Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
4 iRhEPÜJSÄG 1989. augusztus 1. Kiállítás Siska Gyula alkotásai Bogyiszlóit * Siska Gyula festőmű- j vésznek, a szekszárdi ta- j nítóképző főiskola tanáré- j nak alkotásaiból látható kiállítás a bogyiszlói művelődési házban. A kiállítás képeiből adunk közre néhányat. Ritzel Zoltán reprodukciói. I * I Meditáció Apokalipszis Várakozás Tv-napló A művészet ellen (Folytatás az 1. oldalról.) Mindezt a Híradóból tudjuk meg, amelynek munkatársa fejcsóválva várja egyetértésünket, mi pedig feszengve nézzük ezt a demagóg buzgalmat, amely képpel és szóval hadakozik egy tervezett szobor ellen, amelyről egyébként mit sem tudunk. A vázlatot ugyan bemutatják, ami így első látásra Leonardo szobortervére emlékeztet, de ettől lehet jó is, rossz is. A szobrász neve sem hangzik el, mert ebben a néhány percben nem ő a főszereplő, hanem a felelőtlen tanács, amely ezekkel a gazdasági bajokkal zsúfolt időkben is ilyen bohóságokkal foglalkozik. Hasonló demagógiával azt lehetne válaszolni, hogy ugyan, mi is a hárommillió, több város van, ahol egy bajnokság ideje alatt több pénzt kaptak.feketén a labdarúgók, egyéb sötét manipulációkról nem is szólva. De itt másról van szó, az összehasonlítási alap is hiányzik. Inkább a könnyedség, a látszólagos elegancia meglepő, ahogy a Híradó munkatársai foglalkoznak az egerszegi tervvel. Ha egy félfordulatot tettek volna, elismerően szólnak a tanácsról, amely ilyen nehéz körülmények között sem feledkezik meg a művészetről, tiszteleg a múlt előtt s gondoskodik a városlakók jobb közérzetéről, mert egy új szobor felállítása legtöbbször ezt is jelenti. Eleve udvariatlanság, hogy a szobrász neve el sem hangzik, a részletekkel is adósok, az pedig pillanatra sem merül fel, hogy milyen is lesz az a szobor, állja-e majd az esztétikai próbát vagy netán kontár munkára szórja a város a pénzt. Egy szobor felállítása ugyanis adott körülmények között akár botrányos is lehet. Amikor Hazafi József barátom a Szekszárd fölé magasodó, nehezen meghatározható alkotás részleteit firtatta egyik írásában, legott botrány kerekedett, ami túlcsapott a város és a megye határain, pedig még mindig csak politikai, nem pedig esztétikai, széptani kérdésről volt szó. Pedig műalkotás esetében ez a legfontosabb szempont. A Híradó harciaskodásában már meg sem említi senki, ami azt jelenti, hogy a tájékozódás elemi követelménye is hiányzik, no de manapság divat szegénységről, takarékosságról szavalni, pedig inkább azt kellene kérdezni, helyesen gazdálkodunk-e meglevő anyagi eszközeinkkel. S az is divat, hogy elpanaszoljuk, mennyibe kerül a kultúra. A színházak ráfizetésesek, a folyóiratok úgyszintén, még az a szerencse, hogy legalább a bóvlinak van keletje, s immáron külön műfaj lett az aluljáró-irodalom. Az MSZMP programjában olvastam, hogy támogatni kell a kultúrának azt a területét is, ami nem hoz közvetve hasznot, netán ráfizetéses, vagy inkább annak látszik, mert ugyan ki tudja megmondani, hogy egy filológiai tanulmány mikor kezd majd el kamatozni? A megoldás kézenfekvő: szüntessük meg a folyóiratokat, fogjuk vissza a könyvkiadást, a színházak pedig zárjanak be, ha nem tudják eltartani magukat. Csakhogy ez olcsó demagógia. Egy ország, ha valamit ad magára, nem engedheti meg azt a luxust, hogy lemond értékei ápolásáról, új értékek létrejöttének segítéséről. Nemrég Pakson jártunk, s magam is örömmel konstatáltam, hogy a város éppen most foglalkozik a múzeumalapítás gondolatával, ami önmagában is dicsérendő, az újabb dunakömlődi ásatások' pedig egyenesen elodázhatatlanná teszik. A Híradó zalaegerszegi tudósítását látva arra gondoltam, te jó isten, mi lesz, : ha ezek megtudják a paksi terveket! Minden tiszteletem az egerszegi tervezőké, akik épp most gondoltak arra, hogy lovasszobrot állítanak, mintegy azt bizonyítva, hogy gazdasági bajaink között sem hallgatnak a múzsák. Azt is jó tudni, hogy egyre több helyen adnak ki folyóiratot, helytörténeti tanulmányokat, még verseket is, legtöbbször az illetékes tanács anyagi segítségével. Talán egy zseniális költő pályáját indítják el, lehet, hogy következményeiben beláthatatlan fontosságú tudományos munkához adnak ösztönzést, de még ha ez nem is következnék be, élénkséget visznek a szellemi életbe, tehát mindenképp jó ügyet szolgálnak, s így az ilyen célokra fordított pénzzel nem rövidítenek meg senkit. Sajnálatos, hogy a Híradó épp most bujtogat a kultúra ellen, s ahelyett, hogy azt nézné, jó-e a tervezett szobor, diadallal mutatja a sáros utcát, az ápolatlan parkot. Pedig éppen annak kellene örülni, hogy a jelenlegi körülmények ellenére is lesz Zrínyi-szobor Zalaegerszegen, csak jó legyen a szobor, ne kelljen utólag szégyenkezniük. CSÁNYI LÁSZLÓ NEB-ülés a kis közgyűjteményekről Kincs, ami nincs A közgyűjtemények, helyi gyűjtemények elhelyezésével, védelmével és közcélú hasznosításával kapcsolatos vizsgálatot végzett a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tapasztalatokról dr. Méry Éva vizsgálatvezető számolt be legutóbbi ülésükön. Az írásos jelentéshez csatlakozó szóbeli kiegészítés után az anyagot vitára bocsátották. Szó esett itt többek között arról is, hogy ezeknek a tájházaknak, kis gyűjteményeknek, emlékhelyeknek a védelme közügy. Célszerű lenne, ha a múzeum nyilvántartást vezetne róluk. Merthogy még nem vétettek lajstromba: kincs, ami nincs. Biztosítani kell a szakmai felügyeletet, bár ez egyes esetekben nagyon kényes dolog, mert a gyűjtők helyenként magukénak tekintik a közgyűjteményeket. Félnek, hogy a számbavételkor valaki „ráteszi a kezét” a gyűjteményükre. Nincs nyilvántartás, nem rendezett a helyzet e téren. Hogy ez milyen baj, egy betörésnél derülne csak ki. Azt se tudnák, mit vittek el. Egyrészt ezért, másrészt azért van szükség a felmérésre, hogy ne hulljanak szét a gyűjtemények akkor sem, ha meghalna az, aki most gondoskodik róluk. A téma tárgyalásánál a továbbiakban kitértek arra, hogy idegenforgalmi szempontból is egyre nagyobb jelentősége lesz a kis gyűjteményeknek. A turistákat, igaz hogy nehéz, de megpróbálják kimozdítani a bejárt útvonalakról. Fontos lenne még a templomok és egyházi műkincsek számbavétele, védelme is - egészítették ki a NEB-állás- foglalást. Az ülés további szakaszában a Német Színháznál végzett gazdálkodási és pénzügyi vizsgálatról, valamint a NEB II. félévi munka- és üléstervéről tanácskoztak a megjelentek. - W 2 Simontornya Simontornyán - és még egy kicsi Július 19-én, a nevem kezdőbetűit rejtő O. I. aláírással kurta tudósítás jelent meg a lapunkban a simontornyai vár és a helyi művelődési ház példamutató együttműködéséről. Az érintettek ezt nem kifogásolták. Beidek László áfész- elnök és Borbás József áruforgalmi főosztályvezető aláírásával viszont szerkesztőségünk tiltakozó levelet kapott. A kifogás tárgya utolsó mondatom, „a nagyközség példátlanul rossz élelmiszer- ellátására" vonatkozó megállapítása volt. Készséggel elhiszem az aláíróknak, miszerint „A cikkben fogalmazott és minősített ellátással kapcsolatban szövetkezetünk felé lakossági bejelentés nem érkezett.” Eddigi tapasztalatom szerint a késve érkező kenyérre váró, a silány felvágottellátást keserűen tudomásul vevő háziasszonyok nagyon ritkán ragadnak tollat és írnak panaszkönyvbe. Türelmetlenségből, vagy lemondásból, netán kilá- tástalanságból - ezt nem tudom. Való igaz, hogy se a helyi tanácsnál, se az élelmiszerforgalmazöknál nem kértem tájékoztatást az ellátás helyzetéről. Viszonylag rövid ottani tartózkodásom idején összesen hét, éppen bevásárlásain kesergő (sőt szitkozódó) háziasszonytól viszont igen. Örömmel nyugtázom az aláíróknak azt a szándékát, ami persze kötelességük is, miszerint - ők írták - „Szövetkezetünk a jövőben is arra törekszik, hogy az élelmiszerekből a nagyközség ellátását az igényeknek (kiemelés tőlem O. I.) megfelelően biztosítani kívánja." Amennyiben ez egyetértésükkel találkozik, boldogan szentelek - előre nem bejelentett időben - hosszabb időt a részletek felmérésének, a tapasztalatok birtokában pedig egy mondatnál is többet a tényleges helyzetnek. Először a lakosság véleményét és ezt követően, tehát utólag a lakosság igényeit kiszolgálni kötelesek mentségeit meghallgatva. Addig is szívesen várva az érintett si- montornyaiak egyetértő és ellentmondó véleményét, maradtam az egész Sió mente iránt is megkülönböztetett tisztelettel, hívük: ORDAS IVÁN Az álarc
