Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

1989. augusztus 3. NÉPÚJSÁG 3 Nincs felelős? Csipkeverés - dombóvári módra Még mindig romokban a szolgáltatóház (Folyatás az 1. oldalról.) 1987. karácsonya és szilvesztere között napközben a dolgozók és a vendégek arra lettek figyelmesek, hogy az épület elkezd recsegni-ro- pogni, repedések keletkeztek a fala­kon, elkezdett hullani a csempe. Riadtan szaladtak az utcára, de nem földrengés volt, az épület kezdett el süllyedni. Aggodalomra semmi ok - mondták a szakemberek -, dolgoz­zanak csak nyugodtan. A fodrászok és kozmetikusok azonban nem nyu­godtak meg, mert a repedések szemmel láthatóan nagyobbak let­tek, az ijesztő morgást újra és újra hallották, az épület tovább süllyedt. Az üzlet felett lévő lakásokban is re­pedezni kezdtek a falak és hullottak a csempék. A szolgáltató szövetke­zet dolgozói reklamáltak, hogy nem hajlandók tovább ilyen körülmények között dolgozni. Egyszerűen féltek. A helyzet kezdett aggasztóvá válni, amikor megszületett a döntés. A szolgáltató 1989. február 3-án ideig­lenesen kiköltözött, a művelődési házban kaptak helyet. Nincs felelős? A Tolna Megyei Szolgáltató Szö­vetkezet 1989. január 11 -én a süllye­dés okának megállapítása érdeké­ben „feltárást rendelt meg” a Totév- nél, aki az eredeti kivitelező is volt. A feltárást a vállalat határidőre, vagyis 1989. február 28-a előtt a Totév elvé­gezte, március elejére már csak a munkaterület külső földszállításai voltak vissza. A megállapítások szerint évek óta nagyobb mennyiségű szennyvíz mo­sódott az épület alá, amitől az meg­süllyedt. A feltárás „rejtélyes” dol­gokra is fényt derített, nevezetesen arra, hogy a teljesen szabályosan el­helyezett szennyvízlefolyó vezetéke­a vezetés játszik szerepet, nem a tag­ság; személyi összefonódás jön létre és felértékelődik a felülről jövő kezdemé­nyezés szerepe. Tehát az alapvető kérdések közé tarto­zik a valódi mozgalmi szervezetek kiala­kítása, amelyek nem kapcsolódnak sem feladatkörükben, sem szervezeti kereteik kialakításában közvetlenül a termelés­hez, különböző állami intézményekhez. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak demokratikusan működő párt ké­pes eleven mozgalomként hatni a társa­dalomra. Mind a lenini párt működése, mind a munkásmozgalom baloldali párt­jainak tevékenysége azt mutatja, hogy a pártok egységes politikai fellépésének alapjául szolgáló döntések a párton be­lüli szellemi, politikai áramlatokra tá­maszkodva, ezek belső küzdelmében születnek. Miért nem érvényesülj) a mozgalmi jelleg? A pártdemokráciát szolgáló szervezeti biztosítékok rendszerébe illeszkedik a platformszabadság érvényesülése is. Ez a párttagok jogainak kiterjesztését jelenti és biztosítékokat foglal magába a jogok érvényesítésére. Vannak olyan kérdé­sek, amelyeket a platformszabadság ér­vényesítésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egyik: a párt cselekvőképes­ségének, akcióegységének megőrzése megköveteli a viták döntésekkel való le­zárását. A másik: a többségi döntéssel elfogadott vélemény a közös cselekvés alapjává válik, ugyanakkor a kisebbségi álláspontot képviselőknek joguk van vé­leményük fenntartására, és intézménye­sített lehetőségük későbbiek során en­nek többségivé váltására is. A platformszabadság érvényesítésé­vel jelentős erőket szabadíthatunk fel a pártban, így elevenebb pártélet alakulhat ki. A párt mozgalmi jellegében a plat­formszabadság - más szervezeti jellem­zőkkel együtt - azt a módot, formát je­lentheti, aminek révén a társadalmi, poli­tikai mozgások kifejeződhetnek a párt működésében, elsősorban a kollektív akaratok létrejöttében, változásában, a két a padlócsatornában a gyűjtőak­na végénél valakik kilyukasztották. A Totév szerint az történt, hogy a kb. 1 méter mély és ugyanannyi széles padlócsatorna egy jelentős dugulást követően feltelt szennyvízzel. Azért, hogy a szennyvíz a gyűjtőaknába folyhasson, annak közelében „vala­kik” több helyen beszakították az el­vezető csövek tetejét, így a szennyvíz a dugulást kikerülve visszafolyt a ve­zetékbe - igaz a csövek így marad­tak -, így most már a csőből egye­nesen a ház alá is szivároghatott a víz a padlócsatornán keresztül. Hogy ki tette, nem tudni, minden­esetre az a tény, hogy a dombóvári lakásszövetkezet szakemberei „igyekeztek” megszüntetni a dugu­lást a süllyedés észlelése előtt mint­Romok 1. politikai programokban, a párt reagáló- és megújulóképességének állandósítá­sában. Az MSZMP tagsága körében uralkodó kapcsolatok, viszonyok olyan meghatá­rozó tényezők, amelyek hatása nagy­mértékben befolyásolja és alakítja a párt politikájának végrehajtását, a hibák elle­ni közös fellépést. A mozgalmi jelleg erő­sítését jelentené, ha a gyakorlatban ér­vényt lehetne szerezni annak az elvnek, miszerint a párt tagjai egyenrangúak és különbség csak a felelősség mértéké­ben van, aszerint, hogy ki, milyen tisztsé­get tölt be. Az MSZMP eddigi működésé­nek hibái is mutatják, hogy a pártélet ed­digi gyakorlatában nem érvényesült a mozgalmi jelleg. Ennek okát a követke­zőkben látom: Maga a mozgalom hiá­nya; a jelenlegi szervezeti struktúra kere­tei között nem valósítható meg a mozgal­mi jelleg alkalmazása; a bürokrácia, ami a párt belső életét szabályozza nem teszi lehetővé a mozgalmi jelleg érvényesíté­sét. Alapvetően tehát a párt mozgalommá tétele adhat kiindulópontot a pozitív irá­nyú változásoknak, s ezeknek külső és belső feltételrendszere van. A külső: a politikai folyamatok alakulása, belső: a pártdemokrácia, a platformszabadság érvényesülése, a munkamódszerek, a munkastílus megváltoztatása. A mozgal­mi jelleget úgy kell értelmezni, mint a szervezet működésének olyan formáját és módját, amely a mozgalomhoz való kapcsolódást, a mozgásokra való nyitott­ságot is lehetővé teszi. Napjaink viszonyai között a társadalmi fejlődés érdekében az MSZMP célja a nemzeti közmegegyezés újjáteremtése kell hogy legyen. Az emberekkel való kapcsolat javítása, az új nemzeti kon­szenzus megteremtése érdekében az MSZMP-nek elő kell segítenie, hogy konstruktív kapcsolata alakuljon ki a kü­lönböző szervezetekkel, mozgalmakkal, alakuló pártokkal. Az újjászülető MSZMP-nek olyan elveket és maga­tartásformát kell követnie, amely bizto­sítja a becsületesen dolgozó állampolgá­rok, a nemzet felemelkedését. KNOPF ATTILA egy egy évvel, mint ahogy elfogadott tény az is, hogy az épület az alá- szivárgó nagy mennyiségű víztől süly- lyedt meg. Ki a felelős? A tervező, a kivitelező, a karbantartó, vagy azok a felelőtlen lakók, akik minden olyan szeméttől a szennyvízlefolyón ke­resztül szabadultak meg, ami bele­fért a WC-csészébe? Nem tudni. Csak egy biztos, hogy a helyreállí­tási költséget, ami súlyos százezre­ket jelent, az Állami Biztosító vállalta, miután konstatálta a „csőtörést". Hogyan tovább? A feltárás után a szolgáltató szö­vetkezet a helyreállítást is megren­delte a Totévnél. A kivitelező hely­reállítási tervet kért a tervezővállalat­tól. A terv elkészítését több szakértő - így többek között statikus - bevo­nása is megelőzte. A terv nem egé­szen négy hónap alatt elkészült, azt június 19-én megkapta a Totév. Ez­után helyszíni megbeszélés követ­kezett, jelenleg az ajánlati költségve­tésen dolgoznak, amit vagy elfogad a szolgáltató, vagy nem. Ha igen, úgy megkezdődhet a munka. Ennek be­fejezését Füredi István, a Totév vállal­kozási irodavezetője a harmadik ne­gyedév, de legkésőbb az év végére ígérte. A fodrászok jelenleg kény­szerkörülmények között dolgoznak és ha igaz a hír, hogy csak augusztus végéig, mert akkortól nem hosszab­bítják meg a bérleti szerződést, kényszerszabadságra mennek. A szövetkezetnek a kiesés több száz­ezer forintjába került, de a nyereség- érdekeltségben dolgozók fizetése is jelentősen csökkent. Tudja ezt a szö­vetkezet elnöke, Pálinkás István is, így rövidesen olyan szerződésmó­dosításra kerül sor, ami biztosítja, hogy az eddigi keresetei átlagát min­denki megkapja. S, hogy mit kap a kedves vendég addig? Néhány biztató szót a fodrászától, és ha ez nem használ, legfeljebb gyomorgörcsöt, és ez már nem a To- tév, a tervező vállalat, vagy éppen­séggel a lakásszövetkezet ügye. Ha rosszindulaú akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy Szekszárdról senki sem jár Dombóvárra fodrász­Szükségállapot hoz vagy éppenséggel kozmetikába, de ezt annál nyilvánvaló oknál fog­va sem mondhatom, mert mindenki előtt köztudott, hogy a dombóvári ál­lapotok az egész magyar építőipar­ra, a tervezővállalatok többségére ugyanúgy vonatkoznak, mint a kar­bantartás színvonalára. MOLNÁR ISTVÁN Fotó: DOMBAI ISTVÁN A „csipkeház” Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (10.) Óriási burgonyát termeltek. Igen jó minőségű volt. Burgonya majd minden étkezésnél az asztalon volt tálalva. Sok tej, tejfel, és vaj is került az asztalra. Minden étkezésnél - ami közös volt - előbb imádkozni kellett. Nálunk a koszt jó volt, a legénység sem panaszkodott. Csak a hústól lettem néha rosszul. Ugyanis ők nyáron is vágtak kisebb disznót. A levágott állat húsát a pincébe vitték, megsózták és valami nagy malomkővel leszorították, le­nyomtatták. Persze, jól megsózták közben. Ebből vágtak le megfelelő darabokat és ettük gombócba gyúrva, ledarálva, hol lesütve. Romlott szaga volt. Én ott nem hagyhattam, de többször rosszul lettem. Idő kellett, amíg a szervezetem megszokta. Volt a gazdáimnak egy igencsak vérengző buldog kutyája. Az elég magasan léckerítéssel bekerített házból este kimenni vagy későn hazajönni nem lehetett, mert a kutya sötétedéskor el lett eresztve. Ha később értem haza este, fel kellett ébresztenem a háziakat, hogy jöjjön le valaki és engedjen be. Törtem a fejem, hogy oldom meg ezt a helyzetet. Unták már a beeresztést a há­ziak. A kutya pedig nem engedett be. A Rex nevű kutya láncra volt kötve nappal, de még a közelébe sem mehettem, mert vadul ugatott és rohant nekem, amíg a lánca engedte. De megkezd­tem a szelídítést. Összeszedtem a csontokat, húscafatokat -, és napközben nagy titokban kezdtem dobálni eléje a finom cson­tokat. Morgott, vicsorgott a dög, így vagy 3 napig még közelébe sem engedett. De már várta tőlem a csontokat. Megsimogatni azonban sohasem engedte magát. Volt tartása! Következett a próba, beenged-e este, vagy nem. Ugyanis es­ténként egy házban udvarolgattam és rádióztam is. Hát megér­keztem éjfél felé. A kutya kb. 40 métert szaladgált a kerítés mel­lett és vészjóslóan ugatott, vicsorított. Nevén szólítgattam, de rám se hederített. Kezdtem átmászni a kerítésen. Már az egyik lábam lent volt. És most jött az izgalom, belém kap-e... Hát nem, elkerülte a lábamat és vonyftva - ugatva folytatta útját a kerítés mellett. Ez volt a feladata, szerinte. Én pedig lassan besétáltam a ház­ba, de igen óvatosan. Az volt az érzésem, hogy valami undorral nézte érkezésemet és bejövetelemet. Közben én halkan beszél­tem hozzá németül. Ez felért egy nagyobb győzelemmel - de mi­hez mérjem? Pár napra rá kérdezték a háziak, hogy jöttem ké­sőn be. Mondtam, a kerítésen átmászva. „És nem bántotta a Rex?” Mire azt válaszoltam, hogy a kutya tudja, hogy a család­hoz tartozom és ezért engedett be. Törték a fejüket, hogy én mit csináltam ezzel a vadállattal. De az igazat persze nem mondtam meg. Csontot pedig ezután duplán kapott a Rexem. Elég hamar híre ment annak, hogy kerékpárom van és civil ruhám is. És így már a másik községben lévő egységek tartalé­kos tisztjei közül is többen elkérték bérbe a kerékpáromat, civil ruhámat is. Nem kérdeztem hová, miért kell, csak zsírt és do­hányt kértem a használatért. Ez ott akkor nagy üzlet volt. Biztosí­tékul órát kaptam. Ahogy már írtam, a lakosságnál lévő rádióból hallgattam a ha­zai híreket. Ezek nem voltak biztatóak. Sőt! Úgy, hogy elmentünk az amik parancsnokságra azzal, hogy jelentkezünk a japán frontra mint önkéntesek, egyik barátom­mal. Hogy mit vágtak a fejünkhöz, az nem volt közönséges. „Ti most ellenségeink vagytok és megbízhatatlanok. Ugyan mit csi­nálnánk veletek. Még rendes kiképzéstek sincs” - mondták és kirúgtak bennünket. Jöttek a nagy nyári munkák: aratás, cséplés, majd az őszi be­takarítások, burgonya, répa stb. szedése. A legénység nagyon el volt foglalva. Egy vasárnap délelőtti összejövetelünk során ősz felé elmon­dották, hogy olyan nagy a honvágyuk, hogy nem maradnak, ha­zaszöknek. Ilyen nyíltan mondták ezt a parancsnok és társaik előtt. Kérdezték, mit szólok hozzá. Válaszom a következő volt: Mindenki azt teheti, amit akar, de ha elkapják az amik, akkor lá­gerbe viszik az illetőt és nem a megszokott, jelenlegi jó helyére. Ha pedig Magyarországon kapják el, akkor abból deportálás lehet, mert tömegesen viszik ki a Szovjetunióba a munkaképes magyar férfiakat - nőket is -, legalábbis ilyen híreket hallani a rádióban. Igaz-e, nem tudom, de ezt hallottuk többször is az osztrák rádióból. így augusztus hó végén a szakaszomból 6-an megszöktek. És csodák csodájára hazakerültek. Még arra is volt idejük, bátorságuk és kedvük is, hogy megkeressék szüléi­mét Bonyhádon, és közölték, hogy jól vagyok. Tehát hírt adtak felőlem. Sőt, volt olyan megszökött bakám, aki levelet küldött ki, hogyan, milyen úton működött a posta, nem tudom, de levelet kaptam egy katonámtól. A legközelebbi összejövetelünk során felolvastam a legény­ségem előtt a levelet. Nem azért, hogy most mind többen szök­jenek meg, hanem mert ilyen szerencsés, inkább bátor ember is akadt köztük és aki még rám is gondolt. Nem minden sikerült a viszonylagos jólét mellett. Először már nagyon nagy volt bennem a honvágy. Én nem kedveltem a bajo­rokat, németeket is értve alatta. Dolgosak voltak, az tény. De csak a munka, a vallás és a hasuk érdekelte, a politikába pedig belekényszerítették, fanatizálták őket. így az életük igencsak egyhangú, mondhatni sivár volt. Napi parancsba jött, hogy egy hét múlva az én szakaszomat is teljes létszámmal áthelyezik egy másik körzetbe, és ott fognak a parasztoknál dolgozni. Mert ott nagyobb a kereslet a munkaképes emberek iránt. Én nem fo­gadtam meg a parancsot és nem mentem el csapatommal. És ahogy hallottam ott, a parasztok minden egyes bakám ke­zét megvizsgálták, végigtapogatták, hogy milyen erőben van és a leendő dolgozója milyen munkára alkalmas. Volt olyan ba­kám, akit visszaküldték, nem fogadták be. Hát ez a rabszolgael­adáshoz hasonlított. Ilyen szégyen ért bennünket, magyarokat. A legyőzőiteknél még lejjebb süllyedtünk. Bennünket mint rab­szolgákat vizsgáltak és tőlük függött a létünk. (Folytatjuk.) Romok 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom