17-ig tekinthetők meg.
