Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. június 27. NÉPÚJSÁG 5 IBUSZ-szal Amerikába I Állja az ostromot az IBUSZ dom­bóvári irodája, illetve állná, ha lenne mindig valutája, pontosabban olyan valutája, amiért ostromolják. Még az új vámrendelet sem ritkí­totta meg a sorbanállókat, nem is be­szélve a növekvő BC-számla-tulaj- donosokról. Az egyhangú, de ideget-energiát őrlő hétköznapokat azért meg-meg- édesíti egy-egy humoros pillanat. A fiú 16 év körüli. Belép, illedelme­sen köszön. Amikor az ügyintéző ránéz, meg­szólal.- Kérem szépen, és csak azt sze­retném megkérdezni, hogy mikor megy Amerikába autóbusz... A pénztáros kezében megállnak a számolandó koronák, az ügyintéző igyekszik mosolyát láthatatlanná ten­ni.- Amerikába nem indítunk autó­buszt, mert nem tud átmenni a tenge­ren.- Nem baj, jó lesz a repülő is.- Ön akar utazni?- Nem, a mamám.- És mikor?- Négy év múlva.- Legyen szíves, küMe be a ma­máját, és vele majd pontosítjuk - mondja az ügyintéző, küszködve a nevetéssel. Az eset napokig feldobta az IBUSZ-osokat, és hogy az a hatás ne múljon el túl gyorsan, arról a fiatal­ember gondoskodott. Alig egy hét múlva ismét megjelent.- Kezét csókolom, beszéltem a mamámmal, aki azt mondta, hogy be fog jönni, de kérte, hogy legyenek szívesek őt besorolni, mert előbb szeretne menni, mint azt először em­lítettem.- Jó, rendben, de mégis mikor?- Három és fél év múlva. M. I. Ez nem kapubejárat... ...hanem a Bátaapátiban lévő giganti­kus pincerendszer egyik hordójának nyílása. A pincét az Apponyi grófok léte­sítették egykori magtáruk alatt. Ebben a pillanatban még az Aliscavin boros- üveg-ütegeinek és hordós borának tá­rolására szolgál, de tervezik az emeleti részen turistaszállás kialakítását, mely a már elkészült reprezentatív borozóval együtt minden bizonnyal hangulatos idegenforgalmi létesítményként szolgál majd. A pince tulajdonosa a mőcsényi ter­melőszövetkezet 0.1. Fotó: K.M. Az aránytalanságok és esélyegyenlőtlenségek ellen A Magyar Vidék Társaság (Folytatás az 1. oldalról.) A Magyar Vidék Társaság a tavalyi év­től, a megalakulástól egyre erőteljesebbé váló szervezet. Tagjai közt népművészt, tudóst, tanácsi szakembert, lelkészt, tsz- elnökőt csakúgy találni, mint tudomá­nyos kutatót s minisztériumi tisztviselőt. A szervezet tevékenységéről dr. Hor­váth Gyulát, az MTA Regionális Kutatá­sok területpolitikai osztályvezetőjét, a társaság pécsi alelnökét kérdeztük.- Milyen szándékkal hívták életre a tár­saságot? A tényleges helyzetfeltáráson túl tudnak-e ténylegesen segítséget adni a „vidéknek” s az elmaradott térségek­nek?- Szakmai körökből indult a kezdemé­nyezés, akkor kezdtünk el a vidékkel mint komplex problémakörrel foglalkozni, amikor még az alternativ szervezetek sem tűzték ezt zászlajukra. Már az utóbbi egy-két évben nyilvánvalóvá vált, hogy az 1985. évi országgyűlési határozat nem szolgálhatja egy decentralizált és az in­novatív fejlesztéseken nyugvó új terület- és településpolitikai stratégia kialakítá­sát. A 85-ös elképzelés eleve túlhaladott, hiszen alapvetően egy kiegyensúlyozott gazdasági helyzetről kiindulva ítélte meg a fejlődés, fejlesztés lehetőségeit. Akko­riban nem voltak még egzakt bizonyítékai a mára kialakult helyzetnek, holott a fe­szítő területi problémák már akkor is él­tek, a településszerkezet egyenetlensé­gét, a falvak népességmegtartó erejének gyengülését már regisztrálni tudtuk. Jel­zések tehát már voltak, ám az aránytalan­ságok ném voltak ennyire nyilvánvalóak.- Mind az ipari, mind a szellemi poten­ciál jelentős része a fővárosban koncent­rálódik. Budapest-ellenes vagy vidékvé- dő-e a társaság?- Nem, Budapest-ellenességről csak abban a dimenzióban beszélhetünk, amennyiben a vidék kárára válik a fővá­rosi centrumú nagyvállalatok, gyárak vi­déki egységeinek leépítése, megszünte­tése. Nyilvánvaló, hogyha egy nagyválla­lat szorító helyzetbe kerül, mérlegel, s a legkisebb veszteséggel járó megoldást választja, például egy kis vidéki üzem­egységet szüntet meg.-Se gazdaságossági szemlélet tükré­ben : hol van az ember? Ki gondoskodik a szélnek eresztett munkaerőről, vagyis az emberekről?- Elhatározott szándékunk, hogy a ne­héz helyzetbe került térségekben, a helyi kezdeményezőkészség kibontakoztatá­sára egy gazdálkodó szervezetként mű­ködő vidékfejlesztő szolgálatot hívunk életre a közeljövőben. Jelenleg tőkét gyűjtünk, néhány bankkal már felvettük a kapcsolatot, s a pénzintézetek segítsé­gével indítjuk be a korlátolt felelősségű társaságként működő segítő szervezetet, mely a megfelelő partner ajánlásával, szakértői hálózat működtetésével tudja támogatni a helyi kezdeményezéseket.- Ön közgazdász, másfél évtizede fog­lalkozik a dél-dunántúli régió problémái­val. Napjainkban a legsürgetőbb kérdé­seket felvető térség Pécs-Komló-Bony- hád körzete, s a bányászatban foglalkoz­tatottak sorsa. Felvázoltak-e valamilyen kiutat az ő számukra?- Ha végignézzük e térség fejlődését, a 80-as évektől látható a radikális dinami­kacsökkentés, s a monokultúrás gazda­ság stagnálása, illetve visszaesése. A bá­nyászat az eddigi preferenciákkal már nem működtethető tovább, a könnyűipar szintén kedvezőtlen helyzetbe került. Eh­hez hozzájárul a vállalati telephelyek me­gyén kívüli függése, s ez - mint korábban említettem - új, előre nem látható veszé­lyeket jelent. Többféle alternatív stratégia képzelhető el, egy azonban bizonyos: a területi irányítás eddigi gazdaságpolitikai alapkoncepciójával szakítani kell. Egy, a kialakult helyzethez alkalmazkodó stra­tégia lehet a jelenlegi termelőbázis haté­konyságának fokozása, másik a termelé­si kapacitások számottevő csökkentését célozhatja meg. Elképzelhető a terme­lőüzemek áttelepítése, vagy új piacok és termékek kombinációjára épülő straté­gia. Mindegyiknek alapja azonban a ter­mékszerkezet radikális megújítása és új külpiaci orientáció. Az elképzelések si­kere azonban véleményem szerint azon múlik, hogy az igazgatási szervezetek, a megyei tanácsok mint politikai centru­mok alkalmasak-e a területi érdekek —ha már a lakossággal és a különböző érdek- csoportokkal elfogadtatták a kidolgozott stratégiákat - a kormányzat előtt képvi­selni, s legfőképpen, alkalmasak-e meg­valósításuk szervezésére. CSEFKÓ JUDIT Lélekszennyeződés v Hol a pénz? Gyakori helyzet a krimikben; tudomására hozzák az áldozat valamely hozzátartozó­jának, hogy családtagja erőszakos halállal elhunyt. Nem úgy mondják, hogy megölték, hanem úgy, hogy gyilkosság áldozata lett. Kevésbé gyakori helyzet, hogy az ember egy ilyen jelenetnek a valóságban szemta­núja legyen. Falúsi ház kerítése előtt áll egy idős ember, aki épp most tudta meg, hogy negyvenegynéhány éves fiát ilyen módon elvesztette, s hogy annak élettársát gyilkos­ság alapos gyanúja miatt vették őrizetbe. Némán figyelem, megpróbálom leolvasni az arcáról, mi mehet végbe benne. Különös ez az arc, azt hinné az ember, azért nem tük­rözi az érzelmeket, mert a fájdalomtól megkövült, de aztán rá kell jönnie, hogy valószí­nűleg nem fogta fel a helyzet súlyosságát. Nem döbben meg, nem csodálkozik, nem torzul el az arca, nem lábad könnybe a tekintete, csak keres, keres valami fix pontot a világban.- Kell lenni pénznek temetésre - mondja aztán nyugodtan. - Kérdezzék meg tőle, hova tette. Hova dugta. Kell lenni pénznek. Csak akkor emeli fel a hangját, amikor meghozzák a választ: nincs pénz. Most már kiabál.- Hát akkor miért ölte meg?! Lehet, hogy nemcsak a meggyilkolt az áldozat? Lehet, hogy a lélekszennyeződés ál­dozata az, akinek a tudatába csak akkor hasít bele a fájdalom, ha üres a pénztárca?- d. e. ­Egy szolid milliárdos Es a zsebpénz hol maradt? Látszólag egy a százmillió japán közül: ugyanolyan szerény lakásban él, mint a tokióiak százezrei, költséges szenvedé­lyeknek nem hódol, életvitele szokvá­nyos. Móri Taikicsiro, ez a nyolcvanöt éves, halk szavú úriember nem is érde­melne különösebb figyelmet, ha nem ő lenne a világ második leggazdagabb em­bere. Vagyonából ki lehetne fizetni Magyar- ország összes külföldi adósságát. Tokió belvárosában lévő ingatlanai, a Forbes magazin becslése szerint, legalább 18 milliárd dollárt érnek. Életmódja ma is pontosan olyan, mint amikor még a yokohamai egyetemen közgazdaságtant oktatott, harminc éven át. Esze ágában sincs változtatni rajta, s távol áll tőle, hogy más milliárdosokhoz hasonlóan mániákusan vásároljon mű­kincseket, festményeket, porcelánokat vagy yachtokat. Személyét nem övezi különösebb gló­ria, évek telnek el anélkül, hogy neve megjelenne a lapokban. A Forbes maga­zinban első helyre sorolt Cucumi Josiaki - aki szintén japán üzletember, s vagyo­na 18,9 milliárd dollárra tehető - annál gyakrabban kerül reflektorfénybe, főként a testvérével való gyakori üzleti viszály­kodás miatt. A hajlott korú Móri éltében az egyetlen luxus, hogy sofőr viszi hivatalába. Ebben azonban nem különbözik a japán me­nedzserek nagy többségétől, akik ugyanezt megengedhetik maguknak, még akkor is, ha csak alkalmazottak. Mo­ri minden nap öt órakor kel, és reggel ki­lenctől este hétig vagy nyolcig munkahe­lyén található, a hét három napján. A töb­bi napokon otthonról irányítja üzleti ügyeit, mert mint mondja, számára nincs külön munka- és szabadidő. Két apró különbség jellemző rá: soha­sem hord magával pénztárcát és mindig kimonóban jár. A kettő némileg össze­függ, mert a kimonónak nincs zsebe. A hagyományos japán viseletét egysze­rűen azért részesíti előnyben, mert utálja, ha nyakkendő szorítja a torkát. Ezzel kirí a többi japán üzletember közül, akik me­reven ragaszkodnak az európai öltöny­höz. Móri Taikicsiro rizskereskedő fia. Ap­jának néhány bérháza is volt Tokió belvá­rosában. A családi ingatlanok ügyeinek intézését 1950-ben vette át, és már öt­vennégy éves volt, amikor 1959-ben megalapította saját ingatlancégét. A há­ború alatt a gyújtóbombák porrá rombol­ták a családi vagyont. Az ötvenes évek­ben Móri eladta kevésbé jó fekvésű tel­keit, a többin pedig irodaházakat építte­tett. Meggazdagodását annak köszönheti, hogy néhány éve a csillagos egekbe szöktek a tokiói ingatlanárak. A japán fő­város a legdrágább hely lett a világon. Hetvenkilenc felhőkarcolójának néme­lyikében olyan magas bérleti díjakat szá­míthat fel, mint sehol másutt e földtekén. Az ingatlanmágnás tavaly 2,3 milliárd dollár bevételre tett szert, szinte kizárólag bérleti díjakból. Móri ifjú korában azért lett egyetemi ta­nár, mert kifejezetten unalmasnak találta, hogy kizálólag lakbérbeszedéssel foglal­kozzék. De nem marad meg a kaptafánál most sem, nyolcvanöt évesen. Legújabb terve az, hogy tanári tapasztalatait hasznosítva szolgálja cége érdekeit. Továbbképző is­kolát alapít az építészet különböző rész­területeinek szakemberei számára, akik azonban nem csak szűkén vett szakmai ismereteiket bővíthetik majd itt. Móri vé­leménye szerint ugyanis morál és jómo­dor dolgában szintén sokat kell még ta­nulniuk. SZŰCS GÁBOR Augusztus 5-én ismét megrendezi Egerben a nyugdíjasok országos találko­zóját a Népszava Barátság Klub, a Szak- szervezetek Heves Megyei Tanácsa és Eger Város Tanácsa. Vendégeket termé­szetesen az eddigiekhez hasonlóan az ország minden részéből várnak, így Tol­na megyéből is. Hogy hányán kereked­nek útra, az idén már nagyobb kérdés, mint tavaly volt, pedig az ország nyugdí­jas állományának általános érvénnyel már akkor az volt a nótája, hogy „Anyám én nem ilyen lovat akartam...” Az 1989. évi program? Kipróbáltan jó, bár csupán azzal „mézesedett”, hogy az Egri Székesegyházban - futószalagon - tarthatják meg aranymenyegzőjüket azok a jubiláló nagyapák és nagyanyák, akik főleg fiaik, lányaik unokáik révén elég jól szituáltak. Megjegyzendő, hogy az aranylakodalmazás nélkül sem jelent költségkímélő kirúgást a hámból a talál­kozó, bár kétségkívül nagy alkalom heje- hujás kirakatba „ültetni” valakiknek azt a kériyszerképzetet miszerint „jaj de bol­dogok a nyugdíjasok a nyolcvanas évek végének Magyarországán!” Realitásaink elég ismertek. Hazánk nyugdíjaskorú lakosságának több, mint a fele a lét- és társadalmi minimum alatt él. Akkor is így van ez - sajnos - ha az eg­riek festői Szépasszony völgyének pin­cevidékén évente egy alkalommal egy­két deci, drágasága miatt külön részegítő bikavér egetverő jókedvet teremt. No, de nem veszem a lelkemre, hogy kesernyés szavakkal elrontsak egy tulaj­donképpen szépnek szánt vigasságot. Irány Eger 1989-ben is, mert ott ismét be­mutathatják, árusíthatják alkotásaikat (a Dobó téren) a kézművesek, hímzők, fes­tők, fazekasok, vaskovácsok, rézműve­sek és mindenféle kismesterek! Idén is lesz nonstop Ki mit tud? a nyugdíjas korú amatőr előadóművészek és együttesek számára a Szépasszony völgyének sza­badtéri színpadán. Nincs ok a szeré­nyebb pénztárcájúaknak távolmaradás­ra sem, ők legfeljebb megtanulnak még a mostaninál is takarékosabban élni. Megéri? Kinek, hogyan. Tavaly egy oda-vissza kilencórás buszozás után az együttlét, pontosabban az utazásközbeni ország­látás, ismerkedés volt legmaradandóbb élménye annak a szekszárdi csoportnak mely első alkalommal képviselte Tolna megyét az egri országos találkozón. Az utasok zöme leendő nyugdíjas volt, mert az egynapos út fáradalmait az üzem nyugdíjasai közül kevesen vállalták. (A kétnapos kirándulásra pedig az üzem­nek nem volt pénze.) Mondhatnánk, hogy az idén könnyébb helyzetben vannak az egykori munkálta­tók, hiszen 1989. június 1-től a hetven éven felüliek ingyen utazhatnak a vasút, a VOLÁN, a GYESEV és a BKV vasútjain, járatain személyazonossági igazolvá­nyaik felmutatásával. Ezt mondom én is. Miközben egyálta­lán nem hiszem, hogy a csoportos túlje­lentkezés az ország nyugati térfeléről tar­tós fejfájást okoz majd a közlekedési vál­lalatoknak. Hacsak... hacsak nem érke­zik pótlólagosan - a meghívó után - egy rendkívüli pénzesutalvány nem a növek­vő megélhetési költségek léha ellentéte­lezésére, hanem egri célfölhasználásra. Igen, akkor részünkről is jöhetne egy kis szerény mértékű ihaj, meg tyuhaj au­gusztus 5-én! -László I.­Autóklub-újdonságok üdülőknek Magyarul sem tudjuk az álkatrészek nevét? Információk az autópálya használati díjakról Itt a nyár - ha az időjárás nem is mindig ezt mutatja - s vele együtt az utazások ideje. Há- gen Zoltántól, a Magyar Autóklub Tolna Megyei Szervezetének vezetőjétől érdeklődtünk, hogy a már jól bevált és ismert szolgáltatásaik és a hitellevél-konstrukció mellett az idei év- bervis sikerült-e valamilyen újdonsággal kirukkolni. Tudják-e a klubtag autós turistákat va­lamivel segíteni?- Ilyen újdonság többek között a Magyar Autóklubnál váltható nemzetközi kempingiga­zolvány, melyet a Magyar Camping és Karavanning Klubbal fennálló szerződésünk alap­ján ajánlhatunk autósainknak. Európa valamennyi kempingjében jelentkezhetnek ezzel a tulajdonosok, s az adott hely nyújtotta kedvezményben ennek alapján részesülhetnek is. Itt kell megemlítenem a „Magic Karret”, mely az olaszországi Velence, Firenze, Róma, Sorren­to városokra, valamint további 10 olasz városra 120 forintért kiváltható kártya. Ennek felmu­tatásával a magyar autós turisták 30 százalék kedvezményben részesülhetnek a már fel­sorolt városokban, míg további tízben 10 százalék kedvezménnyel üdülhetnek. Szívesen, és nem is borsos áron tudjuk ajánlani klubtagjainknak a Szkif-sátras utánfu­tónkat, ami ma még szabad, nincs lekötve, s bizony nagyon jó szolgálatot tehet egy turis- taúton. Újdonság még, hogy a szekszárdi műszaki állomásunkon megnyílt az az alkatrész- raktár, mely úgynevezett alkatrész-egységcsomagokkal látja el a külföldre induló klubta­gokat. A csomag az autótípusoktól függően a legfontosabb alkatrészeket tartalmazza. A jól sikerült út után a fel nem használt alkatrészeket visszavesszük. Mindezt a biztonságos, nyugodt külföldi autózás segítése érdekében tesszük. Kiadványokat is megjelentettünk, s ebben az első helyen érdemes említeni az „Autóval Európában” című kiadványt. Ebben az autópályák használati díjától a segélyszolgálatokig, a szálláshelyektől Európa alaptérké­péig minden megtalálható. Úgy érzem, a 80 forintos ár mindenki számára elérhetővé teszi a kiadványt, bátran ajánlom mindenkinek. A könyv nálunk megvásárolható. A másik kiad­vány címe: „Mi a neve?”. Ebben 219 alkatrész szerepel 22 ábrával öt nyelven. Magyarul, angolul, németül, franciául, és szerb-horvátul van felsorolva benne az alkatrészek neve. Az volt a tapasztalat, hogy sokszor magyarul sem tudja a póruljárt autós, hogy mi is hibásodon meg a kocsijában. A kézzel-lábbal való mutogatás helyett ezt ajánljuk. Utoljára, de nem utolsóként érdemes indulás előtt nálunk kiegészítő poggyászbiztosítást is kötni. _ szs _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom