Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

1989. augusztus 3. ^EPÜJSÄG 5 A játékos ember A mai ötös és hatos lottóról A lottó története III. A lottózás - mai formájában -1957 óta honos ismét hazánkban. Az azóta eltelt harminckét év alatt többször húzták már ki az 5 nyerőszámot a 90 számot tartal­mazó golyó közül, s néhány évvel ezelőtt az elektronikusan vezérelt sorsolás is bemutatkozott. Az öt találat elérése mindig kisebbfajta szenzáció, hiszen átlagosan minden 7-9. húzásra jut egy ötös, az pedig, hogy két vagy három telitalálatos is legyen ugyan­azon a héten, csaknem olyan ritka, mint a fehér holló. Egyetlen ízben - 1975 ja­nuárjában - viszont rossz tréfát űzött a nyerőkkel Fortuna, és egyszerre négy já­tékost ajándékozott meg az ötös találat „boldogságával”, hiszen a nyeremény viszonylag csekély összege lehütötte a kedvüket. Egy tipp azoknak, akik nagy összegű telitalálat elérésében remény­kednek: semmiképpen ne írják szelvé­nyükre a 19-est, mert ha ez a szám kijön, rendszerint tömeges nyerőtalálatok szü­letnek. A magyarázat egyszerű: a lottó­zók nagy része születési évszámokat nevezetes dátumokat játszik szelvényén, s évszázadunk 19-essel kezdődik. Ugyancsak rontja a nagy nyeremény esélyét a közismert szerencseszámok ki­húzása: a 7-es, a 13-as és a 21 -es az át­lagosnál jóval többször szerepel a szel­vényeken. Az újjászületett magyar lottójáték 500. húzásán, 1966 szeptemberében kezdő­dött a rendkívüli - külön - húzások sora. Kezdetben valóban különleges alkal­makra hirdettek meg ilyet, később - a hetvenes években - a rendkívüli tévé- közvetítésekre, 1987. márciusától vi­szont - amióta a televízió rendszeresen közvetíti a húzást, s a pénteki húzásnapot is áttették csütörtökre - már havonta van, s így az előfizetéses szelvényekre is fel­került a telelottó. A játékosok közül azok lelik a legna­gyobb gyönyörűséget a lottózásban, akik a várható számokat valamilyen tör­vényszerűség, leggyakrabban a mate­matikai valószínüségszámitás szabályai szerint igyekeznek megsejteni. Sziszté­máknak se szerei, se száma, és a szám­csoportok matematikai rend szerinti megjátszására is útmutatók, szakköny­vek tucatjai állnak rendelkezésre. Ám Fortuna nem hiába nő, néha a legedzet­tebbeket is alaposan megtréfálja! így elő­fordult már, hogy mind az öt számot az első 24-ből húzták. Egy esetben, s ép­pen a 999. húzáson, négy úgynevezett ikerszám: a 44-es, az 55-ös, a 66-os és a 88-as jött elő, a 7-essel kiegészítve! Nem is volt ötös azon a héten. Többszőr elő­fordult, hogy egy szám négy egymást kö­vető húzáson szerepelt a nyerőszámok között, s igazi ritkaság az is, amivel az 1011 -ik húzás viccelte meg a fogadókat: négy szám jött ki az első tízből - 2, 3, 6 és 8 -, míg az ötödik is alacsony szám, a 30-as volt. Ez év júliusától jelentős változás követ­kezett be a magyar lottózásban. Sok szomszédos ország példájához ha­sonlóan nálunk is rendszeressé válik a hatos lottójáték, amelynek első húzását 1988. október végén tartották, s azóta már több alkalommal húztak 6 számot 45 közül. Bár itt csak a 3-as találattól fölfelé fizet­nek, az új játék rendkívül népszerűnek indul, s így a főnyeremény is magasabb minden korábbi ötösnél. Volt már 10 mil­lió fölötti értékű hatos találat, de az 5 +1 (azaz a kihúzott pótszámmal hatossá lett ötös találat) is bőven hozott tulajdonosai­nak a konyhára. Ráadásul mindkét lottó­játék résztvevői között