Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
1989. augusztus 25. rtÉPÜJSÁG 3 Pénzt vagy érmeket Avagy: mit mutat a mutató a Szigmánái? Húsz évig nem volt felújítási terv Tatarozás alatt a dombóvári kórház Mikor legutóbb megkerestük Heiman Jánost, a Szigma Építőipari Kisszövetkezet elnökét, éppen rendes szabadságát töltötte. Ez - akárcsak minket - másokat sem akadályozott a legkevésbé sem abban, hogy a legkülönbözőbb ügyes-bajos dolgokkal, természetesen kizárólag szigmás problémákkal, kétpercenként bekopogjanak. Pár szó erejéig mégis alkalmunk volt visszatérni egy „régi” dologra, nevezetesen a szövetkezet dolgozóinak arra a sérelmére, hogy a múlt évi szövetkezeti munkaversenyben - bár eredményeiket mindig jónak tudták, s ezt módjukban áll hétről hétre érzékelni is - nem értek el sikert. Alig néhány nap múlva már az asztalomon volt egy kimutatás; a Szigma mutatói mellett egy másik, díjazott szövetkezet eredményei. Az értékelés szempontjait kétségtelenül lehet vitatni, ki az egyik, ki a másik számadatot tartja fontosabbnak. A vagyonarányos*tiszta eredményt tekintve a Szigma viszi el a pálmát, messze jobb az általuk lényegesnek tartott egy foglalkoztatottra jutó anyagmentes termelési érték, a lakossági szolgáltatásuk aránya. A minimális saját vagyon és a magas bérek miatt hátrányba kerültek viszont az egy főre jutó szövetkezeti vagyon és a 100 forint bérre jutó eredmény vonatkozásában. Bevallom afölötti csodálkozásomat, hogy a Szigma elnöke, aki - nem titkoltan és köztudottan - a szövetkezetben dolgozók minél jobb fizetését tartja elsősorban szem előtt, nem kiméi időt és fáradságot, egy pénzt nem, legföljebb némi erkölcsi elismerést hozó versenyeredménynyel kapcsolatban. A tagok érdekében teszi, mert lám, nem csak a pénz érdekli őket - tudom meg. A verseny rég lezárult, s jövőre - ha valamilyen formája lesz is a szövetkezetek közti szocialista munkaversenynek - mások lesznek az értékelési szempontok. A dolog végére ezzel lehet pontot tenni, ama bizonyos mutatók mégis fölvetettek bennem néhány kérdést.- A vagyonarányos tiszta eredményük kitűnő, ugyanakkor az egy főre jutó vagyon minimális, hiszen a Szigmának mindössze 6 millió forint a vagyona. Egyáltalán nem azért, mert szegények. Hanem miért?- Szerintem a vagyon nagyságának nincs szerepe a gazdálkodásban, a működésben. Lehet, hogy annak a régi, hagyományos szövetkezetnek, amelynek sok eszköze, épülete van, mindez púp a hátán, amitől megszabadulna, ha tehetné, mert valami új vállalkozásba szeretne fogni. Mi a kisebb értékű - 10-20 ezerforintos - eszközöket megvetettük a dolgozókkal, mert tapasztalatuk, hogy a sajátjára mindenki jobban vigyáz, mintha a szövetkezet szerszámait használná. Ezekért bérleti dijat fizetünk. A nagy gépeket kölcsönbérletbe kapjuk nagyobb építőipari vállalattól vagy kifejezetten kölcsönzésre létrehozott cégektől. Ezeket meg azért nem célszerű megvásárolni, mert nem lennének kihasználva, nincs rájuk folyamatosan szükség. Mi béreljük a telephelyeinket, az épületeinket is. Nem azért, mert nem tudnánk megvenni, de számításaink szerint így a kifizetődőbb. Mások pedig úgy gondolják, hogy jobb lehetőleg mindent megvásárolni.- Nagy vitát kavart az újonnan alakult kisszövetkezetek körében a közelmúltban a szövetkezeti vagyonnak esetleges „államosítása”, azaz legalábbis részbeni oszthatatlanná tétele. Nem ez motiválja önöket, amikor nem törekednek saját vagyonra szert tenni?- Nem tagadom, hogy ez is megfordult a fejünkben, de nem ez a fő indok.- A bérre vetített nyereségük viszonylag alacsony két oldalról is, hiszen a magas bérek csökkentik az eredményt. Önök nem tartják elfogadhatónak ezt az értékelési szempontot, mert fölfogásuk szerint egy gazdálkodó szervezetnek a dolgozói boldogulását kell szem előtt tartani. Nézzük akkor a nyereségnek az anyagmentes termelési értékhez viszonyított nagyságát! Mintha drágábban dolgozna a Szigma... Fölfoghatjuk ezt úgy, mint a piac elismerését? Hajlandó a megrendelő többet fizetni munkájukért, mint a hasonló szövetkezetekéért?- Nem erről van szó. Mi tetőszigetelést is végzünk, ennek a munkának pedig magasabb a rezsióradíja, mint más tevékenységünké. Ha ezt külön kezeljük, akkor kiderül, hogy mi sem vagyunk drágábbak másoknál, s nem vagyunk drágábbak úgy sem, ha a tetőszigetelést mások hasonló profiljával hasonlítjuk ösz- sze. A tetőszigetelés pedig azért kerül sokba, mert kényes munka, nagy a kockázat. Gond a megfelelő anyagok belföldi hiánya is. Többszörös biztonságra törekszünk a szabványon fölül is, ami szintén pénzbe kerül.- Úgy tudom, hogy pont a szigetelési nehézségek miatt leáldozóban van a la- postetök kora...- Ez így igaz, leáldozóban van az új la- postetök kora. De régi még van bőven, amit föl kell újítani, ezért munkánk is lesz még egy ideig. De fölkészültünk az átállásra is, magastetőn is tudunk majd dolgozni.- A Szigma nem régen tért vissza egy hónapos szabadságáról. Talán meglepő a mondat, de igaz; néhány ember kivételével az egész szövetkezet egyszerre vakációzott. Végezetül kérem, mondja meg, hogy ezt miért így csinálták?- Tudtuk korábban is, hogy ezt kapitalista vállalatok is gyakran így csinálják, olyan túl rossz tehát nem lehet... Azonkívül tavaly, amikor mindenki „összevissza” vette ki a szabadságát, a nyári munka hatékonysága véleményem szerint rossz volt. Hol egyik, hol másik tagja hiányzottá brigádnak, ezért nem tudtak teljes értékű munkát végezni, az is számított, hogy szerintem egy vagy két hét nem elég az igazi kikapcsolódáshoz. Aki vérbeli szigmás, az a szabadsága első hetében még, az utolsóban pedig már gondolatban itt van, kell közte az a két hét, amikor pihen.- Mi történik, ha valakinek nem elegendő a szabadsága négy heti pihenőre, netán máskor is szüksége tenne egy-két napra?- Ezt igyekszünk rugalmasan kezelni, szükség esetén fizetés nélküli szabadságra megy az illető.- A módszer tehát bevált. Jövőre ugyanígy... - ri A SZ0V0SZ tiltakozik a lakáshitel-szerződések tervezett egyoldalú módosítása ellen A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa (SZÖVOSZ) tiltakozik az ellen, hogy a kormányzat tervezi a már megkötött lakáshitel-szerződések egyoldalú módosítását. A SZÖVOSZ Országos Lakásszövetkezeti Választmánya megtárgyalta a tervezett kormányzati intézkedést. A választmány tagjai egyhangúlag tiltakoztak a tervezett módosítás ellen, mégpedig azért, mert az az állampolgárok és a pénzintézetek közötti érvényes polgári szerződést egyoldalúan változtatná meg az állampolgárok terhére. A választmány a mintegy 280 ezer lakást kezelő, körülbelül egymillió állampolgárt érintő lakásszövetkezeti mozgalom nevében ellenzi a már megkötött lakáshitel-szerződések bármilyen egyoldalú módosítását. A választmány tagjai aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a tervezett intézkedés nem segíti elő a társadalom új típusú közmegegyezését. Arra viszont alkalmas, hogy a megújuló politikai rendszer iránti bizalmat, annak hitelét aláássa. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa szerint a ma lakással rendelkező állampolgárok túlnyomó többsége becsületes munkával teremtette elő a lakásvásárláshoz és -fenntartáshoz szükséges pénzt. Terheiket növeli, hogy a családok nagy része már nemcsak a tulajdonában lévő lakás hiteleit törleszti, hanem gyermekei részére is próbál - előtakarékossággal vagy más módon - lakást biztosítani. A tervezett intézkedés a lakással rendelkező állampolgárok „megbüntetését” jelentené, újabb terheket róna rájuk az egyre gyorsuló áremelkedések, az infláció és az adójogszabályok negatív hatásai mellett. Félő, hogy ez meghaladja az érintett társadalmi rétegek tűrőképességét, és nem kívánatos társadalmi mozgásokhoz vezethet. A SZÖVOSZ Országos Lakásszövetkezeti Választmánya kifejezte azt is, hogy megérti a kormányzat nehézségeit a lakáspolitika továbbfejlesztésében. Ezért azt javasolja, hogy a kérdést részben a személyi jövedelemadó keretén belül, rendezzék. Azt ajánlják, hogy a kisebb jövedelmű család több, a nagyobb jövedelemmel rendelkező család kevesebb előnyt kapjon. A választmány úgy ítéli meg, hogy tovább ösztönözhetnék a rendkívüli köl- csöntörlesztéseket, és ezzel új forrásokat biztosíthatnának a lakáspolitikai megoldásra. Javasolják, hogy a munkáltatók fokozottabban vegyenek részt dolgozóik kedvezményes kamatozású köl- csöneinek átvállalásában, s az állami költségvetés legalább ne csökkentse tovább a lakásszektorra fordított kiadásait. Húsz évvel ezelőtt építette 120 millió forintért a TÁÉV a dombóvári kórházat. Ez év március-áprilisától megkezdődött a felújítása egy frissen készült felújítási terv alapján, amit a Dombóvári Városi Tanács V. B. költségvetési üzeme végez. Ők pályázat útján nyerték el a kivitelezői megbízást. Egyébként egy teljes rekonstrukció újabb 120 millióba kerülne. De hát ennyi nincs. A megyei tanács előző évben adott tízmillió forintjából megvásárolták az ablakokat. Az 1989-es évre kapott tízmilliót már a tényleges tatarozásra fordíthatják. A m u n kák befejezését a jövő év végére tervezik - 1990-re is ígéretet kaptak a megyei tanácstól további 10 millió forintra -, amelyek magukba foglalják a vizesblokk felújítását, szigetelést, az ablakok cseréjét, és a külső vakolást. Az ablakokat a praktikusabb és tartósabb porán habbal szigetelik. Most az épület „A” szárnyának a második részén dolgoznak. Leverték a vakolatot és megkezdték a kisméretű ablakok cseréjét. Ebben az évben ezt még befejezik, a többi már tavaszra marad, mivel ezt a munkát csak október közepéig, illetve a fűtési szezon kezdetéig végezhetik.- géjé - Fotó: - kpm A már felújított és a még erre váró állványozott falszakasz A földön kezdik, hogy utána a falakon dolgozhassanak Hányaveti önkritika (Folytatás az 1 oldalról) „Nem számítottunk rá”, hogy a Forma-1-es autócirkusz valóban olyan cirkusszá változik majd Magyarországon, mint sehol másutt, ahol ilyen versenyeket rendeznek. S egyre inkább gyanítható, hogy e cirkuszt nem annyira az előnytelen szerződés, hanem inkább az elképesztően dilettáns gazdálkodási szisztéma okozza. Lehet az véletlen, vagy netán sorscsapás, hogy a népszórakoztatásnak és reklámnak ez a válfaja a világon mindenütt óriási üzlet, csak nálunk gyötrelmeket okozó ráfizetés? „Nem számítottunk rá”, hogy minden politikai nyitás és a nagyhangú reformszólamok ellenére sem ömlik a külföldi (pardon!, a nyugati) tőke Magyarországra, mely minden épeszű vállalkozó számára legfeljebb csak ígéretes változások - de egyre inkább politikai zűrzavar és a rövid távon is a kiszámíthatatlan állam- és gazdaságirányítás - színtere. „Nem számítottunk rá”, hogy egy olyan országban, ahol nagy kapkodva újabb és újabb autópályák építésébe fogtak, hogy aztán valamennyit félig kész állapotban hagyják, ott nem lehet autópályadíjat követelni, mert ha mégis, akkor ebből országos botrány lesz. „Nem számítottunk rá”, hogy egy - a szó legszorosabb értelmében - beteg országban nem lehet olyan gyógyszer-kereskedelmi reformot végrehajtani, amely néhány hét alatt az ideg-összeroppanás szélére kergeti az orvosokat, a gyógyszerészeket és a gyógyszerfogyasztásra kényszerülőket. „Nem számítottunk rá”, hogy ha egyszer a kistermelőknek nem éri meg a tömeges „hústermelés”, ráadásul olyan időben, amikor minden mozdítható készletet exportálunk, akkor előbb vagy utóbb húshiánnyal kell számolni. „Nem számoltunk” azzal sem, hogy ha száz- és százezrek lódulnak neki a nagyvilágnak autóval, akkor a tervezettnél jóval több lesz a benzinfogyasztás, tehát - amúgy kiszámítható idő múltán - benzinhiány lesz az országban. Ráadásul az ipar benzinéhségének mesterséges és kényszerű csillapítása csakis időleges megoldást jelenthet. „Nem számítottunk rá”, hogy a nagy hirtelenjében összetákolt adórendszer olyan mértékű teljesítmény-visszatartásra kényszeríti majd a munkavégzésre képes embereket, minta ami ma már bizonyíthatóan tovább nyomorítja az amúgy is teljesítményképtelen és ezért a végső nyomorúság állapotában vergődő gazdaságot. Ezek csak amolyan hirtelenjében felkapott példák, a lista a végtelenségig gyarapítható, bizonyítván, hogy egyre önkritikusabbak vagyunk, hisz egyre gyakoribb a különösebb szégyenkezés nélküli, esetenként már-már hányaveti módon odadobott megjegyzés, hogy „nem számítottunk rá!..." ►Várom, nagyon sokadmagammal együtt várom e gyakori félmondat nagyon is kézenfekvő folytatását, hogy azt mondja: „Nem számítottunk az egyébként igenis kiszámíthatóra, tehát dilettáns amatőrök vagyunk. Következésképpen...” Nos, vajon minek kellene történnie a sorozatos melléfogások következményeként?... Hogy minek? Hát kíméletlen személyi konzekvenciák még kíméletlenebb érvényesítésének! Itt, nálunk, Magyarországon?! Ahol évtizedeken át még arra sem számítottunk, hogy a mereven következetes kontraszelekció által vezérelt káderpolitika a most már kikerülhetetlennek látszó csődbe sodorja az országot? Meglehet: ez az egyetlen kínos tény, amit ma már úgy isten igazából felismertünk és belátunk, no de ugye, „nem számítottunk arra”, hogy az ez elképesztően amatőr és pöffeszkedően dilettáns káderpolitika az országmentés szempontjából nélkülözhetetlen nemzedékek sorsát teszi tönkre. (MTI-press) VÉRTES CSABA Tankönywásár Az általános iskolai, a gimnáziumi, valamint m£s középiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt csak az iskolákban lehet megvásárolni - tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Könyvterjesztő Vállalat tankönyvjelző szolgálatánál. Az ÁKV a Tankönyvkiadóval közösen szeptember 2-ától 5-éig a városligeti Petőfi Csarnokban árusítja az általános iskolai és a gimnáziumi tankönyveket. Szeptember 7-étől 23-áig a Deák Ferenc utcai központjában gimnáziumi tankönyveket és nyelvkönyveket kínál az ÁKV. A gép- és gyorsíróiskolák tankönyveit szeptember 7-étől az V. kerületi Kecskeméti utcai Eötvös Loránd Könyvesbolt árusítja. Az alsófokú iskolák tankönyvei szeptember 7-étől kezdődően - az egész tanévben - az V. kerületi Október 6. utca 9. szám alatti, illetve a X. kerületi Körösi Csorna sétány 1. szám alatt lévő könyvesboltban vásárolhatók meg. A középiskolák tankönyveit az V. kerületi Október 6. utca 8. szám alatti tankönyvcentrumban lehet megrendelni illetve beszerezni. Vidéki egyetemek és főiskolák tankönyv-és jegyzetellátása a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat erre kijelölt vidéki boltjainak feladata.
