Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 30. * A reformkörök véleménye A kongresszusnak kellene döntenie az MSZMP vagyonáról Az MSZMP reformkörei egységes pár­tot akarnak, amely megszabadul a ko­rábbi terhes örökségétől, s programjával, működési elveivel a radikális reformokat szolgálja. Csak így van esélye annak, hogy a párt felelősen állhasson a nemzet elé, s egy demokratikus választáso a ma­gyar nép bizalmát kérje. E gondolatok je­gyében ajánlotta a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmébe az MSZMP reformkörei­nek szeptember 2-án, szombaton és 3- án, vasárnap tartandó országos konfe­renciát Varga József, a tanácskozás saj­tóirodájának vezetője. A reformkörök azt kívánják, hogy a ra­dikális reformeszmék talaján újhodjon meg az MSZMP, vagy - ha úgy tetszik - alakuljon át párttá - mondotta többek kö­zött Varga József. Végezetül szólt arról, hogy az országos tanácskozásra meghívták az MSZMP más platformjait s a demokratikus szer­vezetek képviselőit. A tanácskozás első napjának estéjén pohárköszöntőt mond Németh Miklós miniszterelnök, a vasárnapi nagygyű­lésen pedig felszólal Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Pozsgay Imre, az el­nökség tagja. Az élénk érdeklődéssel kísért beszá­molót követően az újságírók számos kér­dést tettek fel a sajtóiroda vezetőinek, il­letve a meghívott vendégeknek: Vári Lászlónak, az MSZMP Zala Megyei Vá­lasztmánya társadalmi elnökének, Géczi József politológusnak és Szabó Zoltán­nak, az ELTE munkatársának. Varga Jó­zsef szerint ha az MSZMP reformkörei nyernek teret, a pártot semmiképpen sem fogják kommunista pártnak hívni. Ez amúgy is nehezen körülírható, nem pontosan deffiniálható fogalom. Vélemé­nye szerint a modern szociáldemokrata pártokra hasonlítana a párt, nyitottak a polgári radikális gondolatokra is. Géczi József arról szólt, hogy a Pozsgay Imre vezette bizottság által kidolgozott párt­program-tervezetet a reformkörök vita­alapnak tekintik, de szerinte e program mentén a progresszív és a konzervatív erők között nem következhet be a ketté­válás. * Ezt azzal indokolta, hogy szerinte van­nak olyanok, akik bármilyen programot magukénak vallanak, csakhogy átment­hessék hatalmukat. A párt vagyonát firtató kérdésre Szabó Zoltán annak a véleményének adott han­got, hogy független, ellenzéki szakértők bevonásával kell elkészíteni az MSZMP érvényes, folyó áron felbecsült vagyon­leltárát. Ezt a kongresszus, illetve az or­szág nyilvánossága elé kell tárni. A kong­resszus felhatalmazásával az állami jut­tatásokból származó rész társadalmasí­tásáról azonnal tárgyalásokat kell kezde­ni. A vagyoni kérdés megnyugtató rende­zéséig mindenfajta új jogi megoldás, pénzügyi tranzakció megengedhetetlen, mert a párt érdekeivel ellentétes. Az MTI munkatársának e témához kap­csolódó kérdésére Szabó Zoltán el­mondta, hogy a reformkörök szerint a Next 2000 Kft. szervezésének munkála­tait is haladéktalanul le kell állítani. A kö­zépszintű politikai egyeztető tárgyaláso­kon született megállapodást méltatva hangoztatták, hogy a párt kivonulását a munkahelyekről a reformörök már rég­óta követelték, a jogállam felépítése, illet­ve a pártállam lebontása ezt a lépést szükségszerűvé teszi. A reformkörök kit tekintenek hiteles vezetőnek? - így szólt a BBC tudósítójá­nak kérdése. A válasz: azokat, akiket a tagság, illetve a nép annak tart, akik véle­ményüket nem a politikai széljárásnak megfelelően változtatták, akik nem akkor váltak reformerré, amikor azért „jutalom” járt. Közölték azt is, hogy a hét végi ta­nácskozáson a KB minden tagjáról meg­szavaztatják a küldötteket, bíznak-e ben­ne, vagy sem. A szavazatok eredményét nyilvánosságra hozzák. A reformkörök a tradicionális kommunista-szocialista értékek közül vállalják a párt mozgalmi jellegét, a társadalmi egyenlőséget és szolidaritást, az esélyegyenlőséget, a demokráciát, annak nemcsak képvisele­ti, hanem közvetlen formáit is - hangzott el válaszként az összegzés egy másik kérdésre. Abban sincs vita, hogy a reformkörök a polgárosodást, a részleges kapitalizá- ciót, a világgazdaságba való visszaillesz­kedést óhajtják. Pozsgay Imre nyilatkozata a politikai egyeztető tárgyalásokról Az utóbbi napokban a középszintű po­litikai egyeztető tárgyalások a nyilvános­ság előtt zajlanak. A napilapok, a hírközlő szervek részletes tudósításokban számol­nak be a tárgyalások eseményeiről, ame­lyeket a közvélemény élénk érdeklődéssel követ Nagy visszhangot váltott ki az a hét­főn elhangzott javaslat, hogy a munkahe­lyeken ne működhessenek pártszerveze­tek. Erről Pozsgay Imre, az MSZMP tárgya­lóküldöttségének vezetője nyilatkozatot adott az MTI-nek.- A politikai egyeztető tárgyalásokon elért megállapodásokat néha lezártnak, befejezettnek tekintik, noha ezekről még tovább folyik a vita. így történt ez a párttör­vény egyik tételével, a munkahelyeken mű­ködő pártszervezetekkel kapcsolatban is. Az MSZMP küldöttsége ez ügyben komp­romisszumot ajánlott a közös álláspontot képviselő ellenzéki kerékasztalnak és har­madik oldalnak, de nem született megálla­podás. A felek a döntést elnapolták. Jól tudjuk, hogy a munkahelyi politizá­lásról és a pártszervezetekről élénk, időn­ként éles vita folyik az MSZMP tagságának körében, de más társadalmi csoportokban is. A közvélemény számára félreérthetetle­nül szeretnénk megvilágítani az MSZMP küldöttségének álláspontját a munkahelyi pártszervezetekről. Azt képviseljük, hogy az alkotmánybírák és a bírák egyesülési jo­gát az alkotmány korlátozza, ők semmilyen pártnak nem lehetnek tagjai; biztosítani kell a katonák, rendőrök egyesülési jogát, de úgy, hogy meghatározott időn belül a párt- szervezetek kivonulnak a laktanyákból, szolgálati helyekről; a közhatalmi intézmé­nyekben (miniszteriális szerveknél, taná­csoknál, ügyészségnél) ne működjenek pártszervezetek. Az MSZMP elfogadja, hogy a munkahe­lyek szervezeti-vezetési struktúrájába a pártok ne épüljenek be, munkaidőben a munkahelyeken semmiféle tevékenységet nem folytathatnak.- Ezzel a ponttal függött össze az a ja­vaslat, hogy az előbbiekben felsorolt helye­ken, intézményeken túl semmilyen munka­helyen ne működjenek egyetlen pártnak sem szervezetei. Ehhez azonban hozzátar­tozik még, amiről a tudósítások nem szól­tak: ez a megállapodási terv nem zárná ki, hogy üzemi, munkahelyi pártszervezetek működhessenek a lakóterületeken, tehát az üzemen kívül.- Tekintettel a javaslat kiváltotta nagy visszhangra és a párttagságot, valamint a pártvezetőket is érintő vitára, ez ügyben a végső döntést az MSZMP tárgyaló küldött­sége a Központi Bizottságtól kéri. Ha a Köz­ponti Bizottság úgy döntene, hogy marad­janak az üzemi, intézményi pártszerveze­tek, abban az esetben az alkotmány és a törvény szerint vállalja, hogy minden párt­nak joga van ezeken a helyeken pártszer­vezetet alakítani. A tárgyalások menetéről szólva, a közvélemény tájékoztatására Pozsgay Imre elmondta: az egyeztetésnek ezen a szintjén fontos megállapodások születnek. E döntések alapjául a trágyaló felek vezető testületéinek, az MSZMP ese­tében a Központi Bizottságnak a megerősí­tő határozatai szolgálnak. Csökkent a szovjet villamosenergia-szállítás Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának hétfői ülésén elhangzott, hogy az importszállítások kiesései miatt gondok vannak a villamosenergia-szol- gáltatásban. Várhatóan később növe­kednek ezek a problémák és átmeneti korlátozásokra is sor kerülhet. Ezzel kap­csolatban Hatvani Györgytől, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatójá­tól kért részletes felvilágosítást az MTI munkatársa. A tájékoztatás szerint augusztus 20. és 24. között a szovjet partner egy üzemzavar miatt egyolda­lúan jelentősen csökkentette a Magyar- országra irányuló villamosenergia-ex- portját; a napi csúcsidőben az egyez­ményben rögzített 1900 helyett 800 me­gawatt villamos-teljesítményt bocsátott a magyar fél rendelkezésére. Ez a kiesés súlyos gondokat okozott villamosener- gia-rendszerünk teljesítmény-egyensú­lyának fenntartásában. A szovjet ener­giaszállítási kiesés eddig mintegy 100 millió kilowatt órára tehető. Az MVMT a szolgáltatási kiesés miatt szükséges általános korlátozási szabá­lyok szerint egyébként elsősorban az ipari üzemek villamosenergia-ellátását csökkenti, s csak végső esetben kerül sor ilyen lépésre a lakosság körében. A szovjet fél bejelentette, hogy műsza­ki okok miatt szeptemberben a két or­szág között egyeztetett energiaszállítási menetrendhez viszonyítva a napi csúcs- időszakban mintegy 300 megawattal ke­vesebb, vagyis 1600 megawatt, a nap egyéb időszakában pedig 1700 helyett 1500 megawatt villamos-teljesítményt nyújt. Így naponta 3-4 millió kilowattórá­val, vagyis 10-12 százalékkal kevesebb szovjet villamos energiát kapunk. Ha ez a csökkenés a téli hónapokban is folyta­tódna, akkor az év végén a szovjet fél 400-500 millió kilowattóra villamos ener­gia átadásával maradna adós, s ez to­vábbi gondokat okozna a magyar ener­giarendszer szolgáltatásában. Ezért a magyar fél nyomatékosan szorgalmazza a kétoldalú egyezmény szerinti szovjet energiaszállítási menetrend teljesítését. Dunaföldváron Petrovics Józsefné a küldött Valamennyi dunaföldvári MSZMP-tag meghívást kapott a kongresszusi kül­döttválasztó gyűlésre. A párttagok 25 százaléka élt a véleménynyilvánítás le­hetőségével. A szavazatok 75 százalékát Petrovics Józsefné, az MSZMP Duna­földvár Városi Bizottságának titkára kap­ta, így ő képviseli a város MSZMP-tagsá- gát a kongresszuson. Varga Ferenc, a Rost- és Bútorlapgyártó Vállalat vezető­jére a szavazók 25 százaléka adta vok- sát. Vita kilenc körben (Folytatás az 1. oldalról.) niszterhelyettes előadása nyitotta meg, aki figyelmeztető számadatokat sorolt fel, melyekből kitűnt, hogy 1988-ban a la­kosság bolti kiskereskedelemben annyit költött alkoholra és dohányra, amennyit ugyanebben az évben bútorra és tüze­lőanyagra fordított összesen. A vitában közreműködött Nyúl Sándor, a Skála Bp. igazgatója és Sárkány Péter, a Központi Élelmiszerkutató intézet tudományos tit­kára. A közművelődés - egészségmeg­őrzés problémáival dr. Fodor Katalin pszichológus-népművelő, az Országos Művelődési Központ osztályvezetője irá­nyította vitakör foglalkozott. Külön szek­cióban foglalkoztak a helyi tömegkom­munikáció és az egészségmegőrzés kapcsolatával, Gulyás Erika, a Magyar Rádió szolnoki körzeti stúdiójának ripor­tere, Barta Éva, az MTI veszprémi tudósí­tója, az Ez-az a nőknek című lap főszer­kesztője és Nagy László, a dunaújvárosi tv-stúdió vezetője részvételével. A Fit- ness-központok, egészségügyi vizsgáló, tanácsadó teamek vezetői dr. Veres Jó­zsef, az Országos Testnevelési és Sport­egészségügyi Intézet munkatársa, dr. Herczka Péter OTSI-munkatárs, dr. Ja- kabházy László egyetemi adjunktus, a fittségi tanácsadó szakemberek kikép­zője, Dobozy László tudományos főmun­katárs, rekreációs szakember és Kozma- novics Endre, a Vasas SC szabadidő- sport szakosztályának vezetője részvé­telével tanácskoztak, cseréltek tapaszta­latot. Ma, szerdán az igazi börze, a csere­bere napján a járókelőkre is meglepeté­sek várnak délelőtt fél tíztől a Babits mű­velődési központ előtt. d. e. - ó. r. Merresztrojka? (2) Moszkva-parti nappalok A fiatal Markevics házaspár, Elena és Szergej egy moszkvai gépgyár mérnö­kei, a férj konstruktőr. Prémiumokkal együtt 420 rubel körül keresnek havonta. Ebből bölcsődére és óvodára 38 rubelt fizetnek, kétszobás lakásuk bére 70 ru­bel, ehhez jön 28 rubel villanyszámla, 4 a tévé előfizetési díja (ezért javíttatása ingyenes) 44 rubelbe kerül kettejük mun­kahelyi ebédje. Polena iskolába megy A nagyobbik lány, Polena szeptember­től iskolás lesz, a családi költségvetés­ből ezért az ő felszerelésére is költeni kell most. Édesanyja jegyzetfüzetéből kiír­tam, mi mindent kell beszereznie. Először is nélkülözhetetlen az egyenruha, amely­hez egy fekete és egy fehér kötényke du­kál. Ha sikerül boltban szerezni, tizenöt rubelből megúszható, ha varratni kell, negyvenkettőt is elkér érte a szabóság. Iskolatáska, tornaruha, melegítő, füze­tek, füzettartók, ceruzák, kétféle festék, vonalzók, ecsetek következnek a listán, aztán ellenőrző, ölló, gyurma, fémépítő, tolltartó, szalvéta, hímzőkeret, cérna, vál­tócipő, edzőcipő, strandpapucs, fürdő­sapka, fürdőnadrág és végül sítalpak, sí­lécek. Mindez több mint száz rubellel apaszt­ja a közös pénztárcát. Elena mégis azt mondja, nem az ár a legnagyobb gond, hanem hogy ahány holmi, annyi felé kell szaladgálni érte s gyakran hiába. Egyébként ha gyermeket szül, egy évig 35 rubelt kap havonta az államtól az anya, utána még 6 hónapig otthon ma­radhat, de fizetés nélkül. Az első gyermek világrajöttekor ezenkívül 50 rubelt utal­tak ki Elenáéknak, a másodiknál és a harmadiknál százat, de ez az összeg fo­kozatosan csökkenne, ha további taggal gyarapodna a család. Az apróságok megbetegedése esetén egy hétig teljes fizetés jár az anyukának, a második hé­ten csak a fele, utána pedig egy kopejka sem. Meglepve hallottam, hogy ha új la­kást szeretnének - az állam ingyen adja -, meghatározott ideig építkezésen dol­gozhat az igénylő, s akkor előbb juthat új otthonhoz. Ezalatt azonban ott kell hagy­nia munkahelyét, ahova egyáltalán nem biztos, hogy visszaveszik. Aki még látta a cárt Alekszandra Ivanovna Iszajeva rég túl van már a gyermeknevelés gondjain, 92 esztendős, szellemileg friss egykori biológusnővel életútja és a történelem metszőpontjairól beszélgettem otthoná­ban. A falakon afrikai faragott fejek, fest­mények, ikonok, a zongora felett és a könyvespolcon francia nyelvű szépiro­dalmi kötetek vettek körül bennünket a délutáni csendben. Először a II. Miklós cárral és családjá­val történt találkozásról faggattam.- Tizenhét éves voltam akkor, kikönyö­rögtem édesapámtól, hogy ápolónő le­hessek - emlékezett vissza, s világtalan tekintete mintha egy pillanatra megélén­kült volna. - Vona­ton kísértük a hábo­rús sérülteket Moszkvából Petro- grádra, ahol a hatal­mas kórház egy óriási parkban állt. A fák alatt kis házi­kókban is betegek feküdtek. Ideérke­zett meg egy nap hintón a cár felesé­gével és két lányá­val látogatóba. A cárné egyszerű an­gol kosztümöt, kis kalapot viselt, az ar­ca egyáltalán nem volt szép. A nővérek mind hurrát kiabál­tak, de én hallgat­tam. Rosszul esett, hogy az uralkodó felrúgva az etikettet, egyetlen szót sem szól a szerencsét­len sebesültekhez. Alekszandra Ivanovna később férjhez ment, első férje tehetséges tudós volt, va­lahol a hegyekben lőtték le, a második geológusként a Donyeck medence szén­bányáit kutatta. 1935-ben Alma-Atába küldték, onnan Orenburgba, ahonnan soha nem tért visza.- Rettegett Iván korában volt olyan helyzet nálunk, mint Sztálin alatt és után - mondja keserűen az idős asszony, s bár nem vallja kommunistának magát, tiszteli Lenint, aki szerinte megfordulna a sírjában látva, mit tettek az eszméivel, ha egyáltalán eltemették volna. A Sztálin-éra alatt Iszajeva asszony 10 évig egy karagandai táborban rabosko­dott. Ápolónőként megmenekült a nehéz fizikai munkától, de a fogság így is megvi­selte testét, lelkét.- Az volt a legszörnyűbb, hogy sok nö azt se tudta, hova hurcolták a gyerekeit, mire kiszabadult, a kicsik más városok­ba, ismeretlen családokhoz kerültek. So­ha nem találtak egymásra többé. Minden Ukrajnai katolikusok tüntetnek az Arbaton egyházuk legalizálásáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom