Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
1989. augusztus 19. TOLNATÁJ - 5 Értékükön mért kapcsolatok Rohanó világunkban, mit sem sejtve, vagy éppen szánt- szándékkal tapossuk el fel nem ismert vagy felismerni nem óhajtott értékeinket. Mindent átértékelünk, mindent másként látunk, vagy ha nem is, bátran állítjuk, hogy eddig is így láttuk, csak nem beszéltünk róla. Ugyan ki ne mosolyogna azon, ha magyarázat nélkül azt állítanám, hogy most 1989-ben van tartalma, értéke egy-egy munkás-paraszt kapcsolatnak, amelyeket évtizedekkel ezelőtt úgy erőszakoltak ki, tettek tucatjával „kötelezővé”. Ez év május 1-jén, amikor a dombóvári sárdagasztó majálist kíváncsiságból felkerestem és láttam egy asztalnál ülni a dombóvári Alkotmány Mgtsz és a Láng Gépgyár vezetőit, én is arra gondoltam, amire még rajtam kívül nagyon sokan. Nevezetesen, hogy lám eljött a következő soros eszem- iszom ideje. Amikor ez a kapcsolat létrejött, ugyanúgy, mint sok más vállalat és mezőgazdasági szövetkezet között, minden kívülálló meg volt győződve arról, hogy ez nem más, mint a vezetők kapcsolata és ehhez tulajdonképpen sem a tsz-parasztnak, sém pedig a vállalati esztergályosnak semmi köze. Azok, akik így gondolták, magamat is beleértve, nem ok nélkül, nem érvek, ismeretek hiányában tették. A személyi ösz- szefonódások, a kártyaasztalok mellett eldöntött beruházások, eltékozolt, alap nélkül „odaítélt” milliók sorsa nagyon sokunk előtt ismert tények. Miért is kellett volna mást gondolni erről a kapcsolatról, miért is kellett volna azt hinnünk, hogy ez alapjaiban más, értékes, tartalommal, sőt hasznot hozó tartalommal megtöltött kapcsolat. A kapcsolat megteremtése után az első olyan akció, ami hivatott volt tartalommal megtölteni az „igét”, a dinnyeosztás volt, amikor pótkocsis teherautó vitte Budapestre a Láng Gépgyárba a dinnyét, és azokat az akkori piaci ár tizedéért kapták a munkások. De folytatódott a sor. Nehéz lenne összeszámolni, felértékelni, beleértve az elkerülhetetlen termeléskieséseket is, hogy hány tengelyt és más alkatrészt gyártott le egyedileg a gépgyár a termelőszövetkezetnek, amikor azt égen-földön nem lehetett kapni, és állt a gép a betakarítás kellős közepén, hogy hányszor mentek el a téesz Rába traktorai a gyárba, hogy azokat a monstrumokat, amiket ott gyártottak és gépgyári daru nem bírt el, kivontassák az udvarra. Akkor, amikor a húskombinátok emelik az áraikat, az Alkotmány Tsz csökkenti és ezzel a 10 százalékkal csökkentett árral adja a Láng gépgyári munkásnak, akinek nem kell érte sorba állni, nem kell idegeskedni, hogy a jól ismert, pult alatti manipulációk után ő haza tudja-e vinni azt, amit a család asztalára tervezett. Az egyénileg leadott rendelések időben eljutnak a termelő- szövetkezet vágóhídjára, amit éppen ezen akciók miatt - természetesen beleértve saját dolgozóikat is - bővítettek jelentős összegű beruházással, és itt elkészítik, becsomagolják, ellátják a névvel és ráírják az árat. A műszak végén a munkásnak semmi mást nem kell tennie, mint a brigád rekeszéből kiválasztani a saját csomagját, és befizetni a hús árát. Mindezt saját munkahelyén. Miképpen lehet, hogy ezekre az akciókra nem fizetett rá a téesz? Nagyon egyszerű a magyarázat. Nem a mezőgazda- sági termelő erőlteti az áremelkedéseket, hanem az értékesítési folyamatba beékelődött kereskedelmi szervezetek, vállalatok. Nyilvánvaló, hogy ezek kihagyásával lényeges összegek takaríthatók meg. A termelőszövetkezetnek igenis hasznos ez a tevékenység és természetesen az a gépgyárnak is. Meglepő, hogy a téesz kezdeményezésére más dombóvári vállalatvezetők szinte nem is reagáltak, nem igénylik ezt a fajta segítséget. Biztos vagyok benne, hogy a kezdeményezés nem jutott el a műhelyben, a gépsor mellett, vagy éppen az irodákban dolgozókhoz. Tanulságos ez a kapcsolat a termelőszövetkezet és a Láng Gépgyár között mindenféle szempontból. Magán viseli az elmúlt 20 év politikai változásainak jegyeit, a kollektív, de az egyéni érdekeken keresztül is. Amikor létrejött, megalakult, óriási „port vertek” fel körülötte. Jöttek vezérigazgatók, megyei vezetők és természetesen a városiak is, minisztériumi tisztviselők egy-egy munkás-paraszt találkozóra. Jöttek, ittak- ettek, jót mulattak, és aztán pár év múlva közülük sokan megkérdezték a téesz elnökét, hogy milyen alapon számolta el a vendégek ebédjeit is a találkozókra, a téesz pénzére. Ma csend van, nincs hírverés, nincs 100-as létszámú találkozó, csak a szükebb vezetői gárda ül össze megbeszélni, hogy miben, mikor, és hogyan segíthetik egymás munkáját. Ez az a fajta kapcsolat, amit nevezhetnek bárhogyan és bárminek, igenis érték. MOLNÁR ISTVÁN /Az Uglár-hagyaték Uglár János a századelő legnevesebb szekszárdi építésze volt. Keresztlánya, a 77 éves Koppány Ká- rolyné, ódon hangulatot árasztó szobájában fogad.- Tudja, ennyi maradt meg. Kétszer elveszett szinte mindenünk. Először a felvidéki szőnyegbombázások és kitelepítések idején, aztán meg az 56-os árvíznél, Palánkon. A férjem ott volt tanszékvezető.- Emléktárgyak, faragott, intarziás vitrines, korosodó bútorok, jobb napokat is látott ágyterítők. Egy kisnyugdíjas kincsei. Ezek a festmények például kitől valók?- A férjem festette őket. Velencében a nászutunkon és máshol. A kereteket is ő faragta. Művészi szinten hegedült, énekelt. Három diplomája volt, mégis elhelyezkedési gondokkal küzdött abban az időben. De maga inkább a keresztpapáról szeretne hallani...- Igen, úgy tudom, közeli rokona nincs Uglár Jánosnak.- Gyermektelen volt. Hőgyészen született 1875-ben. Budapesten is, vidéken is, külföldön is tanult, dolgozott, de leginkább Szekszárdhoz kapcsolható a neve. Szecessziós stílusban épített, és voltak olyan sajátos díszítőelemei, stílusjegyei, amikről egyértelműen felismerhetők az alkotásai.- A nagyközönség a most felújítás alatt álló mozi kapcsán ismerte meg újra a nevét. Milyen épületek őrzik még a keze munkáját?- Már a múzeum építésénél is jelen volt, mint gyakornok. Aztán, amikről én tudok, a Mikes utcában, az idősek otthonával szemben Mentz János gimnáziumi tanár háza, a tanítóképzővel szemben Erdős Nándor pék megbízásából építette azt a házat, ahol ma is pékség van, és a Rákóczi út 18. számú épület, amit Schneider táblabírónak csinált. Uglár János legnagyobb és utolsó művére még sokan emlékezhetnek. Ez az iparosszékház volt, a mai úttörőház helyén.- Biztosan közismert, ünnepelt, gazdag polgára volt Szekszárdnak. Bár hiányolom, hogy sem egy emlékszoba, sem egy utca nem őrzi a nevét. A nagy építészekről azt képzeli az ember, hogy a legkáprázatosabb házat maguknak készítik, sőt gondolva a múlandóságra is, valami jellegzetes, egyéni kriptát, síremléket is állítanak a családjuknak.- Tönkrement. Öngyilkos lett. Mindenét eladták vagy elárverezték. A házát is. (Már le is bontották azóta, hála a modern városrendezési terveknek.) A keresztmama a legnaKoppány Károlyné gyob szegénységben halt meg, pár évre rá. Az iparosszékház felépítése nagy ráfizetést hozott. Ő napokig, hetekig vívódott, hogy mit csináljon. Hordozta magában a bajt. Nem akarta, hogy az iparostársadalom fizesse meg az árát annak, hogy elszámitotta magát. Végül 31-ben Földvárnál egy hajóról a Dunába ugrott. Megtalálták a feljegyzéseit, hogy az utolsó napokban milyen lelki vívódásokon ment keresztül. A teteme csak hónapokkal később került elő. Gondolhatja, milyen állapotban... A mi családi sírboltunkat a keresztpapa készítette. A kapu mellett balra a legelső az Újvárosi temetőben. Ök pedig az Alsóvárosban nyugszanak, síremlék nélkül.- A hagyatékával, személyes dolgaival, értékeivel mi lett? Mindent széthordták?- A keresztmama kegydíjból tengődött. Egy Zámbó nevű rézöntőmester fogadta be a hátsó, udvari lakásába, a Rákóczi úti patikától balra a második házban. Talán ott lehetne még szétnézni... De amit csak tudtak, elárvereztek.- Végül ejtsünk szót a gipszfigurákról - amiknek köszönhető, hogy a beszélgetésünk létrejött - amik valaha a mozi belsejét díszítették vagy nem díszítették.- Nem díszítették. Az újságban is megjelent hárfázó kisfiúhoz hasonló alakok sorakoztak a terem két oldalán, a mennyezet alatt végig, de nem dombormű, hanem freskó formájában! Valószínű, hogy csak tanulmányterv volt ez a most megtalált figura. Egyrészt pontosítani akartam a dolgot, másrészt, ha már a témánál vagyunk, el akartam mesélni valakinek, amit a keresztpapáról emlékeimben őrzök. WESSELY GÁBOR Fotó: KISPÁL MÁRIA Alkotmányozás, emberi jogok, közmegegyezés „Ne zárt pártajtók mögött...” Beszélgetés dr. Ádám Antal tanszékvezetővel Negyven éve, hogy elfogadták s törvénybe iktatták alkotmányunkat. Hogyan védi az állampolgárok érdekeit, mennyire felel meg a mai társadalmi követelményeknek, hogyan garantál intézményi működtetéseket? - erről beszélgettünk dr. Ádám Antal egyetemi tanárral, a Pécsi Tudományegyetem államjogi tanszékének vezetőjével.- Professzor úr, mielőtt napjaink alkotmányjogi reformszándékairól beszélnénk, kérem, idézze fel az előzményeket. Ha csak a múlt századra, 1848-ra, a kiegyezés utáni korszakra, 1918-ra utalunk, szüntelen fellelhetők a törekvések a polgári alkotmányosság létrehozására. Korábban ugyanis csak törvények, uralkodói rendelkezések szabályozták az államéletet.- A magyar államiság fejlődése során a törvényalkotás Szent Istvántól kezdődően mindig nagyon élénk volt. A társadalmi erők arra törekedtek, hogy érdekeiket, elképzeléseiket kötelező jogi normákban rögzítsék. Ezt tette Szent István, ezt észleljük a korai feudalizmus időszakában. Gondoljunk a nagyjelentőségű Aranybullára, melyben a középnemesség vívta ki jogait a főnemességgel szemben. A rendi alkotmányosságban is nagyszámú törvény született, ekkor a magyar rendek és az uralkodó közt folyt a politikai küzdelem. A XVIII. század végi felvilágosodás, majd a reformkorszak nagyon is élő politikai, szellemi, kulturális pezsgése után az 1848-49. évi törvények alkotmányos tárgyköröket szabályoztak és társadalmi rendszerváltozást is eredményeztek. Később, 1867-1920 között a magyar liberális polgári kodifikáció felsorakozott a nyugati polgári jogi rendezés színvonalához és számos kérdésben a legkorszerűbb megoldásokat produkálta. A magyar jogállamiság jelenlegi fejlesztése tehát gazdag és értékes előzményekben gyökerezik.- 1949, történelmünk során - az 1919. évi tanácsköztársasági alkotmánytól eltekintve - az első alkotmány megszületésének ideje. Ez a negyven éve alkotott alaptörvény mennyire fiktív a mai magyar valósághoz képest?- Az 1949. évi alkotmány a jelenleg gyakran elhallgató, illetve egyértelműen elítélő minősítések ellenére több jelentős értéket rögzít. Tény, hogy egy sajátos, ma sztálininak nevezett modell jellemzőit viseli magán a szocialista hatalom egycentrumú berendezkedésének, pártállamiságának jegyében. Az is igaz, hogy az a társadalmi, gazdasági, politikai struktúra, melyet ez az alaptörvény volt hivatva megerősíteni, az elmúlt négy évtized tapasztalatai szerint nem volt eredményes, nem vált be. Éppen ezért gyökeres változtatásra van szükség. Visszatérve a Aktivitás kérdésére: amellett, hogy az alkotmány sikertelennek bizonyult modellt intézményesített, a rögzített elvek, elképzelések sem valósultak meg a kívánatos mértékben, némely követelmények pedig gyakran súlyos sérelmet szenvedtek. Éppen a legértékesebb elemek nem valósultak meg vagy diszfunkcionálisan érvényesültek, s ezáltal az alkotmány fiktívvé vált. Példaként említhetem az országgyűlés szerepére, a bírói függetlenségre, a tanácsok önállóságára, a képviselők visszahívására, a személyi szabadságra vonatkozó rendelkezéseket.- Hogyan került sor az 1972. évi alkotmánymódosításra?-1966-ban, a IX. pártkongresszusson fogalmazódott meg először, hogy a társadalmi-politikai változások olyan jelentősek, amelyek átfogó alkotmányreformot kívánnak. 1970-ben ülésezett a X. pártkongresszus, addig ez a politikai elhatározás nem valósult meg. Ismét foglalkoztak az üggyel, s olyan döntés született, miszerint nem szükséges új alkotmányt kidolgozni, hanem átfogó módosításokra van szükség. Lényeges változtatások ekkor sem történtek, csupán az alkotmány külső korszerűsítése, finomítása ment végbe. Olyan kirívó időszerűtlenségek szűntek meg, mint például az alapjogok körében az, hogy bizonyos jogok csak a dolgozókat illették meg és nem általában az állampolgárokat. Az 1949-től fennálló társadalmi-politikai struktúrát azonban az alkotmányreform nem változtatta meg, főleg csak a rendelkezések megfogalmazása újult meg.- A meg nem felelés vagy a reformszeilem jegyében került sor az Alkotmányjogi Tanács megszüntetésére, illetve Alkotmánybíróság intézményesítésére?- Mindkét okból mellőzhetetelenné vált az Alkotmányjogi Tanács megszüntetése és az Alkotmánybíróság létrehozása. A Tanácsra vonatkozó előírások eleve korszerűtlenek voltak, nem biztosították e szerv számára az alkotmányellenes normák megsemmisítésének a jogát. E szervről szóló törvény egyéb fogyatékosságokban is szenvedett: például lehetővé tette, hogy a miniszterek által elkövetett alkotmánysértések ügyében a miniszterekből álló Minisztertanács döntsön. Arra is módot adott, hogy a községi tanács által elkövetett alkotmánysértést a megyei végrehajtó bizottság tárgyalja, s ily módon a 19 megyében 19 féleképp bírálhatták el a hasonló alkotmánysértést. A legsúlyosabb fogyatékossága azonban az volt az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvénynek, hogy maga is alkotmányellenes volt. Ha a Tanács megfelelően töltötte volna be rendeltetését, a róla szóló törvényt kellett volna először opponálnia a parlament előtt. E fogyatékosságok mellett az Alkotmányjogi Tanács ténylegesen alig működött.- Térjünk át a korábbi törvényekről a mába, változó napi valóságunkba. Néhány napja tizennégy Veszprém megyei bíró kilépett az MSZMP-ből, a bírói pártatlanságra hivatkozva. Hogyan vélekedik erről?- Az a véleményem, hogy a lelkiismereti szabadság nemcsak a vallási hovatartozás megválasztására jogosít, hanem világnézet és politikai meggyőződés kialakítására is, valamely párthoz tartozás vagy elszakadás szándékának megvalósítására is. Erre jogosít az egyesülési jog is. Ezek pedig az általános emberi jogok bírák, hivatásos katonák vagy az államfő esetében is. Ha ez nem így lenne, alapvető emberi jogokat korlátoznánk. Más kérdés az, hogy a pártok szervezetei hol működhetnek. Azt vallom, hogy a bíróság keretében, a hadseregben ne működjenek pártszervezetek, sőt egyetlen munkahelyen sem. A munkahely ugyanis elsősorban a munkavégzésnek a fóruma és nem a politikai szervezkedésé.- A napokban néhány fiatalember, egy vallási gyülekezet tagjai pert indítottak két katonatiszt ellen emberi jogaik megsértéséért. A sorozáskor ugyanis nem humánusan jártak el velük szemben. Van-e arra példa az utóbbi évtizedekből, hogy Magyarországon emberi jogai megsértéséért fordult valaki bírósághoz?- Nem tudok arról, hogy állampolgárok azon a címen s azzal az indokolással fordultak volna bírósághoz, hogy alkotmányos alapjoguk nyert sérelmet. A bírósági védelmet általában alsóbb fokozatú jogszabályok alapján vették igénybe a polgárok. Az egyéb jogszabályok azonban nem mindegyik alapjog tekintetében teszik lehetővé a sérelem bírósági orvoslását. Elengedhetetlen ezért, hogy az új alkotmány rendelkezzék az alapjogok jogi biztosítékairól is.- Az új alkotmány, melynek előkészítésében professzor úr is részt vesz, vajon menynyiben szolgálhatja a közmegegyezést?- Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassak, figyelembe kell venni az alkotmányozásnak azokat a jellemzőit, amelyeknek ma tanúi lehetünk Az alkotmányozás ma Magyarországon társadalmi, politikai folyamat Az alaptörvény nem egyetlen aktussal születik meg. Semmiképpen sem úgy, hogy egy szakmai testület előkészíti, a parlament megvitatja és dönt az elfogadásáról. A szakmai előkészítés után az alkotmányos megoldások a politikai erők valóságos küzdelmének az eredményétől függően alakulnak majd. Nem közömbös azonban, hogy ez a küzdelem milyen eljárási rendben zajlik. Halaszthatalannak tartom, hogy minél előbb megszűnjön a kulisszák mögötti előkészítés periódusa. A legálisan párttá vált szervezeteknek immár nem titokban, nem zárt pártajtók mögött, hanem a széles nyilvánosság előtt, a társadalom érdemi közreműködésével, törvények által biztosítandó jogosítványaik birtokában kell kifejteniük az alkotmányozással összefüggő politikai erőfesszíté- seiket is. Csak így remélhető, hogy az alkotmányozás alapvető kérdéseiben kialakul a többségi egyetértés. CSEFKÓ JUDIT
