Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. június 24. NÉPÚJSÁG o Közönséges hiba, súlyos következményekkel „Komplex”-gondok Bonyhádon A politizálás színterei és módszerei Programot, a műit tisztázását, követhető vezetőket! Beszélgetés Mércéig Ferenccel, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságinak titkárával (Folytatás az 1. oldalról.) Egy elvált házaspárnak, Nagyéknak 1510 öl, azaz 5430 négyzetméter telekrésze van az iparteleppé nyilvánított részen. Rajta egy 55 éve épült családi házzal. Szóban megállapodtak Borbély István elnök szerint a tulajdonosokkal, hogy a szekszárdi VGV által felértékelt áron, azaz 1 millió 40 ezerért a szövetkezet vevő a házra, telekre...- Mindketten elfogadták az ajánlatot - így az elnök. Elsőként a férj írt alá 1988. május 25-én. A feleségnek (mivel nem élnek együtt) kiküldték a szerződést. Nagyné nem írta alá. Eközben a Komplex az OKISZ-tól már megkapott 2,5 millió támogatást a műhelyépítésre. De a baj ott kezdődött, hogy... ...hogy a feleséget nem tudtuk meggyőzni. így írásban kértük a városi tanácstól, hogy egy műhely építésére alkalmas telekhez juthassunk - folytatja Borbély István, szövetkezeti elnök, - s a levélben a részleteket is közöltük. Úgy tűnik, mintha ezzel a szövetkezet a gyakorlati megoldást a tanácstól várta volna. De ki mástól is várhatta volna?! Mindez május 30-án volt. A tanács határozatot adott ki a Komplexnek az előmunkálatok megkezdésének engedélyezésére. Gyakorlatilag felmérették a terepet, károkozás nélkül. Jött az egyezkedés, amit a tanács szervezett meg minden érdekelt részvételével. Eredmény persze nem született. Időközben Hohmann Sándor szakértő a Komplex által kért - és már felmért - 3894 négyzetmétert (ahol a műhely meg is épült később) 383 ezer forintra értékelte. Ezt közölték a tulajdonosokkal. Nagy Gábor a volt férj, aki fél részben tulajdonos, - elfogadta ezt az újabb ajánlatot, amiben szerepelt már a ház megvétele. A feleség nem! 1988.. augusztus 11-én a posta mit kézbesített? Kisajátítási határozatot! Nagy Gábor, a volt férj, aki félrészben tulajdonos, elfogadta ezt az ajánlatot is. Még a fellebbezési jogáról is lemondott, de plusz 1500 forint kártalanítást kért a kukorica vetőmagjáért. Amit meg is kapott... A feleség nem enged- A volt férjemet vezették az orránál fogva...- Asszonyom, ön el sem ment az egyeztető tárgya...- Jó okom volt rá. Kórházban voltam... A lányomék ott voltak, ők ugyanazt mondták, mint amit én mondtam volna. 1988. augusztus 11 -töl számítva 15 napon belül jogerőre emelkedett a kisajátítás. De ... az 1987. évi földtörvény kimondta, hogy szövetkezet kisajátítás útján nem juthat tulajdonjoghoz, csak adásvételi szerződéssel. Dr. Sziget György volt ekkor a tanács igazgatási osztályának vezetője (ma mint korengedményes nyugdíjas ugyanitt dolgozik) ő írta alá az okiratot.- Önnek tudnia kellett volna, hogy a törvény erre nem ad módot... Kérték Önt, fenyegette valaki, utasították erre a döntésre...?!- A kisajátításra a jogszabályok nem kellő értelmezése miatt került sor. Ez ügyben a Tolna Megyei Tanács V. B. igazgatási osztálya három ízben felülvizsgálati kérelmet bírált el, sőt a vb titkára is a Bonyhádi Városi Tanács illetékes osztályával megegyező döntést hozott. Azaz a kisajátítást - akkor - jogszerűnek ítélte - válaszolt dr. Sziget György. Valóban. A megyei jogkörrel rendelkező hatóság így járt el, azaz három kérelmet is elutasított. Dr. Bősz Endréné, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője a következőket fűzte az ügyhöz:- Jogszabálysértést követtünk el. A mi határozatunk 1988. szeptember 9-i keltezésű, amit á Hatályos jogszabálygyűjtemény alapján hoztunk. E gyűjtemény 1987. december 1-ig tartalmazza a jogszabályokat... ugyanakkor a földtörvény 1987. szeptember 1-jei hatályba lépése ezek szerint még sincs átmentve a hatályos jogszabályok gyűjteményébe... A vb-titkár azonnal intézkedik A végrehajtó bizottság titkára, dr. Hegedűs János, miután kérésünkre újra átnézte az iratokat, elmondta, hogy a rosszindulat és a rossz szándék semmiképp sem jöhetett szóba ennél az ügynél. Egyszerű ügyrendi tévedésről van szó. A kisajátítás jogszabályok adta lehetősége megvolt. A város iparterületéről van szó, a közérdek ez esetben az, hogy a szövetkezet műhelyhez jusson, és természetesen a megfelelő összeget mindezért fizesse is ki. Időközben kiderült hogy a Tolna Megyei Főügyészség óvást emelt ez ügyben- éppen a földtörvény miatt - amit dr. Hegedűs János azonnal el is fogadott. Előző határozatát megsemmisítette, a Komplex Kisszövetkezet kisajátítási kérelmét elutasította. Felkereste a Bonyhádi Városi Földhivatalt, hogy a magyar állam tulajdonjogát, valamint a kisszövetkezet kezelői jogát törölje, az ingatlannyilvántartásban az eredeti állapotot állítsa helyre. Igen ám, de időközben a területen felépített a Komplex egy közel nyolcmilliós műhelyt. Dr. Molnár Ervin, Tolna megye főügyésze: - Sem rosszindulat, sem hátsó szándék nem volt a tanácsok részéről a dologban. Csupán nem vették észre a földtörvényt, s a kisajátító személye lett így a kizáró ok. Az új gyűjtemény már tartalmazza a földtörvényt is. Ma Magyarországon oly mértékű a jogszabályok változása, amit embertelen munka követni. Az elsőfokú határozatot hozónak kell mindent tudnia, s amellett a napi munkájának is megfelelnie. A főügyész mutatja a törvények és rendeletek többkilós, s 1800 forint értékű köteteit. Egy esztendő módosító és kiigazító termése került a könyvbe... Valóban ember legyen aki eligazodik benne.- Közönséges szakmai hiba volt, durva következménnyel - zárja dr. Molnár Ervin- persze az sem megoldás ebben az áldatlan szituációban, hogy lebontsák a műhelyt. Vásárolja meg a kisszövetkezet.- A föld ára hatszázezer... Ha a házat nem veszik meg, egy életen át hallgassam a műhelyzajt...?! Ki vesz házat abrik- terzajjal... Mindenképp vesztes vagyok, mert a föld nélkül a ház is kevesebbet ér. Vegyék meg napi áron. Köröttünk mindenütt ipari terület van, miért nem ott vettek...?! Megmondták nekem azt is, hogy a volt férjemmel ittasan íratták alá. Engem meg lapáttal akart rábírni ugyanerre. Ne egy rokkanttal babráljanak ki... fene ette, a szerencsétlennel könnyű elbánni... - kesereg Nagy Gáborné.- Ha csak a föld kell...- Akkor majd én megmondom azárát... De tudja, mikor jogtanácsot kaptam a cipőgyárban, akkor fölkérték utána a tanácsadómat, hogy segítsen nekik a szerződés szövegezésében... A történetnek itt vége. Legfeljebb bíróság dönt a megoldásról. Az az érzésem, mindegyik fél... lassan ettől fél, úgyhogy jobb, ha megegyeznek, s feledik a kellemetlenségeket. SZABÓ SÁNDOR Fotó: KISPÁL MÁRIA- Megindult a szervezeti szétesés folyamata, mondják sokan. Az alapszervezetek a szó régi értelmében már nem tudnak eleget tenni a politizáló párt követelményének. A politizálás színtere is, úgy tűnik, lassan áttevődik az alapszervezetekből valamiféle más szerveződési formákra. Ez az alapszervezeti munka tagadását jelenti?- Semmiképpen, sőt! De az alapszervezetek egy része a politizáló párttá válás során már nem tud és nem is akar a hagyományos módon működni. Példa erre, hogy a városokban csíráiban már megjelentek az új, lazább mozgalmi szerveződések, fórumok, klubok, mozgalmi központok. Példaértékűek ezek azért is, mert önszerveződéssel jönnek létre, közvetlenül a területi pártszervekhez kapcsolódnak, kifelé nyitottak, rugalmasak, gyorsabb és érzékenyebb reagálásra képesek. Kapcsolataik, módszereik közvetlenek, emberléptékűek. Elindult egy olyan folyamat, amelyben adott az a lehetőség, hogy a pártmozgalom valóságos érdekek mentén szerveződjék újra, és ez az érdekérvényesítés más módját is jelzi. A napi politizálás színtere áttevődött azokra az aktív csoportokra, amelyek nem azonosak a hagyományos alapszervezetekkel. Ezért minden alkalmat megragadunk arra, hogy a párttagokat, a politizálásra fogékony és politizálni akaró embereket megkeressük, véleményüket megismerjük, elmondjuk, mi miről gondolkodunk, hogyan akarunk cselekedni.- A színtér változik, a módszer sem maradhat a régi. A politizálás módszere - akár szóban, akár írásban - igen változatos képet mutat és nem mindig a politikai kulturáltságot jelzi. Még mindig vannak, akik nem akarnak a nyilvánosság előtt véleményt mondani, nem adják nevüket kinyilatkoztatásaikhoz, vannak várakozók és vannak lehengerlők, csak a saját hangjukra figyelők, akik nem azt tartják fontosnak, miről, hanem azt, kiről vagy kivel vitatkoznak... Lassan oldódik a „majd jönnek és elmondják”, a „fent eldöntik, kitalálják, mi pedig véleményezzük" gyakorlata. Ma a politizálás legjobb módszere és egyben követelménye szerintem a sokoldalú véleménycsere és nézetütköztetés, a vitapartner véleményének, személyiségének tisztelete: az érvek vitája. A gyakorlati lépésekre kell összpontosítani, a gyors reagáló készséget fejleszteni. Véleményem szerint semmiképp nem tartozhat az elfogadható módszerek közé - és a politikai kultúrától is idegen - az igazság egyéni kisajátítása, a szélsőséges indulatokkal párosuló politikai arogancia, a „csak nekem van igazam" lehengerlő magatartás. Idegen tőlem az érvek helyett, de érvekkel együtt is a sértés, felháborít a gyalázkodás. Az ilyen magatartást elutasítom. Úgy gondolom, az egyéni, keményen megfogalmazott álláspontok nagyon fontosak, de semmiféle tisztség nem jogosíthat fel arra, hogy egyéni véleményemet másokra bárki ráerőltesse. Ez nem meggyőzés! Inkább félelmet, visszahúzódást, ellenszenvet vált ki és eltávolít.- Az önállóság, a szuverenitás igénye, akárcsak a társadalomban mindenütt, az MSZMP különböző szervezeti szintjein is erőteljesen érezhető. Ezzel együtt jelen van a kétely. Felteszik szervezetek, párttagok a „tudok-e önálló lenni, lehetek-e önálló?” kérdéseket, hiányolják a központi „kapaszkodókat”. Az önállóság feltételrendszerét kutató kérdések természetesek. Jogos-e és az önállósággal ösz- szeegyeztethető-e a központi program és állásfoglalás egyre hangosabb követelése?- A jogos kérdéseken és kéréseken túl az önállóság gyakorlásában bátortalanság is van, itt-ott indokolatlan félelem attól, hogy esetleg anarchiát, cselekvőképtelenséget okoz az önállóságból természetesen következő sokszínűség. Erre könnyen mondhatnánk: hát igen, a megszokotthoz ragaszkodás, a kényelmesség... Pedig nem erről van szó. Természetes igény szerintem, hogy egy korszerűen működő pártban legyenek a döntő többség által elfogadható alapelvek, hogy alapkérdésekben legyen mihez igazodni. A párttagok, a pártszervezetek az egymáshoz kapcsolódó pontokat keresik, a valamihez tartozás „kapaszkodóját” követelik joggal. A leggyakrabban emlegetett szavak manapság a párton belül: program, múltunk, vezetőink. A nyílt levelek sokasága is ezt tartalmazza. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén a Központi Bizottságnak megfogalmazott levél több pontja is erről szól.- Valóban ezek a leggyakoribb kérdések. Először is nagyon fontos annak mielőbbi tisztázása - amit csak a kongresszus tud megtenni -, miként akar dolgozni, mit képvisel határozottan az MSZMP, milyen irányban akarunk haladni. Másodszor tisztázni kell a múltunkat, mi az, amit ebből vállalunk, mi az amit határozottan elutasítunk. Nagyon lényeges ez, hiszen milliók, több százezer MSZMP- tag az elmúlt évtizedekben nem lopott, nem csalt, nem volt idegen hatalmak kiszolgálója - és nem volt valósághű információja. Nincs miért megtagadni egykori önmagunkat, tisztességgel el tudunk számolni múltunkkal. Többször próbálkoztak a nemzet vagy a párt kollektív bűntudatával hatást, hatalmat elérni. Tudjuk, hogy ez hová vezetett. Nem létezik egy nemzethez vagy párthoz tartozók kollektív bűne. Egyéni felelősök vannak. Őket nevezzük meg! Végezetül, de nem utolsósorban jogos az az igény is, hogy a párt tisztségviselői mindenütt egyértelmű és következetes politikai koncepcióval és magatartással dolgozzanak.- Mit jelent ez a magatartás a megyei testület tagjai, egy megyei tisztségviselő esetében?- A testület feladata tulajdonképpen nem más, mint az, hogy a párttagság akaratát megvalósítsa. Vagyis minden testületi tag és tisztségviselő saját választóinak feleljen meg. Ezért kell a párttagokkal minél többet találkozni, véleményt cserélni, vitatkozni, a pártot „harcképes” állapotba hozni. Mi határozottan arra törekszünk, hogy álláspontunk világos, közérthető és követhető legyen. Mindent megteszünk azért, hogy döntéseinkben a tagsági akarat érvényesüljön.- A megyei pártértekezleten megválasztott pártbizottság június 26-án, a késő délutáni órákban harmadszor ül ösz- sze. Mi lesz a napirend?- Időszerű belpolitikai és pártpolitikai kérdések, a kongresszus előkészítése. Ezek persze csak címszavak. Munkánk természetes és rendszeres eleme, hogy a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassuk meg és azokban foglaljunk állást. A megyei pártbizottság tagjainak, tisztségviselőinek folyamatos, közvetlen találkozásai sok muníciót adnak a hétfői testületi ülésre is.- Köszönöm a beszélgetést. KAMARÁS GYÖRGYNÉ Ordas Iván: Őr az udvaron Bortonelmények 1956~§7-bol 47. Nevetségesnek tűnik, de Bádonyban valósággal otthon éreztem magam. Visszakerültem régi kis zárkámba, ahonnan Vili bácsiék ugyan már távoztak, de most velünk együtt ismét egybeszokott társaság verődött össze. Csermely Imre vad lelkesedéssel fogott hizlalásunkhoz, mert úgy vélte, hogy a megyeszékhelyen valamennyien csontvázzá fogytunk. Ami, ha túlzás volt is, rejthetett igazságot magában. Csermely jóvoltából egyébként is viszonylag szabadabb korszak köszöntött rám. Több alkalommal szólítottak az őrszobába súrolni, ami a testmozgás révén a civil életben soha nem sejtett gyönyörűséget okozott. Ezenkívül bekerültem a vízhordók irigyelt brigádjába is. Börtönünkben ugyanis nem volt folyóvíz. Ivó- és mosdóvízszükségletünkre egy 200 literes hordó szolgált, amit a községi kútnál töltöttünk meg és négyen hurcoltunk vissza. Csermely Imre jótékony gondoskodása folytán ennek a hordónak általában szivárgott a dugója, így napjában többször is karavánt kellett szervezni új és új vízhordásra. Különösen növekedett a vízfogyasztás, amikor általános festésre került sor. Egy ilyen alkalommal sikerült a feleségemet is látnom, aki éppen tisztasági csomagot hozott és Andris feleségével együtt lesett ránk a kútnál. Zárkánkba csak két emlékezetes új lakó érkezett. Az egyik egy varacsi öreg paraszt volt, aki borlopni indult faluja szőlőhegyére. A felnyitott pincében azonban berúgott, elaludt és így a véletlenül éppen kiérkező gazdának bőségesen elég ideje maradt, hogy ismét bezárja az ajtót és a foglyul ejtett betörőhöz kihívja a rendőröket. Tragikomikus öregünk történetén sokat derültünk. Azon már sokkal kevésbé, hogy szüntelen, ugató köhögésével kísértetiesen emlékeztetett a tbc utolsó stádiumában lévőkre. A primitív emberek félelmével azonban vonakodott orvoshoz menni, mert:- Mit csinálnak ott velem?... Pénzembe kerül! Végül Csermely Imrén keresztül közöltük az őrmesterrel, hogy nem vagyunk hajlandók otthoni családunk egészségét veszélyeztetni egy súlyos tbc-sel naphosszat összezárva és a fetőzést hazavive. Az öreget végül el is szállították a rabkórházba. / Másik új rabtársunk csak egy napot és egy éjszakát töltött nálunk. Személyében azonban egész börtönidőm egyetlen igazi MUK-osát ismertem meg. Tizennégy éves diák volt, eleven eszű, értelmes gyerek, mint kiderült, első eminens. Újra kezdése az osztályfőnökével történt összetűzésén alapult. Engedély nélkül moziba ment, az osztályfőnök tetten érte és alaposan ősszeszidta. Vesztére, mert aligha számolt azzal, hogy 1956 októbere után a fiatalsággal csínján kell bánni. Legalább is egy olyan településen, ahol hadosztály székelt és melynek laktanyájából az emlékezetes napok valóságos fegyver- és lőszerbányát teremtettek. A sértett ifjú - mi mást tehetett volna? - hazatért otthonába, előkeresett készletéből három darab Vécsey mintájú kézigránátot, szakszerűen ösz- szecsavarta és elindult a könnyelmű tanár otthona felé. Ez a mennyiség valószínűleg darabokra tépett volna mindenkit a szobában, ha hősünk történetesen el nem véti az ablakot. így a kézigránát a falon robbant, betörte az ablaküveget és érthető rémületet okozott, hiszen egyetlen átlagos pedagógus sincs felkészülve arra, hogy tanítványa romboló fegyverrel ostromolja meg a lakását. A gyereket néhány óra alatt elfogták és a házkutatáskor még egy lefűrészelt tusájú géppisztolyt és néhány száz darab lőszert is találtak nála. Bámulatosan könnyen viselte a fogságot, egy cseppet se volt elkeseredve. Kétségtelenül hősnek érezte magát és az se izgatta különösebben, hogy ez a célba dobás mit rongált a karrierjén. Viselkedésével megerősítette azokat a híreket, melyek a fiatalkorúakról szállingóztak. A megyeszékhelyen is mesélték, hogy általában félvállról vették a börtönbüntetést és sokkal karakánabbul viselkedtek, mint az érett férfiak. Aminek természetesen nem nehéz lélektani magyarázatát adni. (Folytatása következik.) A közel 8 milliós műhely magánterületen áll
