Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31. 4 KÉPÚJSÁG Felvonulás, térzene, néptáncfesztivál A Szekszárdi Szüret ’89 Előzetes a programból Ne csupán a szőlősgazdákra gondoljunk, akik a hegytetőkön, domboldalakon már várakozásban égnek így szüret tájékán, hanem azokra is, akik évről évre figyelemmel, nagy érdeklődéssel kisérik a Szekszárdi Szüret rendezvénysorozat eseményeit. * Mind több helyen, kisebb-nagyobb településen rendeznek idén is szüreti mulatságot, felvonulást faluban, városban. Szekszárdon a karneváli hangulatot idéző menettáncok, jelmezesek felvonulása a legtöbb nézőt vonzó program. Tavaly sikernek minősítették a rendezők, a közönség egyaránt a Szekszárdi Szüretet. Mi volt az egybehangzó vélemény titka? Az, hogy a szereplők, a nézők hasonlóan fegyelmezettek voltak, a rendezők tartották ígéretüket és a szórólapokon olvasható terv szerint hajtották végre feladataikat. * A cél ma is az, hogy ez az esemény a város és környékének, az itt élők közös ünnepe legyen. Szekszárd öt helyszínéről indulnak majd a felvonulók, akiket - csakúgy, mint az előző évben - a városlakók fogadnak be, hogy csőszleánynak, -legénynek öltözhessenek. Változást jelent, hogy a két fő, várakozóhelyszínen: a Garay és a Béla téren folyamatosan, mindig lesznek programok, mindig úgy, hogy a közönség helyét nem kell változtatni. Külön füzet kínálja gazdagon az eseményeket. Most rövid ízelítőt adunk ebből, mert később részletesebben visszatérünk egy-egy - nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényhez. * Szeptember 21-én a Mezőgazdasági Múzeum rendez kiállítást a Babits Mihály művelődési központ márványtermében. Ennek megnyitója 17 órakor lesz. 19 órakor Liszt Ferenc-emlékhangverseny a belvárosi római katolikus templomban. * Szeptember 22-én 10 órakor kezdődik a vármegyeháza dísztermében a bortermelők és -kiskereskedők tanácskozása. A Gemenc Szálló parkolójában ökörsütés, 14 órakor a borudvar megnyitása a Panoráma mozi előtti téren, ahol a Holló és a Szélkerék együttesek, valamint a bátaszéki székely kórus tagjai adnak műsort. * Szeptember 23-án a Liszt Ferenc téren vásári mulatságok, gyermek- és kézműves-foglalkozások lesznek. Cs. Kiss Ernő népi iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás a megyei művelődési központ kiállítótermében 9 óra 30 perckor. Tíz órakor indul a borászvirtus programja a Prométheusz parkban. A XIII. szekszárdi néptáncfesztivál nyitása fél tizenegykor, a fesztivál gálája húsz órakor lesz a Babits Mihály művelődési központban. A Gemenc Szálló összes helyiségében húsz órától szüreti bált rendeznek. Muzsikál a Leposa zenekar. * Szeptember 24-én nyolc órakor ökör- leves tálalás, tíz órakor a fesztiválzenekarok borudvari fellépése, térzene és a történelmi borvidék bemutatása (autóbuszos kirándulással) szerepel a délelőtti programban. Délután a szüreti felvonulás, amelyben Bogyiszló, Decs, Öcsény, Sióagárd hagyományőrző népi együttesei mellett a Bartina táncegyüttes a néptáncfesztiválra érkezett csoportok, a népviseletek gazdagságában, parádés fogatokon pompázó birónék, csőszleányok vesznek részt. Természetesen a nézők közül bárki a vonulókhoz állhat, osztozva a hangulat örömében. A menetek áthaladnak a Garay téren és közös táncra gyülekeznek a Prométheusz parkban. Bírálat érte tavaly itt a szabadtéri színpad hangosításának gyenge minőségét. Idén a technikusok mindent elkövetnek, hogy a park minden pontján azonos jó hangzás legyen. Itt lesz a néptáncfesztivál eredményhirdetése, itt láthatják Kemény Sára, Starck Orsolya, a pörbölyi asz- szonykórus és a Holló együttes műsorát. * A színes program jó kedvet, vidámságot, önfeledt szórakozást, tartalmas időtöltést, hasznos kikapcsolódást ígér, amelyhez szép időt kívánunk. D. K. J. Mintagyűjtemény A bátai pöndőkötés Dr. Németh Pálné gyűjtötte, rajzolta és szerkesztette azt a kiadványt, mely négyszáz példányban jelent meg a Babits Mihály művelődési központ gondozásában: Mintagyűjtemény Tolna megye népi hímzéseiből címmel. A bontó pontosítja a helyszínt, mert Báta községet jelöli az adatgyűjtés területének. K. Csillén Klára írt bevezetőt az olvasmányos tanulmány elé. Díszöltésekből kialakított csipkéket - amelyeket vászonszélek összeállításánál alkalmaztak - ismerhet meg az olvasó. Ezeket Bátán „pöndőkötés” néven emlegetnek. Dr. Németh Pálné vallomása szerint biztatásra kezdte gyűjteni a régi sárközi hímzések mellett, a Tolna megyei csipkevarrásokat is. így jutott el Bátára, Vörös Mi- hályné Ivánka Terus nénihez, akit olvasóink, mint tojásfestőt ismerhetnek. A kiváló adatközlővel való beszélgetéseket, találkozásokat néprajzi, szociológiai hitelességgel örökítette meg dr. Németh Pálné. A pöndőkötésről faggatta Terus nénit de közben olyan bátai szokásokkal is megismerkedhetünk, melyek nem csupán egy család, de egy faluközösség hagyományaiból is ízelítőt adnak. Megtudhatjuk, hogy: a pöndőt általában nyolc szélből varrták össze, a nagyon parádés tíz szélből készült. Ezeket ünnepre, templomba, lakodalmakba vették fel, vagy ha vidékre mentek. A kiadványban Jánosi Jánosné Bocz Erzsébet nevével úgy találkozunk, mint aki ismerője és tanítója a pöndőkötés technikájának. Fotók, rajzok illusztrálják a bátai pöndőt és e hímzéstechnika alkalmazhatóságát mai textileken a lakásban, vagy öltözködésben. Búza-és csibeszömös, recés, kis- kockás, tölgyfaleveles, vízfolyásos, szilvamagos, halas, pókos, ablakos, kisrózsás, békás, csigás elnevezésű minták ábráinak mértanias vonalvezetése, rusztikus szépsége minden bizonnyal sok-sok hímzőasz- szonynak, leánynak szerez örömöt, akik dr. Németh Pálné mintagyűjteményéből tanulják meg a bátai pöndőkötést _ decsi Otthon az iskola Megrémültünk, mikor megtudtuk: jövőre másik iskolába kell járnunk. Év vége volt, 1971 -et irtunk. Talán Gyula bácsi, a tanítónk jelentette be, de az is lehet, hogy a szüleimtől hallottam otthon. Nagyobb, jobban felszerelt iskolába, korszerűbb körülmények közé kerülünk, mondogatták a felnőttek, de minket, a nyolc szőlőhegyi negyedikest csak az izgatott igazán, hogy melyik szekszárdi suliba kell mennünk, hányán leszünk ott egy osztályban, kik lesznek a tanáraink. Nemigen értettük a szót, „körzetesítés”, ha vigasztalódtunk valamivel, az az volt, hogy ősztől reggelente különbusz jön értünk, a tanítás után is utazgathatunk kicsit mindennap. Hatalmas csomót éreztem a torkomban, mikor szeptemberben megálltam az ötödik bé ajtajában. Csupa idegen gyerek ült, járkált, tereferélt a teremben, látszott, szinte mind régi ismerősök. Először ügyet se vettek ránk, ahogy volt osztálytársammal, aki szintén B-s lett, szinte észrevétlenül beóvakodtunk, és természetesen egymás mellé, letelepedtünk egy padban. Védtelennek, kiszolgáltatottnak, hívatlan betolakodónak ér,eztük magunkat, egészen osztályfőnökünk, Ágnes néni megjelenéséig, ó nagyon kedvesen bemutatott bennünket újdonsült társainknak, s kérte, fogadjanak minket jó szívvel. Tulajdonképpen így is lett, több igazi jó barátnőt találtunk később a lányok között, nem bántottak a fiúk sem, se tettel, se szóval, mégis „vidéki”, „bejárós”, „szőlőhegyi” maradtunk ballagásig. Pedig mindent megpróbáltunk megtenni a beilleszkedésért. Énekkari tagok lettünk, szakkörre jártunk, népi táncoltunk, ott voltunk minden osztályteán. A többiek nem is sejtették, sokszor mennyi könyörgésbe telt, mire otthon beleegyeztek, hogy bentmaradjunk a városban egy-egy programon' hiszen ha véletlenül lekéstünk egy buszt, a következő esetleg csak egy óra múlva ment. Hogy reggelente mennyit fagyoskodtunk, s hogyha kimaradt a diákjárat, akkor a többi utassal együtt hetven-nyolcvanan is szorongtunk a zsúfolt felnőttbuszon, arról is ritkán meséltünk az iskolában. Nemigen érdekelhette ez azokat, akik a környező utcákból kényelmesen lesétálva érkeztek órára. S különben sem ők tehettek róla, hogy míg saját, megszokott, szinte családias hangulatú elhagyott kis iskolánk üresen kongott, addig nekünk napi tíz kilométert kellett ingáznunk minden batyunkkal fölszerelkezve. Akarva-akaratlanul ezek az emlékek tolakodtak elő bennem a nemrég megtartott pusztahencsei iskolaavatón, míg az elöljáró szavait hallgattam. Lassan, komótosan beszélt az istenért sem működő mikrofon előtt, mellette fehér csomagolópapírral burkolt korlát mögött álldogált a műsort adó apróságok kórusa. Lent a földön ragyogó tisztára mosott ötliteres dunsztosüvegekben illatoztak az ünnepségre szedett tarka virágcsokrok. A protokoll bemutatásánál ugyan még meg- megbicsaklott a köszöntő, de mikor a falubeliek egységes, erős akaratáról, önzetlen áldozatvállalásáról, a tömérdek ingyen munkáról tett említést a visszatelepítés leglelkesebb szorgalmazója, szavaira lehetetlen volt nem odafigyelni. Elhatározták, s bár a semmiből kellett előteremteniük a szükséges pénzt, kiharcolták, véghez vitték szándékukat: az annak idején „megmenekült" alsó tagozatos iskola mellé építettek egy új szárnyat, s hazavitték a felső tagozatot a nagydorogi közös iskolából. Megnyerték ügyüknek a városi és megyei tanácsot, az egyik miniszterhelyettest, a környező vállalatokat, mindenkit, aki csak segíthetett, s íme, sikerült. Fehér függönyök, muskátlik az ablakokban, a tágas, világos osztályokban vadonatúj padok, táblák, akkora beépített szekrények, hogy bőven elfér bennük akár egy felnőtt ember is. Az egyik fiatal tanárnő kipróbálta. Belebújt. Örömében, mikor meglátta, hogy a kultúrházi szükségtanterem után egy ilyen szép osztályban taníthat. Persze boldogok a gyerekek is, hiszen ezentúl nem kell nekik a buszmegállóban ázni-fázni, toporogni. Saját iskolájukban tanulhatnak. Pedagógusból sincs hiány, de ha még jönne valaki, azt is lakással várják. Az elöljáró Nagyközségért plakettet kapott kitartó szervező munkájáért. Attól a tanácselnöktől, aki annak idején - bár nem ellenezte - irreálisnak ítélte meg a társközség erőlködését.- cser Múzeum Gazdagabbak vagyunk, semmint gondolnánk. Ezt annak jegyében merem megállapítani, hogy húsz esztendeje elmúlt, amióta megyénk e fontos közművelődési és tudományos intézményeivel lapunkban foglalkozni próbáltak. Azt, hogy - az újabban szerencsére - Wosinsky Mór nevét viselő megyei múzeum létezik, mindenkj tudja. Én is. Simontornya parádésan restaurált vára a „tájmúzeum” titulust viseli. Van viszont tájház Mórágyon, Magyarke- sziben, Szakályon, Gyönkön, Győr- „- tájmúzeum - kiállítóhely könyben, Sióagárdon, Szakadáton, Decsen. Emlékhely Borjádon, Sár- szentlőrincen, Szekszárdon kettő is - Babits és Liszt -, Rácegresen. Képzőművészeti kiállítóhely Szekszárdon (Mattioni) és Tengelicen. Természettudományi bemutatóterem Dombóvárott és Decsen. Úgynevezett „egyéb kiállítóhely” Ge- mencben, Dunaföldváron, Pakson (vasúti múzeum: - nemrég beszámoltunk róla), Bonyhádon. Utóbbi helyen a Völgységi és a Tűzoltó Múzeum. Mindkettőt bemutattuk már olvasóinknak, a laikus számára igencsak múzeum jellegűnek tűnnek... Az előbbi felsorolásban a györkö- nyiek „Dorfmúzeum”-a még csak nem is szerepel, pedig létezik. Adatainkat a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság július 19-i magvas beszámoló jelentéséből merítettük. Csakhogy...! Ha valaki autóval átmegy Szakályon és meglátja a semmilyen kommentárt nem tartalmazó, szokványos múzeumjelölő táblát, akkor aligha támad kedve bekanyarodni egy olyan utcába, amelynek hollétét se sejtheti. Pedig itt éppúgy értékes néprajzi gyűjteményt láthat (ha be tud jutni, ami például nekünk nem sikerült), mint Sióagárdon, vagy egyebütt. A mórágyi pompás gyűjtemény némi személyes ismeretség birtokában bármikor megtekinthető. Személyes ismeretsége a helybeli újságírónak természetesen akad. De az idegennek...? Nem lenne-e okosabb közkincseinket valamilyen úton-módon valóban közkincseinkké tenni... (Ordas) Fotó: (Kispál) A szakályi tájház, miután a szemközti szomszéd segítségével kinyittattuk kapuját... A györkönyi Dorfmúzeum belsejének részlete... Ujdonságpolc A Kossuth Könyvesbolt (Szekszárd) ajánlatából Mindszenty-per A dokumentumkötetet összeállította, Mindszenty József életrajzát irta, jegyzetekkel ellátta: Gergely Jenő és Izsák Lajos. Részlet Mindszenty József egyik nyilatkozatából: „harmincöt napi állandó töprengés után, ugyanekkor kijelentem én is, hogy egyrészt egyéb okokon kívül részemről is, fentebb jelzett magatartásomból is késhetett a megbékélés. Másrészt az igazi béke létesítését állam és egyház közt mindaddig időszerűnek tartom, míg az létre nem jön. Ennek az egyház tanai és törvényei szellemében való megvalósításában magam is részt vennék, ha épp a béke terén nem merült volna fel nehezményezés ellenem, de hogy még csak a jelenlétem se tűnhessen fel a béke akadályaként és hogy az ilyenkor jelentkező tárgyi akadályok elhárítására legyen fordítható minden erő, ezennel magamtól, minden kényszer nélkül készségemet nyilvánítom, hogy hivatalom gyakorlásától egy időre visszavonulok”. A könyv a Reform Kiadó gondozásában jelent meg.
