Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 10. ( TOLNA \ _ 4 NÉPÚJSÁG-Szexuális nevelés Svédországban Svédországban negyven éve úgy nőnek fel az új nemzedé­kek, hogy a szexet az iskolában tanulják, maguk között meg­beszélik, és gyakorolják is. Az ország nemzetközi tekintélyt vi­I vott ki a szexuális nevelés szabadságával, amelynek legjel­lemzőbb vonása, hogy teljesen nélkülöz minden moralizálást. A gyerekek hétéves korukban kezdenek a tananyag szerint megismerkedni az emberi testtel, a férfi és a női szervek funk­cióival, működésével, a nemi élet gyakorlati kérdéseivel, a fo­gamzásgátlástól, a terhességen át a szülésig. Tizenéves ko­rukban már „teljesen képzettek”. A tanárok felfogása szerint hiába is próbálnák lebeszélni őket a nemi életről. Ehelyett az iskolaorvoshoz fordulhatnak fogamzásgátlóért. Ez á rendszer, amely a külföldi nevelési szakemberek meg­rökönyödéssel vegyes csodálatát váltja ki; évtizedek óta bi- | zonyitja működőképességét. Az idegenek azonban rendszerint úgy ítélik meg, hogy az ő hazájukban a közszellem miatt lehetetlen a svéd példa köve­tése. A skandináv ország nevelési felfogása szerint az a jó, ha a fiatalok, amikor először hallanak nemi betegségekről, már pozitívan viszonyulnak a nemiséghez. A stockholmi közokta­tási minisztérium illetékesei mostanában azonban attól tarta­nak, hogy AIDS-ellenes kampány, azzal, hogy morális kérdé­seket állít előtérbe, kedvezőtlen elemeket viszla szexuális ne­velés jól bevált gyakorlatába. A pedagógiai tapasztalatok szerint ugyanis a diák egyszerűen kikapcsol, ha túlságosan sok „lelkifröccsöt” kap. Részben ennek rovására írják, hogy tavaly 38 ezerre nőtt az abortuszok száma - az előző évi 33 ezerről -, nagyobbrészt tizenéves lányok esetében. A felvilágosult svéd felfogás javá­ra írható, hogy a művi vetélések száma az érintettek arányá­ban még mindig csak harmad annyi, mint az Egyesült Álla­mokban, és a legalacsonyabb Európában, beleszámítva azo­kat az országokat is, ahol törvény tiltja az abortuszt. A svéd lá­nyok minden korlátozás nélkül végeztethetik el ezt a művele­tet, és még a kiskorúak szüleit sem értesítik róla, ha a pácien­sek így akarják. A felvilágosult nevelés eredményességét az is bizonyítja, vallják a svéd pedagógusok, hogy a lányok nem sietik el a ne­mi élet megkezdését. Általában tizenhét és fél évesen lépnek először szexuális kapcsolatba, és éretten viselkednek, mert kicsi koruktól emberszámba veszik őket. Alaszkai halászat az olajra Velence szép, de lakhatatlan? Velence lakossága az utóbbi négy év­tizedben a felére fogyatkozott. Elsősor­ban a fiatalok hagyják el a várost. Nyolc­vanezres lakosságának negyedrésze 60 év fölötti. 1987-ben az elhalálozások száma háromszor akkora volt, mint a születéseké. A jelenség a mindennapi gondok meg­oldatlanságában leli magyarázatát. Míg a század első felében még egyensúly volt Velence múzeumváros-jellege és a lako­sok mindennapi szükségleteinek kielégí­tése között, a század második felében a város mindinkább csillogó, de lakhatat­lan múzeummá válik. Velencében ma több olyan boltot talál­ni, ahol ezerdolláros, iparművészeti érté­kű bőrdzsekiket árusítanak, mint olyat, áhol tejet vagy kenyeret. A Szent Márk- tér vagy a Rialto körüli sikátorokban hemzsegnek a drága üvegárut, divatárut vagy éppen karneváli maszkokat árusító boltok, ám legfeljebb húsz ilyen jellegű boltra jut egy élelmiszerüzlet. (Az utóbbi másfél évtizedben a történelmi városköz­pontban ötven százalékkal csappant az élelmiszerboltok, tejcsarnokok, hentesüz­letek száma.) Ráadásul az alapvető élelmi­szerek árai a magas szállítási költségek miatt duplái az olaszországi átlagnak. A lakhatás költségei is felszöktek az égig. Az ifjú házasok nemigen jutnak la­káshoz, mert kevés van és roppant drá­ga. Ez főleg azért van igy, mert sok gaz­dag olasz és külföldi tart fenn lakást presztízs okokból a lagúnák városában. A zömmel nyirkos, dohos bérlakások bé­re igen magas. Velencében közlekedni is csak ügy- gyel-bajjal lehet; gépkocsival - értelem­szerűen - egyáltalán nem. Aki a városla­kók közül mégis tart autót, hogy Velen­cén kívül azzal utazgathasson, kénytelen a szárazföldön tartani járművét, vagy drágán garázst bérelni egy közeli szige­ten, amelyet töltésűt köt össze a várossal. Még a gyalogos közlekedés is bajos. Áradáskor az alacsonyan fekvő térsége­ket elönti a víz, olyankor az ott lakók a víz fölé emelt fapallókon járnak. A belváros sikátoraiban a turisták nyüzsgő sokasá­ga akadályozza a helybéliek mozgását. Ha nem is mindenért, de a kényelmet­lenségek jó részéért az irdatlanra duz­zadt turistaforgalmat okolják a velen­ceiek, és szorgalmazzák, hogy a városi ha­tóságok megfelelő intézkedésekkel szűr­jék meg a látogatókáradatát, hogy Velence „ismét lakhatóvá váljék”. Ezenkívül állami szubvenciókat követelnek az élelmiszer- árak és a lakbérek csökkentésére. Egy hónapja, hogy Alaszka partjai­nál zátonyra futott és 250 ezer hordó olajat zúdított a tengerbe a Valdez, az Exxon olajtársaság tankhajója - a helyi lakosság azóta is a károkat számolgatja és igyekszik alkalmaz­kodni a körülményekhez. Az Exxon, a világ legnagyobb olaj- társasága igen nagylelkű, de ez sem feledtetheti, hogy a halászat évente 150 millió dollárt jövedelmezett a Prince William öböl környékén, ahol a katasztrófa történt. A heringek vagy úgyis elpusztultak, vagy nem fogják ki őket, mérgezéstől tartva. A halá­szokat az Exxon szerződtette „folt- tisztításra”: 25 dolláros órabért fizet mindazoknak, akik hálóikkal, vagy a parton állva s rádión irányítva a töb­biek munkáját, részt vesznek az olaj- szennyezés eltávolításában. Június 1-ig a cég négyezer embert vesz fel az 585 kilométeres partszakasz megtisztítására. Azoknak, akiknek ilyen munka sem jut, a társaság óránként 16,70 dollárt fizet, készen­léti szolgálat címén. Örülnek a szállodások is, mert egyre többen jönnek az Egyesült Ál­lamok más vidékeiről, az Exxson ál­tal fizetett órabérek hírére. Tény, hogy a helyi lakosság nem háborog, hiszen a vállalat búsásan megvesz­tegeti, de hogy ne is duzzognának? Ehhez nem elég a pénz. Szokásos, halból, fókahúsból álló étrendjüket most nélkülözni kénytelenek: sertés- szeleten, zöldségen, konzerveken élnek, amit ugyancsak az Exxon hoz helybe, bőséges mennyiségben. Az emberek lenyelik a szokatlan falato­kat, de fintorognak. Segít az idomított majom Brighton, Massachusetts állam, USA: Winnie. A négy végtag bénultságában szenvedő betegek gondozására idomított emberszabású majom odaadó segí- tökészséggel törölgeti Joseph Kennedy képviselő arcát, aki látogatást tett a he­lyi, beteggondozókat képző központban. Kennedy korábban elfogadtatott egy törvényt a kongresszusban a mozgássérült amerikai veteránok megsegítésére. A gyógyítás dilemmái Ahány ház, annyi szokás. Ebben nincs semmi meglepő, ám a mondás igaz az egyes országokban alkalmazott gyógy­módokra is. Az orvosi gyakorlat megdöb­bentően nagy különbségeket mutat, ho­lott első pillantásra mindenki azt hinné, hogy az emberi test és a betegségek mindenütt egyformák. Néhány példa: Az amerikai kórházak­ban kétszer annyi gyógyszerrel tömik a betegeket, mint Skóciában, de az ered­mények - természetesen - nem külön­böznek ilyen szélsőségesen. A francia doktorok háromszor annyi altatót és nyugtatót írnak fel, mint spanyol kollé­gáik, akik viszont négyszer annyi antibio­tikumot szedetnek betegeikkel, mint a Pi- reneusoktól északra. Hét európai orszá­got vizsgálva egy tanulmány készítői arra a megállapításra jutottak, hogy a cukor­betegeket mindenütt másképp kezelik, a betegség gyakorisága azonban nem mutat érdemi különbségeket. A műtéti beavatkozások gyakorlata még változatosabb képet, olykor igen fáj­dalmas különbségeket mutat. Ameriká­ban az újszülöttek 20 százaléka császár- metszéssel jön világra, Angliában és Ja­pánban ez az arány csak 8-9 százalék. Az Egyésült Államokban és Dániában a nők 70 százalékának (!) élete folyamán eltávolítják a méhét, Angliában öt asz- szony közül egy (20 százalék) jut erre a sorsra. Százezer lakos közül Ameriká­ban évente 61 esik át szívkoszorúér by­pass műtéten, míg Angliában hat, Japán­ban csak egy. A műtétek az esetek jelentős részében túlságosan radikális eszköznek bizo­nyulnak. Kaliforniai kutatók a szív- és ér'-’ rendszer gyógyítására elvégzett ameri­kai operációk elemzéséből arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a by-pass mű­tétek 44 százaléka, a ritmusszabályozó (pacemaker) beültetések 56 százaléka fölösleges, vagy legalábbis vitatható volt, mert a panaszok súlyossága nem állt arányban a beavatkozás kockázataival. Kirívóan magasnak, 64 százalékosnak találták a nyaki ütőér lerakódásainak el­távolítására végzett fölösleges műtétek arányát. Az eltérő kultúra és hagyományok csak részben adnak magyarázatot a je­lentős eltérésekre. A japánok például vi- szolyognak a szikétől, de a világon a leg­többet költenek tablettákra: fejenként át­lagosan 116 dollárt költenek orvosságra, míg Angliában például csak 41 dollárt. Az Egyesült Államokban az orvosok biztosítást iLötnek arra az esetre, ha téve­désük következtében kártérítés jár a be­tegnek. 1980 óta négyszeresére nőtt azoknak a bírósági ítéleteknek a száma, amelyek nyomán a betegek legalább egymillió dolláros kártérítést kaptak. Ugyanezen idő alatt a nőgyógyászokra megállapított szakmai biztosítási díjtéte­lek 345 százalékkal nőttek, és a legma­gasabb díj már megközelíti az évi 97 ezer dollárt. Egyebek között ez is hozzájárul­hat a császármetszések kiugróan magas gyakoriságához: a szülészek ugyanis félnek attól, hogy pert indíthatnak elle­nük, amiért nem (vagy túl későn) döntöt­tek a császármetszés mellett A londoni The Economist szerint az alapképlet mindenütt azonos: a hozzá nem értő beteg teljesen az orvosra bízza magát, aki viszont vállalja a felelősséget a gyógyulásáért. E hallgatólagos szerző­désben ugyanakkor sajátos módon a harmadik fél, az állami költségvetés és a biztosítótársaságok állják a számlát. Nem csekély összegről van szó: az egy főre jutó egészségügyi kiadások az Egyesült Államokban 1926 dollárt tettek ki 1986-ban, Svédországban ugyanez 1195, Japánban 831, Angliában 711 dol­lár volt. Amerikában 1983-ban vezették be az új társadalombiztosítási rendszert, amely szerint az egyes betegségek gyógyításá­ra csak meghatározott alapárat térítenek, míg azelőtt az orvosok biztosak lehettek benne, hogy bármilyen vizsgálatot meg­rendelhetnek, azt a költségvetés és a biz­tositó megfizette. A biztosító társaságok például most külön prémiumot fizetnek azoknak a gégészeknek, akik a mandu- lamütétre nem fektetik kórházba a pá­cienst, hanem járóbeteg-ellátás kereté­ben végzik el az operációt. Amikor viszont a felmerülő többletkölt­ségek legalább egy részét a betegnek saját zsebből kell fizetnie, nem tartható fenn, hogy a kezelés módjáról az orvos egyedül döntsön. Akik orvoshoz fordul­nak, a világon sehol nem tudnak eleget ahhoz, hogy érdemben választani tudja­nak a kezelés alternatívái közül, hogy az egyes megoldásoktól milyen eredmény várható és milyen á kockázat. Elsőrendű kérdéssé léphet elő a betegek tájéko­zottságának javítása, s ezért Amerikában a törvények már lehetővé teszik, hogy az egyes gyógyszerekről tájékoztató hirde­tések jelenjenek meg. Sőt, egyes beteg­ségek esetében ugyancsak törvény írja elő, hogy az orvosnak fel kell világosíta­nia betegét arról, hogy az általa javallott gyógymódon kívül más megoldásoktól 1 mit remélhet. A washingtoni kormány két éve közzé­teszi az ország hatezer kórházának halá­lozási statisztikáját is, és hamarosan ugyanilyen „leleplezés” vár 15 ezer szü­lőotthonra. Légből „kapott” bőröndök Spanyolországban vakációzni tízmilliók számára jelent örömet. Sok ezren vannak azonban azok, akiknek az áhított tenger­parti pihenő keserű élménnyel kezdődik. Madrid, Palma és Malaga repülőterein ugyanis az utasok bőröndjei sokszor tűn­nek el nyomtalanul. A spanyol főváros Ba­rajas légikikötőjében öt hónap alatt hatszáz bőröndlopást jelentettek be. A naponta harmincezer utast fogadó és indító Barajas várócsarnokaiban a bő­röndtolvajokat nagymértékben zavarja a gyakran feltűnő rendőrjárőr, s az is, hogy a mégoly fáradt utazók is éberen vigyáznak holmijaikra. De a bűnözők képzelőereje fá­radhatatlan, s a legújabb trükk az eddigiek­nél sokkal veszedelmesebb: a bőröndöket még a vámvizsgálat előtt, a szállítószalag­nál lopja el a gyanútlan turistával egyazon járaton érkezett tolvaj. A körültekintően és nyugodtan cselekvő bűnöző számára per­sze nem kockázatmentes az akció. Előfor­dul ugyanis, hogy az éppen elemelni szán­dékozott bőrönd valódi tulajdonosa szóvá teszi a dolgot. A tolvaj ilyenkor - a rendőr­ségi szakértők szerint - udvariasan bocsá­natot kér és arra hivatkozik, hogy neki is éppen i[yen bőröndje van, azzal tévesztette össze a csomagot A másik veszélytényező az, ha a lopott bőröndben esetleg kábító­szert dugtak el, amiből a vámvizsgálat so­rán támadhat nem kis bonyodalom. Ami a bőröndlopási statisztikákat illeti, sajátos módon nem a nyári.hónapokban, hanem novemberben, decemberben, ja­nuárban és februárban van a lopási „csúcs”. A vámterületen kívüli tolvajlások 65 százaléka a gépkocsi-parkírozóban történik. A bőröndök többsége Barajason a belföldi járatok fogadócsarnokában tűnik el. Egyesek szerint azért, mert a repülőtér nemzetközi épületszámyában levő rendőr­őrszobát messze elkerülik a bűnözők Madridban három rendőri szerv: a csendőrség, a rendőrség és a reptér által fizetett belső őrség vigyáz a személy- és vagyonbiztonságra. Ezenkívül televíziós kamerák sokasága mered az utasokra. Aki pedig mégis pórul­jár, annak többnyire hosszadalmas ügyin­tézés az osztályrésze, és meglehetősen csekély összegű bánatpénz üti a markát Igaz, vannak olyanok is, akik szándéko­san megrendezett bőröndlopásokat jelen­tenek be. Ezek az utasok a 30-40 dollár ösz- szegű kártérítésnek is örülnek Asterix park Kétezer meghívott iskolásgyerek vi­dám hancúrozásával, majd Jack Lang kulturális miniszter látogatásával nyílt meg az Asterix park - Franciaország leg­nagyobb szabadidőparkja, egész Euró­pában is párját ritkító létesítmény -, az el­ső vállalkozás több hasonló szupervurst­liból, amelyek az amerikai Disneyland si­kerén felbuzdulva újabb lendületet és súlypontot kívánnak adni Párizs környé­kén a turizmusnak. Az Asterix parkot Párizstól 40 kilomé­terre Északra a lille-i autópálya melletti szép, erős terepen építették fel. A tervező elgondolása az volt, hogy a francia gye­rekek kedvenc mesehőseire, Asterixre és Obelixre alapozza a vidámparkot. A francia föld öslakóit, a római hódítókkal kutya-macska barátságban álló gallokat megszemélyesítő ravasz Asterix és a roppant erejű, behemót Obelix figuráját 30 éve ötlötte ki Albert Uderzo. Azóta számtalan képregényben írta meg ka­landjaikat. A 28 képes album már 200 millió példányban kelt el szerte a világon - s a gall mesehősök azóta milliónyi vi­deokazettán is kacagtatják a gyerekeket. A park 18 hektáros birodalmának ég­beszökő sziklaormán Asterix figurája kö­szönti a látogatót, az egyik cirkuszi sátor tetején pedig Obelix pocakos alakja tű­nik fel. Az egész park az Asterix képregények megelevenített, ötletes világa. Van benne gall falu - a régészeti kutatások által re­konstruált zsúptetős, kőből épült viskók- •ból. Van római haditábor - belül elvarázsolt kastélyként kiképezve, udvarán dod­zsemmel. Van delfines tó - Európa leg­nagyobb ilyen mutatványa, amelynek fe­dett nézőterén kétezren élvezhetik a mó­kás fókák és delfinek játszadozását. Van Via Antiqua - jellegzetes római, oszlop- csarnokos, átriumos házakkal. Végül egy párizsi utca, amely egyetlen nagy tömbbe fogja össze a francia város- építészet nagy stílusait a középkortól a reneszánszon át napjainkig. Ez is fedett, sőt zárt látványosság, kivilágított utcák­kal, a házakban boltokkal. Az Asterix parkban építették fel Európa legna­gyobb, 33 méter magas nyaktörő hurok­kal tarkított, 800 méter hosszú hullámva- sútját. Van természetesen rengeteg egyéb hagyományos vidámparki mulat­ság: ringlispll, céllövölde, elektronikus képernyős autózás és vadászat, csóna­kos mesekirándulás. Az egész parkban 1200 főnyi kiszolgá­ló személyzet dolgozik, jó részük a 30 vendéglőben és gyorsbüfében. A park egyébként fél éven át lesz nyitva és egy- egy szezonban legalább 1,8 millió láto­gatót kell vonzania, hogy anyagilag egyensúlyba kerüljön; kétmillióval már biztos lenne a nyereség. Tény, hogy a szervezők eleve nagy számokban gon­dolkodtak: az Asterix 850 millió frankos beruházással épült fel, parkolójában 8500 kocsi fér el, és naponta 25 ezer lá­togatót tud fogadni. Egy-egy családi kirándulás bizony fe­lér itt egy drágább színházi kiruccanás­sal: a 14 éven felüliek belépőjét 120, a ki­sebbekét 90 frankban állapították meg, csoportos látogatás esetén kisebb ár- kedvezmény van. Ezért a borsos díjért vi­szont szinte korlátlanul élvezhető minden mulatság, csak az automaták mozognak pénzbedobásra, no és persze ehhez számítandó még a rengeteg nyalóka, fa­gyi, a szülőknek pedig az egész napos szórakozást átvészelni segítő szendvics. Négy-öt év múlva viszont - a tervek szerint - Miki egér építi fel Párizstól Ke­letre a maga, ennél is nagyobb birodal­mát. LÁSZLÓ BALÁZS (Párizs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom