Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
1989. június 22. NÉPÚJSÁG 3 A politizálás új színterei E lap hasábjain már korábban is szóltam az MSZMP megújulásának szükségességéről. Az akkor leírtakat természetesen most is vállalom. Ma is állítom, hogy az MSZMP megújulásának - de talán nem túlzók és tévedek, ha az újjászerveződésének kifejezést használom - kulcsa a tartalmi kérdések megválaszolásában van. Azonban azt is látom, hogy az elavult struktúra lebontása, szervezeti kérdések gyakorlati megvalósítása nélkül ez nem történhet meg. A kettő együtt adja a valódi megújulást. Mi késztetett önmagam ismétlésére, illetve azon vélemények erősítésére, amelyek a „régi szerkezet” lebontását hangsúlyozzák? Mindenekelőtt a Tolna megyei pártbi- zotság május 19-i állásfoglalása, amely fontosnak tartja a párt feladatairól szólva, hogy: „Olyan mozgalmi központok, alapszervezetek működjenek, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a termeléshez, az intézményekhez sem feladatkörükben, sem szervezeti kereteik kialakításában”. Másodsorban az, hogy személy szerint is sikertelennek tartom a szekszárdi városi pártbizottság azon lépéseit, amelyet a lakó- területi pártmunka kialakítása érdekében tett Harmadsorban pedig az késztetett ismételten a témával összefüggésben véleménynyilvánításra, hogy „közölhessem”; megfelelő számú „vállalkozó” hozzáállásé érdeklődő jelentkezése után június 26-án a megyeszékhelyen mozgalmi központ (alapszervezet) alakul az MSZMP-n belül. A két utóbbi kérdésről részletesen is szólok: 1. Többen keressük annak okát, hogy miért nem hoztak eredményt - mind ez ideig - a lakóterületi politikai munka kialakítása érdekében tett lépések a megye- székhelyen. Véleményem szerint azért nem, mert:- Az elmúlt évtizedek beidegződései nem törölhetők ki az emberek tudatából egyik napról a másikra.- Vannak olyanok, akik jelszavakat kreálnak: „az új szerveződésekkel szétve- rika pártot”, vagy „mesterségesen akarnak előidézni pártszakadást”. E nézetet vallók tudják jól, nem erről van szó. Mivel féltik egzisztenciájukat, a demagógiához fordulnak. Gondolván, ha a munkahelyi alapszervezet tagjai, akkor egy esetleges átszervezés, létszámcsökkentés, stb. során személyük mindenképpen érintetlen marad. Ök elfeledkeznek arról, hogy a munkahelyhez való tartozás kritériuma a jövőben - remélhetően - nem az állampolgárok pártállása lesz. „A mi kutyánk kölyke" szemléletet valló vezetők a „rostán" kiesnek.- Van egy olyan réteg is, akik úgy gondolják, „nem adják fel” magukat, a lakóterületi anonimságból nem lehet baj. Nem ítélhető el e magatartásforma. A ránk erőszakolt kollektív bűntudat az oka.- Jelentősnek mondható azok száma az MSZMP soraiban, akik tudják, hogy meg kell újulni. Akarják is, de azt, hogy hogyan és mi módon, azt már nem. Vagy azért, mert az adott közösségen belül erről nem, vagy nem súlyának megfelelően esik szó, vagy azért, mert az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat - vezető és nem vezető politikusok részéről - nem ismerik, vagy azért, mert az ezekkel összefüggő, igen gyakran egymásnak ellentmondó iránymutatásokat nagyon is jól ismerik. Csak éppen nem tudnak eligazodni azok között. Hol azt hallják, hogy a párt vonuljon ki..., hol azt, hogy nem a munkahelyen, hanem a lakóterületen kell politizálni, hol azt, hogy a párt nem vonulhat ki... stb.- E kérdésben nem lehet üzenni a tagságnak, mint ahogy a megyeszékhelyen működő városi pártbizottság is tette. (Levélben, illetve alapszervezeti titkárokon keresztül.) Ilyen horderejű kérdésekben- mozgalmi párttá válás közben - szerencsésebb lenne, mi több, elvárható a közvetlen kapcsolattartás. Pl.: kommunista aktíva összehívása. (A városban élő párttagság létszáma és a megfelelő befogadóképességű terem hiánya nem lehet hivatkozási alap. Az aktívát kisebb csoportokban is meg lehet szervezni.) Egymás véleményének megismerése közvetlen formában szükséges. Az ilyen együttlét tisztázható; miért szükségszerű a lakóterületi mozgalmi központok kiépítése, miért nem elfogadható a szervezeti élet fenntartása munkaidőben, hogy miért nem lehet a politizálást a munkahelyről kiűzni - hisz a dolgozó a munkájával is politizál -, hogy miért azok lesznek az igazi közösségek, amelyeket a tagok maguk hoznak létre, stb. A megújulásfolyamat, amelynek legfontosabb láncszeme a felismerés, hogy változtatni kell. A felismerésig vagy eljut valaki önmaga is tapasztalatai, ismeretei, iskolázottsága alapján vagy segíteni kell abban. 2. A szervezeti megújulás az MSZMP valamennyi szintjét érinti. Az alapszervezeteket, az irányító pártszerveket, és a Központi Bizottságot is. A szervezetkorszerűsítés fontos lépcsőfoka a közbenső és a megyei szintű pártbizottságoknak a funkcióváltása - majd egyes vélemények szerint azok megszűnése, új módszertani politikai központok kialakítása. A leglényegesebb azonban az, hogy a tagság hogyan szervezi meg önmaga környezetében politizáló színtereit, azokat az alapsejteket, ahol szervezeti életet is élhet, ahol egyenrangú és jogú, szabad gondolkodású állampolgárként formálhatja a nagypolitikát, segíthet a helyi önkormányzat kiteljesedésében, vitázhat, véleményt cserélhet a tőle eltérő nézeteket vallókkal, stb. Az elmúlt időszakban többször is felvetődött, hogy az MSZMP önszerveződésnek lehetnek-e, vannak-e minden településre egyformán érvényes alapelvei. Úgy gondolom, lehetnek. Ezek megítélésem szerint az önállóság és a fokozatosság. A fokozatosságon nem azt értem, hogy egyik napról a másikra nem lehet a politizálás új színtereit kialakítani. Ezt is, de sokkal inkább azt, hogy először lazább közösségek létrejöttével szabad csak számolni. S miután az új közösség célja, feladata, működési rendje tisztázódott, megteremtődtek a közösséget vezetők választásához a feltételek, akkor lehet csak szervezeti életben gondolkodni. (Azaz az új szervezeti szabályzatfigyelembevéte- lével bizonyos fajta pártfegyelmi követelményeket állítani, tagdíjfizetés, tagfelvétel, stb.) Alapelvnek tekintendő a nyitottság, amely egyben módszer is a néppel való kapcsolattartásra. (Zárt ülés csak párt-önkormányzati kérdésekben; választás, fegyelmi ügyek, stb. indokolt.) Mint már jeleztem, - a fentieket is figyelembe véve - június 26-án 18 órakor a szekszárdi V. Sz. Általános Iskolába hívja az előkészítő bizottság mindazokat, akik vállalják a munkaidőn túli, a munkahelyhez szervezetileg nem kötődő politizálást. Hívja és várja mindazokat, akik szeretnének a rossz hierarchikus felépítésen változtatni. Az előkészítő bizottság, amennyiben erre a Népújságtól lehetőséget kap, az alakuló üléssel kapcsolatos felhívását közzé teszi. Az MSZMP-nek ez az alapsejtje már remélhetőleg olyan lesz, amely nemcsak saját pozícióit erősíti - ilyen vagy olyan eszközökkel -, hanem célja és tevékenysége által erősödnek a pozíciói. Amennyiben sikerrel jár a tagok kezdeményezése, akkor nem mondható, hogy néhány vezető a maga képére akarja formálni az MSZMP-t. SIFTER JÓZSEF Füstölgünk?... Több mint 15 éve mindenkit irigylek, aki lelkiismeret-furdalás nélkül gyújt rá és nyugodtan szívja végig cigarettáját. Azokra az állandóan kételkedő és szüntelen leszokni kívánó dohányosokra is gondolnak szerencsére a Pécsi Dohánygyárban akik naponta teszik mérlegre: mennyit árt az az 5-10-20 szál, amit elszívunk? Többéves a gyár együttműködése a Műszaki Egyetem szerveskémiai technológiai tanszékével, melynek nyomán a dohányosok szervezetének fokozott C-vitamin- szükségletét kompenzáló füstszűrőt fejlesztettek ki, mely egyértelműen egészség- védő hatású. A C-vitaminos füstszűrös cigaretta előnyeit alapos ellenőrzések is bizonyítják, melyet például az Akadémia izotópkutató intézetében is elvégeztek. Világszerte nagy az érdeklődés a termék iránt (mely elvileg bármely cigarettába beépíthető) és szabadalmi oltalom védi Svájcban, Amerikában, Angliában és az NSZK-ban. Az itthoni termékek közül Nádor és a Sopianae 100 tartalmazza a C- vitaminos füstszűrőt és a hamarosan a kereskedelemben is megjelenő Nivo fantázianevű új terméket is ez teszi humánussá. Ha már füstölgünk, minél kevesebbet károsodjunk, illetve akármilyen furcsa is, védjük egészségünket. CSEFKÓ JUDIT Ahol a világ legegészségesebb gyermekei születnek Finnországban közismert a rokonság ténye Borkóstolón a vármegyeházán: balról jobbra Mikko Lund, Eero Aarnio és Ullrike Hjelt- Ez az elképzelés meglehetősen egyoldalú - mutat rá Mikko Lund, az Oktatásügyi Minisztérium ifjúsági osztályának munkatársa. - Éppen elég problémája van a finn fiatalságnak is, nagyjából hasonlóak, mint a világ más országaiban. Mindenkit foglalkoztat a béke kérdése: a korábbi nemzedékek nálunk is a háborútól való félelem légkörében nőttek fel. Szerencsére most a világpolitikai helyzet kedvező átalakuláson megy keresztül.- Közelebbről mégis mi az, ami manapság megoldatlan kérdésnek számít az ifjúságpolitikában?- Az iskolaügy. Az alapvető probléma abban rejlik, hogy a munkahelyek által támasztott igények és az iskolai felkészítési formák nem igazán fedik egymást. Ezenkívül számos olyan terület, szakma létezik, ahova kevés tanuló jelentkezik, pedig éppen ezek lennének azon területek, ahol megfelelő mennyiségű ^unka- helyek kínálkoznának. E tekintetben a fém-, illetve műanyagipar, valamint a fa- feldolgozás egyes ágazatai jöhetnek számításba.- Ezek szerint bizonyos értelemben hasonlóak a gondjaink, hiszen Magyar- országon az oktatásügy szintén reflektorfényben van. Mindehhez nálunk még a fiatalok szinte kilátástalan lakáshelyzete is járul...- Ez a kérdés Finnországban is megoldatlan. A legtöbb városban kevés a bérlakás, persze öröklakás vásárlására van lehetőség, csak pénz is legyen hozzá... A bankok edig szívesen adtak kölcsönt, de számos fiatal számára ez nyilvánvalóan kényszerhelyzetet teremtett. Ezzel sokan életük végéig az adósság törlesztésének börtönébe zárták magukat.- Az albérletet választók milyen megterhelést vesznek a vállaikra, azaz a fizetésük hány százalékát viszi el ez a forma?- Nehéz erre válaszolni, mivel lényeges különbségek léteznek az ország különböző területeit illetően. A költségek természetesen a fővárosban, Helsinkiben a legmagasabbak, itt az albérlet akár a fizetés felét is elviheti. Vidéken ez az arány körülbelül húsz százalék lehet.- A finnek és a szauna mondhatni egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Egyes vélemények szerint az itt élő emberek a szaunázásnak is köszönhetik irigyelten jó egészségi állapotukat. Igaz ez a vélekedés?- Az igaz, hogy nálunk születnek a világ legegészségesebb gyermekei, ám a tények azt mutatják, hogy ez az állapot a felnövekedéssel párhuzamosan elég gyorsan megváltozik. Elterjedtek a szívós keringési rendszer betegségei, s a szakemberek közül sokan - hihetetlenül hangzik, de így van - a szaunára akarták hárítani a felelősséget. Mások viszont az alkoholra. Nos, elképzelhető, hogy mindkét feltételezésnek van némi alapja, de a fő ok mégis a mozgáshiány és a helytelen táplálkozás.- Mekkora befolyással rendelkezik az Oktatásügyi Minisztérium ifjúsági osztálya a fiatalokat érintő döntések meghozatalakor?- Az osztály voltaképpen koordináló, egyeztető feladatokat lát el. Több segéd- és tanácsadó szervvel, testülettel állunk kapcsolatban, így egyebek mellett az Állami Ifjúsági Tanáccsal, az Ifjúságpolitikai Részleggel, továbbá a tartományokban működő ifjúságügyi bizottságokkal. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy széles a köre azoknak a hivatalos fórumoknak, melyek a számunkra lényeges ifjúsági ügyekkel foglalkoznak.- A finn fiatalok előtt mennyire ismert a két nép rokonsága?- Azt, hogy rokonok vagyunk, mindenki tudja. Mégis, manapság még kevesen jutunk el egymás országaiba. Mi is először járunk a vendégszerető Magyarországon. A világ azonban kezd egyre kisebbé válni, s remélhetőleg ennek következtében mind jobban megismerjük egymást, finnek és magyarok. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 45. Új zárka, új környezet. Az új környezet még a szabad világban is bizonyos fokú alkalmazkodást követel. A börtönfalakon belüli abnormális körülmények közt különösen sokat. Talán ez okozta, talán az, hogy idáig eléggé becsületesen működő idegeim már alaposan túlfeszültek, új zárkánkba meglehetősen letargikus hangulatban kerültem. Ez is nagy volt, annyi eltéréssel, hogy területe az előzőnél valamivel kisebb, de lélekszámú ugyanakkora, tehát végeredményben zsúfoltabb. Hangulatomat az se változtatta derűsebbre, hogy Lieder Pista együvé került velem, sőt, bádonyi sorstársaim közül Bállá Jani bácsit is felfedeztem. Az első éjszakát újra vele egy ágyban töltöttem, semmivel se pi- hentetőbben, minta kezdet kezdetén Bádonybart. Most azonban a kényelmetlen elhelyezkedés alig zavart. Fej- töl-lábtól aludtunk és én lámpaoltás után nyomban elővettem a kucsmámat, beletemettem az arcomat és hosszan, hisztérikusan, fuldokolva sírni kezdtem. Sírásomnak nem volt semmi tárgyi oka. Egy szikrával se kerültem rosszabb körülmények közé, mint idáig voltam. Legfeljebb csak azon kesereghettem, hogy egyáltalán miért kerültem ide. Amiért pedig késő volt bánkódni. Reggelre rossz hangulatom elmúlt, de egy elhatározást azért eredményezett. Kérőlapon ügyészi kihallgatást kértem. Az ilyesfajta kéréseket általában teljesítik, velem is ez történt. Néhány nap múlva hívattak az emeleti őrszobába, ahol egy mogorva, kopaszodó civil kérdezte meg szellemesen, hogy:- Mi baja van?- Ügyész úr, tisztelettel szeretném megkérdezni, hogy miért vagyok itten? Már több mint negyven napja vagyok letartóztatva, de idáig még csak egyetlen meghatározást hallottam, ami nyilvánvalóan téves, mert semmi köze hozzám - válaszoltam.- Honnan került maga ide?- Bádonyból!- Ügyészi kihallgatáson volt?- Nem.- Jól van, majd megvizsgálom az ügyét. Elmehet! Elmentem. Új zárkánkban is meglehetősen vegyes volt a társaság. Ismét ide került az újvárosi honvédelmi mininszter. Volt azonban öreg zsidó textilesünk, horthysta repülő századosunk, demokratikus tüzér főhadnagyunk, csendőr őrmesterünk, gépkocsivezetőnk, koporsókészítőnk, bankemberünk és pénzügyőr tiszthelyettesünk is. Ezenkívül pedig egy kideríthetetlen foglalkozású egyén, akit Maiéternek becéztek és aki jellegzetesen alvilági figura volt, talán a legsötétebb az általam megismert hasonlók között. Egy bicskei fogházőr- nő megerőszakolása miatt került ide, aminek alighanem őszintén örült, mert ennek leple alatt nem egy súlyosabb bűnét sikerült eltitkolnia. 56-ban a forradalom szabadította ki a börtönből, ahol az ég tudja, mért ült. Roppant színesen és gyanítom, hogy közvetlen tapasztalatból tudott beszámolni a Köztársaság téri vérengzésről. Soha nem felejtem el az arcát, amikor a lábuknál felakasztott rendőrökről beszélt:- Akkor aztán jött a „bőrdíszműves” a haleffal és nyissz! Egy nadrágszíjra valót kihasított a derekukból! Ezenkivül bőséges felvilágosításokkal tudott szolgálni a főváros különböző detektívcsoportjainak szokásairól, az „itt a piros, hol a piros” technikájáról és általában valamennyi alvilági részletkérdésről. (Folytatása következik.)