tárgynyeremé­nyeket is sorsolnak, így nem csoda, hogy az ország lakóinak túlnyomó többsé­ge nem sajnál legalább egy tízest hetente arra, hogy megkísértse a szerencsét. (Vége.) SCHÖFFER JENŐ Reichelsheim - Nagymányok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kedves vendégek érkeztek Nagymá- nyokra az NSZK-ból. Reichelsheimből jöttek, egy hetet töltöttek itt. A nagymá- nyoki német nemzetiségi együttes tavaly járt náluk. Nyelvi nehézségek nem lévén, jó volt együtt dalolni, táncolni, barátságot kötni. Most a mányokiak jó vendéglátókhoz méltóan igyekeztek érdekes programot nyújtani. Megpróbálták a szűkebb és a tágabb környezetet is bemutatni. A csa­ládok életét, a falunkat, az erdőt, egy ki­csit az országot is. Ellátogattak Pécsre, Harkányba, Budapestre. Reméljük, szá­mukra is emlékezetes marad ez a ma­gyarországi kirándulás. Reichelsheim! Auf Wiedersehen!- he ­Címerrel vagy anélkül (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Minap lányom az iskolából hazahozott egy jelvényt. Kerek, kétforintos nagyságú volt. Hasonlót százszámra lehet látni és kapni a játékboltokban, az utcai trafikárusoknál. Ki lehet tűzni a ruhára, vigyázni sem kell vele annyira, mint azelőtt. Akkor bizony előfordult, hogy egy óvatlan mozdulatra tűje kiszabadult és húsunkba szúrt. » Kriszta lányom még csak első osztályos, éppen ezért nem is értettem miért kell egy alig nyolcéves gyermeknek - aki csak néhány hónapja esett át a kisdobossá avatáson - úttörőjelvényt kapnia. Furcsán nézhettem, mert feleségem felnevetett. A jelvényre sokáig nem is gondoltam, míg aztán egyszer Szekszárdon járva, a pati­nás, történelmi hangulatot árasztó Béla téren volt dolgom. Alig pár lépésnyire a szecessziós ízlé­sű városháza mellett húzódik meg a megyeszékhely jó néhány „trafikjainak” egyike. Lehet ott látni és vásárolni szinte mindent, ami „szem-szájnak ingere”, s ami az amúgy is egyre vékonyodó pénztárcánkat megterheli. Sajnos, a tér részévé vált az áruda, megszokott, szürke tömegével, színes műanyag játékaival és különféle jelvényektől zsúfolt ablakaival. S aki sokallja a bóvli árát, az nyu­godtan leülhet a katolikus plébánia vörösmárvány utcai ülőpadjára. Félreértés ne essék. Én nem az ellen vagyok, hogy ne legyen. Nem azt kifogásolom, hogy van. Hanem ahol s ahogyan funkcionál. Egyáltalán nem szükséges, hogy ott le­gyen, ahol áll. Megbontja a tér hangulatát, visszatetszést kelt giccstömegével. Erkölcsileg is kifo­gásolható. Nem ad, hanem csak elvesz. Ezen az üzleten mindenki veszít, persze az árus kivételével. Ö ugyanis borsos áron adja jelvényeit, legyen az Edda, legyen az Kossuth-címeres jelvény. Apropó! Azon a napon sor­ban álltak az emberek a trafik előtt. Nyilván a tiszta lélekhez tiszta ing jár. S ha van már patyolatingünk, legyen forintért megvett hitvallásunk is. Úgy illik, s így magyar a virtus! Érdekes, a jelenleg is még hasz­nálatos államcímert senki sem tűzte ki mellére. Hmm. Mielőtt bárki is megróna, leszögezem: szivem szerint nekem a Kossuth-címer tetszik, mert egy tiszta eszmét szimbolizál, s mert őszintén magyar. Ám én ünnepnapjaimat nem címeres jelvény . feltűzésével élem meg, hanem alázattal, a szélcsendes szó örömével, mint ahogyan a méltatlanul elfeledett paksi születésű költő, Jámbor Pál is megfogalmazza: „Remélni mindig, minta bujdosó, / Ki mély hitével halvány fényt követ, / Új hidat vetni ... meggyújtott hidakból, / S elülmenni... ez a honszeretet!” LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA Valutáris kalandozások Ötvenéves érettségi találkozó A dombóvári volt herceg Esterházy Miklós nádor reálgimnáziumban végzett egyik osztály tartotta meg a közelmúlt­ban az 50 éves érettségi találkozóját. Er­re a kispesti Halásztanyán került sor. Az eseményre az akkor 43 érettségizettből 23-an voltak hivatalosak. A hiányzó 20 „öregdiák" eltávozott az élők sorából. A találkozóra Kanadából hazalátogatott Rappay Dénes dr., az ottavai egyetem ta­nára és Pataky Ferenc fejszámoló mű­vész is. Az „Öregdiák Szövetség” nevében Buru János dr. mint titkár üdvözölte a megjelenteket. A találkozó résztvevői el­határozták, hogy a háborúban és fog­ságban meghalt volt osztálytársaik nevét egy emléktáblán fogják megörökíteni, melyet Majoros János Budapesten élő öregdiák, keramikusművész ingyen ké­szít el. Vagy az iskolában, vagy pedig a dombóvári római katolikus plébánia templomban kerül elhelyezésre. Az ava­tást még ebben az évben szeretnék meg­tartani. B. J. avagy miéit hozni Magyarországra? Madame Vivette Richard, a párizsi Ly- céé d’Alsace angol szakos tanárnője 1956 óta készült Magyarországra. Akkor az Állami Népi Együttes produkciójával ismerkedett meg. Később Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós, Krúdy Gyula és Csoóri Sándor alkotásaival, természete­sen fordításban. Az érdeklődést sokára követte tett, de végül is ez év július végén repülőgépre szállt és sikeresen földet ért Ferihegyen. A Hotel Novotelben vett ki szobát, ami elárul valamit abból, hogy egy középkorú francia gimnáziumi tanár­nő valamivel jobban keres magyar kolle- gináinál. Keresetének utazásra szánt ré­szét természetesen nem készpénz, ha­nem csekk formájában hozta magával.- Milyenek a magyarok? - kérdeztük nem túl szellemesen.- Les hongrois sont trés gentilles! - hangzott a válasz, vagyis - A magyarok nagyon kedvesek! A Novotelben valóban kedvesek vol­tak. Néhány napi tartózkodás után, ropo­gós ezresekre váltották csekkjei egy ré­szét és természetesen a szállodaszámlát is ilyen fizetési eszközzel elégíthette ki. Ezután gyorsvonatra pattant és megle­hetősen lassan eljutott Szekszárdra. A Gemenc Szállóban is mindenki „trés gentille” volt, a koszt kitűnő, de a csekk­jeit itt már nem fogadták el. Szerencsére akadt egy magyar ismerős, aki elkalau­zolta az IBUSZ-ba. Itt - változatlan és őszinte magyaros kedvességgel - egy 100 frankra szóló utazási csekket (kb. 9700 forint) ugyan beváltották volna, de a hitelkártyával kombinált csekkfüzettel nem tudtak mit kezdeni.- Fáradjanak át az OTP-hez! - javasol­ták. Az átfáradás megtörtént. Az OTP-ben néhány percet igénybe vett ugyan, amíg egy hatalmas csekkmintakönyvben a szokatlan fizetési eszköz létét ellenőriz­ték, de aztán kedvesen átnyújtották az 500 franknak megfelelő forintot Madame Richard ezután helyi ismerő­sei, részben teljesen újsütetű ismerősei, segítségével ellátogathatott Regölybe, megnézte a szakályi tájházat, Hőgyész műemlékeit, Domborít, majd csekkjei és tenger forintja birtokában elbuszozott Pécsre. Innen Kalocsára vezetett az útja, ahol a Kalocsa Szállóban váratlanul rá­döbbent, hogy immár fizetésképtelen. Nosza, elő a csekket! Megmosolyogták. Mi ez? Menjen le Bajára, ott biztosan beválthatja. Üres zsebbel és nem kevés félelemmel taxit fogadott. Baján szóba se álltak vele. Visz- sza Szekszárdra a magyar ismerősök­höz. Az