Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 19. Elefántok Túl sok vagy túl kevés? Repülési világcsúcs HELSINKI A 68 éves Charles C. Mack, az amerikai légierő volt pilótája térké­pét mutatva ünnepli eredményét, az Északi-sark átrepülését Egymotoros gépével 19 óra 56 perc alatt tette meg az utat a finn fővárosig, és ez szerinte világcsúcs. Athéni fejfájások Ez év tavaszán ismét híre jött, hogy kétszáz embert kellett Athénben és környékén kór­házba szállítani, mert az attikai völgykatlant színültig megtöltötte a sűrű füstköd. Pár éve rendszeresek a szmogriadók a görög fővá­rosban, amelynek lakóit főleg a nyári hőség­ben gyötri a szennyezett levegő. Megalopolisz: óriás város - ez a görög föl­dön született elnevezés ráillik Athénra, de persze ma már mást jelent mint az árkádjai ősök idején. Az i. e. 4. században e néven lét­rejött településhalmaz lakóinak számát 60 ezerre teszik. Az ókorban ez valóban óriási tömegnek számíthatott, de a mai athéniak szemében árkádiai álom csupán, hiszen a város nagysága lidércnyomásként neheze­dik lakóira. Szinte nem múlik el hét anélkül, hogy a kopár hegyek karéjában ne terjesz­kedne tovább a betonrengeteg. Athén min­den eresztékében recseg-ropog. A görög fővárosban és a hozzá csatolt Pi­reuszban él a görögök több mint 40 százalé­ka. Itt működik az ország száz nagyvállalata közül 92, itt állítják elő a bruttó nemzeti tennék 65 százalékát és itt valósul meg a beruházá­sok 60 százaléka. Athéni rendszámmal fut a görög autók fele, és a kipufogógáz, no meg a gyárkémények füstje a bűnös a hírhedett „nefosz”, a füstköd kialakulásában. Athén korántsem volt mindig virágzó nagy­város. Az antik kultúra lehanyatlása utána a Szaróni-öböl partvidéke évezredes mély álomba merült és csak a török iga lerázása után kelt új életre. A szabadságharc győzel­me után nem is itt, hanem Nauplionban ren­dezte be központjáta függetlenné vált Görög­ország. Az akkoráiig háromezer lelket szám­láló, nyomorúságos Athén csak 1834-ben lett főváros. Miközben Nauplion festői város­ka maradt, a Csipkerózsika-álomból ébredt Athén olyan szédületes fejlődésen ment át, amilyennel Európa szinte egyetlen települé­se sem dicsekedhet A századfordulón már 120 ezren éltek itt, a lakosok száma 1952- ben érte el az egymilliót majd 13 év múlva a kétmilliót Az ország legnagyobb kikötőváro­A szfinx, az oroszlántestű emberfejű lény emberemlékezet óta a titokzatos hallgatás jelképe. Az ősi Egyiptomban a rejtélyes szörnyeteget a szent helyek, a túlvilág űrének tartották, és sokfelé sok­féle formában ábrázolták. A legismer­tebb szfinx - „akit” az arabok később a félelem atyjaként tiszteltek - a gizai pira­misokat őrzi. A legenda szerint ez a me­sebeli lény álmot bocsátott az árnyéká­ban megpihenő hercegre - a későbbi IV. Thutmosziszra -, s dicsőséget ígért neki, ha megszabadítja oroszlántestét a min­dent beborító sivatagi homoktól. Nos, napjainkban ez a szörnyeteg lidércálmo- kat hoz a régészekre, akik hiába küsz­ködnek azzal, hogy megoldják restaurá­lását, és megtartsák a hatalmas szobrot az utókornak. A piramisokhoz használt kőbánya ma­radványaiból kifaragott 57 méter hosszú és 20 méter magas szfinx ugyancsak megsínylette az idő múlását és az embe­rek pusztításait. Orrát a mamelukok vagy Napóleon katonái használták ágyúik cél­pontjául. Más források szerint a bálvány­imádás ellen harcoló mohamedánok csonkították meg a 9. században. Hiá­sával, Pireusszal egybeépült Athénban ma több mint négymillió ember él. És egy lakosra alig 2,5 négyzetméternyi zöldövezet jut Az antik demokrácia bölcsőjét most ko­rántsem az elnéptelenedés vagy a lassú pusztulás fenyegeti, hanem a túlnépesedés és az ipartelepek, a lüktető forgalom ártalmai. Athén kontnensünk legszennyezettebb vá­rosa és a hatóságok intézkedései mindeddig nem hoztak látványos eredményt Sürgős cselekvésre lenne pedig szükség ahhoz, hogy megmentsék az emberi civilizáció jel­képévé vált ókori emlékeket és megóvják a város lakóinak egészségét A napfényes Hellászt pár napra felkereső utas persze minderről jórészt csak az újsá­gokból értesül, hiszen nemigen jut el az ipar­negyedekbe, így saját bőrén legfeljebb akkor érzi a bajokat ha esetleg képtelen eligazodni a forgalom fülrepesztő zűrzavarában, vagy - balszerencséjére - a „nefosz” idején érkezik, s nehezen kap levegőt és szemét csípi a szmog. A látogató számára a legendás Athén mit sem vesztett varázsából. A régmúlt szerelme­sei gyönyörködhetnek az Akropolisz sziluett­jében, az évezredes romokban vagy a mú­zeumok kincseiben. A kóborlókat továbbra is elbűvöli a szent hegy lábánál meghúzódó óváros, a Piaka szűk utcáiban pezsgő élet vagy a szegletekben megbúvó apró templo­mok áhítatos homálya. A ráérősebbek bepil­lanthatnak a halpiac nyüzsgő világába, elme­rülhetnek az Omonia tér szüntelenül lüktető forgatagában, és megszemlélhetik a tera­szokkal zsúfolt Szintagma terén a festői öltö­zetű gárdisták hagyományos őrségváltását. A levegősnek ható, modem sugárutakon, az elegáns negyed fehérlő házai között vagy a Nemzeti Parkban bolyongva a látogatónak fel sem tűnik, hogy egy fuldokló városban jár, és talán csak akkor fogja fel az arányokat ha a Lykabettosz „cukorsüvegére” felkapaszkod­va széttekint a látóhatárig nyúló háztengeren, amelyet csak itt-ott tarkítanak zöld foltok... M. M. nyoznak fülének darabjai is, szakállát pedig a British Museumban mutogatják. Ráadásul szinte naponta válnak le dara­bok mészkötestéről, amiért a szakembe­rek a kő rossz minőségét okolják. A kör­nyezetszennyezés is megtette a magáét. Az egyiptomi hatóságok most azt fontol­gatják, hogy kitiltják a gépkocsikat a gizai fennsíkról. De ezzel még korántsem ol­danak meg mindent. A szfinx harcias görög „nővére” a mito­lógia szerint mindenkit felfalt, amíg Oidi- pusz meg nem felelt találós kérdésére: Reggel négylábú, délben kétlábú, este pedig háromlábú. Mi az? (Az ember, hi­szen gyermekként négykézláb mászkál, felnőttkorában két lábon jár, öregen pe­dig botra támaszkodik...) A Kairó pere­mén hasaló 4500 esztendős szörnyeteg ennél sokkal nehezebb leckét adott fel a restaurátoroknak, akik hevesen vitáznak, valahányszor lezuhan egy kő. A tudósok úgy vélik, hogy a javítások a szobor elkészülte után hamarosan meg­kezdődtek. A leghíresebb helyreállítást IV. Thutmoszisz végeztette az akkor ezer­esztendős emberoroszlánon. Erről a szobor mancsai között elhelyezett Az afrikai elefántokon szeretne segíteni Msztyiszlav Rosztropovics csellóművész, aki szeptember 18-i koncertjének - várhatóan magas - bevételét e veszélyeztetett állatfaj megmentésére ajánlotta fel. Az ormányosok sorsa ma világszerte he­ves vitákat kavar. Az afrikai elefántok száma az utóbbi tíz évben 1,3 millióról 550 ezerre csökkent ezért napirendre került az elefánt- csonttal folytatott kereskedelem betiltása is. Japán - a világ legnagyobb elefántcsont-fel­dolgozója - a környezetvédők nyomására nemrégiben bizonyos feltételekkel, az Euró­pai Közösségek és az Egyesült Államok pe­dig teljesen betiltotta az elefántcsont import­ját Az értékes anyag kereskedelmének teljes tilalmát sürgető felhívások elkeseredett el­lenállásba ütköznek a fekete kontinens déli felében, ahol - a jelek szerint - a gondot ép­pen az okozza, hogy túl sok az elefánt Errefe­lé azt állítják, hogy az „elefántnépesség sza­bályozását” célozza a vadászat Zimbabwe, Botswana és a Dél-afrikai Köz­társaság hatóságai és vadvédelmi szakértői egybehangzóan azzal érvelnek, hogy hosszú távon éppen a hatalmas állatok elszaporodá­sa vezethet a fáj kipusztításához. Ha ugyanis megszüntetik az időszakos - legális - selej­tezéseket akkor nem csaka vadorzók veszé­lyeztetik majd az elefántok életét hanem az ültetvényeiket féltő gazdálkodók is igyekez­nek megszabadulni az ormányosok zaklatá­saitól. Zimbabwében például ma már 50 ezer elefánt él, pedig a szakértők szerint e terület legfeljebb 35 ezer állatot tudna eltartani a „álomsztelé" hieroglifái tanúskodnak. A modern idők néhány ártalmas restaurá­lási kísérlete után a szakértők most úgy vélik, hogy a fáraókori és a római mód­szerek bizonyultak a legjobbaknak. Sőt, egyesek szerint a Thutmoszisz óta több­ször is eltávolított homokréteg védi meg a legjobban a műemléket az emberek és az elemek pusztításaitól. A Khefren fáraó arcvonásait viselő óriás-szobor helyreállítása ma az egyik legfontosabb restaurálási feladatnak számit Egyiptomban, noha az országban található ókori sírok és templomok közül több tucat szorul sürgős segítségre. De sajnos senki sem tudja, hogyan végez­zék el ezt a feladatot. Mihelyt egy-egy öt­let felmerül, máris minden oldalról ellen- vélemények hangzanak el, panaszolják a régészek. A legszomorúbb kísérletet két évtizede hajtották végre: vegyszert fecskendeztek a monstrum mellkasrészébe, a kő meg­erősítésére. Ez a kezelés azonban még az eredeti követ is szétfeszítette, s az eljá­rás sikertelensége óvatosságra intette a modern technika szószólóit. A józan ész azt diktálja, hogy egyáltalán ne nyúljunk környezet károsítása nélkül. Ráadásul a ha­tóságok úgy vélik, hogy csupán az emberek megfelelő anyagi érdekeltsége biztosíthatja a vadállatállomány megóvását egy olyan konti­nensen, ahol a földéhes lakosság száma húszévenként megkétszereződik. A selejte­zések során nyert elefántcsont mennyisége évente sok-sok tonnára rúg, s ezt szigorúan ellenőrzött árveréseken értékesítik, jelentős összegekért Az áprilisban tartott legutóbbi vásáron például az agyarak ára kilónként 350 dollárra fel szökött Ezenkívül Hararéban, a fővárosban bárki vásárolhat - ha megfizeti - elefántbőrböl készült dísztárgyakat cipő­ket táskákat vagy bőröndöket „Nálunk hatékony vadgazdálkodás folyik, korántsem az agyarakért vadásszuk az or­mányosokat” - magyarázza Zimbabwe legis­mertebb elefántcsont-faragója, aki kárhoza- tos érzelemkitörésként elutasítja a tilalmat sürgető hangokat A hatalmas emlősök „túlnépesedése” még nagyobb problémákat okoz Botswanában, ahol a több mint ötvenezres csorda szaporo­dásának az utóbbi években nem vetettek gá­tat a selejtezések vagy a vadászatok. Zim­babwéhez hasonlóan Botswana is úgy sze­retné korlátozni az ormányosok számát hogy farmerjeinek kedvezzen, de az elefántcsont­kereskedelem betiltása keresztülhúzná szá­mításait „Miért kellene nekünk megszenved­ni azt hogy mások képtelenek megóvni ele­fántjaikat?” - teszik fel a kérdést Gaboroné- ban. Az apartheid ellenére vadgazdálkodá­sáért még a fekete kontinensen is széles kör­a szfinxhez - vélik egyesek. A be nem avatkozási politika a nyolcvanas évek elején arra késztette az akkori műemlék- védelmi hatóságot, hogy burkolattal lás­sa el a szobor egyes részeit. Sajnos azonban senki sem felügyelt a falusi kő­művesek munkájára. így aztán ahol az ókori kézművesek apró téglákkal, ha­barcs nélkül támogatták meg a ko­losszust, ott kései utódaik hatalmas kő­tömböket használtak, és egyáltalán nem takarékoskodtak a malterral. Az ered­mény katasztrofálisnak bizonyult. A ha­barcs ismét csak szétfeszítette a követ. Tavaly például egy 300 kilós hatalmas ,tömb zuhant le a szfinx válláról. A tudós szakemberek jelenleg azon vitatkoznak, hogy eltávolítsák-e a burkolatot vagy sem. Jobb ötlet híján szeptemberben egyip­tomi és amerikai tudósok ülnek össze, hogy nemzetközi bizottságot alakítsa­nak. Ez a szakemberekből álló testület azután a helyszínen tanulmányozza majd a helyzetet, elolvassa az összes forrás­anyagot, és mindezek alapján kidolgozza a megfelelő helyreállítási tervet. És addig? Addig a felállványozott, em­berfejű oroszlán türelmesen és hallgata­gon hasal a homokban, a titkát megoldó modern Oidipuszra várva. MEZEI MARIANNE Japán új vásárközpontja A japán fővárostól 25 kilométerre keletre, a tengerparton épülő Nemzetközi Keres­kedelmi Vásárközpont látképe. Az előtérben egy 9000 ülőhelyes, 3098 négyzetméte­res nagycsarnok, középen egy hídalakú, 54 353 négyzetméteres kiállítócsamok, a háttérben pedig a Chiba baseballstadion látható. Az építési munkálatok - a tervek szerint - 1989. októberére befejeződnek. A szfinx mai rejtélye ben tisztelt Dél-afrikai Köztársaság szintén ellenzi a tilalmat Az országban 8-9 ezer ele­fánt él, zömmel a Kruger Nemzeti Parkban. Közülük néhány százat minden évben kise­lejteznek, s igy jelentős mennyiségű agyar­hoz jutnak a legális kereskedelem céljaira. Ezenkívül a magánrezervátumokban néhány tucat ormányost elejtenek a gazdag külföldi szafárivendégek is. „Határozottan ellenezzük a tilalmat - mondja a Kruger park szakértője. - Hat vagy hét éve, hogy betiltották a kereskedést az orr­szarvúak agyarával, és a faj ma közelebb álla kipusztuláshoz, mint valaha. Meggyőződé­sem, hogy ha egy ország valóban meg akarja szüntetni az orvvadászatot, akkor kellő aka­rattal és eltökéltséggel meg is tudja ezttenni.” A Zambezitől délre hevesen bírálják a ke­let-afrikai országokat amelyek az ő megkér­dezésük nélkül felvetették a kereskedelmi ti­lalom ötletét az importőröknek. A sikeres vad- gazdálkodást folytató dél-afrikai államokban úgy érzik, hogy saját látványos kudarcaikért őket akarják büntetni északkeleti szomszé­daik, akik elhanyagolták állataik megóvását Az orvvadászatról és az elefántcsont illegális kereskedelméről persze errefelé kevés szó esik. Az elefántok és az elefántcsont-keres­kedelem sorsáról valószínűleg októberben döntenek, a svájci Lausanne-ban tartandó nemzetközi konferencián. A kereskedelmi ti­lalom szószólói azt akarják, hogy az ormá­nyosokat sorolják a kipusztulással fenyege­tett fájok közé, de ez a fekete kontinens déli részén nyilván heves ellenállásba ütközik majd. Hararei szakértők már most azzal érvel­nek, hogy az elefántokat egyelőre nem fenye­geti a kihalás veszélye, és okosabb lenne az erőforrásokat a fekete orrszarvúak megóvá­sára fordítani, hiszen ezekből az állatokból mindössze négyezer maradt MEZEI MARIANNE Alaszka - ahol a madár se jár... Miközben a halászok a part mentén nagyszabású tisztogatást végeznek, hogy eltávolítsák a hatalmas olajfoltot, Alaszkában a szárazföldön is mentőak­ció folyik, bár jóval kisebb horderejű, de az ugyancsak embert próbáló. A Valdez tartályhajó halálos ragacsától szenvedő madarakat próbálják megmenteni állha­tatos önkéntesek. Valdezben városban egy diákszálló­ban madárkórházat rendeztek be, ahol mosogatószerrel tisztogatják a be­szennyeződött állatokat. Hét fizetett al­kalmazottnak vagy két tucat önkéntes segít. Az épületek közelében átható hal­szag érződik: a szerencsétlenül járt ma­darak többsége halevő. Az udvaron kor- moránok szárftgatják bátortalanul nyúj­togatva frissen mosott szárnyukat, ketre­cekben kacsák totyognak. A még piszko­sak elkülönített „váróteremben”. Gyak­ran még tíz vödör víz sem elegendő egy madár tisztára fürdetéséhez. Az öblités háromnegyedóráig is eltart. Azután jöhet a hajszárító, majd a végső vizsgálat: nor­mális-e testhőmérsékletük. Sok madarat azonban a legsegitőbb kezek sem tudnak már megmenteni. A szerencsétlenség után három hét alatt 349 ragacsos tollú madarat menekítettek ebbe a rögtönzött kórházba, ám több mint egyharmadukat halálosan megmér­gezte a „fekete arany”. A megmentettek nagy részét sem engedik még vissza a szabad természetbe, mert félő, hogy az olajtól szennyezett területre repülnének. Kodiak városban hasonló madármen- hely létesül, mivel az olajfolt a Kodiak- öböl felé terjed. Itt pedig igencsak sok a hal és a halakkal táplálkozó madár. A Pri- ne William öbölben, ahol az Exxon olaj- társaság tankhajója zátonyra futott, és 250 ezer hordó olaj zúdult a tengerbe, vi­szonylag kevés madár tanyázott. A bal­eset még a tavaszi madárvándorlás előtt történt. Kérdéses azonban, hogy mikép­pen járnak majd az öbölbe visszatérő, szokásukhoz híven ezen a vidéken „nya­raló” vándormadarak. Az első hetekben két ezer döglött madarat találtak, de en­nél sokkal több pusztulhatott el az olaj miatt. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudni. A partszakasz hatalmas része la­katlan, ahol még (vagy már) a madár se jár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom