Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5. Képújság 3 Vélemények, viták - közügyben „Tietek a demokrácia, mieink a részvények!” i. (Folytatás az 1. oldalról.) Persze voltak - igaz nagyon kevesen - olyanok is, akik ösztönösen megérezték, hogy itt igazságtalanságról, valami na­gyon rafinált dologról van szó, akik ész­revették, hogy ez az egész a Világbank műve. Voltak akik tudták, hogy a pénzfor­gatásnak, a pénzrablásnak semmi köze a piacgazdaság megteremtéséhez és hogy ennek az adórendszernek semmi köze a demokratizáláshoz, mert nyuga­ton a munkás- és kommunista pártok az effajta adórendszert nagyon antide- mokratikusnak tartják. Voltak, akik sem­miképpen se hitték, hogy az adórend­szernek geográfiai dimenziója is van. De ők kevesen voltak. Nagyon kevesen, és amikor szót emeltek, azonnal konzerva­tívnak minősítették őket. Azóta két év telt el. Először a legkisebb tiltakozás nélkül eltűrték az emberek, hogy a béreket bruttósították. (Ilyen mes­terkélt beavatkozás a gazdasági életbe semmilyen gazdaságtörténeti könyvben sem olvasható.) Aztán sávokba sorolták a jövedelmeket és rengeteg adóbevallási tudnivalót kellett elsajátítani. Most már sokan rájöttek, hogy valami nem stimmel, hogy ez az adórendszer nemcsak, hogy nem segíti a gazdasági fellendülést, hanem kimondottan fékező hatása van. Rájött a takarító néni, a bá­nyász, az esztergályos, az egyszerű pa­rasztember is. Sokan rájöttek, de nem mindenki, pl. a Magyar Tudományos Akadémia Berend T. Iván vezette 1. szá­mú munkabizottsága, a Gazdasági Re­formbizottság (GRB) még nem jött rá, és azt a javaslatot terjesztette elénk, idézem: „Az adórendszerben az elkövetkező 3 évben alapvető változtatás nem indo­kolt." (Figyelő, 1989. május 4-i szám, 12. old.) Makacs álláspont. De sokkal makacsabbak a tények, a dolgok logiká­ja. Az adó első látásra olyan egyszerű do­lognak tűnik. Az iskolák, kórházak, utak, hidak építéséhez, az állami apparátus fenntartásához, szóval a közös kiadá­sokhoz valamilyen módon mindenkinek hozzá kell járulni. De milyen kiadásokról beszélünk? Amik voltak, vagy amik lesz­nek? Ezt az egyszerű kérdést eddig senki sem tette még fel. A kiadások, amik vol­tak, az már egy kézzelfogható, konkrét összeg, amik lesznek, az egy tervezett összeg, de ez is egy meglehetősen konk­rét szám. Ezt a konkrét számot (a kiadá­sokat) kell elosztani egy másik konkrét számmal (az aktív dolgozók létszámával - pontosabban ennek egy meghatároz­ható részével.) A hányados is egy konk­rét szám lesz, egy fix szám, amit nem le­het nyújtani vagy összezsugorítani, ez nem csúzligumi. Ha nem tiszteljük a ma­tematikai logikát, az adó nem valami megfoghatatlan, végeláthatatlan szám, hanem nagyon pontosan meghatározha­tó. Abból indulunk ki, hogy a közös kiadá­sokhoz valamilyen módon mindenkinek hozzá kell járulni. Hogyhogy mindenki­nek? A kisgyereknek, a nyugdíjasoknak, a munkanélkülieknek, az állami appará­tus dolgozóinak, a munkavállalóknak, munkaadóknak egyaránt? A kisgyerekeket és nyugdíjasokat megadóztatni furcsa dolog, mert vagy még nem, vagy már nem aktív dolgozók, a munkanélkülieket meg nincs miből. Az állami apparátus dolgozóit meg persze, hogy nem, mert őket a befizetett adókból tartják fenn. A lakosságból mi marad? A munkavállalók és a munkaadók. (A ma­szekokról, akik senkit nem zsákmányol­nak ki, és őket se zsákmányolja ki senki, később beszélünk.) A szemléletesség kedvéért tekintsünk minden vállalatot egy kútnak, és az egy­szerűség kedvéért tegyük fel, hogy min­den kútnál minden munkás napi 12 dé­zsa vizet hoz a felszínre. Ebből a mun­kaadó észrevétlenül, mint a bűvész, el­vesz 4 dézsával, és 8 dézsa illeti a dolgo­zókat. (A valóságban tehát nem a mun­kaadó ad a munkásnak, hanem a mun­kások adnak a munkaadónak.) Nyilván­való, hogy egy nagyvállalatnál sok-sok négy dézsa víz megy a munkaadó víztá­rolójához. A szocialista vállalatoktól az állami, a tőkés vállalatoktól a magán víz­tárolókhoz. A következő kérdés vetődik fel: kitől van joga az államnak adót köve­telni? A szegény munkavállalóktól vagy a munkaadóktól? A munkavállalók nem akarnak a 8 dézsából már adózni, mert tőlük egyszer már elvették a 4 dézsát és a maradék már feltétlenül szükséges az életben maradáshoz. Akkor mi értelme volt hazavinni, ha utána vissza kell cipelni az adóhivatalba? Vizsgálatunk az utolsó és legérzéke­nyebb ponthoz érkezett: a munkaadó­hoz. Kétfélét ismerünk: a tőkést meg a szocialistát. A szocialista vállalat nem el­lenkezik, amikor az állam adót kér tőle, természetesnek tartja. Aki nagyon is ér­zékenyen reagál, az a tőkés, és valószí­nű azt kérdezi: mi értelme volt bűvész­kedni, ha most a lopott víz egy részét elveszik tőle? Ellenkezik, de hajlandó a kompromisszumra egy feltétellel: az ál­lam biztosítsa neki ezt a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy minden nap elbű- vészkedhesse a dolgozóktól a 4 dézsát. Ez a szabadság lényege a tőkés társada­lomban, és erre épül az egész kapitalista állami berendezkedés. De ennek a kompromisszumnak van egy veszélye: előbb-utóbb a legnaívabb emberek is észreveszik, hogy itt kizsák­mányolás folyik, felfedezik a kizsákmá­nyolás módját és helyét. Mit meg nem tesznek a tőkések, hogy minél messzebb kerüljenek ä „tetthelytől”, hogy a kizsák­mányolás tényét leplezzék, elhomályo­sítsák és ezzel sok millió embert lejáras­sanak. Egyetemi tanárokat kényszerítenek nevetséges elméleteket tanítani a diá­koknak, politikusokat kényszerítenek a legfurcsább megoldásokra. Ez az egy­szerű igazság.- folytatjuk ­DUNAI DÖMÖTÖR Nyílt levél! Erdős László ezredes, helyőrségparancsnokhoz (Folytatás az 1. oldalról.) Jelen időszakunkban azonban bizo­nyos katonai létszám kivonása és hazai alakulatcsökkentés van folyamatban. Ez magával hozza azt, hogy ahol olyan he­lyen fekszik egy katonai objektum, amelynél ideálisabb helyen iskolát el­képzelni sem lehet, akkor abból iskolát kell kialakítani. Szekszárdnak, illetőleg a megyének ebben a pénztelen időben kö- zép-vagy szakiskolára van szüksége. Te­hát az ön által megjelölt laktanyából anyag biztosítása mellett jelentős társa­dalmi munka hozzáadásával, viszonylag olcsóbban lehetne iskolát létesíteni, mint egy újat, de ha lenne is rá pénz, a kérdés az, hol van arra ideális telek. 1989. március 20-án tette meg javas­latát tagozatunk a megyei pártbizottság akkori első titkárának. Azzal a kéréssel, hogy a laktanyát ellentételezés nélkül adja át a HM, aki eddig annak használója volt. Akkor nemcsak a laktanyáról volt szó, hanem arról is, hogy az APEH ne építhessen irodát. Erre a célra rendelke­zésre álló összeget adja át a városnak, illetőleg a megyének. Ebből az összegből 60-80 garzonlakást lehet építeni fiatal házasoknak. Az APEH kapjon önálló iro­dát, viszont az alábbi verziók egyikeként:- A politikai intézmények menjenek vissza a régi megyebizottság épületébe, a jelenlegi legyen átadva.- Az SZMT költözzön át a pártbizottság épületébe, a jelenlegi székházat adja át.- A megyei tanács egyik épületszár­nyát szabadítsa fel és adja át a megüre­sedett részt.- A Béla téri irodaházból biztosítson a város megfelelő nagyságú alapterületet. Az ellentételezés nélküli átadástannak alapján követeljük, hogy valamennyi köz­épület állami tulajdon. A bennük működő intézmények csupán használói annak és nem tulajdonosok. Amire nincs szükség, az az, hogy egyik zsebből a másikba menjen át a pénz. Ha lenne egyáltalán. Ha erre vonatkozóan rendelet van, azt hatálytalanítani kell, mert rossz, az előre­lépést gátolja. Márpedig mi előre aka­runk lépni és ezt a begyepesedett rende­letek, gyakorlatok között nem lehet meg­tenni. Ugyanezekben a kérdésekben tár­gyaltunk a jelenlegi megyei titkárokkal 1989. május 15-én. Ekkor azonban ja­vaslatunkat, követelésünket kibővítettük féltucatnyi elavult intézmény felszámolá­sát illetően. Olyan intézményekről volt szó, melyek a bürokráciát testesítik meg, költségvetésük az államot terheli, vagy éppen a fogyasztási cikkek árát növeli. Ennek kapcsán is felmerült néhány iroda megszűnése, illetve felszabadulása, me­lyek rovására újabb egykori lakások sza­badulnának fel. Ezredes úr, hogy mennyire illetékestől tájékozódtunk a laktanya és a volt tiszti lakások kapcsán (26-29), azt ítélje meg az olvasó. Ugyanis az első esetben váro­sunk országgyűlési képviselője volt a tár­gyalópartnerünk, aki egyébként ismere­tünk szerint az Országgyűlés Honvédel­mi Bizottságának is tagja. Hogy mennyire van szüksége a HM- nek a Budai Nagy Antal laktanyára, csu­pán annyit: Ha van az oktatási tárcának vagy a városnak, illetőleg a megyének pénze, vigye a laktanyát, ha nincs, men­jen a sóhivatalba? A honvédséggel szembeni negatív hangulatkeltés vádját visszautasítom (utasítjuk). Ez a célzás a régi bírálat elfoj­tására emlékeztet, amikor az volt a jelszó, hogy a vezetőt nem lehet bírálni, mert az a testület lejáratását eredményezi. Visz- szautasítom, mert: társaságunk mindkét esetben javaslatát a megyei pártbizott­ság asztalára tette le és nem az utcai hir­detőtáblára. Ha ön a Népújság szerkesz­tőségénél tájékozódott volna, akkor tud­ná, hogy ki tette az asztalukra az ön által jelzett cikket. Márpedig a szerző nem a Münnich Ferenc Társaság Tolna Megyei Tagozata volt. Ettől függetlenül a javaslatunkat, követelésünket magunké­nak valljuk és továbbra is fenntartjuk. Hogy ezek ismeretében ki járatja le a Magyar Néphadsereget, vagyis a veze­tőit, azt döntse el az olvasó. Az ön vezetői kérnek pénzt egy állami tulajdonért, melynek a HM csak használója és nem tulajdonosa. Hogy hogyan tartották kar­ban, azt meg lehetne nézni. Egyébként is használták, kötelesek voltak gondját vi­selni, hisz bérletet nem fizettek. Ezredes úr, végezetül azt kívánom megjegyezni, hogyha ebből a laktanyá­ból iskola lesz, akkora honvédség is ma­gasabb alapképzettséggel rendelkező katonákat fog kapni, tehát önök is profi­tálhatnak belőle. Ez is HONVÉDELEM. HALMOSI ISTVÁN MFT Tolna Megyei Tagozat ideiglenes vezetőségének tagja * Szeretnénk befejezni a vitát, mert így nincs semmi értelme. Valószínű, hogy az összes érdekeltnek le kellene ülni tár­gyalóasztalhoz. Ehhez felajánljuk segít­ségünket is. Amennyiben a vitázó felek készek komolyan tárgyalni egymással - iskola, laktanya és székház ügyben - mi a szerkesztőségben - mint semféges helyen - biztosítunk asztalt és széket is. Lapunkban a továbbiakban nem kívá­nunk helyet adni egyetlen válaszcikknek sem. SZERKESZTŐSÉG Tanfolyamok az oktatási igazgatóságon \ Új tanfolyam, új forma A változó társadalmi feltételekhez igazodva tartalmában és formájában is új tanfolyamokat hirdet az MSZMP Tolna Megyei Bizottság Ok­tatási Igazgatósága az 1989/90-es oktatási évre. Azok jelentkezését várjuk, akiknek a ko­rábban megszerzett műveltségűk felfrissítése, vagy a társadalomtudományok legújabb eredményeinek megismerése áll szándékuk­ban. Általános tudnivalók A tanfolyamok hetente, illetve kéthetente egy alkalommal 2 órás foglalkozások kereté­ben zajlanak. Az új ismeretek megszerzésén túl a politikai vitakultúra szinvoftelának emelé­sét kívánjuk elősegíteni. Ezért nagyobb hang­súlyt fektetünk az önálló tanulásra, felkészü­lésre, míg a foglalkozásokon, az előadás, ér­velés, vita módszerét helyezzük előtérbe. A tanfolyamok beszámolóval zárnak, elvégzé­süket bizonyítvánnyal dokumentáljuk. A tanfo­lyam hallgatói félévenként 300 Ft tandíjat fizet­nek. Jelentkezési lapok a városi, nagyközségi pártbizottságokon kaphatók. A jelentkezési laphoz kérjük csatoljanak 1 db4x4-es(1 évnél nem régebbi) fényképet, 1 db bélyeggel ellá­tott, saját névre címzett borítékot. A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: MSZMP Tolna Megyei Bizottság Oktatási Igaz­gatósága Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Beküldési határidő: 1989. június 30. A felvételről az értesítést 1989. augusztus 31-ig megküldjük. Tanfolyamok: 1. Gazdaságpolitikai (5 hónapos) 2. Világgazdasági kérdések (5 hónapos) 3. Idegenforgalmunk politikai kérdései (10 hónapos) 4. A társadalmi beilleszkedési zavarok és visszafordításának szociológiája (10 hóna­pos) 5. Környezetvédelem szociológiai és poli­tikai kérdései (5 hónapos) 6. Társadalmunk és az erkölcs (5 hó­napos) 7. Vallástörténet (10 hónapos) 8. Társadalomismeret (a Megyei Pedagó­giai Intézettel közösen, 10 hónapos) 9. Művelődéspolitika (10 hónapos) 10. Honismereti és helytörténeti kutatás kérdései (5 hónapos) 11. Nemzetiségi és kisebbségi politikánk főbb kérdései (10 hónapos) 12. Politikaelmélet, politikai szociológia (10 hónapos) 13. Vezetési ismeretek (10 hónapos) 14. Retorika (5 hónapos) 15. Propaganda- és számítástechnika (5 hónapos) 16. MSZMP Szabadegyetem: filozófia szakosító 2x10 hét közgazdaságtan szakosító 2x10 hét a XX. századi történelem fehér foltjai szako­sító 2x10 hét, 17. A különböző pártok agrár- és paraszt­politikája a XX. században (SZDP, FKGP, NPP, MDP, MSZMP, 5 hónapos) Felkérés alapján vállaljuk az MSZMP alap­szervezetek oktatási tematikáinak összeállítá­sát, előadások tartását, viták, konzultációk ve­zetését. Munkahelyi kollektívák igényeinek megfe­lelően szakmai tanfolyamokat szervezünk. A fenti tanfolyamok tematikái lehetővé te­szik a tananyag szűkítését és bővítését, így a tanév megadott időtartamától a jelentkezők kí­vánságának megfelelően el lehet térni. A hall­gatók igényeinek megfelelően lehetőség nyílik egyes tanfolyamok összevonására (pl. gazda­ságpolitikai és világgazdasági kérdések). Komplex tanfolyamok tartását is elképzelhe­tőnek tartjuk (pl. politikaelmélet, filozófia és gazdasági kérdések együtt). Az idén új formaként bevezetjük az MSZMP Szabadegyetem szakosító tagozatát a jelzett három tárgykörből. Ennek keretében a koráb­bi tananyagokból kimaradt témákat, felvetődő új kérdéseket, illetve a korábbi ismeretek új értelmezésben történő feldolgozását szeret­nénk elvégezni. Az alapszervezeti és testületi tisztségviselők számára a következő formákat javasoljuk: 1. Pártiskolai tanfolyam: Azok számára, akik korábban megszerzett ismereteiket kívánják felfrissíteni 4 hónapos speciális felkészítő tanfolyamokat hirdetünk. Ezek a tanfolyamok szeptember 4-től de­cember 15-ig, illetve február 1 -tői május 15-ig tartanak. Szabadon választható, hogy melyik félévben kívánnak a tanfolyamra beiratkozni. 2. A propagandisták számára 1 éves tanfo­lyamot hirdetünk. Szekszárd, 1989. május 31. * MSZMP Tolna Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága Ordas Iván: Őr az udvaron Bőrtőnélmények 1956-57-bői 31. A 2. sz. ágy egyedüli lakója Bene volt. Foglalkozása besur­ranó tolvaj, itteni beosztása - tekintettel kilenc letöltött bünte­tésére - szobaparancsnok. Keszeg, tüdőbajos kinézésű és gyomorbajos kedélyű emberke volt. Bennünket, politikaiakat, a vérbeli bűnözö gőgjével kezelt, ami valószínűleg preventív védekezésként szolgált a mi jól-rosszul leplezett megveté­sünkkel szemben. Gyanítom, hogy a besurranó tolvajlás művészetének nem lehetett különösebben képzett, vagy leg­alább szerencsés kezű mestere. A legutóbbi alkalommal köz­sége földművesszövetkezetének irodája előtt haladt el, állítá­sa szerint a legjobb szándékokkal eltelve. Azonban az ördög csábító lehetőséget kínált. Bene barátunk megpillantotta a nyitott ablak melletti asztalon heverő páncélládikát. A szoba üres volt, a ládikát elemelni pedig csak egy pillanat műve. Kinyitni sokkal több, de amikor verejtékes munka árán ez si­került, Bene bosszankodva lelt a ládában hat forint 40 fillért és vagy kétszáz különböző számlát. Fél órával később pedig letartóztatták. A 3. sz. ágy párosának ismét csak egyik tagjára emlék­szem. Ez egy alacsony varacsi legény ke volt, akinek tulajdon­képpen hadbíróság előtt lett volna a helye, mert októberben még a hadsereg kötelékébe tartozott. Két hónapja ült már Bá- donyban, de tette azt hiszem egy árnyalattal se lett világo­sabb az ügyészség előtt, mint amikor behozták. Egy ÁVH-s nő meggyilkolásával vádolták, azonban a hulla nem került elő, de az ÁVH-s pisztolyát nála találták meg. A börtönben szemmel látható protekciót élvezett. A háromtagú őrszemély­zet egyik oszlopa, Burnyó Kálmán szakaszvezető falujabeli volt és minden lehető kedvezményben részesítette. Egészen odáig, hogy kenyérvásárlás ürügyén még a falujába is haza- hazarepítette motorkerékpárral egy-két órás látogatásra. Nem kellett különösebb fantázia annak megsejtéséhez, hogy zárkánk besúgóját (=vamzer) az ő személyében tisztelhet­tűk. Erre én egyébként konkrétan is rájöttem, amikor egy köny- nyelmű elszólásom 24 óra alatt a karhatalmista Gémes fülébe jutott. Tömören kijelentettem ugyanis, hogy tagadhatatlan miszerint Gémes idebenn mindnyájunk fölött van, a szabad életben azonban méltán számíthat arra, hogy keresztülnézek rajta. A karhatalmista ennek a megjegyzésnek az igazáról a szakács révén akart meggyőződni, aki azonban volt olyan rendes ember, hogy nyomban megcáfolta. A 4. sz. ágy lakója én voltam, előbb az erőszakos fiú, utóbb Bállá Jani bácsi társaságában. Mögöttünk az 5. sz. ágyon Andris feküdt egy roppant értelmes, de tökéletesen szófukar egykori csendőr őrmester társaságában. Andris a háború alatt szintén őrmester volt. A kibli tőszomszédságában lévő 6. sz. ágyban egymaga terült el Marek Laci bácsi, valamikor Sárporod egyik leggazdagabb basaparasztja. A gazdagság­ból napjainkra csak terjedelmes pocakja maradt meg, ami miatt fizikailag is képtelenség lett volna valakit mellé préselni. Ettől egyébként alighanem hatvanon felüli életkora is megóv­ta volna. Börtönt ugyan még nem, de internálást már próbált ember volt és beszélgetéseink során eleinte végtelenül óva­tos. Később, amikor a kis zárkában („z”) szintén összekerül­tünk, kiderült, hogy a becsületes ember iszonya élt benne a társaságunk lókötőivel szemben, akiktől - nagyon bölcsen - óvakodott. Az óvatosság, tartózkodás paraszti erényei mellett azonban párját ritkító fukarsággal is ékes volt. Két hónappal később bekövetkezett szabadulásakor ő volt az egyetlen olyan ember, aki nem átallt talán 30 dekányi szalonnát gon­dosan konyharuhába csomagolni és hazavinni magával, mi­közben nekünk, zárkatársainak kopogott a szemünk az éh­ségtől. A földön ezeken kívül még jó néhányan pihentek, akik azonban részben a kis zárkában is sorstársaim lettek és akik­nek a jellemzésére így még majd visszatérek. (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom