Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI LAPJA ____________ X XXIX. évfolyam, 159. szám Július 14-én temetik Kádár Jánost Kádár János temetése július 14-én, pénteken 17.30 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Ravatalát az MSZMP KB székházának előcsarnokában (Budapest V., Széchenyi rkp. 19.) helyezik el. Mindazok, akik szerették és tisztelték Kádár Jánost, kegyeletüket jú­lius 13-án, csütörtökön 15 órától 20 óráig, illetve július 14-én, pénteken reggel 8 órától 13 óráig róhatják le. A te­metést szervező bizottság kéri a párt tagjait, hogy honfi­társaikkal együtt a temetés napján a kegyeletadás, a gyász perceiben méltó módon emlékezzenek meg Kádár Jánosról. A temetés szervezésére alakult bizottság A kizárás oka: cserben hagyta a pártot, bérmálták a gyermekét... „Kommunistához méltatlan magatartást tanúsított”, „gyáván viselkedett”, „kiszolgál­ta az ellenforradalmárokat”, „egyházi iskolába íratta a fiát”, „nem értett egyet a cseh­szlovákiai bevonulással” - néhány példa a kizárások, törlések indoklásából. A párt­büntetések felülvizsgálatáról szóló beszélgetésünk a lap 3. oldalán olvasható. Alkony utca 7. Kutyaugatás. Csipognak a csirkék, futnak be a házba. Négy kutya is előkerül. Az utcán már gyülekeznek a szomszédok. Bent az udvaron Ben­ke néni botorkál, olyan, mint a mese­beli néne, őszöreg, csaknem derék­szögbe görbült vézna teste, az arca jóságos, a híre félelmetes. Szemét a szürkehályog homályosítja el, talán azért, hogy öregségére ne lássa, mi­ben él. (Folytatás a Tolnatáj 1. oldalán.) Naprakészen hont védeni Befejezte tanácskozását a XVII. országos honismereti akadémia Megkezdődött a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése Az a szűk út, amit a honismereti moz­galom biztosított eddig a hazáért aggó­dóknak, most kiszélesedhet, az eddig el­szigetelten dolgozók létrehozhatnak olyan nagyobb közösségeket, társasá­gokat, amelyek ténylegesen tehetnek va­lamit a honért - hangzott el tegnap a hon­ismereti akadémia zárónapján. A szekcióvezetők összefoglalója után az ötnapos tanácskozás résztvevői közül néhányan még véleményt nyilvánítottak. Felvetődött, hogy a magyarság újraszer- vezödése érdekében ki kell bővíteni a testvérvárosi kapcsolatokat, de nemcsak a tőlünk több száz kilométerre élőkkel, hanem a határ túlsó oldalán lakókkal is. Dr. Petrusán György, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára sze­rint - nincs nemzetiségpolitikánk. - A ki­sebbségek és főleg a román nemzetisé­gűek nem látják, hogy mi a politika szán­déka velük. Dr. Gémes Balázs, a Wo- sinsky Mór megyei múzeum néprajzku­tatója, a cigányszekció egyik vezetője szerint a jövőben nem szabad a cigány­sággal kapcsolatos kérdésekben a meg­kérdezésük nélkül dönteni. * A XVII. országos honismereti akadé­mia utolsó napján a résztvevő hivatásos és amatőr „honvédőket” arról kérdeztem, hogy mi a véleményük az ötnapos ta­nácskozásról. Jászberényi Ferencné, győri könyvtáros - kezdettől -, ami a hat­vanas évekre nyúlik vissza -, jóformán minden honismereti akadémián részt vett. - A honismereti mozgalmat az 1974- es párthatározat adta a népfront kezébe, azóta működünk legálisan. Ha valamiért jó, hogy van népfront, akkor az az, hogy ezeket a honismereti akadémiákat min­dig kitűnően megszervezik. Ha mást nem is csinál jól a HNF, de ezt biztosan, hogy jól csinálja, mert nem mások helyett teszi. Ez a Tolna megyei rendezvény is jól sike­rült, kitűnő a program, nem feszített, pró­bálnak mindent megmutatni nekünk a megyéből. Én utoljára 1978-ban jártam Szekszárdon, azóta óriásit fejlődött a vá­ros, és határozottan előnyére.- Keresve sem lehetet volna erre a té­mára - nemzetiségek, kisebbségek - jobb helyet találni, mint Tolna, ahol a me­gye történetében mint cseppben a ten­ger, benne van a magyarság egész törté­nete - mondta Halász Péter pesti kutató­szerkesztő. - A szekszárdi akadémia résztvevői a társadalmi érdeklődés fóku­szában álló kérdésekkel foglalkoztak naprakészen és nem mondvacsinált, ha­jánál fogva előrángatott dolgokkal.'- fké ­A román fővárosban, az államtanács épü­letében pénteken megkezdődött a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé­nek ülése. Az asztalsor fő helyén a román küldöttség foglalt helyet hiszen a rotációs elv alapján a tanácskozás soros rendezője Románia. Az erre vonatkozó döntést még a múlt év júliusá­ban, a varsói ülésen hozták. A Nicolae Ceausescu vezette román kül­döttség balján a szovjet jobbján pedig a len­gyel küldöttség ült Mihail Gorbacsov és Woj- ciech Jaruzelski vezetésével. A román dele­gációval szemben a Todor Zsivkowal érke­zett bolgárok kaptak helyet. A magyar kül­döttség a bolgárok mellett foglalt helyet Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének a vezetésé­vel. A Milos Jakes vezette csehszlovák dele­gáció az asztalsor végére került a bolgárok­tól jobbra. A téglalap alakú asztalok két vé­gén, szemben egymással, az Erich Honecker vezette NDK-küldöttség ült le, a másik olda­lon pedig a VSZ katonai delegációja, PjotrG.« Lusev hadseregtábornokkal, a szovjet hon­védelmi miniszter első helyettesével és Vladi­mir Lobowal, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettesével, a VSZ Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnö­kével az élén. Amikor a sajtó távozott a teremből, meg­kezdődött a megnyitó. Azt a vendéglátók ré­széről Nicolae Ceausescu tartotta. Ezután Mihail Gorbacsov elnökletével kezdetét vette a tanácskozás, a delegációvezetők felszóla­lásával. Nyers Rezső az MSZMP elnöke és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának elnöke a nap folyamán baráti légkörű, kötetlen eszmecse­rét folytatott a két pártelöttálló időszerű politi­kai folyamatokról. Mihail Gorbacsov kifejezte az SZKP veze­tésének őszinte részvétét Kádár János el­hunyta alkalmából. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületének ülését hasznosnak tartva aláhúzták annak fontosságát hogy a további munka is az egy­más iránti tisztelet és megértés jegyében foly­jék. A megbeszélésen részt vett Németh Mik­lós, az MSZMP Elnökségének a tagja, a Mi­nisztertanács elnöke. A tanácskozás első napján Nyers Rezső is beszédet mondott M agya r keszi Aratás - mint száz évvel ezelőtt Zsúpfödél a tájházra ................................— 1 .......................... N égykor keltünk, fél ötkor indultunk, hatkor már ott voltunk. Olyan eseményre kaptunk meghívást Magyarkeszibe, amilyet manapság már ritkán lehet látni. Ara­tásra. De nem kombájnokkal, hanem kaszákkal. A magyarkeszi tájház zsúpfödele tönkrement, az újrafedéshez szükség volt megfelelő minőségű zsúpszalmára. Ezért a helyi Petőfi Téesz vetett két hektár ro­zsot, ennek a szalmája használható ugyanis zsúppoláshoz, de csak akkor, ha kézzel aratják, és nem törik össze. Ez alkalmat adott arra is, hogy régi népszoká­sokat felelevenítsenek, az idősebb generáció beműtassa, megtanítsa a fiatalok­nak a kézi aratás menetét, fogásait. A másfél méter magas rozsból először kötelet készítettek egy verecseny nevű szerszámmal, majd jöttek a kaszások s vágni kezdték a rendet, mögöttük marok­szedők, kötélterítők, kévekötők szorgoskodtak, közben a hagyományőrző asszonykórus aratási nótákat énekelt. Tizennyolc kévéből raktak egy-egy keresz­tet, amit két hétig a tarlón hagynak száradni, innét lovas kocsikkal szállítják a táj­ház udvarára, majd - szintén kézzel - a cséplés következik. Az így nyert rozsszal- mából készítik majd az idős mesteremberek a magyarkeszi tájház zsúpfödelét.- áa - Fotó: - gk ­Akár egy korabeli hajnalon A kötélteregetö Egy rend lendület A legelső munka a kötélkészítés

Next

/
Oldalképek
Tartalom