Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
1989. június 20. TOLNA \ népújság 3 Ma már másképp döntenének Tízmillió a sportcsarnok fenntartására (Folytatás az 1. oldalról.)- Ha má, a jelenlegi pénzügyi lehetőségek mellett kellene dönteni arról, hogy épüljön-e Szekszárdon sportcsarnok, akkor biztosan nem kezdődne el a beruházás - mondja Takács József s ezzel alighanem egyetérthetünk. Ahogy azzal is, hogy ha már elkészült, jó hogy van. De mibe fog kerülni ezután? Mennyire terheli a tanácsi költségvetést, mennyire lesz képes esetleg saját bevételeiből finanszírozni kiadásait? Takács József kicsit messzebbről, a beruházásról is szólva kezdi a tájékoztatást. Bár a csarnok átadása májusban megtörtént, bizonyos munkák - tereprendezés, csapadékvíz-elvezetés, parkosítás - még hátra vannak. Ha minden elkészül - remélhetőleg még ebben az évben -, akkor tudunk majd egészen pontos adatot, amit bizony még kimondani is sok lesz: 140-150 millió forintra rúg majd a beruházás összköltsége. Az idei évre - tanácsi szakzsargonnal élve - 42 millió forint az előirányzat. Mivel a város előtt olyan, igen jelentős anyagi erőket igénylő feladatok állnak, mint a szemétlerakó, a 16 tantermes iskola, a szanált területeken épülő lakásokhoz és az elöregedett városrészekhez való közműépítés, ezért - ha a tanácsi költségvetés nem lélegezhet is föl egy pillanatra sem - jó, hogy a sportcsarnok építése nem viszi továbbra is a pénzt. Nem így a fenntartása Az 1989-es működést kísérletnek tekintik - mondja az osztályvezető (Dé- dász, VGV, Vízmű stb.) véleményét is figyelembe véve határozták meg a várható költségeket. Ennek alapján az 1989-es költségvetést - lévén a lapunk hasábjain is vitatott intézmény, a városi sport- és szabadidőközpont nemcsak a játékcsarnokból áll, hanem hozzá tartoznak pályák és egyéb sportlétesítmények is, amelyekre az elmúlt évben 2 millió forintot fordított a tanács - a tavalyihoz képest 10 millió forinttal megemelve, 12 millióban állapították meg. A legvitathatóbb összeg ezen belül alighanem a bérköltség, ami már az előző évben is másfél millió forintot tett ki. (Valószínűleg nem kell olvasóinkat emlékeztetni azokra a véleményekre, melyek szerint túlzás egy nem létező intézmény élén vezetőket alkalmazni). Ez az összeg idén 4 millió lesz, hiszen a létszám 30-ra emelkedett. Takács József elmondja, hogy hozzáértők szerint egy ekkora létesítményhez 46 alkalmazott kellene, ők Néhány külső munka még hátra van A sporton kívül egyéb célokra is hasznosítható azonban munkakörök összevonásával illetve alkalmankénti megbízásokkal e területen is igyekeznek takarékoskodni. Egyetértek az osztályvezetővel abban, hogy a létszám, a bér fölötti értékítéletet akkor lehet majd mondani, ha a munka igazán beindul, s a csarnok vonzza vagy nem vonzza a közönséget. A 30 alkalmazott „összetételén” mégis sokáig meditálunk. Nem a két pályamunkást, az öt takarítót, vagy az egy-egy lakatost és kertészt sokallom, őszintén szólva igazán nem tudom megítélni, de elfogadom, hogy nélkülük nem működne a létesítmény. Harminc fő élén azonban az igazgató mellett három igazgatóhelyettest alkalmazni - kicsit soknak tűnik. Még akkor is, ha ők tulajdonképpen - így tudtam meg Takács Józseftől - csoportvezetői munkát végeznek. (Bár nem értem, hogy akkor miért az igazgatóhelyettesi elnevezés. " ^ '— í így jobban hangzik, vagy netán más f a bérbesorolás?) Kétségtelenül, az ő fel- > adatuk lesz, hogy minél színvonalasabb programokkal becsalogassák a közönséget, jegyekből, televíziós közvetítések díjából, reklámból minél nagyobb bevételhez juttassák az intézményt, illetve a munkák lehetőség szerinti házilagos kivitelezésével takarékoskodjanak, azaz kis vállalkozásként működtessék a sportcsarnokot (is). A különféle szolgáltatásokra idén 6 millió forintot kell fordítani (például 1,6 millió lesz várhatóan a villamos energia, 3 millió a fűtés és meleg víz, 1 millió a víz költsége). Támogatás=költségvetésbevétel Az idei, kísérleti év tapasztalatai alapján a jövő évi költségvetést tanácsülés fogja majd meghatározni, de ott már figyelembe veszik az intézmény saját bevételeit is, amelyek jelenleg még nem prognosztizálhatók, merész számítások, vagy inkább a vágyak szerint azonban ez 4 millió forint lehet. A 4 autóbusz és a hozzájuk tartozó gépkocsivezető „bérbeadása" gazdaságos üzemeltetés esetén hozhat 1 milliót, reklám 800 ezret, a termek és pályák bérbeadása 600 ezret, de tanfolyamok, szakkörök, diszkó rendezésével is számolnak, sőt, félig-meddig titkos szándék szerint kis ráfordítással kertmozit is tudnak majd működtetni. Talán meglepő módon sportrendezvények jegybevételére csupán 200 ezer forintot lehet tervezni. Takács József utal arra a kerekasztal- beszélgetésre, ahol felvetődött a gondolat; Nem kellene-e a csarnokot vállalkozásba adni? „Ki vállalja 10 milliónál kevesebb támogatás mellett az üzemeltetést?” Nem veti el a gondolatot - mondja -, de a kísérleti évet mindenképpen célszerű megvárni és látni, hogy a jelenlegi vezetői garnitúra alatt miként tölti be a létesítmény a rendeltetését, nevezetesen a város lakossága igényeinek mind teljesebb kielégítését úgy, hogy az a szűkös tanácsi költségvetést a lehető legkevésbé terhelje. ROSTÁS ILONA Fotó: GOT7VALD KÁROLY Tudományos műhelyek Mikrobiológiai iskola Gödöllőn Zsúfolt napok, csöndes folyosók, remegő inakkal sápadtan közlekedő diákok, - javában tart a vizsgaidő- szak Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen. A Gödöllői Mikrobiológiai Iskola összejövetele is kissé később kezdődött mint ahogy azt eredetileg tervezték, hisz a rektori tanácsteremben éppen államvizsgáztak a hallgatók. A Gödöllői Mikrobiológiai Iskola 26 tagot számlál, de meghívót kaptak a műhelybeszélgetésre azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a képviselői is, akik a mikrobiológiai kutatásokban részt- vesznek, - közöttük Tolna megyeiekkel nem találkoztunk. Az utóbbi években igen sokat beszéltünk az amerikai Szilícium park mintájára szervezendő tudományos műhelyekről, amelynek csírája hazánkban már a 70-es évek elején működött. A Gödöllői Mikrobiológiai Műhely tagjai dr. Kecskés Mihály tanszékvezető egyetemi tanár tanítványainak köréből kerültek ki, biológusok, vegyészek, gyógyszerészek, biológia-kémia szakos középiskolai tanárok, biotechnológusok, kertészek, agrármérnökök, tudományos kutatók. Jelenleg 800 mikrobiológus dolgozik hazánkban, s hozzávetőleg 4-5 ezerre lenne szükség a jövőben ahhoz, hogy a korszerű követelményeknek eleget tegyenek. A tanítvá- nyi kört tovább szeretnék éppen ezért bővíteni - elsősorban az egyetem hallgatói közül, akik mikrobiológiai témakörben írják tudományos diákköri cjolgozatukat, s nyernek dijakat a diákköri konferenciákon. Mindez része az egyetemek önállósodásának, annak, hogy a tudományos élet centruma - valóban az egyetem legyen. Az egyetemek iskolaformáló szerepéről, a műhelyek, tudományos iskolák jelentőségéről a gödöllői egyetem munkájáról dr. Lő- kös László rektorhelyettes beszélt, tartott tájékoztatót. Nos mi is ma a mikrobiológusok kutatásainak legfontosabb területe? Az általános, és talajmikrobiológia, talajbiotechnika, mikrobális ökológia a környezetvédelmi mikrobiológia, de akad ma Magyarországon három olyan mikrobiológus, aki biohidro- meteorológiával foglalkozik. Jelenleg 17 témakörben dolgoznak, s közülük az egyik a következő: „Talajbaktériumok nehézfém-érzékenysége, nehézfémek akkumulációja, baktériumok és mikroszkópikus gombák sejtjeiben”. A tudományos iskola több szállal kapcsolódik a Mezőgazdasági Biotechnológiai Központhoz, a Magyar Mikrobiológiai Társasághoz, de nem nélkülözi a Magyar Tudományos Akadémia s az illetékes minisztériumok, a MÉM valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium aktív segítségét sem. ordas iván: | Qf az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 43. A zárkaajtó mögött, melyet egy gyermekképű szakaszvezető nyitott meg előttem, első pillantásra olybá tűnt, hogy legalább ötven ember fogad. Később, amikor a kedélyek már lecsillapodtak, kiderült, hogy csak harmincán vagyunk, de az emeletes ágyak közti tolongás így is ijesztő mérvű volt. Ennyi embernél nincs értelme a külön-külön bemutatkozásnak, így csak a vigyázzt vezénylő zárkaparancsnokkal ráztam kezet és a nevem közlése után kijelentettem:- Bádonyból jöttem, börtönt már láttam belülről, a Csizmadia ügyészt ismerem, így ne tessék nálam próbálkozni vele. Egyébként előzetes vagyok... Bemutatkozásom osztatlan derültséget keltett, de a zárkaparancsnok - vagy másként és családiasabban: „szobagazda” - nyomban megnyugtatott, hogy nem kell félnem, itt ők valamennyien előzetesek. Néhány percig még tartott körülöttem a szokásos faggatózás, aztán magamnak kellett beszélgető társ után néznem. Felfedeztem a már Újvárosból ismert „honvédelmi minisztert”, de őt igyekeztem mielőbb lerázni magamról. Valószínűleg alapos oka volt, hogy túlfeszített idegzetű legyen, de itt még fokozottabban keltette az elmebajos benyomását, mint az újvárosi pincében és az egyébként se normális környezetben az ember nem szívesen beszélget félbolondokkal. Ehelyett kijelölt ágyszomszédommal, egy magas, fekete fiúval ereszkedtem szóba, aki aztán az itt töltött hetek során végig elsőrangú beszélgetőtársam lett. Ez Lieder Pista volt, az egyik közeli Sernevál-telep vezetője és duplán kollégám, mert nemcsak agronómusféle volt, hanem egyúttal munkástanácstag is. Este azonban, amikor emeletes ágyunk tetején vetkőzni kezdtem, váratlanul sikerült magamra irányítanom a közfigyelmet.- Hát te? - mutatott rám Szarvas Ferenc, a tagbaszakadt zárkaparancsnok, civilben fuvaros és faluja nemzeti bizottságának elnöke.- Én? - bámultam vissza rá. v- Igen! Mi van a lábaddal? Lábam szára ekkor körülbelül olyan színű volt, mint a bri- cseszem, azaz fekete, a zúzódások szélén némi lilás árnyalattal.- Bádonyi emlék! - vontam vállat kissé nagyképűen, de érdekes módon ettől kezdve a zárka nem éppen jómodorú fiataljai is meglehetős tisztelettel bántak velem. Amiben az is közrejátszhatott, hogy lényegesen öregebbnek véltek, mint amilyen valóban voltam. Amikor az egyik termetes traktoroslegény; az egyik tükröspusztai gyilkos; visszakerült a tárgyalásról, imigyen köszöntötte a dús bajuszom mögött vélt bácsit:- Na, mi az, faterkám! Maga is ide került? Ráhagytam, hogy igen és közben csendesen derültem, hisz legfeljebb egy-két esztendővel lehettem idősebb, mint ő. Zárkatársaim közt egyébként volt mindenféle-fajta. Doyenünk kétségtelenül PölöskeL bácsi, egy régi világbeli rendőr őrnagy volt. Őt háborús bűnökért először egy szovjet hadbíróság ítélte 25 évre, ami kb. egyet jelentett a halállal, mert akkor 52 éves volt. Sztálin halálakor amnesztiával szabadult. Később, amikor sikerült szóra bírnom, roppant érdekes részleteket tudott mondani Sztálingrád újjáépítéséről. Általában azonban ritkán ejtett szót, csöndes volt és rendkívül udvarias. Hazajövetele után vesztére kitanulta a villanyszerelő szakmát. Azért vesztére, mert vállalatánál a dolgozó nép „beléverte bizalmát”, munkástanácstaggá választotta, mely beosztásából érthető módon egyenes útja vezetett a börtönbe. Ellenpólusként Oláh Janit érdemes megemlíteni, a cigánylegényt. Jogerős elítélt volt, állítólag verekedésért, ami igencsak alapos lehetett, mert négy évet kapott érte. Az elítéltek általában örültek, ha rabgazdaságokba szállították őket, ahol legalább szabad levegőt szívhattak és összehasonlíthatatlanul jobb kosztot élvezhettek. Jani nem. Jani az első alkalommal kijelentette, hogy nem hajlandó dolgozni, inkább visszajön „házba”. Végtére is mikor kínálkozik alkalma egy cigánylegénynek, hogy négy kerek esztendőn át heverésszen és ne csináljon semmit? Sejthető volt, hogy a rabtartás költségeit rajta aligha vasalja be az állam. írni-olvasni nem tudott, általában a primitív ösztönlények talán irigylésre méltó életét élte. Ha nem volt cigarettája, vagy már nagyon unatkozott, akkor szólótánccal és énekléssel szórakoztatta önmagát és idegesített bennünket. Repertoárja nem volt nagy. Vagy a „Tisza partján elaludtam...” kezdetű dalt fújta, vagy egy „Keverem a, keverem a hagymalevest...” kezdetűt, melynek hallatán én legtöbbnyire már a bőrömből készültem kiugrani, mert soha nem jutott el a következő sorig, csak ezt az egyet ismételgette félóraszám. Egyébként ő volt az egyetlen ember, akitől teljes komolysággal hallottam azt állítani, hogy Mindszenty is cigány:- Hiszen „prímás”! (Folytatása következik) dvm
