Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 10. Báthory Gábor fejedelemsége Kevés olyan zsarnok és ügyetlenül politi­záló fejedelme volt Erdélynek, mint a 400 esztendeje, 1589. augusztus 15-én szüle­tett somlyai Báthory Gábor. Pedig szárma­zása és gondos neveltetése alapján sok jót vártak tőle az erdélyiek, amikor a fejedelmi székbe iktatták. Atyját korán elveszítette, de az ecsedi ágból való Báthory István or­szágbíró örökbe fogadta, majd roppant va­gyonát is reá hagyta. Ö lett a két Báthory-ág egyetlen örököse. Júnói gyermeknek ne­vezte az egykorú történetíró, akit testi ereje, szépsége, előkelő származása és gavallé- ros bőkezűsége miatt mindenki kedvelt. Báthory Gábor, miután családjából már több fejedelem került ki, úgy vélte, neki is fejedelemmé kell lennie. 1608 februárjában szerződést kötött Bocskai gazdátlanná vált hajdúival, akik feltételeik teljesítése fejében vállalták, hogy hozzásegítik fegyvereik ere­jével a fejedelemséghez. A hajdúsereg kö­zeledésének hírére Rákóczi Zsigmond 1608. március 7-én lemondott, s helyére a kolozsvári országgyűlésen a rendek meg­választották a 19 éves Báthory Gábort, aki március 30-án vonult be ünnepélyesen Kolozsvárra. Megválasztását a magyar király és a ma­gyarországi urak is támogatták, remélve, hogy rajta keresztül sikerül majd Erdélyt is­mét visszacsatolni az országhoz. Megnyer­te Báthory a szultán tetszését is. Még azon év novemberében Szászsebesen átvehet­te Ahmed szultán athnáméját, amelyben a török 3 évre elengedte az adót. Báthory Gábor tehát célba ért: fejedelem lett. A nyugalom azonban rövid életűnek bi­zonyult. Uralkodni akart, és alig egy évvel megválasztása után eredeti elképzelései­nek a megvalósításához látott. Először Moldvát akarta leigázni, azzal az ürüggyel, hogy nem fizették meg az adót, holott az adó kifizetésének határideje még nem telt le. A követ mégis hozott 2000 forintot, egy lovat és egy kecskét. A fejedelem azonban a pénzt szinte a követ arcába vágta, és fog­ságba vetette addig, amíg az egy évvel ko­rábban kötött szövetségi okmányt vissza nem kapta. Aztán negyven kecske kísére­tében megérkezett az okmány, s nem lett háború. 1610 tavaszán Kendy István kancellár, Kornis Boldizsár, a székelyek generálisa több úrral elhatározta, hogy Báthoryt meg­ölik. A dolog kitudódott, és Báthory Kornis Boldizsárt lefejeztette, Kolozsváry jogügy- igazgatót felakasztatta, kilenc elmenekült főurat fej- és jószágvesztésre ítélt, mindezt a nemesi jogok súlyos sérelmére, törvé­nyes eljárás nélkül. Az összeesküvésnek több oka volt: attól féltek, hogy háborúba keveri Erdélyt, elnyomta a szabad vallás­gyakorlást, és közbotrányt okozva kikez­dett az urak feleségeivel. Másik baklövését akkor követte el, amikor elfoglalta a szá­szok fővárosát, Szebent. A fejedelem 1610. A Völgységi Szemle felhívása nyomában! Mecénások kerestetnek... Aki először jár Bonyhádon, annak feltűnik a kevés, de szépen elhelyezett köztéri alkotások- szobrok kulturált környezete, a rendezett kisterek füzére. Számba véve a meglévőket, felállításuk évszámai az elmúlt évtizedben sűrűsödnek. Vajon miért?- A tény annak köszönhető, hogy a várossá nyilvánítás után egy tudatosabb városfejlesztés in­dulhatott el. Lett gazdája a területnek. 1979-ben Szabó György Perczel Mór-szobra kezdte a sort. Ide vehetjük, mint művészeti alkotást a művelődési ház Völgység freskóját, a négy évszak mo­zaikját és a lépcsőházi tűzzománcot, a könyvtár előtti díszkutat. Három éve a Fáy András dombor­művel, és tavaly pedig Bertalan Sándor „Mérleg” című kompozíciójával, a III. Számú Általános Is­kola faliképével gyarapodtunk. Idén sem maradtunk eddig avatás nélkül: Mártonffy Mór kopjafája gazdagítja a várost. E felsorolás sokszínűsége és gazdagsága folytán felmerül a kérdés, eddig mibe került ez és honnan volt rá pénz?- A képzőművészeti alap jó tíz éve még gálánsabb volt, és akadtak támogatók. Csúcs Ferenc Fáy András-szobrának költségeit az OTP állta. Bertalan Sándor szobra nagylelkű adomány, a kopjafát is ingyen faragta Beréti István fafaragó; a megyei tanács is támogat, illetve a városi ta­nácsnak is volt egy kis pénze, anyagi vagy saját munka hozzájárulása. A Vörösmarty-szoborterv még 1985-ben készült, azóta viszont csökkent a költségvetési támo­gatás, szegényebb lett mind a megyei, mind a városi tanács is. Mi a megoldás?- Nem egyértelműen járható út a közpénzek felhasználása e célra, a testületek nem egyhan­gúlag szavaznak meg manapság erre pénzt, hiszen azokon ma az alapellátás is nehezen oszto­zik. Ezért üdvözöljük örömmel a művészeteket pártolókat, s íme a néhány éve padlón lévő Vas­ipari Szövetkezet utóda, a BOVAS Vasipari Kisszövetkezet felhívással fordult a város üzemeihez, intézményeihez, lakóihoz, és letett 50 ezer Ft-ot. 1989. szeptember közepéig várjuk a felajánláso­kat, a befizetéshez szükséges csekk a tanács B épületében, a pénzügyi osztályon átvehető, a Perczel Mór utca 13-ban. Az akció sikere bizonyára befolyásolja a következő években a tanács művészeti értékeket te- remtő-megtartó tevékenységét?- Esztétikus környezet igényéről lemondani még szűkösebb időkben sem szabad. Támogató­kat, szponzorokat kell keresni, ez a ma lehetősége. A megőrzés jegyében újra a helyére kerül Ber­talan Sándor „Virág” kompozíciója. A második világháború bonyhádi halottjainakemlékét is meg kell örökíteni. Javaslat hangzott el az aradi vértanúk emlékművére, vagy a honfoglalás 1100 éves évfordulója is lehetőséget adhat. Természetesen ezek tervek, anyagi háttér nélkül. Végezetül még egy kérdés Ezer Mihály tanácselnöknek: Mit jelent Önnek Vörösmarty Mihály?- Tolnán születtem életem első felét nem Bonyhádon töltöttem. 1964-ben kerültem ide, itt kezdtem tanítani. A korábbi években számomra ő a reformkor, a nemzet nagy költője volt. Az el­múlt huszonöt évben, az itteni kötődésekkel, sokkal többet jelent... SZÖTS ZOLTÁN december 11-én érkezett a városba a né­hány nappal később megnyitandó ország- gyűlésre. Először beküldte maga előtt 50 katonáját, majd a felvonóhídon megállt be­szélgetni, mialatt serege bevonult a város­ba. Az őrök nem merték felvonni a hidat, hi­szen mégiscsak a fejedelem állt rajta. Bá­thory fejedelmi székvárossá nyilvánította Szebent, falvait elvette, 57 000 forint bírsá­got rótt ki, és 147 polgárának elkobozta va­gyonát. Karácsony másnapján elindult seregei­vel Havasalföld ellen, ahol Havasalföld feje­delmévé kiáltatta ki magát. A török azonban nem engedhette Erdély és a vajdaság egyesülését: hazaparancsolta Báthoryt. Közben a szászok a brassói bíró, Weiss Mihály vezetésével, Radul havasalföldi vaj­dával szövetkezve felkeltek Báthory ellen, s Brassó mellett, 1611. július 9-én szétverték a fejedelem hadát. Báthory Szebenbe me­nekült. A török Bethlen Gábort küldte török csapatokkal segítségére. Erdély hadszín­térré vált. Báthory győz. Az 1612-i ország- gyűlés 43 urat ítélt fő- és jószágvesztésre, és Báthory Gábort felruházta a „haza atyja" címmel. Báthory Brassó ellen vonult, ahol 1612. október 14-én, Földvárnál csatát nyert. A török azonban már megelégelte a bonyodalmakat okozó Báthory Gábort, s helyére Bethlen Gábort kívánta helyezni. Ismét csapatokat indított Erdélybe. Báthory menekülne, de Kolozsvár nem engedi be. 1613. október 23-tól már Bethlen Gábor Er­dély fejedelme. Báthory Váradra futott, ahol Ghiczy András hajdúkapitány október 27- én embereivel megölette. Testét a Pece- patakba dobták. Csak hű kutyája maradt mellette. DR. CSONKARETI KAROLY Kiállítás Dunaföldváron Születésnap a festmények között Alkonyat ihletésű festményeinél. Nem véletlen, hogy legtöbben a szülőházát megörökítő képe előtt időznek. A rózsaszínre festett épület előtti fák koronáját nem pusztán az őszidő aranyozta be, hanem a művész ragaszkodása is. Az idegenben készült, festett képeiből kívül marad. Külső szemlélő ő maga is, míg egy alföldi, fehér falú tanya megjele­nítésében önmaga fehér-tiszta-izzását sejteti. Világít, világol, mint minden hiva­tását szerető tanár, tanító, ember. Emberség, szeretet gyűjtötte születés- napi kiállításának megnyitójára a sok­sok embertársat, akik jelenlétükkel kö­szönték meg Oszoli Piroskának a tanító­nak, tanárnak, a festőnek azt az élményt, amit az élet korábbi szakaszaiban kap­tak tőle. Ugyanez vonzza majd a többi lá­togatót is e jubileumi tárlatra a dunaföld­vári Vármúzeumba, ahol szeptember 4- ig tekinthető meg. DECSI KISS JÁNOS Reprodukció: GOTTVALD KÁROLY Szinte átforrósodott minden a duna- földvári Vármúzeum kiállítótermében, Oszoli Piroska alkotásainak ünnepélyes megnyitóján. Fertőszögi Béláné mondott köszöntő szavakat, gondolatokat. Ponto­sabban köszönő szavakat, hiszen a szü­letésnapját ünneplő pedagógus-művész Oszoli Piroskának egyszerűen megkö­szönte mindazt, amit az elmúlt évtizedek­ben adott. A testet-lelket melegítő hangulat abból áradt, hogy zsúfolásig megtelt érdeklő­dővel, köszöntővel a Vármúzeum. Akik eljöttek a személyes találkozásra, bará­tok, egykori tanítványok, tisztelők, tudják, mit kaptak Oszoli Piroskától e Duna-parti település lakói. Egy asszony, aki feleség és anya is egyben, mindig többet vállal hivatása, szakmája teljesítése mellett, mint egy fér­fi. Oszoli Istvánná (a tanítványoknak, kö­zeli barátoknak: Piroska) két gyermeket nevelt, így joggal érezheti késői pályára kerülését. Ez azonban egyéniségének csupán a művészi oldalát érintheti, hi­szen ugyanakkor pedagógusként, szak­körvezetőként sokkal többet osztott íz­lésnevelő, -formáló szándékával. Külön fejezetet érdemel és talán kelle­ne is elemezni azt a kapcsolatot, mely közötte és férje között megvan. A kívülál­ló elgondolkodik, hogy a gimnáziumi ta­nár Oszoli István miként tud alázatos hű­séggel viseltetni felesége művészi tevé­kenysége iránt!? Aki figyelemmel kíséri Oszoli Piroska festői útját, a két évtizeddel ezelőtti önál­ló kiállítástól napjainkig, látja, tudja, alig változott valami a világnézetéből, felfogá­sából, ábrázolásmódjából, technikai eszközei forgatásából. Ezt mindenkép­pen erényként kell elkönyvelni, hiszen az álhatatos, kitartó szemlélet ma is idősze­rű üzenettel állítja meg a festmények né­zőit, kiállításának látogatóit. Ez nem egyéb, mint a körülöttünk levő táji szép­ségre felhívni a figyelmet. Oszoli Piroska a dunaföldvári, paksi és a környékbeli dombokra, szigetekre, zá­tonyokra, fákra és az itt élő emberekre napjainkban ugyanolyan rácsodálkozó tekintettel pillant, miként egy gyermek te­szi világfelfedező útján. Ebből árad az a frisseség Oszoli Piroska festményeiről, mely meghazudtolja életkorát. Ha meg­késve is, de megadatott számára, hogy a Tolna megyei tájba gyökérzetét mélyen eresztve, kitekintsen olasz, német, dal­mát, dél-karintiai, norvég vidékekre, ten­gerpartokra. Azt azért ki kell mondani, hogy sokkal inkább áthatja hazai képeit a közlés hangjának ereje, mint a külföldi Őszi zátony Oszoli Piroska köszöntése Tavaszi utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom