Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
4 Képújság 1989. július 15. A kevésnél csak a sok a rosszabb „Mindenütt jól érzem magam, ahol elvtársak között lehetek” A meggy se megy Rekordtermés, monopolhelyzetben lévő élelmiszeripari vállalatok, szűk konzervgyári kapacitás, alacsony árak, tönkrement gyümölcs. Címszavakban talán így lehet fölsorolni az idei nyár jellemzőit - legalábbis ami a gyümölcstermelést- -fölvásárlást és -hasznosítást illeti. Legnagyobb gondok - lám, nálunk a bő termés is fölér egy csapással - a meggy körül mutatkoztak. Megyénkben a fölvásárlók közül talán a tamási Kop-Ka Áfész tudta leginkább megközelíteni a lehetetlent, egyeztetni az egymástól ezúttal igencsak elszakadt keresletet a kínálattal, valamint tagjai érdekeit saját gazdaságosságra, s a konzervgyárak mind alacsonyabb árakra való törekvésével. Szántó Ferenc elnökhelyettestől megtudtuk, hogy náluk a meggy fölvásárlását csak kedden fejezték be, míg másutt mintegy tíz nappal korábban véget vetettek a meggyszezonnak. Közel 23 vagon gyümölcsöt vásároltak föl, de ennek a kétszeresét tette ki a kínálat, a bő termés következtében. A fölvásárlási ár fajtától és minőségtől függően 8-14 forint között volt. A szövetkezetnek nincs szerződése a gyümölcstermelőkkel, ennek ellenére vállalt kötelezettségének igyekezett eleget tenni. A szállítást ütemezték, s ösztönözték a tagságot, hogy a szállítás előre jelzett időpontjáig a gyümölcsöt hagyják a fán, ezáltal is mérsékelve a minőség romlását. Miután hagyományos partnerük, a Paksi Konzervgyár a szükségesnél kevesebbet, az Érdért és a környékbeli tsz-ek pedig egyáltalán nem vásároltak tőlük, vállalták a Nyíregyházára és a Szobra való szállítást is. Elképzelhető ennek a fuvarköltsége, mivel azonban mégis sikerült veszteség nélkül lebonyolítani az akciót, a haszon alighanem egyértelmű: részben legalább megoldották tagjaik problémáit. Azokét a tagokét, akikre - s akiknek munkájára, a munka gyümölcsére - jövőre is szükségük lesz. A meggyet váltja a kajszi. A konzervgyárak ezt is kis mennyiségben vásárolják - az újságíró szegényes fantáziája nem elég elképzelni, hogy miért. Éveken keresztül gyatra volt a termés, ebből (is) következően drága a gyümölcs, az üzletek polcain ritkaságszámba menő a finom kajszi (nem a kajszis!) lekvár. Most mégis 9 forintot fizetnének a gyümölcs kilójáért. Ha ebből levonjuk a fölvásárlót megillető részt, a gyakori leminősitésből eredő további árcsökkentést, akkor ki- dprül: nem érdemes leszedni a gyümölcsöt a fáról. A Kop-Ka Áfésznél nem tudtak olyan fölvásárlóhelyet mutatni, ahol kajszit fényképezhettünk volna. Már-már megkezdődött a zöldségszezon is. Túlkínálattal, monopolhelyzetben lévő élelmiszeripari vállalatokkal, alacsony árakkal... Azaz alacsony felvásárlási árakkal... - ri Polgári termelésre térnek át Katonai költségvetés visszafogása, a megrendelések csökkentése mintegy 10 hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gázkészülék Gyár a változásra gyorsan reagálva, felszabaduló kapacitásait a polgári termelésre állította át, elkerülve ezzel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogejzírek, s más gázkészülékek országszerte keresett termékek, s több nyugat-európai országba exportálnak belőlük. Antoniewicz Roland különvéleménye a hazai folyamatokról Ceausescut simogatni kellene? Meglehetősen hálátlan és népszerűtlen feladatot vállal magára manapság hazánkban az, aki, mondjuk, Nicolae Ceauses- cu vagy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikáját „elvtársias”” szellemben, egyetértőig, dicsérő jelzőkkel említi fel. Tény, hogy mindeddig nem is igen hallatszottak ilyen hangok, ám a napokban megtört a jég: Antoniewicz Roland, a magyar-lengyel országjáró diákszövetség elnöke, s ebben a minőségében a Phenjanban megrendezett világifjúsági találkozó magyar delegációjának egyik vezetőségi tagja még a VIT-en példa nélkül álló nyilatkozatokra ragadtatta magát. Az újságok beszámolói szerint „nem kérve a küldöttség véleményét, több ízben felszólalt politikai fórumokon, úgymond, a magyar kommunisták nevében. Beszédeiben hajbókolt a KNDK, annak vezetői és eszméi, valamint Nicolae Ceausescu és Jan Fojtik politikája, nézetei előtt. Revíziós törekvéseknek nevezte a magyar- országi folyamatokat és likvidátoroknak minősítette Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt, Horn Gyulát.” Antoniewicz Roland - aki egyébként nemcsak a magyar-lengyel országjáró diákszövetség elnöke, hanem, mint azt névjegye is tudatja, a magyar-lengyel cserkészszövetség országos főnöke, főcserkész, s mellékesen újságíró, filmrendező - készséggel vállalkozott egy telefoninterjúra, melynek folyamán saját szerepének igazolása mellett politikai nézetrendszerét is kifejtette.- Először is nem felel meg a valóságnak, hogy én az egész küldöttség nevében nyilatkoztam volna - cáfolta az egyik „vádpontot” Antoniewicz Roland. - Bár kétségtelen tény, hogy a delegáció tagjai közül többen egyetértettek velem. Érdekes módon elutazásunk előtt senki sem volt kíváncsi az álláspontomra, pedig azt akkor sem titkoltam, hiszen nézeteimet a 168 óra cimű rádióműsorban is ismertettem. Úgyhogy számomra furcsa ez a fajta reagálás: egyebek mellett azért is, mert a demokrácia természetes velejárója a szólásszabadság.- Ön azonban diktatórikus rendszerek védelmezőjeként lépett fel, s az általuk követett politikai gyakorlatot is helyeselte...- Nézze, őszintén ki merem jelenteni, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban nagyon jól éreztem magam, remek légkör alakult ki a VIT-en, amit még az egymással torzsalkodó, s önmagukat lejártó magyar küldöttek sem tudtak elrontani. A KNDK volt a házigazda, s ez az ország mindent megtett azért, hogy fiatalok kellemes emlékekkel térjenek haza. Éppen ezért csak dicséret illeti a KNDK-t. Egyébként is, milyen alapon merjük mi bírálni Észak-Koreát, miközben egyetlen elítélő szavunk sincs a Dél-Koreában uralkodó zsarnoki rendszerre?- Ezek szerint ön nem helyesli, hogy felvettük a diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával?- Ezt a lépést egyenesen hazaárulásnak is lehetne minősite- ni, de mindenképpen óriási modortalanság volt egy szövetségessel szemben. Nem hiszem, hogy akkora gazdasági előnyük származna ebből a kapcsolatból, ami ellensúlyozná a hatalmas erkölcsi veszteséget. S még valami: Dél-Koreában - ezt senki sem tagadhatja - egymást érik a sztrájkok és diákmegmozdulások, míg a KNDK mentes a zavargásoktól. Mégis, folyton Észak- Koreának jut ki a bírálatokból. Ugyanez vonatkozik Kínára is, ezt az államot szintén a háttér, a helyi mechanizmusok megfelelő ismerete nélkül ítéltükéi. Minden ország rendre törekszik, s ezt csak fegyelemmel lehet elérni, s természetes, hogy a reni- tenskedők ellen fel kell lépni. Emberileg mi sem értünk egyet a kivégzésekkel, ám különös, hogy például az indiai özvegyek manapság is gyakori élve elégetése nem vált ki ilyen heves elutasítást. Pedig Indiában ilyen módon adott időszakban több ember hal meg, mint a pekingi Tienanmen téren!- Hisz abban, hogy Ceausescu vezetése alatt is sikerülhet - hazánk számára is elfogadható módon - megoldani a romániai magyar kisebbség problémáját?- Teljes mértékben. Ha a kutyát állandóan verik, az harap. Ám ha simogatjuk, akkor a tenyerünkből eszik. A románok helyében valószínűleg mi is hasonlóképpen viselkednénk. Adtam is interjút ebben a témában két román újságnak. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket. Legyen egy a Duna és az Olt, a Duna és a Dráva, a Duna és a Vág völgye...- Apropó, Vág. Ön említette a Csehszlovák Kommunista Párt KB titkárának, Jan Fojtiknak a nevét is...- A csehszlovák elvtársak többször is kinyilvánított aggodalma nem alaptalan. A 168 órában felsoroltam aggályaimat a hazai politikai folyamatokkal, a szocialistaellenes erők térhódításával kapcsolatban, s két nap múlva Jan Fojtik elvtárs Eperjesen hasonló tartalmú beszédet mondott. Természetesen nem egymást másoltuk, s ez is bizonyítja, hogy azért valamiben igazunk van.- Vajon miben nyilvánul meg Magyarországon a revizio- nizmus?- Nem tudom, hogy Szekszárdon mi a helyzet, de ha Pesten elsétál egy trafik mellett, vagy lemegy az aluljáróba, gyakorta találkozik olyan térképekkel, amelyek a régi, Trianon előtti határaival és a koronás címer feltüntetésével ábrázolják Magyarországot. Ezt teljes joggal kifogásolják a környező országok. Ez - hadd ne mondjam - a magyar imperializmus kifejezése, hiszen így nem is titkoltan jogot formálunk a magyar szent korona országaira, Horvátországra, Szlavóniára, Dalmáciára, Erdélyre és így tovább. Kíváncsi volnék, mit szólnának néhányan ahhoz, ha az NSZK-ban a címerben szereplő sas alá odaillesztenék az 1933-45 között használt horogkeresztet?- Nyilatkozataiban három népszerű hazai politikust ítélt el tevékenységükért.- Esetükben átmeneti népszerűségről van szó. Különösen felháborító, hogy éppen Pozsgay, aki annak idején művelődési miniszterként jelentős szerepet vállalt a magyar kultúra tönkretételében, ő mert most kritizálni... Látni kell azt, hogy a tőke igyekszik visszaszerezni elvesztett pozícióit, s ehhez nyújtanak segítséget az általam említett politikusok. Attól tartok, hogy hazánkban előbb-utóbb kettős hatalom alakul ki, s az egyik opponens nem fogja elviselni a másikat. Akkor pedig - önfelszámolásban segédkező vezető garnitúrát félreállítva - a fasizmus jut hatalomra...- Ezt valóban reális veszélynek látja?- Ez Magyarországon az egyik legkomolyabb, sajnos, sokak által nem látott veszély. Persze, ezt a szocialista tábor nem engedi meg, mint ahogy azt sem, hogy akár a kapitalizmushoz térjünk vissza. Erkölcsi kötelességük lenne a beavatkozás, mivel a nemzetközi kommunista mozgalom jövőjéről van szó.- Végezetül arra kérem, mondjon néhány szót önmagáról. Tagja például valamilyen hazai pártnak?- Nem, mivel Magyarországon már nem létezik igazi kommunista párt. Vagyunk ellenben néhányan, akik hasonlóképpen gondolkodnak, s terveink között szerepel a Kádár János-társa- ság megalapítása. Magamról csak annyit, hogy apám lengyel volt, anyám magyar, de őseim között más nemzetiségűek is fellelhetők, szóval - nemcsak ezért, de - született internacionalista vagyok. Mindenütt jól érzem magam, ahol elvtársak között lehetek. Megjegyzés: Antoniewicz Roland hangvétele, stílusa nem egy esetben kísértetiesen emlékeztet azokra az időkre - az ötvenes évekre melyekről jelen sorok írójának szerencsére nem közvetlen, csak történelmi ismeretei vannak. Azok az idők azonban végképp elmúltak, mégha ezt egyesek nem is akarják tudomásul venni. A szélsőséges nézetek hangoztatásával - származzanak azok bármelyik oldalról - semmi sem oldható meg. Ebből következik, hogy Antoniewicz Roland megállapításaival - enyhén szólva - nem ért egyet az interjú készítője: SZERI ÁRPÁD Egy hét az NDK-ban IV. A sztálini szocializmusban a proletárdiktatúra egy maroknyi csoport személyes diktatúrájává torzult, amivel le kell számolnunk. Azt vettem észre, hogy az NDK-ban nem használják a sztálinizmus kifejezést, de nem is vitatkoztak velem annak helyességéről. Arra vonatkozóan is kaptam kérdést, hogy milyen mértékben halad az MSZMP a szociáldemokrácia irányába? Említették, hogy Pozsgay Imre tett erre utaló kijelentést éppen a Szabad Európa rádiónak. Válaszomban utaltam rá, hogy a kommunista mozgalom a szociáldemokráciából nőtt ki, és semmi szükség, hogy megtagadja demokratikus hagyományait. Egykor a munkásmozgalomban a forradalmiság, a bolsevik típusú szervezettség élvezett prioritást, ma vissza kell vennünk a demokratikus értékeket, a pluralizmust, a sokszínűséget, és be kell bizonyítanunk, hogy ezek az értékek nem csupán a kapitalizmus talaján érvényesülhetnek. A szociáldemokrata értékekhez való visszatérés nálunk szocialista társadalmi talajon történik és nem tőkés talajon, tehát nálunk a szocializmus megújulását szolgálja és nem a restaurációt. Elmondtam, hogy Magyarországon ma igyekszünk biztosítani mindazokat a személyes szabadságjogokat, amelyeket a Nyugat számon kér tőlünk, de nem azért, hogy mi ezzel a Nyugat kedvében járjunk, hanem azért, mert az MSZMP-ben is egyre erősödik az a felismerés, hogy az emberi jogoknak vannak rendszerközömbös dimenziói. Mi biztosítjuk állampolgárainknak a szabad utazás jogát bárhová, ha külföldön marad valaki, azt nem tekintjük bűncselekménynek, bármikor hazajöhet az illető, nem esik bántódása, a külföldi turistának a határon beütjük a vízumot, míg egy magyar állampolgárnak két hetet kell várni a nyugatnémet vízumra. A „vasfüggöny” lebontása az osztrák-magyar határon szintén nagy érdeklődést kelt az NDK-ban, ugyanakkor vendéglátóim elmondták, hogy tavaly már ötmillió NDK állampolgár mehetett az NSZK-ba rokonlátogatóba. Én is tettem fel kérdést a belnémet kereskedelemre vonatkozóan, utalva arra, hogy az NDK a belnémet kereskedelem révén gyakorlatilag a Közös Piac tagja. El kell ismerni, hogy a merev, tervutasításos gazdaságirányítási rendszert alkalmazó NDK igen rugalmasan kihasználja az NSZK-val való kereskedelmet, amelyet mint tudjuk, az NSZK belkereskedelemként és nem külkereskedelemként kezel. így nincsenek vámok, kvóták, stb. Egy NDK-ban gyártott áru az NSZK-n keresztül mint nyugatnémet áru jut be az EGK piacára, élvezve ennek összes előnyeit. Amikor 1992-ben létrejön a hatalmas, egységes nyugateurópai piac, az NDK tulajdonképpen „várfalon” belül lesz gazdasági értelemben. Hatalmas lehetőségek Az NDK-nak tehát óriási esélyei vannak, hogy szervesen bekapcsolódjon a világgazdaságba. Rendelkezik egy egészséges gazdaság- szerkezettel, a belnémet kereskedelem révén mintegy kvázi tagja a Közös Piacnak, az NSZK-hoz fűződő gazdasági szálai konvertibilis valutabevételhez juttatják, valamint jobb hozzáférési esélyt adnak a fejlett nyugati technikához. Nincs adósságprobléma sem! A másik oldalon áll egy teljesen elavult, idejét múlt gazdaságirányítási mechanizmus, a piac teljes hiánya, egy olyan bürokratikus gondolkodásmód, amely nem vesz tudomást a fejlett nyugati világban az elmúlt másfél évtizedben végbement grandiózus gazdasági-társadalmi változásokról. Magyarországon fordított a helyzet minden tekintetben. Egyik oldalon vah egy lassan kezelhetetlenné váló adósságprobléma, van egy elavult gazdaságszerkezet; a világgazdaságba való bekapcsolódásunkat a Nyugat nem siet megkönnyíteni, például agrártermékeink 1992 után gyakorlatilag ki lesznek zárva a nagy nyugat-európai piacról. A lakáshelyzet Magyarországon katasztrófád és önálló politikai feszültségforrásként kell vele számolni, míg az NDK-ban ez a kérdés megoldott. A másik oldalon Magyarországon 20 éves múltja van a reformfolyamatnak; bár ha az 1968—1974 közötti 6-7 év „aranykorát" leszámítjuk, akkor gazdasági eredményt nemigen hozott - éppen az állandó cikcakkok, visszarendeződések, megbicsaklások következtében. Valójában soha nem alakult ki Magyarországon működőképes piac, viszont gyökeret vert a reformgondolat, amely az 1970-es évek üldözéseinek ellenére is fönnmaradt búvópatakként, és most elemi erővel tud felszínre törni. Ez nekünk óriási előnyünk, amit ma még föl sem tudunk mérni. A reformeszme és a valós demokrácia iránti igény a mi hatalmas tőkénk, s mindez történelmi felelősséggel is felruház bennünket: ha úrrá leszünk gazdasági nehézségeinken, ha sikerül megvalósítani egy hatékony gazdaságot, egy vonzó, demokratikus szocializmust, az hatással lesz más régiókra is. Ha elbukunk, akkor a reform eszméje másutt is csírájában elbukik. Az NDK-ban látható, hogy az egészségesebb gazdaságszerkezet, a miénkénél sikeresebb modernizáció ellenére rendkívül hiányzik egy jól működő piac, nyár van és zöldség-gyümölcs alig kapható, nincs olyan árukínálat, mint a magyar üzletekben stb. Van két ország ,tehát, amely ha különböző okokból is, de a nagy modernizációs kihívásnak nem tudott megfelelni. Hogyan felelt volna meg Magyarország, amely egy elavult gazdaságszerkezettel, tengernyi problémával néz szembe az évezred utolsó évtizedével; és hogyanfelelt volna meg az NDK, amelynek állampolgárai 13 év után kapják meg az általa gyártott Trabantot? Nekünk együtt kell levonni a szükséges tanulságokat! Magyarország példája bizonyítja, hogy a reformok nem helyettesíthetik az átfogó modernizációs stratégiát, hogy a nagy ágazati szintű struktúraváltás levezénylését dőre dolog a piactól várni, hogy amíg a gazdaságszerkezethez nem nyúlunk hozzá, addig bármennyi reformlépést tettünk, bármennyi új törvényt hoztunk, valójában nem csináltunk semmit. Hazaérkezésem után olvastam a Statisztikai Hivatal jelentését, miszerint az év első öt hónapjában 0,5%-kal csökkent az ipari termelés, de ezen belül 3%-kal nőtt a kohászat termelése. 1988-ban is hasonló volt az egész éves tendencia... Az NDK példája pedig bizonyítja, hogy ajól megválasztott gazdaság- fejlesztési stratégia eredményezhet modern szerszámgépipart, világ- színvonalú mikroelektronikát; hatékony piac nélkül képtelen a boltokat elégséges és jó minőségű áruval megtömni, a fejlett nyugati civilizáció által elért életszínvonalat biztosítani. Keletnémet barátainkkal, elvtársainkkal közösen kellene mindezen elgondolkodni. Mindkét ország más-más úton haladt, de mindkettő valamilyen hibás úton. Magyarország elmulasztotta a nagy, ágazati szintű strukturális átalakulás végrehajtását és bámulatos szívóssággal őrizte meg elavult, XIX. századi gazdaságszerkezetét, miközben reformkísérletek sorozatát hajtotta végre. Az NDK sikeresebb volt a nagy, átfogó strukturális változtatásokat illetően; de elmulasztotta végrehajtani a szükséges gazdasági-társadalmi reformokat, kiépíteni a hatékony, jól működő piacgazdaságot. Most az a kérdés, hogy ki ismeri föl hamarabb, mi a teendő? Magyar- ország vezetői azt, hogy az ágazati szintű szerkezetváltással nem lehet késlekedni, és azt állami kézivezérléssel, szigorú vaskövetkezetességgel végre kell hajtani, akár a Nyugat sikeres országai tették; vagy az NDK vezetői azt, hogy hatékony tervgazdálkodás csak a jól működő piac visszajelző szerepének aktív felhasználásával teremthető meg. Az évezred utolsó évtizede választ ad majd arra, hogy ki volt a tanulékonyabb... A szocializmus jövője e tanulási képességtől függ mindkét országban. De lehet, hogy az egész világon... DR. GAZDAG LÁSZLÓ
