Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5. TOLNATÁJ - 7 Staub Ferenc vázlatkönyvéből A Németkéren élő Staub Ferenc festőművész alkotásaiból rendeztek kiállítást Budapesten a Mednyánszky-teremben. A tolnai táj és népélet romantikus, dekoratív szemléletű alkotójának vázlatkönyvéből közlünk most két rajzot, melyek Dubrovnikban készültek. Bethlen - a török kiűzése után - Erdélyt, a Felvidéket, a bányavárosokat megtartva, mind Dácia királya: egészen a Dnyeszterig és a Fekete-tengerig, a Du- na-deltáig terjedő térségek imprátora lett volna. „Együgyű” Ferdinánd a nagypolitikai koncepció merész ivét föl nem ismerte, tudniillik azt, hogy Bethlen nem kis dolgot vállalt: az összes török kézen lévő várak, végvárak, városok, Duna-révek visszavivását, Bizáncig szorítván vissza a Próféta zöld lobogója alatt harcoló iszlám hitű hadseregeket. Bethlen nagybeteg lett, és ekkor hitvese, Brandenburgi Katalin „egyenesen” Bécsből parancsolt orvosokat a Nagy Fejedelem betegágyához. A nagy államférfiú, mielőtt meghalt volna - akár valóságos betegségben, akár éppen orvosi segédlettel, akár direkt velencei méregtől -, szépséges hitvesét, Brandenburgi Katalint az összes erdélyi rendekkel fejedelemnővé választatta! Ám a kolozsvári országgyűlés még a megválasztás évében megfosztotta a szép fejedelemnőt - Ducessa - Princessa - Sere- nissima - Transylvaniae rangjától -, éspedig azért, mert Erdély fejedelemnője még jóval a gyászév letelte előtt férjhez ment gróf Csáky Istvánhoz, akitől még eme gyalázatos házasságkötésük előtt gyermeket szült, minek alapján az erdélyi főrendek és közrendek joggal feltételezték, hogy Katherina von und zu Brandenburg már másállapotos volt, Csáky még Bethlen Gábor, a Nagy Fejedelem életében ejtette teherbe! Miközben e régi események immáron aligha is életre-tisztáz- ható szövevényén tűnődtem a Tisza-parti tölgy terebélye alatt, fölnéztem, hogy gyönyörködjem a déli verőfényben zöldellő folyóban, az erdős partokban, a túlsó part szegetlen, emberektől nem háborgatott, nyugodt lombvonalában. A túlsó parton még nem volt strand, nem létesült camping, nem sorakoztak lángos- és kolbászsütő bódék, se kabinok, se napernyők.- Hogy törik ez a gyékény alattam... - mondta Zsuzsánna. Hátáról a hasára fordult. Mihály, kezében az FN-Browning krómvanádium acélcsöves, boxlakatos závárzatú, kétcsövű, duplagolyós vadászfegyverrel, melynek halhasú tusáján a cremónai hegedűk melegbarnája játszott, enyhítvén a céltávcsővel felszerelt vadászfegyver csöveinek acélszikrázását, lustán Zsuzsánna felé fordult.- Törik a gyékény? - a nagydarab férfi nevetett, s egy korty pálinkát ivott. - No igen, hát annak mindjárt két oka is van, Zsuzsánna... egyik a magad mázsája, nem mondom, hogy nem szép mázsa, de mégis csak mázsa, Zsuzsánna lelkem! A másik meg az, hogy ez a gyékény vietnami gyékény... mire a hajók idehozzák, a hajófenéken összetröik, megrohad... Na ja. Mi kész kórházakat viszünk ki Vietnamba, mikor Magyarországon nem is tudom mióta nem épült új kórház... Meg kész gyárakat, üzemeket, gépsorokat, szerszámgépeket szállítunk, na és helyébe a „viet-kongok”... ugye, gyékényt meg fogpiszkálót szállítanak nekünk... Príma bolt... Mihály megint meghúzta a szatmári szilvapálinkás üveget. A folyót figyelte. És ekkor újra megjelent azamazoni leányzó, aki nem viselt „mellyrevalót”, a Tisza Vénusza, az alföldi Aphrodite, s közeledett a strand fövenypartjához. Mögötte, mesz- sze kint a folyóközépen vízisíelők siklottak, gyönyörű ívben követve a Yamaha, Forelle, Mercury, Johnson motorok röpítette, áramvonalas csónakokat. A leányzó közelített, mintha maga lett volna az Angyali Üdvözlet. Mihály fölállt, hogy diszlövéssel köszöntse a Tisza Vénuszát. Hirtelen kék gumilabda pattant a hinták felől a fegyveresének, lenyomva azt. A két golyó a leány szívébe fúródott, a két szabad, meztelen mell közé. Visszazuhant a folyóba. Perlrott Csaba Vilmos életműve Kiállítás 3 székszárdíi Muv6SZ0t6k Híázábstn S szekszárdi Művészetek. Házának új, sorrendben huszadik kiállítása olyan művészt mutat be, akiről az elmúlt évtizedekben kevés szó esett. Pedig Perlrott Csaba Vilmos nem tartozik a „dii minorum gentium”, a kisebb istenségek sorába, a kor jelentős mesterei között tartjuk számon, akinek gazdag munkássága az egész század legjobb törekvéseinek tükre. 1880-ban született, első mestere Koszta József volt, tőle vezetett útja Nagybányára, Iványi-Grünwald Bélához, majd Párizsba, ahol azonnal Matisse körébe került, s 1907-ben már szerepelt a Salon d’Autom- ne kiállításán. A fauvizmus, a „vadak” mozgalma nagy hatással volt rá, de itt nem állt meg, s ahogy legjobb ismerője, Benedek Katalin írja, „nélküli hézagos lenne a Fau- ve-ok világának, a kubizmusnak, a spanyol talajú német expresszionizmusnak, miszticizmusnak honi képe”. Nem volt iskolateremtő művész, éberen figyelte a század művészeti mozgalmait, hogy kamatoztathassa tanulságait, s kialakítsa szuverén festői világát. Alapélménye Nagybánya volt, majd Szentendre, de elsősorban az európai érdeklődés jellemzi, az az érzékenység és fogékonyság, ami képessé tette arra, hogy művészete mintegy összefoglalója legyen korának. Jelentőségét is itt kell keresnünk. Több mint fél évszázadot átívelő pályája az európai művészetnek is legmozgalmasabb korszaka, Cézanne hatása senkit nem hagyott érintetlenül, a későbbiek folyamán szinte mitikus személlyé vált, s a fiatal Picassót éppúgy ő ösztönzi, mint Matisse-t vagy Braque-ot. Nagybánya után ebbe a forrongó világba érkezett Perlrott Csaba, s spanyolországi tanulmányútja során Greco éppúgy hatott rá, mint Párizsban a kubiz- mus vagy a német expresszionizmus. Ennek szintézisét teremtette meg művészetében s a kortársak is ezt ismerték fel benne, hisz a brassói Mattis-Teutsch éppúgy becsülte, mint itthon Czóbel vagy Kassák, pedig ez utóbbi ugyancsak fukar volt az elismeréssel. A Művészetek Házának kiállítása az egész életművet átfogja, a rendező Benedek Katalin figyelmét semmi nem kerülte el, s ennek köszönhető, hogy olyan teljességben láthatjuk az életművet, ahogyan még egyszer nehéz lesz összehozni, hisz 11 közgyűjtemény és 24 gyűjtő kölcsönözte Perlrott Csaba legjobb alkotásait, 1905-től az 1954-ben festett Lola háza című képig fő műveinek egész sora látható, nagybányai, párizsi, szentendrei képek, portrék, aktok s külön figyelmet érdemel a gazdag grafikai anyag, köztük több nagyon szép litográfia is. A Művészetek Háza az elmúlt években szinte valamennyi kiállításával országos érdeklődést keltett, mert egy-egy gyakran nehezen hozzáférhető életmű bemutatásával, Gulácsy Lajos esetében éppúgy, mint Márffyval, a szakembereknek is biztos támpontot adott. A Perlrott Csaba-kiállítás mindenképp ezek sorába tartozik, egy jele, ha nem is feledett, de méltatlanul mellőzött művész pályáját mutatja be, példamutató teljességgel, s számos örömteli meglepetéssel, felfedezve ezt a jelentős művészt s ezzel el is indítva reneszánszát. CSÁNYI LÁSZLÓ Reprodukció: GOTTVALD KÁROLY Szajna hidjai Városkép toronnyal Nagybánya Korcsolyázók