IBUSZ-ban a helyzet változatlan. A Magyar Nemzeti Bankban beváltották volna ugyan a csekkeket, ha nem pénztári órák után érkezik. (Közben a ta­xióra 2500 Ft-ra ugrott.) Loholás az OTP- be. itt, ugyanazon a helyen, ahol korábban már sikerrel járt, közölték, hogy akkor cselekedtek helytelenül, amikor teljesí­tették előző kívánságát. Különben is, az a csekk rosszul volt kiállítva. (A helyi bank- szakember tanácsai szerint.) Egyébként, a francia csekkek beváltását egy korábbi rendelet letiltotta. Rendeletek szerencsére mifelénk nem számítanak hiánycikknek. Rövidesen ki­derült, hogy egy másik, július 1-jétől fel­oldotta a tiltást. Az idegességtől már reszkető francia vendég ezután, igazi gall vakmerőséggel, nyomban 20 ezer forint­nak megfelelő csekket hagyott itt. Azután úgy döntött, hogy a tervezett augusztus 9-nél korábban visszatér a miénknél különb pénzügyi szervezett­séggel rendelkező hazájába. Augusztus 2-án el is repült Ferihegyről. Kérdés, hogy milyen hírét viszi a világ­ba a nevezetes magyar kedvességnek? További kérdés, hogy jó-e ez nekünk? (A szerző utószava: Meggyőződésem, hogy az ügy minden szereplője a legjobb szándéka és tudása szerint járt el. Éppen ezért talán kivételesen mellőzhető lenne tiltakozó levelek küldése szerkesztősé­günkbe. Madame Vivette Richard azon­ban néhány bocsánatkérő sort valahon­nan megérdemelne. Címe: 75014 Paris, 48 Rue de Montparnasse, France.) ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Érdekességek innen-onnan A cigarettázás szokását 1831-ben fi­gyelte meg Egyiptomban egy európai utazó. A katonák a kanócos puskáikhoz kiosztott papírhüvelyekbe dugdosták bele a dohányt, s elsőként fújták a füstöt cigarettastílusban. Az első „cigaretteket” a franciák kezdték gyártani 1844-ben. Német földön csak 1862-ben kezdődött a cigaretta sorozatgyártása egy drezdai dohánygyárban.A tengerentúliak ebben a „versenyben” lemaradtak: az USA-ban a cigarettagyártás időpontja: 1865. * Velence lakossága az utóbbi négy év­tizedben a felére csökkent. Lakásgon­dok miatt elsősorban a fiatalok hagyják el a várost, mert a lakhatás költségei csilla­gászati összegekre rúgnak. Igen sok gazdag olasz és külföldi tart fenn lakást presztízs okokból, s ez a jelenség is ma­gasan tartja a lakásárakat. Velence lakói­nak huszonöt százaléka hatvan év feletti. Az élelmiszerboltok száma a történelmi városközpontban az utóbbi másfél évti­zed során a felére csökkent, a magas szállítási költségek miatt az élelmiszer- árak száz százalékkal magasabbak, mint az ország más városaiban. * Kevesen tudják, hogy a „szíjat hasítok a hátadból” nyelvi kifejezés a régi korok egyik durva testi fenyítésének az emlékét őrzi. A szíjhasítás valamikor büntetés volt, méghozzá a kivégzés, a halálbünte­tés kínját fokozta. Úgy hajtották végre, hogy a halálra (télt hátát késsel két vagy három helyen párhuzamosan behasítot­ták, és a köztük keletkezett hosszú bőr- csíkokat fogóval hirtelen lerántották. E kegyetlen kínzási mód már csak nyelvi fordulatainkban, népmeséinkben él; állí­tólag e büntetést Mária Terézia korában már nem alkalmazták. írásunk szereplője nem kitalált személy. Amikor képünk készült, még vidáman hódolt szenvedélyének, a fényképezésnek. Azt csak remélni lehet, hogy több száz itteni felvételén rögzített emlékei maradandóbbak lesznek, mint a valutárisak... A reichelsheimi együttes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom