Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1. ( TOL SA NÉPÚJSÁG 3 A büntetőjogi felelősség szóba sem jöhet A Schneider-dosszié II. Beszélgetés a koncepciós perek felülvizsgálatáról (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Ma a tisztánlátás teljessége az, amit a magyar közvélemény kíván. Tisztán látni múltunkat, ha kell, a hitelességre törekedve átírni azt. Reálisan tárni fel történelmünket, s ezt tanítani a felnövekvő nemzedéknek. Az elmúlt 40 év áttekintése történészek, jogászok, társadalomtudósok dolga. A kormány az utóbbi egy évben több tudóscsoportot is megbízott azzal, hogy e munkát elvégezze, tudományosan elemezve 1945 utáni történelmünket. A koncepciós perek felülvizsgálatára létrehozott bizottság egyik társelnöke dr. Földvári József professzor, a Pécsi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője.- A laikus a szó összetételéből következtet a koncepciós per tartalmára. Kérem, professzor úr, mondja el, mit jelent e fogalom a jogász számára?- Kitalált tényállás alapján, koholt bizonyítékokkal alátámasztva ítélnek el embereket. Ezek az ügyek általában napi politikai célok elérése érdekében történtek, s az ügyészség egyetlen bizonyítéka a vádlott beismerő vallomása volt.- Milyen típusú ügyek esetében merült fel a koncepció fogalma?- Elsősorban a politikai természetű ügyek esetében, s a gazdasági bűncselekményeknél: a tervgazdálkodással kapcsolatos, a közellátást érintő, s a társadalmi tulajdon elleni ügycsoportok tekintetében. Ezeknél az ügyeknél hoztak nemegyszer olyan embertelenül súlyos ítéleteket, melyek jogszabályok alapján születtek ugyan (a jogszabályok pedig politikai döntések nyomán), ám az évezredes humánus jogalkotási gyakorlattal élesen szemben állnak. Körülbelül félmillió ügyről tételezzük fel, hogy koncepciós hátterű.- Hogyan birkóznak meg ezek átvizsgálásával?- Ez lehetetlen feladat volna, már csak azért is, mert 1990. március 31-ig kell leadnunk állásfoglalásunkat a kormánynak. A bizottság reprezentatív vizsgálatokkal dolgozik, olyan ügyeket elemzünk, melyekről egész ügycsoportokra lehet következtetni.- Kik vehetnek részt a bizottság munkájában?- Csakis olyan személyek, akik esetében a gyanúja sem merülhet fel annak, hogy közük lehetett az 1949-1962 közti időszak jogalkalmazási mechanizmusához. Az említett időszak ügyeit vizsgáljuk, s így szakembereink jó része a fiatalabbak közül kerül ki, akik 1962 után kerültek az igazságszolgáltatásba, az idősebbek közt pedig elméleti szakemberek, egyetemi tanárok, illetve ügyvédek találhatók. Csoportunk 26 tagú, az ország különböző megyéiben élnek, mindenki a saját területén fellelhető ügyeket nézi át először a bíróságok irattáraiban, a levéltárakban, illetve a Belügyminisztériumban, ahol a súlyosabb ügyek aktái találhatók.-Ha a bizottság megfogalmazza javaslatait, leteszi a kormány asztalára a vizsgálat eredményét, mi lesz a következő lépés? Rehabilitáció, tömeges felelősség- revonás, kártérítés az ártatlanul elítéltek számára?- A büntetőjogi felelősség szóba sem jöhet, a legsúlyosabb eseteknél is húsz év alatt elévül a büntethetőség. Nem a felelősök keresése a bizottság feladata, hanem az ártatlanul elítéltek körének fel- térképezése, az említett ügycsoportok alapján. Az ő jogi, erkölcsi rehabilitációjuk, sőt anyagi kárpótlásuk kormánydöntés alapján történik majd. Mi javaslatot teszünk erre.- Az emberben óhatatlanul felmerül, hogy abszolút értelemben lehetséges-e, hogyne történjenek soha törvénytelenségek?- Ez csak a bírói függetlenség teljes körű biztosításával volna lehetséges. Erre legfőbb garancia a demokratizmus és a nyilvánosság széles körű térhódítása. CSEFKÓ JUDIT Másfél év óta raktárnak használják Karácsony következett akkor is, amikor újabb határozatot kézbesített a posta Schneiderék címére. Benne volt az értesítés a kisajátításra és az egyezségi tárgyalás időpontját is közölte a tanács. Schneider János kérte, családi okok miatt 3 hónappal halasszák el a tárgyalást, amit a tanács el is fogadott.- Nem tudtunk megegyezni, a felajánlott kisajátítási összeg nem volt elfogadható. Keveselltem az 1 millió 800 ezret és vitattam a kisajátítás közérdekű voltát is. (Ma nem vitatható? - A szerk.) Éppen a jogcíme miatt fellebbeztem meg a kisajátítást. A megyei tanács elutasította a fellebbezésemet 1987. május 27-én.- A városközpontban nem kaptam építési lehetőséget. Ezzel a panaszommal elmentem a megyei pártbizottság akkori első titkárához is... Bár ne tettem volna. Erről többet egy szót sem... Higgye el, én egy megfélemlített ember vagyok.- Maga párttag...- Mint alapszervezeti titkár mentem a megyei felettesemhez. Kértem, mint állampolgárt hallgasson meg. Nem így sikerült. Ma sem tudok azonosulni azokkal, akik így sajátítanak ki. Ezért léptem ki a pártból. A tanácsi álláspontról... Mit mond a városi tanács elnöke, Ezer Mihály minderre?- A rendelkezésünkre álló lehetőségeket kivétel nélkül felkínáltuk, ezeket nem fogadta el Schneider János. Ingatlanáért pénzbeli kártalanítást kapott.- Miért sajátították ki a Bank u. 3-at?- A nagyközség általános rendezési terve, mely ma is érvényes, 1974-ben készült el, jóváhagyására 1975-ben került sor. Ez a terv a korábbitól eltérő területfelhasználást irányzott elő. Emiatt került sor az építési és telekalakítási tilalom elrendelésére 1978-ban. Az általános rendezési terv előírta, hogy a városközpontra készüljön új, részletes rendezési terv, ami összhangban van az elfogadott magasabb szintű tervvel. Országos tervpályázat alapján 1982-re készült el, 1983. októberben került elfogadásra a részletes rendezési terv. Ez az ingatlant teljes területével a kórház igényeinek kielégítésére vette számításba, így szabályozta a felhasználás lehetőségét. Schneider János többször felkereste a tanácsot az építési tilalom elrendelése után, kérve a mielőbbi kisajátítást. Pénzügyi fedezet hiányában ezt 1986-ig nem lehetett. Ekkor csereingatlanként felajánlottuk a tanács tulajdonába került családi házat (Nádasdi u. 23.) értékkülönbözet fizetésével. Nem fogadta el, ugyanúgy, mint a korábban ajánlott telkeket sem, többek között a mai Illyés Gyula utcában. Városrendezés, közérdekű jogcíme alapján került sor a kisajátításra. Azzal a céllal, hogy a folyamatban levő rekonstrukció során az épület olyan kórházi betegellátást szolgáljon, ahol a járó- és a fekvőbeteg-ellátás egymástól nem választható el. Ennek megfelelően kialakult a rekonstrukció alatt lévő kórház rendezési tervhez igazodó területe, a betegellátás céljaira használó épülettel együtt.- Két éve üresen áll...- Az eljárás 1987. június 2-án fejeződött be jogerősen. A volt tulajdonos kérte: április 15-ig maradhasson, így csak ettől lehet számolni az épület egészségügyi célú fel- használásával. így tervezhettük meg a személyi és tárgyi feltételek biztosítását is. Schneider János előbb átadta az épületet a kórháznak (1987. október 29-én). A gyógyító célú felhasználásának személyi feltételei eredeti tervünknek megfelelően 1989- ben biztosíthatók. Az eltelt másfél év óta a kórház az épületet raktárként használja. (A lakóházba benéztem. Üres volt 1989. május 28-án.) Elutasítások pro és kontra Időközben kiderült ugye, hogy bírósági ügy lett a dologból. Atulajdonos, mivel a kisajátítás jogcímét nem támadhatta meg - így szól a törvény -, ezért úgy gondolta, ha veszik a ház, legalább értékén vesszen, piaci áron fizessék meg... Perelt. Kevesellte az összeget. Szakértőt rendelt ki a bíróság. A szakértő ugyanazt állapította meg, mint amit a városi tanács fizetni kívánt. (A szakértő azt is megállapította, hogy a beépített telek értéke a beépítetlen 50-60 százalékát éri. Ezek szerint az Illyés utcai sorházak telkeinek 50-60 százalékát?!) A tulajdonos is felkért szakértőt, amit viszont a Szekszárdi Városi Bíróság nem fogadott el. Felkért egy másikat is Schneider János. A bíróságot viszont hiába kérte, legalább a második szakértő véleményének elfogadására (aki 500 ezerrel többre értékelte az ingatlant!), erre sem kerülhetett sor. Helyette szakértői bizottságot jelölt ki a bíróság. (Egyik tagja továbbra is az volt, aki előtte már szakvéleményt adott.)- Hohmann Sándornak hívják a szakértőt, akinek a véleménye azért nem győzött meg, mert a forgalmi érték szerinti összehasonlításban - alapjául a Hoffer utca 26- os ház szerepelt - sem méreteket, sem teleknagyságot nem jelölt részletesen meg. A 450 köbméter térfogatból én mit tudtam meg, amit elém tett...?! A szakértői bizottság ugyanazokat az összehasonlító adatokat véve figyelembe, persze azonos véleményt is alakított ki Hohmann úr véleményével. Itt sem szerepeltek méretek! Schneider János azt is elmondta, közismert, hogy ingatlanok adása-vétele során szinte sosem a valós értéket írják a szerződésbe. Így ez újabb plusz forintokat hoz-visz egy ügyletben. Mindez az újrakezdésnél sem mindegy.- Lakáskeresés közben több házért is többet ígértem, mint amennyi később az adásvételi szerződésben szerepelt Elméletileg ez is lehet hátrány. A gyakorlati hátrány talán a következő. Schneiderék végre találtak egy házat a Liget utcában, amit 2,2 millióért megvásároltak. Festés, mázolás, költözés, perköltség, nem a központban van - ez lehet hátrány -, igaz, központi fűtéses a ház...- Relative ez látszott még a legolcsóbbnak. De térjünk vissza a tárgyalóterembe. Immár a megyei bírósági szakértői bizottság véleményét sem érezte helytállónak Schneider János.- A környezetre 32 ezret szám itott a Tóth Tihamér-féle vélemény. (380 tő szőlő tám- berendezésekkel, 18 gyümölcsfa). Ma egy tőke szőlő termőre fordítva 100 forintot meghaladó összegért telepíthető... 380...?! ... A vélemény szerint 19 ezret ér. A szakértők vitatták, nem tudják megítélni, hogy a telkem (kertrész) építési telek-e. Erre pedig a nagyközségi rendezési tervben családi házas beépítési rend utal térképen. A bíróság megkereste a tanácsot, valóban építési telek-e a Bank utca 3. Kérdés volt az is, hogy még egy építési telket ki le- hetne-e ott alakítani. Ha igen, ugye más értékkategóriába esik, mint a kertrész..., de legalábbis értéke a szomszédos sorházi telkek (Illyés utca) értékének, azaz 569 Ft (négyzetméternek) megfelelő.- Építési telek volt, miért nem így kezelték a kisajátítás során is...? - kérdezi Schneider János.- folytatjuk SZABÓ SÁNDOR Új toldialfajtát tenyésztettek ki Szarvason A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet kutatási feladatai között többek között a tokhalak üzemi tenyésztésének kidolgozása szerepel. A két éve folyó kísérletek sora a kutatók számára is meglepő eredményt hozott. A lénai tokhal ésa magyar kecsege keresztezéséből létrehozott halfajta feleannyi idő alatt éri el azt a súlyt, amit a kecsege vagy a lénai tok kü- lön-külön. Most a szaporítás problémáinak megoldásán fáradoznak az intézet dolgozói, ugyanis a tokhalak mesterséges körülmények között nehezen szaporíthatok. (MTI-fotó) Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bő[ 28. Délben mindenki egy csajkányi, elég ízletesen elkészített ebédet kapott. Délután tovább apadt zárkánk létszáma. Végül már csak hatan voltunk, aztán öten, majd egyszerre hármat szólítottak el, később még egyet, míg egyedül maradtam. Ez a körülbelül kétórányi időszak volt talán a legszörnyűbb egész 57 napi fogságom alatt. Féltem. A félelem nem logikus folyamat és észérvekkel a legkevésbé sem gyógyítható. Hiába igyekeztem bizonygatni magamnak, hogy bármi történjen is, aligha vernek agyon, minden egyebet pedig ki lehet heverni. Állandóan előttem volt a megvert traktoros arca, egy meglett és nálam lényegesen keménykötésűbb emberé, a megaláztatás patakzó könnyeivel. Az eltelt huszonnégy óra itteni históriáit még bor mellett beszélgetve is elég lett volna hallgatni, de itt, közvetlenül a tett színhelyén, ahol mindez nemcsak mese volt, hanem bármikor bekövetkezhető valóság, annyira megterhelte az idegeket, hogy életemben először azt hittem, az erőim végén járok. Ami egyébként tévedés volt. Két ember együtt lényegesen jobban elviseli a rettegést. A természetünkben oly mélyen rejtőző, vagy inkább gyökerező hiúság jóvoltából annyira-amennyire színészkedik egymás előtt és így kölcsönösen enyhít ki-ki a saját sorsán. Az egyedüllét sokszorta borzasztóbb. Minden erővel igyekeztem feleleveníteni 1949. évi fogságom emlékeit, újra előidézni azt a lelkiállapotot, ami akkor képessé tett 19 napi magán-sötétzárka viszonylag sikeres elviselésére. Most azonban emlékeim közül nem a teljesítmények keltek életre, hanem a szenvedések, így a töprengés nem sokat segített rajtam. Az ajtón lévő figyelőnyílás mindössze egyetlen alkalommal nyílt meg és tűnt fel egy figyelő szem. Rövidesen belépő tulajdonosa nem szerzett sok örömet. A házkutatást vezetett Bálint főhadnagy volt, ez a tiszti férfiszépség. Felállva üdvözöltem, amire a következő szavakkal válaszolt:- Üljön csak le! Aztán gunyorosan hozzátette:- Mintha mi már találkoztunk volna valahol?- Igen! - mondtam. - Múlt csütörtökön, Mezősároson, a házkutatáskor.- Ahá! Tehát ide került?- Igen!- Nos, itt jó helyen van. Maradjon csak nyugodtan! Alig csukta be az ajtót, amikor még hallottam, hogy a foglárnak a nevemet mondja és figyelmezteti:- Ezzel vigyázni kell! Ennek roppant kiterjedt kapcsolatai vannak! Nyomozástechnikai szempontból az ember levelezése nyilván „kapcsolat”, baráti köre beszervezett ügynök és minden ismerőse valamilyen „káder”. Kétes értékű biztonságban meghúzódtam a zárka közepét elfoglaló testes pillér mögötti priccsen és vártam az elkövetkezendőket. Nem tudom, hogy húsz perc telt-e el vagy egy óra, de később ismét nyílt az ajtó és keretében megjelent három széles vállg vattakabátos, Bocskai-sapkás karhatalmista. A középső felém intett:- Jöjjön ki! (Folytatása következik.)
