Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. június 27. ^ÉPÜJSÁG 3 Lakóterületi mozgalmi központok Kérdések a cigánykérdésről (Folytatás az 1. oldalról.)- Mint népcsoportra, a cigányokra las­san bélyegként nyomja rá a közvéle­ményjelentős része a „kiváltságos lakás­ügyek” és a „segélyigénylő” címkét...- A hetvenes esztendők jelentős köz- igazgatási, tanácsi átszervezési koncep­ciója a putrik felszámolását is célul tűzte ki. Több cigány család került így be a-fal- vakba tanácsi lakásokba. Végül is hivata­los beköltöztetések voltak ezek akkori­ban, de mégis nélkülözték a következe­tességet, hiszen nem kerültek jogilag rendezésre az ügyek. Bérlők lettek a ci­gány családok, szerződés nélkül, egy határozattal kiutalt lakásban. Tehát nem lett legalizálva az ügy. Egyrészt jót tettek ezzel a lépéssel, de nem a hivatalosnak is mondható hallga­tással, már ami a bérleti díjakra és szer­ződésekre vonatkozik. A jogilag el nem rendezett viszony gondjai pedig ma csapódnak le a tanácsi munkák során. Az új lakástörvények sze­rint a jogcím nélküli lakók (lásd az előbb említett jogi rendezetlenséget) lakás- használati díjat kötelesek fizetni. Mindez persze többé-kevésbé mindig jelentős lakbérhátralékkal jár együtt, pedig jelké­pes összegek megfizetéséről - sok eset­ben meg nem fizetéséről - van szó. Ezt aztán az önkényes lakásfoglalás csak te­tézte. Ha erre akkoriban azonnal reagál­nak a tanácsok, nincs a mai gond.- A cigányság jelentős részének mun­kamorálja messze elmarad az elvárható­tól. Igaz ez az állítás?- A szezonok sokukon segítenek, mert a tavasz hozza a csigát, a vadmeggyet, a bodzát, a hársfavirágot, majd jön a makk, amit lehúzott redőny követ, követ­kezik a pauza időszaka. Mikor kifogynak mindenből, irány a tanács, s az Ígérgeté­sek időszaka következik. Dolgozni aka­rok... Ennek igyekezett elébe menni az az intézkedésünk, ami a közhasznú munka­végzéssel van összefüggésben, s hivata­losan két hónap időtartamú. Egy-két ci­gány kivételével mindenkit foglalkozta­tunk a térségben. Vegyes tapasztalatok­kal. Akadt, aki három nap után Komlóra költözött, s van, aki ma is dolgozik. A köz­hasznú munkát, mondhatni, majdhogy­nem a cigányság érdekében vezettük be.- A felemelkedés helyett sokan a tár­sadalom perifériájára szorulnak, ami életvitelükből törvényszerűen követke­zik. A legfiatalabbak igazolatlanul mulasz­tanak óvodából, iskolából. Lemaradnak, nem tanulnak meg rendesen magyarul. Javarészük csak négy osztályt végez, és a korai cigarettázás mellett, hamar nősül, megy férjhez. Itt az iskola érdeke is sok esetben a kényszerű felmentés.- Igényeik viszont vannak...- A szülők nem értik, s tán nem is akar­ják érteni, hogy behozhatatlan hátrányba kerül gyerekük, így a problémák hatvá- nyozódnak. Nem, akarnak, de ha akar­nak sem tudnak elhelyezkedni. Igényeik viszont vannak. Nem elégszenek meg a végzettségüknek(?l) megfelelő 3700 fo­rintos keresettel, hiszen mint mondják, nekik is joguk van szórakozni, divatos ruhákban járni. A felemelkedés lassú útját kitartás hiá­nyában kevesen járják. Nincs a térség­ben igazán húzó, előremutató jó példa sem, ami szintén baj.- A lakosság viszont nehezen viseli el a zűrös eseteket.- A környezet tűr. Sokat és sokáig, de vajon meddig? A tisztességes munkához szokott emberek közössége előbb- utóbb kitaszítja az oda nem illő egyéne­ket, legyen az cigány vagy nem cigány. A beilleszkedés lehetősége már régóta adott. Nem elég a kínálat, ahhoz fogadó- készségre is szükség van. S akik ezt el­halasztják, azokon nem fog bánkódni senki.- A tanácsokat keresik fel a pana­szaikkal az állampolgárok...- A támadás ilyen ügyekben a taná­csiakat éri, ugyanakkor a közvélemény a megoldást is elvárja. A tanács kezében pedig ehhez nincs megfelelő eszköz- rendszer, kényszerintézkedési jogkör nélkül pedig... Társadalmi összefogás kellene, hogy mindenki, aki ez ügyben tenni képes, tegyen is, ne csak biráljon, de segítse is végre.- Jó példa csak akad...?!- Kevés. Az apa gazdálkodik, a fele­ségnek és a leánynak munkahelye van. Jól élnek. A jól élő cigánycsaládok te­remtő példája mindennél beszédesebb lehet, de ezért persze a cigány lakosság­nak is tennie kell.- SZABÓ S. ­Injekcióüzem A Miskolc melletti Csanyik-völgyben avatták fel a Chinoin korszerű injekcióüzemét Még ebben az évben 70 millió ampulla injekció készítését tervezik az új létesítmény­ben. (MTI-fotó) ■.; A politizálás új színterei? Nem a városi pártbizottsággal van vitá­ban és ellentmondásban Sifter József, hanem önmagával, amikor a politizálás új színtereiről elmélkedik. A testületnek éppen az volt a célja, amit Sifter József és még sok más MSZMP- tag a városban elkezdett megvalósítani. A pártbizottság álláspontját már sok­szor és sok formában nyilvánosságra hozta, tudósítások jelentek meg ülései­ről, amelyeken a koncepció körvonala­zott. A legutóbbi Tolnai Fórumban kifej­tették a városi pártbizottság céljait, el­képzeléseit, majd a szervezést megelő­zően ismét írás jelent meg a témakörről a Tolna Megyei Népújság hasábjain. A vá­rosi pártbizottság tisztségviselői nyilat­kozataikban is szóltak a lakóterületi poli­tizálás jelentőségéről, ugyanezt megtet­ték a legkülönbözőbb pártfórumokon. Ennek ellenére még mindig sok a fél­reértés, félreértelmezés, mint ezt Sifter József is kifejti írásában. Ebben is egyet­értünk tehát. Az ellentmondás ott kezdődik, amikor leszögezi, hogy „személy szerint is siker­telennek tartom a szekszárdi városi párt- bizottság azon lépéseit, amelyet a lakóte­rületi pártmunka kialakítása érdekében lett.” Az „amelyet” szót a helyénvaló töb­besszám helyett most tekintsük,véletlen elírásnak. A következő bekezdésben viszont be­jelenti hogy lesz új lakóterületi alapszer­vezet. Mi ebben a sikertelenség? Hiszen a cél éppen a lakóterületi politizálás megélénkítése, ez éppen Sifter József és mások segítségével megkezdődött. A későbbiekben aztán nem különíti el világosan, hogy a politizálás új színterei­ről lesz-e szó, vagy éppen a hagyomá­nyos alapszervezeti formát választják. A lakóterületi politikai munkát pedig nem kell kialakítani, mert az évtizedek óta van. Szekszárdon például nyolc alap­szervezetben közel hatszáz párttag dol­gozik a lakóterületi pártbizottság irányí­tásával, és nem is sikertelenül. Éppen a városi pártértekezletet követő időszak­ban, ha lassan is, de megindult a munka­helyi • szervezetektől az „átszivárgás” ezekbe az alapszervezetekbe. Nem az ö hibájuk, hogy nem képesek többre, hi­szen éppen a korábbi, a nyugdíjazást kö­vető kötelező átvonulás miatt váltak ezek elöregedő alapszervezetekké, és emiatt nem képesek egyedül és teljes egészé­ben megfelelni a lakóterületi politizálás egyre növekvő és egyre jelentősebb fel­adatainak. Abban is egyetérthetünk, hogy milyen okai vannak a valóban mérsékelt siker­nek és az alig bimbózó érdeklődésnek egy másfajta politizálás iránt. Itt meg az okok felsorolásának végén van ismét önellentmondás. „Van egy olyan réteg is, akik úgy gondolják nem adják fel magukat, a lakóterületi anonim- ságból nem lehet baj.” Azért nem mennek a lakóterületre poli­tizálni, mert ott akarnak elbújni? Ráadá­sul mindennek a ránk erőszakolt kollektiv bűntudat az oka? Lehet. Végül is egy „kívülről erőszakolt” bűntudat sok ellent­mondó dolgot okozhat. Újabb bekezdést szentel a „vonulás” kérdésének, megint csak nem fejtve ki vi­lágosan álláspontját. A városi pártbizott­ság megtette. Például akkor, amikor dön­tésében szót sem ejtett alapszervezetről, hanem lakóterületi politizálásról, illetve annak „felértékelődéséről” beszélt. A ké­sőbbiekben sem alapszervezetekről, ha­nem politikai centrumokról van szó. A szervezeti élet nem azonos a politi­zálással, a szerveződés a mozgalommal. A pártszervezeteknek (se az MSZMP- nek, se más pártnak) előbb-utóbb nem lesz semmi tennivalója a munkahelyen. Tagjaik viszont mint munkavállalók nem vonulnak sehova. Politizálni is fognak, úgy is mint magánemberek, akik ebéd­szünetben például megvitathatják az ak­tuális politikai eseményeket, kifejthetik saját nézeteiket, hirdethetik pártjuk állás- foglalásait. Ütközések is lesznek a nézetek képvi­selői között, például a szakszervezeti fó­rumokon és szakszervezeti tisztségek el­nyerésében. Mindazon területeken és kérdésekben, ahol a pártonkívülieket megnyerhetik pártjuk, politikai elképze­léseik támogatására. Munkahelyi politizálás tehát lesz! Nem lehet viszont egyszerre és egy csapásra mindent felrúgni, és a Sifter Jó­zsef által felsorolt okok mellett még több más is létezik. Például a meglévő pártkö­zösségek összetartó ereje, amit nem­hogy nem szabad lebecsülni, vagy meg­kérdőjelezni, de a jelenlegi politikai hely­zetben feladni, netán szétverni végzetes hiba lenne. Ebben is tökéletes az egyetértés Sifter József és a városi pártbizottság között, amelynek tagjai mindezt két alkalommal ötvenhat kiscsoportos foglalkozáson ki is fejtették. Pontosan azt, amit ő is ír, hogy alapelveink az „önállóság és a fokoza­tosság". „E kérdésben nem lehet üzenni a tag­ságnak, mint ahogy a megyeszékhelyen működő városi pártbizottság is tette” - ír­ja. Az „is” nem világos, mert ki üzent még? Annál is inkább, mert a városi párt- bizottság egyáltalán nem üzent senki­nek. Legkevésbé a saját tagságának. Minden egyes párttaghoz, személy szerint először tárgyszerű, majd szemé­lyesebb hangú levelet írtak, a találkozó­kon a pártbizottság tagjai személyesen vezették a beszélgetéseket, vagyis pon­tosan közvetlen kapcsolattartásról van szó. Ez kevéssé valószínű egy kommu­nista aktíván. Tökéletesen elképzelhetetlen viszont, hogy a hiányolt nagy városi kommunista aktívát ugyan hogyan lehetett volna meg­szervezni, ha levelet nem szabad írni párttagnak, és az alapszervezeti titkáro­kon keresztül sem lehet mozgósítani. Ta­lán csak nem tényleg üzenni kellett volna a tagságnak - például a Népújságon ke­resztül - mint ahogyan ezt a cikk szerzője teszi és a továbbiakban is tervezi? „Az aktívát kisebb csoportokban is meg lehet szervezni” - írja. Meg bizony, mint ahogyan ez meg is történt, hiszen még most is tartanak a la­kóterületi politikai találkozók, éppen ab­ból a célból, amelyet Sifter József kifejtett és a cikkben is említett felhívása is tartal­mazza. Ezt a felhívást éppen a városi pártbi­zottsággal együttműködve már sokszo- rosíttatták is kőzzétévői. IHÁROSI IBOLYA Ordas Iván: Ör az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 48. Az április 17-ét megelőző pénteken váratlanul egy rendőr tizedes jött értem a kapitányságról. A várakozási idő, úgy lát­szik, lejárt, kihallgatásra kísért. Érdekes módon sokkal kevés­bé voltam ideges, mint az első alkalommal. A felőrölésemre szánt terv ezek szerint nem vált be. Elsősorban alighanem azért, mert elejétől hasonszőrűek, sorstársak közt voltam és különben is, teher alatt nő a pálma. Valószínűleg egészen más lett volna a helyzet, ha ugyanezt az időt szigorúan ma­gánzárkában húzom le. A százféle ügy részletes megismeré­se csak tapasztaltabbá tett és most már merem állítani, hogy a végkifejlet szempontjából csak az én érdekemet szolgálta. Ezúttal nem az épület emlékezetes jobb oldali utolsó szo­bájába vezettek, hanem az ellentétes szárnyba. Tóth had­nagyfogadott, hidegen és meglepően udvariasan. Kétoldalas jegyzőkönyvben rögzítette mindazt, amit 1956 októberéről és azt követő szereplésemről mondtam, de meg se próbált „kereszt­kérdéseket” feltenni. Nem volt különösebb képzelőerőre szük­ségem ahhoz, hogy ebből megállapítsam: a nyomozás csődbe jutott. A semmiből akarva sem tudtak valamit kideríteni. Miután mindketten aláírtuk a jegyzőkönyvet így szólt hozzám:- Ide figyeljen! Mi most magát elengedjük! Bírósági tárgya­lás nem lesz. De azért ne örüljön, mert a rendőrségnek van­nak eszközei ahhoz, hogy enélkül is megfogja kissé a tökeit! Érti mire gondolok?- Nem értem! - válaszoltam és valóban nem is értettem.- Közbiztonsági őrizetre! Az erre vonatkozó rendeletet bebörtönöztetésem idején hozták, így sejtelmem sem volt róla. Azt azonban megértet­tem, hogy a változatosság kedvéért most így nevezik az inter­nálást.- Az mennyi ideig tart? - kérdeztem és igyekeztem szem­rebbenés nélkül tudomásul venni, hogy megpróbáltatásaim ezek szerint még nem értek véget.- Hat hónapig. Azután természetesen hat hónaponként meghosszabbítható. Attól függően, hogy a delikvens hogyan viselkedik...- Értem.- A nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot egyéb­ként meg fogja kapni - közölte vigasztalásul. Ezt a határozatot később valóban megkaptam. Csodálatos logikája megérdemli, hogy teljes terjedelmében, betűhíven ideiktassam: „BM. Bádonyi járási Kapitánysága Szám: 65/1957Felülvizsgáltam! Egyetértek! Bádony. 1957. IV. 12. HATÁROZAT ' Rajkó sk. ov. a nyomozás megszüntetéséről A Bádonyi Járási kapitányság megvizsgálta Ordas Iván, Andris Ferenc és Kerék Lajos mezősárosi lakosok ellen indult eljárást, amely azt tartalmazza, hogy nevezett személyek az ellenforradalom idején tevékenyen részt vettek a községben lezajlott eseményekben, azokat irányították. nevezettek ellen a fenti szám alatt folyamatban lévő bűn­ügyet, amelyben a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása 1. pontja alatt felvett Népellenes bűn­tett büntette elkövetése gyanúja miatt 1957. február 18. nap­ján nyomozás indult. A nyomozás eredménye alapján a rend­őrkapitányság megállapítja, hogy nevezettek valóban részt vettek az októberi eseményekben, községi viszonylatban an­nak irányítói is voltak, azonban olyan cselekményt nem kö­vettek el, amelyért bűnvádi eljárás után börtönbüntertésre ítélnék, illetve a beszerzett adatok és bizonyítékok alapján ez nem bizonyítható, ezért bizonyítékok hiányában a fenti ügyet a rendőrkapitányság a Bp. 133. (1) bek. b) pontja alapján bizonyítékok hiányában hogy a nyomozást megszünteti. A határozat másolatát meg kell küldeni a bádonyi Járási Ügyészségnek, továbbá (nevek) mezősárosi lakosoknak. sértett figyelmét felhívja az osztály arra, hogy a BP. 136. alapján joga van a határozat ellen panasszal élni az ügyész­ségen vagy a vád képviseletének átvételét a Bp. 41/2/ bek. alapján a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül az ügyészségen bejelentheti. A panaszt, illetve a vád képviseletének átvételére vonatkozó bejelentést a határozatot kézbesítő rendőrkapitányságnál kell írásban megtenni az ügyészséghez való felterjesztés végett. Bádony, 1957. április hó 12. nap. • Tóth Gyula sk. rendőr hdgy. Jóváhagyom: Bádon, 1957. ápr. jó 12. dr. Szultán ügyész.” Ezen a papíron került először elém dr. Szultán ügyész aláírá­sa, aki a bádonyi ügyészség vezetője volt. Néhány órával később hívatott Előzőleg már egy hosszú beadványt intéztem hozzá, amiben részletesen kifejtettem, hogy az égvilágon semmi értel­me engem itt tartani és végső ideje már, hogy hazaeresszenek. Ez az irat is ott feküdt előtte, amikor ismertette velünk az immár csökkentett értékű örömhírt, a szabadlábra helyezést Beszéd közben azonban szándékosan úgy helyezett er egy papírt az asztalán, hogy elolvashattam a végére írt sorokat A rendőrség közbiztonsági őrizetbe helyezési kérelme volt az ő pártoló véle­ményezésével. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom