Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám
1989. július 3. NÉPÚJSÁG 3 Vihar a szakigazgatási szervezet átalakítása körül Ütést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról.) Az állami költségvetés egyensúlyi pozícióját javító restriktiv intézkedések hatásai, a központi áremelkedések teljes körű ellentételezésének elmaradása következtében az erre az évre biztosított költségvetési előirányzatok a volumen- növekedés ellenére reálértékben a korábbinál korlátozottabb pénzügyi mozgásteret biztosítottak a tanácsok és intézményeik számára. Ezek és az általános forgalmi adórendszer bevezetése megkövetelte a megye tanácsaitól fejlesztési elképzeléseik újbóli áttekintését, egyes célok elhalasztását, illetve elhagyását. Felül kell vizsgálni a tervkészítés során a VII. ötéves tervi célkitűzéseket is. A meglévő intézményhálózat zavartalan működtetésének prioritása mellet, az 1988. évi tanácsi tervekben kiemelt figyelmet kapott a települések népesség- megtartó képességének erősítése érdekében az ellátási hiányok mérséklése, az egészséges ivóvízhálózat kiépítése, a megnövekedett középiskolai igények kielégítése. A végrehajtás tapasztalatai azt mutatják, hogy mind a működés, mind a fejlesztés területén az alapvető célkitűzések megvalósultak, az alapvető feladatok megvalósítását különösebb pénzügyi problémák nem akadályozták. A tanácstestület egyhangúan elfogadta a beszámolót. A következő napirendi pontként Mátyás István általános tanácselnök-helyettes értékelte a nem tanácsi szervekkel való együttműködést. A témához többen is hozzászóltak, Csapó Jenő, a Mészöv elnökhelyettese szerint a szövetkezeti vezetést csak a tagok számoltathatják be végzett munkájukról, ami nem azt jelenti, hogy elzárkóznak a tanácsi beszámolóktól a fogyasztási szövetkezetek. Mint mondta, gondolkodik a szövetség önálló tanácstag-jelöltek állításáról a következő tanácsi választásokon. A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Merkl Ferenc szóbeli kiegészítést tett írásbeli beszámolójához, mely az ellenőrzési terv végrehajtásáról szólt. Mint mondta, az Állami Számvevő- szék felállítása érinti a népi ellenőrzési bizottságok helyzetét is. Ezzel kapcsolatban a MNEB-ben uralkodó bizonytalanságokról beszélt. Antalóczy Albert, a KNEB elnökhelyettese szerint a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatainak eredményeit a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság mindig jól tudta hasznosítani. Kérte, hogy a megyei szervezet jobban éljen a tömegkommunikáció adta lehetőségekkel, hogy a lakosság előtt világossá váljék: a népi ellenőrök senkitől sem befolyásolva a közért tevékenykednek. Ezután következett a legnagyobb vitára számot tartó napirendi pont. A Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága szakigazgatási szervezetének korszerűsítési programja. Mint Tamás Ádám megyei tanácselnök előterjesztésében elmondta, a politikai intézményrendszer reformja, az alkotmányozás folyamata lendületbe hozta azokat a törekvéseket, amelyek az államhatalmi és államigazgatási területen kívánják áttörni a közel negyvenéves, beidegződött gyakorlatot. A társadalmi-gazdasági helyzet változásával egyidejűleg módosul az állam és azon belül a tanácsigazgatás szerepe, illetve szerepvállalása. A jelenlegi megyei szakigazgatási szervezeti rendszer a régi típusú elosztó, beavatkozó, felülről eldöntő, végrehajtást számon kérő működési elvek alapján szerveződött. A felügyelő, ajánló, segítő, menedzselő típusú megyei szerepkör betöltésének döntően működési, eljárási, módszerbeli és szemléleti akadályai vannak, ezek felszámolása igényli a szervezeti rendszer átalakítását. A tanácsülés elé terjesztett kétféle alternatíva - melyek egyikét a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem jogi karának szakemberei dolgoztak ki - lehetőséget nyújt az eddig el nem látott tevékenységi körök beépítésére, az idejétmúlt, feleslegessé vált funkciók megszüntetésére, valamint a meglévő indokolatlan párhuzamosságok felszámolására, átrendezésére. Annál is inkább szükséges, mivel a megyei szakigazgatási szervezet irányító tevékenységének és módszertanának változtatását a helyi tanácsok is igénylik. Ezek alapján a „A” alternatíva tíz osztályos, feladatcentrikus szervezeti rendszert vázolt fel, igazodva a kétszintű tanácsi igazgatási rendszerhez, a tevékenységek, átfedések részbeni felszámolásához és a központi állam- igazgatás megközelítő területi felépítéséhez. Olyan nagyságrendű szervezeti egységek kialakítására tettek ebben a változatban javaslatot, ami irányítható, működtethető és aminek feltételei biztosíthatók. A „B” alternativa 9 fő egységre tagozódik, koncentráltabb, és az önkormányzati tevékenység erősödését hivatottjobban kiszolgálni. Ez a variáció egyben magában rejti a továbblépés lehetőségeit is. Mint Tamás Ádám hangsúlyozta, megyei szintű államigazgatási szervezetre mindenképpen szükség van, de átrendeződő, más hangsúlyokat találó szervezetet kell kialakítani. Az egy éve folyó átszervezési munkák miatt a megyei tanácsnál dolgozók bizonytalanságban vannak, ezért kellene minél előbb dönteni a szervezeti változásokról. Vidóczy László, az ügyrendi bizottság elnöke, dombóvári tanácselnök felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenleg hatályos tanácstörvényen belül is nyílik lehetőség a mai politikai helyzethez jobban alkalmazkodó tanácsi munkára. Példszerű- nek nevezte ennek kapcsán a Paksi Városi Tanács által kialakított modellt, ahol az önkormányzat elemei már megtalálhatóak. Egyben javaslatot tett egy „C” variációra, melyben további racionalizálásként összevonnák a mezőgazdasági és élelmezési osztályt is az ipari és kereskedelmi osztállyal. Ez utóbbi javaslat elhangzása kapcsán élénk vita alakult ki, ami megosztani látszott a tanácstestületet. Az „ellenzéki” véleményt képviselte több társával együtt többek között Kerekes Ferenc aparhanti téeszelnök, tanácselnök-helyettes, aki szenvedélyes hozzászólásában bizonygatta, hogy szükség van a mezőgazdasági osztályra, mint olyan szervezetre, amely nem bürokratikus, hanem szaktanácsadói funkciókat lát el. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kisközségekben fellelhető igazgatási anomáliákra, a város és a falun élők életviszonyainak, életlehetőségeinek egyenlőtlenségére. Mint mondta, helytelen a fejkvóta szerint történő pénzelosztás is, hiszen így a kicsik keveset, a nagyok automatikusan sokat kapnak. A hozzászólást megtapsolták. Dr. Jánosi Györgynek, az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága első titkárának véleménye az volt, hogy a mai ellentmondásos helyzetben nehéz jó megoldást találni. Országos szinten elindult ugyan egy integrációs törekvés, ami indukálja a megyei változásokat, de egyelőre még nem láthatóak a tanácsi munka feladatai. Feloldhatatlan ellentmondásnak látszik az előterjesztett javaslatban a radikális szervezeti változás, miszerint a 19 osztály helyett 9 illetve 10 kerülne kialakításra, de csak tízszázalékos létszámleépítést tervez a megyei tanács. Ezzel véleménye szerint ellentétes hatást érnek el, hiszen megnőne az ügyiratok átfutási ideje. Ezeknek az anomáliáknak a megoldására véleménye szerint kétféle megoldás kínálkozik. Vagy ne nyúljanak a jelenlegi szervezeti felállításhoz és vegyék le a napirendről a témát, vagy a radikális szervezeti változásokhoz alkalmazzanak radikális létszámcsökkentést is a megyei tanácsnál. Dr. Szabópál Antal a megyei tanács nyugdíjas elnöke szerint a pécsi Jannus Pannonius Egyetem javaslata csak minimális programnak felel meg. Ekkora apparátusra, mint a jelenlegi, szerinte sincs szükség, nem tíz, hanem 20-40 százalékkal kellene lecsökkenteni a megyei tanácsnál dolgozók létszámát. A kérdés csak az, hogy elérkezett-e ezeknek a radikális átalakításoknak az ideje. Nem előbb a minisztériumokat, országos főhatóságokat kellene-e átszervezni? Éppen ezért kérte, hogy a megyei tanács tegyen javaslatot a Minisztertanácsnak: vizsgálják meg, hogy a minisztériumoknál, országos hatáskörű szerveknél alkalmazott dolgozói létszámot nem kellene-e csökkenteni. Ezután'kerüljön csak sor megyei átszervezésekre. A Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének képviseletében Nyerges Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvető strukturális változások instabillá tehetik a megyei tanács apparátusának munkáját, éppen ezért nem javasolják a szervezeti változásokat, csak a létszámcsökkentést. Mert mind mondotta, a reformköntösbe bújtatott átszervezésekkel igazából nem érhető el létszámcsökkentés. Szakértők véleménye szerint, akik tanulmányozták a kérdést, az új alkotmány, az új tanácsi választások előtt történő átszervezések az összes újonnan alakult párt, alternatív szervezet kizárását jelentené az államhatalmi, államigazgatási hatalom gyakorlásából. Az MDF öt nagy szervezeti egységet javasolna létrehozni - termelési-fogyasztási, infrastruktúra, humán, közgazdasági, és hatósági feladattal megbízott egységeket egy megyei tanácselnökkel és egy titkárral. Javaslatként hangzott még el, hogy növekedjék a kis tanácsoknak történő segítségnyújtás, és fölülről lefelé is valósuljon meg végre az információáramlás. Valósuljanak meg a szükséges összevonások, de a helyi apparátusokhoz kapcsolódva. Jákli Péter paksi tanácselnök véleménye az volt, hogy ez a megyei tanácstestület alkalmatlan arra, hogy „A”, „B”, vagy „C” alternatívák közül válasszon. Abban dönthetnek - mondotta -, hogy a megyei tanács vezetőinek bizalmat szavazzanak és ők tegyék meg a szükséges racionalizálási lépéseket, ők döntsenek a végrehajtás mikéntjéről. A szakigazgatási szervezet korszerűsítésére mindenképpen szükség van - mondta válaszában Tamás Ádám. - Ami a létszámcsökkentést jelenti, három év alatt egyharmados létszámcsökkentést tudnak a megyei tanácsnál végrehajtani, radikálisabb létszámleépítésre nincs lehetőség. Ezt követően szavazásra bocsátotta az „A”, „B”, „C” variációt, illetve a kérdés elnapolását. Mivel a három előterjesztett alternatíva egyike sem kapott minősíthető többségi szavazatot, fgy szünet elrendelése, és a vb tanácskozása után ismételt szavazással a tanácstestület úgy döntött, hogy ebben a ciklusban már nem óhajt foglalkozni a szakigazgatási szerv átalakításával. Ezzel 34 szavazattal a tanácstagok elnapolták a szak- igazgatási szerv megváltozásáról szóló előterjesztést. A marathoni napirendi pont után került sor a bejelentésekre, melyek közül csak egy-két nagyobb érdeklődésre számottevőt említünk meg. Elfogadásra került a megyei tanács és szervei új szervezeti és működési szabályzata, valamint olyan régóta vajúdó kérdés is, minta szekszárdi német bemutatószínpad önállósulása. A tanácstagok döntése nyomán a Deutsche Bühne július elsejével önálló intézmény lett és amíg elhelyezése végleges megoldást nem nyer, addig igénybe veheti bérleti díj fejében a megyei művelődési központ általa eddig is használt helyiségeit. Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának a középfokú oktatásfejlesztésénél igénybe vehető megyei céltámogatás módosítására vonatkozó javaslatával kapcsolatban a megyei tanácsülés azzal értett egyet, hogy továbbra is a korábbi, 50 százalékos céltámogatás maradjon életben. , - fké mányzat veheti elejét, mégpedig úgy, hogy - szakítva a korábbi gyakorlattal - határozottan a progresszív vállalati vezetők, a vállalkozók oldalára áll, ezek bizalmát keresi. Többek közt azáltal, hogy beavatkozásait csakis a piaci logikával megegyezőekre korlátozza. A munkabizottság szerint ettől várható, hogy háttérbe szorul az a magatartás, miszerint a cégek „a vállalati eredményt nem a piacon, hanem az állami szervekkel való alkukban kívánják elérni, s az eredménytelenségért a gazdasági szabályozást okolják.” Korántsem a régmúltban történtek olyan esetek, melyekben a hosszú éveken át veszteséges cég vezetője a közeli, megyei testületnek hízelegve, a távolabbi állami szerveket pedig hibáztatva védte íróasztalát. Sikerrel. Még csak a jövőben lehet valóság - a tudós közgazdák szerint -, hogy a „siker mércéjévé a politikai szervek elismerése helyett a nagyobb jövedelem, a vagyongyarapodás, a piaci részesedés növelése válik.” E magától értetődő, mégis távolinak tűnő cél akkor érhető el, ha köznapi gyakorlattá válik a kemény tulajdonosi számonkérés, a szigorú pénzügyi rend, a valós vállalati önállóság, a tőke és a technika elérhetősége. Épp a magyar reform korábbi féloldalassága int arra, hogy pusztán a piacosodó gazdasági környezet kevés lesz ahhoz: túlsúlyba kerüljenek a kihívásokra intenzíven, egészségesen reagáló cégek. Úgy véli a GRB-munkabizottság, hogy „szükség lesz a vezetői állomány felfrissítésére is képzett, megfelelő üzleti tehetséggel és hozzáértéssel rendelkező szakemberekkel.” Még: kontraszelekció A tanulmány készítői csupán azt érezték fontosnak, hogy a vezetők kiválasztásakor szűrjük ki a gazdaságon kívüli, politikai tényezőket. A korábban fékevesztett, s az országnak hatalmas - emberi és gazdasági - károkat okozó kontraszelekció ugyanis ez utóbbiaknak volt „köszönhető”. Sajnos, ma is előfordul, hogy kisebb vagy nagyobb vezetői pozícióba teljesen alkalmatlan ember kerül. Ezt a lehetőséget - a közgazdák szerint - „versenypályázati rendszerrel, teljes nyilvánosság garantálásával kell kire- keszteni!” Túltekintve - a GRB-munkabizottság dolgozatán: úgy tűnik, hogy a politika kitakarításával önmagában nem lehet életképessé tenni a gazdaság működését. A jó vállalkozók csúcsra jutását ugyanis nemcsak az akadályozza, hogy - különösen vidéken - korlátolt testületi vezetők még mindig a kontraszelekciót tartják fenn, s a hozzájuk kedves tisztviselőket próbálják vezetői posztra segíteni. Akad egy ennél nagyobb baj is! Az, hogy az elmúlt évtizedek atyáskodó társadalmi gyakorlatának „eredményeként” ma már igen kevés a vállalkozásra alkalmas honfiú. A magyar gazdaság nem hemzseg a Bihari Istvánoktól, a Jakab Mátyásoktól, a Széles Gáboroktól, a Stier Istvánoktól, a Simsa Péterektől. A vállalkozást és a vállalkozókat értékelő, dicsérő társadalom kialakítása csak hosszas fáradozás eredménye lehet, s jócskán meghaladja a gazdaság átalakításának, stabilizálásának programját! MOLNÁR PÁL Ordas Iván: Őr az udvaron Bőrtönélmények 1956^57-bőt 51. Állásszerzési gondjaim közepette, azaz pénzforráshajszolás során jutott eszembe egykori professzorom, dr. Ballai Barnabás. Az ő jellemzésére egy kis kitérőt kell tennem, hogy a későbbiek érthetőbbé váljanak. Az ötven év körüli férfi papnövendékként kezdte, közgazdaságtanból és héber nyelvből doktorált, képzőművészeti ösztöndíjjal járt külföldön, később járási főszolgabíró lett, majd akadémiai-, később főiskolai és egyetemi tanár. Mindemellett a női nem különösen buzgó kedvelője, gyakorló katolikus és egészen 1956-ig az MDP tagja, kitűnő zongorista, kellemes énekhang, mérhetetlen önzés, jó humorérzék és nem mindennapi akaraterő birtokosa. Ez két mondat nagyjából mindazokat a jellemvonásokat összefoglalja, melyek Ballai Barnát az átlagemberektől megkülönböztették. Azt ugyanis még a rosszakarat se foghatta rá, hogy átlagember lett volna, de kétségtelen, hogy egyike a legnagyobb életművészeknek és a legsikeresebb karrieristáknak, akik valaha taposták e földtekét. Éppúgy kidobott egyetemi tanár volt, mint ahogyan én egyetemi hallgató és változatos pályafutásunk során egy ideig ugyanazon vállalatnál dolgoztunk, természetesen meglehetősen eltérő beosztásban. Valamilyen rejtélyes okból kölcsönösen rokonszenveztünk egymással. Én féktelen akaraterejét és azt a képességét tartottam nagyra, ahogy mások munkáját a saját maga által választott célok szolgálatába tudta állítani. Ő alighanem figyelő szemmel értékelte azt a tulajdonságomat, hogy - hála hosszabb statiszti- kusi praxisomnak - jól ki tudtam tapogatni a jelenségek lényegét és valamennyire Írásban is sikerült kifejeznem a gondolataimat. Gépállomási szolgálatom során többé-kevésbé állandó levelezési kapcsolatban voltunk. Kisebb szakmai megbízatásokat is kaptam tőle, melyek eredményét ő feltehetően jól hasznosította és - aprópénzzel fizette ki. Lakása a budai hegyvidék egyik félreeső utcájában volt, alaposan elhanyagolt kert közepében lévő villában. Ez mesebeli búvóhelyül kínálkozott. Álmomban se mertem remélni azonban első látogatásomkor azt, hogy valóban meglehetősen hosszú ideig itt húzódok meg. Elsősorban munkalehetőség-szerzési céllal kerestem fel. Kiderült, hogy a legjobbkor, mert éppen legújabb könyve végső simításain dolgozott hű famulusával, dr. Dabrovits Károllyal együtt. Ebben én is több napra terjedő segítséget nyújthattam és kaptam érte némi, már nem emlékszem, hogy milyen összegű díjazást is. A Ballai-könyvek külön fejezetét jelentik a hazai szakiroda- lomnak. Tekintélyes sorozat van belőlük, amiben egyformán szerepel őskori gazdaságtörténet, mezőgazdasági munkatan, értekezés a summásvándorlásokról, a hagymatermesztés kérdéseinek boncolgatása és még néhány, egymástól - -de Ballai Barna végzettségétől is - távoli tárgykörű munka. Jelen esetben az állattartás gépesítésébe merült, egykori Baller nevéhez méltó német alapossággal. Ami azt jelenti, hogy a német tudósok közismert módszerével dolgozott. A tárgykör kétszáz más szerzőjének munkásságából alaposan merítve, alkotott egy kétszázegyedik könyvet. Ennek a kétszázegyediknek konstruálásánál végeztem én szellemi rabszolgamunkát. Amikor megjelent, kiderült, hogy két fejezete majdnem változtatás nélkül, teljesen tőlem származik. Anélkül természetesen, hogy erről a szövegben egy sornyi említés esett volna. Mindezt azonban csak az utólagos sértődöttség mondatja velem. A tény az, hogy szorult helyzetemben ez a szellemi cabszolgamunka is jól jött. Nem beszélve arról, hogy későbbi munkásságom előlegezett honoráriumaként egy használt öltönyt kaptam tőle, amire alapos szükségem volt. Egyéb vonatkozásban is feltétlenül hálával tartozom neki. így például, amikor egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy sokáig nem létezhetek személyi igazolvány nélkül, egy orvos ismerőse révén ő segített be rövid időre valamelyik kórház gégeosztályára. Arra számítottunk, hogy az innen nyert igazolás birtokában, meghatalmazásra, majd feleségem is megkaphatja személyi igazolványomat a rendőrségtől. A rendőrség azonban nem kezelte ilyen könnyelműen a gondjaira bízott iratokat. (Folytatása következik.)
