Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. június 6. Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét! * Ez a hangulatos vadászház most külföldi vendégek fogadására szolgál. Közelében gyógyerejű forrás van, mely női keresztnevet visel. Vízét a század húszas éveiben még használták a környékbeliek. Talán nem lenne felesleges újbóli hasznosításán gondolkodni... Hol van? Fotó: GOTTVALD KÁROLY Beküldendő a kivágott embléma a megfejtéssel! Címünk Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. * Monumentális dalostalálkozó Szolnokon A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Szolnok megyei szövetkezeti szövetségek XII. alkalommal rendezték meg az országos szövetkezeti dalostalálkozót Szolnokon. A Tisza-parti seregszemlét a tavasz folyamán területi döntők előzték meg, ahol 70 énekkar mutatta be műsorát. Közülük a legjobbak kaptak meghívást Szolnokra. A dalostalálkozó hangversenyeire június 3-án Jászberényben, Mezőtúron, Ti- szaföldváron, Törökszentmiklóson került sor. Tolna megyét a rangos eseményen a dombóvári Kapos Kórus, Kertész Attila vezetésével és a szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus, Jobbágy Valér dirigálásával képviselte. Mindkét együttes Mezőtúron lépett fel és aratott szép sikert. A záróhangverseny június 4-én, vasárnap volt Szolnokon, a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Itt 21 kórus mintegy 1000 dalosa gyönyörködtette énekével a közönséget. Egy olasz vendégkórus is bemutatkozott. Dr. Szilvasán Pál, a Szövosz főtitkárhelyettese üdvözölte a fesztivál résztvevőit. Elmondta, hogy majd negyedszázada jött létre az első találkozó és azóta kétévenként megrendezik. Az országban 120 énekkar működik szövetkezeti fenntartásban. Ez a mozgalom hozza a legnagyobb anyagi áldozatokat a kóruskultúra ápolásáért, fejlesztéséért. A szövetkezetek jó ügyet szolgálnak, mikor támogatják a közös éneklést. Az együttesek igazi értékek hordozói. Fasang Árpád zeneszerző, a zsűri elnöke értékelő szavaiban utalt arra, hogy a legfejlettebb országok sohasem a kultúrán, a művelődésen spóroltak, mert tisztában voltak azzal, hogy csak kiművelt emberfőkkel lehet úrrá lenni a gazdasági nehézségeken is. A szövetkezeti kóruskultúra a hajszálerek szerepét tölti be az ország kulturális életében, mert a kistelepüléseken is jelen van. A jó zene befolyásolja az egész társadalmi életet. Fasang Árpád - aki ezúttal kapott Szövosz-díjat - érdekes adatokkal is szolgált. Mint mondotta: 407 kórusmű hangzott el a bemutatók során, közülük 209 magyar szerző kompozíciója. A statisztika is azt mutatja, hogy igényes, nagy munkát végeznek a szövetkezeti kórusok, s ami külön örvendetes, feladatuknak tartják a magyar szerzők, s közülük a kortárs komponisták műveinek bemutatását. A zene lelki táplálék - mondta a zsűri elnöke. Vannak a léleknek rejtelmei, ahova csak a zene világít be. A muzsika a jót, a nemeset munkálja az emberben. A bennünk élő, másoknak kijáró sze- retetet át kell adnunk. Ennek egyik alkalmas eszköze az ének, a zene. A haza iránti elkötelezettség is helyet kapott mindig a kórusmuzsikában. Bartók erről igy vallott: „Mindenkor, minden módon a haza javát kívánom szolgálni.” Ma különösen aktuálisak a nagy zeneszerző szavai. Próbáljuk meg mi is nyomban - fejezte be értékelését Fasang Árpád. Ezt követően közös számok hangzottak el a 90 éve született Bárdos Lajos műveiből. A kórusok képviselői értékes emléktárgyakat vehettek át a rendezőktől, majd befejezésül Kodály: Magyarokhoz cimű nagyhatású szerzeményét énekelte ezer dalos Jobbágy Valér karnagy vezénylésével. LEMLE ZOLTÁN Raoul Wallenberg emléke Somlyó György megrendítően szép, Rámpa című regénye elején, mottóként, részletet közöl abból a levélből, amit R. Wallenberg svéd követségi titkár 1944. november 27-én írt bizonyos „nagyságos, vitéz és nemzetes” Ferenczy László alezredeshez, melyben ez olvasható: „A holnapi napon a magunk részéről bizottságot küldünk ki a Józsefvárosi pályaudvarra, magam és két követségi tisztviselő részvételével. Ez a bizottság meg fogja állapítani, hogy az elszállításra váró személyek közül kik a svéd útlevél- (Schutzpass, Prov. Pass) tulajdonosok, illetve kiknek volt ilyen útlevelük. Az ilyen személyek igazolás után leszereltetnek, s megfelelő kísérettel a Pozsonyi úti védett házakba fognak kísértetni.” Később maga Wallenberg is megjelenik a könyvben, a Józsefvárosi pályaudvaron áll, „Eden-kalapjában, a fehér selyemsállal a nyaka körül, kezén, illetve kezében a glaszékesztyű”, ellenőrzi a svéd követség mentesítő papírjait, s rendre ki- játsza a pribékeket, mert hamis papírokat is elfogad, vagy ha ilyen sincs valakinek, jó bármilyen írás, bólint, igen, az illető is svéd oltalom alatt áll. Akkor már a vidéken élő zsidókat, több mint 400 ezer embert deportáltak, Eichmann és magyar bűntársai a főváros zsidóságát is el akarják hurcolni, ekkor lép akcióba Rauol Wallenberg és néhány munkatársa, s határozottsága és elszántsága több ezer embernek megmenti az életét. Azt mondják, előkelő, gazdag családból származott, kiváló szakember, de életrajza végtére 1944 július elején kezdődik, amikor megérkezett Magyarországra. Életrajza rövid, időben mindössze hat hónapot fog át, mert 1945. január 17-én látták utoljára, amikor elindult Debrecenbe, hogy a szovjet katonai parancsnokkal találkozzék, de útközben elfogták és elhurcolták. Megbízható adatok szerint szovjet börtönben halt meg, úgy tudják, szívroham végzett vele. Az ö emlékét idézte Sárdi Anna és Kővári Tamás filmje, ami abból az apropóból készült, hogy az Egyesült Államokban működő Wallenberg Egyesület több amerikai és izraeli tagja hazánkba látogatott, felkereste a történelmi emlékhelynek számító Józsefvárosi pályaudvart, megnézte a svéd követség épületét, járt a Wallenberg utcában, s tisztelgett Wallenberg szobra előtt. Az egykori részvevők közül megszólalt Per Anger svéd diplomata, Wallenberg munkatársa és barátja, Margareta Bauer, aki szintén a követségen dolgozott, s hallhattuk a kiváló hegedűművészt, Isaac Sternt is, aki egy Bach-tételt játszott, így tisztelegve Wallenberg emléke előtt. Nem életrajz, magyarországi működésének sem teljes képe, az emlékezők villantják fel az egyes részleteket, a szerkesztő és a rendező ki is tért az igazi feladat elől, mert beérte azzal, hogy riportfilmet készítsen a Wallenberg Egyesület tagjainak látogatásáról. Mindaz, amit vállaltak, korrekt, tisztességes munka, Wallenberg féléves magyarországi működése azonban ennél többet érdemel. A még élő tanúk sorát lehetne felkeresni, a fennmaradt korabeli dokumentumok, filmfelvételek is közelebb hoznák a kort. Rauol Wallenberg sorsa az elszántság, az emberség példázata, s arra tanít, hogy a legsötétebb korban, amikor végképp elszabadulnak a gonosz indulatok, a cselekvő humanizmus meg tud menteni emberi életeket. Magyarországi működésének fél esztendeje alatt valósággal mitikus hős lett a svéd diplomatából, s érthető, ha tisztessége, emberi tisztasága előtt szerte a világon meghajolnak. A Wallenberg Egyesület küldöttei is ezt tették, s ennek állított emléket Sárdi Anna és Kővári Tamás filmje. Feladtuk azonban ezzel nem ért véget, s azzal néztük együttérzést és tiszteletet kiváltó filmjüket, hogy ez csak bevezetője annak a munkának, amivel méltóképp idézik fel azt a kort, melyben egy magányos hős vívta harcát, anélkül, hogy egy pillanatra is reménytelennek érezte volna. Nyilván ez volt életének és tragikus halálának is a titka. CSÁNYI LÁSZLÓ Zenei úttörőtábor Domboriban * Még tart a tanítási év, de hamarosan kezdetét veszi a táborozások időszaka. Dombori általában a pihenés, kikapcsolódás, szórakozás helyeként lett népszerű az egyik oldalon, míg a másikon itt lel otthonára a továbbfejlesztett, képzett tudás is. Az elmúlt hét végén a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola fúvós hangszeren játszó tanítványai az úttörőtáborban tudásuk mélyítésére töltöttek el három napot. Az úttörőzenekar egy éve alakult. A cél nem az volt, hogy koncertzenekarként működjenek, hanem az a puszta tény, hogy a fúvósok társaikkal, zenekarban élnek igazán és nem önálló hangszerként. A zenekar vezetője, karmestere az említett zeneiskola tanára, Kovács Zsolt vállalta a táboréletet is. Az egy esztendő alatt munkálkodásuk eredményeként már két alkalommal álltak közönség és szakértő bírák elé. Egyszer a zeneiskola nagytermében, másodszor Pakson, az úttörőzenekarok találkozóján. Műsorukon Apáti Árpád által hangszerelt művek, régi fúvószenék, intrádák, köny- nyebb gyermekdalok szerepelnek. A repertoár-bővítés egyik gondja, hogy nyomtatásban, forgalomban kevés darab kapható. A zenei úttörőtábor azzal a céllal szerveződött, hogy bár komoly munka volt három napon át, de mégis oldotta a környezet, a szokatlan körülmény azt a feszültséget, pluszterhet, amit a gyerekekre a zenetanulás egyébként, az iskolai tantárgyak mellé rak. Meg kell említeni azt a ki nem számított értékű támogatást, amivel a szülői munkaközösség és néhány vállalat - nevezetesen - a Szekszársi Tejipari és Húsipari, a Városgazdálkodási Vállalat, a báta- széki Baromfifeldolgozó és a szekszárdi úttörőház segítette e tábor megvalósítását. <Jkj - kpm Karbantartás Aki korán kezdi Fegyverbe! ®i§ián®sl y 14ISI HONISMERETI UP mmmmSZEKSZ^ Kovács Zsolt karnagy
