Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
4 ^PÜJSÄG 1989. július 31. Okosan, olcsón: Baján A viza, amely nálunk már csak a múzeumban látható Ha valaki elintézte ügyesbajos dolgait, netán vásárlásait Baján és még nem indul visszafelé a busza, különösebb fáradtság nélkül, hasznosan, okosan és olcsón is eltöltheti az idejét. A mindenki által ismert Béke tér sarkán van a Türr István múzeum, ahol gazdag termek sora mutatja be a nagy bácskai parasztváros múltját, nehezen áttekinthető évezredekre, de már jobban érzékelhető századokra visszamenőleg. Mivel a víz menti települések egymás közti örök vitájának tárgya a halászlé milyensége, maradjunk a sok közül csak az ősi mesterséget bemutató résznél. A számtalan holt- és mellékágon dolgozó halászok 1815 óta privilégiumokat élveztek, viszont már 1921-ben - elsőként az országban - halászszövetkezetet alakítottak. A „kis” és „nagy halászok" ősi és felújított munkaeszközeinek szép gyűjteménye látható itt. A „kiscsuhé”, vagy „pirity”, a vizahorog (amíg még volt viza), az átkötős horog, a csapóhorog és a harcsafogó „butykáló”. A halászladikok közül tudomásunk szerint az utolsó apá- tini csiklit néhai id. Prajda Vendel készítette megyénkben Tolnán. Itt éppúgy látható belőle példány, mint az egyetlen nyárfatörzsből kivájt, eléggé ingatag, csónakból. Érdemes körülnézni. Bemutatom a Heti Hírhozót Hetvenezer híjával két és fél millió nyugdíjas él ebben az elszegényített országban, amiben nem számít eretnekségnek ha kimondjuk, hogy zömében már elszegényedve, vagy az elszegényedés felé tartva. A mesés, főúri nyugdíjak élvezői - akiknek meg se kottyan az élet- feltételek folyamatos szigorodása - vékonyka réteget alkotnak. Nem valószínű, hogy nekik van szükségük arra, hogy a mostani lapinditási dömpingben talán éppen a kétezredikként megjelenjék - a nyugdíjasok újságja - a Heti Hírhozó szeptembertől 24. oldalon. A Heti Hírhozó a megszolgált pihenés státusában szorongok gondjait vállalja föl, a többség érdekvédelmét kívánja szolgálni, kielégítve ennek a többségnek az információigényét is. A startrakész kiadvány mutatványszámát a július havi nyugdíjakkal kézbesítette a posta, így a címzettek - akikről, akiknek szól a lap - mára már megismerkedhettek a nekik kőzösségformálást, érdekvédelmet ígérő sajtótermékkel, ami hírekkel, rendelet- és jogszabály-magyarázatokkal, a nyugdíjas élet gondjait föltáró publikációkkal kínál segítséget. De szolgál hetente a 24 oldalas lap hét oldalon részletes rádió- és televízióműsorral is, és utóbbiból nem hiányzik majd a műholdas adások programismertetése sem. Jó gondolat, hogy ez a hetilapba aplikált műsorújság nemcsak riportokat, interjúkat közöl majd a műsorok elkészítőivel, hanem föl is hívja a figyelmet olyan adásokra, amelyek az idős emberek sajátos problémáival foglalkoznak. A bemutatkozás a mutatványszám tizennégy oldalán mind tartalmilag, mind pedig formailag nagyon ígéretes és magától értetődőnek tűnik, hogy a lap szerkesztői munkájukban számítanak jövendő olvasóinak kívánságaira, ötleteire is. Nem mellékesként jegyzem meg végül, hogy ami a lap árát illeti, hetilapjaink közül eleddig a Heti Hírhozóé a pálma, mivel előfizetési díja egy hónapra 44 forint lesz. Ha a nyugdíjasok lapjával fontos társadalompolitikai missziót ellátó Senior Kft nem kényszerül menet közbeni lapáremelésre, a Heti Hírhozó olyan tömeglappá válhat, aminek meghatározó ereje van a nyugdíjasok életfeltételeit befolyásoló döntések meghozatalában is. -liO. I. Fotó: R. Z. Halászati eszközök Leonardo álma Sokat látott, csodálkozó szempár, fölötte dús, fehér szemöldök, a kicsit már meggörnyedt vállakat 500 évvel ezelőtti divatos köntös takarja. Felhőkarcolók, üveg-beton épületcsodák, száguldó autók, zajos motorok. Az idős művész csak ámul-bámul, s nem találja a helyét a harmadik évezred küszöbén ebben a számára elvarázsolt Milánóban, ahol az „Utolsó vacsorát” festette. Hogy került ő e modern világba,, téboly, látomás, vagy csupán csak álom? Igen, „Leonardo álma”, ugyanis ezzel a címmel, vagy mondhatnánk „ezen a címen” forgat filmet Douglas Trumbule, a toszkán származású amerikai művész tudós a legmodernebb filmtechnikával a XV. század híres polihisztorát, Leonardo da Vincit híva segítségül. Bizonyára bevonul ez az „álom” a filmvilág történetébe: a húszperces kisfilm forgatási ideje mindössze 15 napot vesz igénybe, s kontinensünkön először készítenek filmet a „showscan” módszerével, mely a filmalkotás legújabb vívmánya. Lényege, hogy az eddig másodpercenként 24 képet készítő 35 milliméteres film helyett egy 70 milliméterest használnak, amire 60 képet rögzítenek ugyanannyi idő alatt. Az eredmény elkápráztató: a film egy óriási, félkör alakú panoráma vásznon jelenik meg, szinte körülölelve a nézőközönséget, a kép sokkal tökéletesebb, tisztább minden eddiginél, ezzel olyan hatást keltve, mintha minden egyes szereplő megelevenedne a filmkockákról. Ezzel a képzeletbeli „utazással” betekintést nyer a néző Leonardo da Vinci 500 évvel ezelőtti világába, és egyidejűleg az esemény aktív részesévé válik. Leonardo da Vinci ebben a filmben a maga által fél évszázada megálmodott „alkalmazott tudomány” szimbóluma. Az 1989-es modern Milánóba csöppent, kissé elesett, gyámoltalan művésznek egy „dantei” mai Beatrice fogja meg a kezét és vezeti be a jelen század magvalósult technikai csodáinak rejtelmeibe. A címszerepet a tizenkilenc évvel ezelőtti, 83 országban vetített, sikeres Leonardo da Vinci tv-sorozat hőse, Philippe Leroy, míg Beatricét a félig olasz, félig amerikai ígéretes tehetségű színésznő, Jo Champa játssza. Hogyan vall az új filmről a szerephez immár hozzáöregedett Philippe Leroy? „Biza- ’ kodó és elégedett vagyok, történelmi jelentőségű ez a film, melynek alkotóira és szereplőire mindenki emlékezni fog, mint a „showscan” technika úttörőire. A hatás valóban lenyűgöző a nézők számára, de a forgatás a színészeket nehéz feladat elé állítja. A filmfelvevő arcunk minden milliméterét feltérképezi, minden arckifejezést, fintort felnagyít, a legkisebb hibát is elárulja. Mint a régi némafilmek korában, arcizmunkkal kell kifejezni gondolatainkat, érzéseinket. Ma hatvanévesen még feltűnőbb a hasonlóságom a nagy művész arcvonásaival, s amikor viszontláttam fehér szakállam, XV. századbeli ruhámat a tükörben, óhatatlanul a 20 évvel ezelőtt forgatott tv-sorozat jutott eszembe”. De ki ez a fantaszta rendező, aki ugyanezzel a módszerrel már öt filmet forgatott Amerikában? A 47 éves, kaliforniai Douglas Trumbull egy valóságos bűvész a különleges „hatástechnika” világában. Először az amerikai légihajózás, majd a NASA számára készített filmeket, hírnevet az „Odüsszeusz az űrben”, majd a „Harmadik típusú talál- kozások”-kal szerzett. A „Leonardo álma” mérföldkő életében, mert az eddigi fantasztikus sztorikkal szemben ez végre egy valós történet feldolgozása, mellyel szeretné meghódítani és becsalogatni a több éve csak „tv előtt ülő” közönséget a filmszínházakba. ZILAHI ERZSÉBET A nívó végleges - és ez kötelez Új színekben a Musica- Azt kérdezném Schmidtné Wanits Hildától legelőször: mennyire talált otthonra a Musica bábegyüttes a tanítóképző főiskolán?- Ez tulajdonképpen a státusunkkal együtt csak szeptemberben fog eldőlni. Magam is úgy kértem, amikor a Babits művelődési központból átjöttünk ide, hogy ez egyelőre egy átmeneti időszak legyen. Még a felszerelésünk jó része is a művelődési házban van. Azért nem értünk még rá teljesen átköltözni, mert fontosabbnak tartottam, hogy a társulat olyan produkciót hozzon létre, amellyel rangosán képviselhetjük magunkat a pécsi nemzetközi bábfesztiválon. A főiskola sem foglalkoztatott még ilyen művészeti együttest, ezért nekik is szükségük van erre az átállási időre. Ezt az együttest, amely immár tizenkilenc éve országos szinten is igen sikeresen működött, át kellett menteni.- Volt már szó a lap hasábjain arról, hogy januárban-februárban a művelődési ház nem volt hajlandó tovább finanszírozni az együttest. Hogyan oldottátok meg a továbblépést anyagilag?- Az együttesnek volt némi kis tőkéje az elmúlt évi Télapó-műsorból. Ebből próbáltunk gazdálkodni, hogy előteremtsük, ami kellett a produkcióhoz. Azóta a főiskolán az anyagköltségeinket elszámolták. Már mondták a gazdasági irodában: úgy tudják, hogy hozzájuk tartozunk, miért nem jövünk az igényeinkkel? Januártól nagyon feszített tempóban folyt a bábkészítés, és minthogy magam készítem őket, nem jutott másra időm... A produkció Pécsett meghozta azt az erkölcsi sikert és elismerést, ami az elmúlt bonyodalmakat nyugvópontra juttatta.- Mi adta az előadáshoz az ötletet?- Ezt Pécsen is megkérdezték tőlem. Láttam, hogy megjelent egy La Fontaine- kötet, benne a fabulák és a széphistóriák... Az állatmesék közül jó néhányat kellett tudnunk kívülről, Alaxa Ambrus, a magyartanárom ezeket nekünk megtanította, olyan igényes volt, mondta is mindig: „Idézzenek, idézzenek, addig legalább nem beszélnek marhaságokat...” Elolvastam a széphistóriákat, és arra gondoltam: de jó lenne ezt is megcsinálni, azt is megcsinálni. Kiválasztottam hármat, és azzal a szándékkal, hogy mindegyiket más és más technikával állítsuk színpadra, adtam azt a kicsit nagyképű címet az előadásnak, hogy Triptichon.- Ahogy láttam, miközben végigélveztem ezt a sokszínű, vidám, imhol-néhol pikáns, de soha nem triviális előadást, ez amolyan világi triptichon...- Igaz, hogy a történetek vaskosságát igyekeztünk visszafogni. Nézd: a mi együttesünk nemcsak arról nevezetes, hogy elsősorban zenei dolgokat dolgoz föl, hanem arról is, hogy feldolgoztuk például a Gyergyai Albert-féle Árgirus királyfi cimű széphistóriát, ezzel jelentkeztünk első alkalommal a pécsi nemzetközi fesztiválon, amikor az együttes ifjúságivá lett, és ez nagyon nagy siker volt. A császár új ruhájával profi színházak közt An- dersen-versenyen díjat nyertünk Oden- sében, a nagy mesemondó szülőhelyén. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy mi a kezdetleges kis felszerelésünkkel itt versenyképesen jelentkezhetnénk... Úgy fogadtak bennünket, hogy amatőröket nem vártak - és harmadik díjat nyertünk.- Tehát a szakmai múlt kötelezett az igényességre.- Igen. És a magas szintű irodalmi orientáció. Mi fölvállaltuk egy előző pécsi fesztiválon, hogy színpadra visszük Kosztolányitól A lovag meg a kegyesé-t. Pikantéria a La Fontaine-széphistóriában: az apáca újszülött gyermeke... Elmélyült munka folyik a próbán (Triptichon) Sörös Mihály felvételei Ezt Kosztolányi egy magánszinház számára írta, egyesek szerint műforditotta, még nem eldöntött a kérdés. Szeretjük az ilyen kuriózumokat...- Most nem soroljuk fel a zeneműveken alapuló produkcióitokat, hiszen azokat az egész ország ismeri, erről vált híressé az együttes. Térjünk vissza a pécsi szereplésre. Milyen volt az idei pécsi nemzetközi felnőttbábfesztivál?- Érdekes előadásokat láttunk, egy öttagú bolgár színház csodálatos és fergeteges produkcióját, a pazardziki bábszínház Furfangos Péterét például, vagy a jugoszlávok ezúttal gyenge Shakes- peare-előadását, A vihart, hogy csak a szélsőségeket említsem. De nagyszerű alkalom volt találkozni svájci, belga, olasz, lengyel, holland, szovjet társulatokkal, no meg a balmazújvárosi, nyíregyházi, pécsi, budapesti, keszthelyi, kecskeméti, debreceni bábos kollégákkal.- A Musica, Szekszárd végleges nívódíjas kiváló együttese ezzel az előadással ismét színvonalas, rangos produkciót mutatott be a Vili. Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon. Mindazok, akik Békéscsabán, Sobeslav, Tábor, Kosovit, Mi- levsko csehszlovákiai városokban, Odensében, Bialsko-Bialában vagy bárhol másutt láttak már benneteket, meggyőződhettek most is róla: a Musica valójában fesztiválegyüttes. Mi lesz az első bemutatótok a tanítóképző főiskola színeiben és aulájában?- Lázár Ervin két meséjét visszük színpadra.- Sok sikert kívánunk hozzá. Lejegyezte: Domokos Eszter
