Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

1989. május 5. NÉPÚJSÁG 3 Privilegizált prémiumok (Folytatás az 1. oldalról.) De ki és mikor kérdőjelezi meg a ve­zetői prémiumokat, amikor éppen a munkások, a vállalati tanács tagjai, a. szakszervezeti bizottság és a pártve­zetés az, aki elfogadta a vezetői pré­miumok kifizetésének feltételeit? Ilyenkor kezdik beszélni, hogy persze, mert akik ezt hagyták, azok is jókora marokkal nyúlhattak a pré­miumhalomhoz. Egyre több és több helyen esik erről szó, már akad fórum is, ahol mindezt megemlítik, megkérdezik, ahol jogos­ságát firtatni kezdik. Azt mondják, hogy a vállalati, szövetkezeti premizálási rendszerek túlzott és egyoldalú veze- tőpártisága azt a bizonyos lólábat lát­szik igazolni, ami kilóg... Azért is kilóg, mert a dolgozók széles tömegeit, akik az adott gyár, üzem, szövetkezet ese­tében a nyereséget produkálták, vagy nevetségesen kis összegekkel jutal­mazzák, vagy nem is jutalmazzák, Míg a „főnökök” egy-két autó árát nettóban is hazaviszik. Mesés összegekről, százezrekről ejtenek szót, és a dolgo­zók elkeseredése fokozódik. - „Én haj­tok, gürizek és a szűk réteg (1,5-2 szá­zalék) részesedik...? - kérdezgetik egymástól.” Mindezek hol merülnek fel ilyen éle­sen? Ott, ahol a dolgozók úgy érzik, hogy a gazdálkodás sikerei nem állnak arányban a felvett százezrekkel. Ott ahol az első számú vezetőktől időszerű lenne megkérdezni, sőt, számonkérni az előrehaladást. Ahol a nyereséges­ség ritka, mint a fehér holló, ahol egy­szerűen igazságtalannak érzik a nye­reségpremizálási rendszert. Ahol aránytalansággá nőtte ki magát mind­ez. A megoldást viszont éppen a sza­bályozó rendszer megváltoztatásában kell keresni, nem pedig személyeske­dő vádakkal illetni ezt, vagy azt a veze­tőt a háta mögött. Ha nem érdemli.. Ám ha igen, akkor kezdeményezni kell a munkások által bólogatónak titulált fórumokon (de ott munkások is vannak ám!) a téma napirendre tűzését, meg­beszélését, az újraszabályozáshoz ve­zető utat. Azt, ami igazságosabb elosz­tást eredményezhet. A vezetőknek pedig ne legyen joguk a sértődésre, ha nekik is fel merészeli tenni valaki a kérdést - éppen a pré­mium ügyében.­Az a vezető nyugodtan vette föl a több mint kettőszázezer forint prémiu­mát, akinek a munkásai átlagosan ha- zavihették a 35-40 ezer forintot. Ott vi­szont, ahol a szorzószám (bruttó pré­miumról van szó) több tízezres, a veze­tő ne csodálkozzon a tágra nyílt szemű’ kétkedők felháborodásán. Mert az év­tizedek óta megszállottan oktató peda­gógusban is kételyek támadnak a megélhetési gondok nyomán... Pláne, ha ez a pedagógus több tíz olyan veze­tőt tanított még a közelmúltban, akinek a jövedelme hozzá képest a csillagos egekben keresendő... A közösség ereje határtalan, s olyan példák is képesek erősíteni, mint a leg­utóbbi: egy jólmenő téesz elsőszámú vezetői nem fogadták el a vezetőség által megajánlott fizetésemelést mond­ván, az aránytalanul magasnak tűnik végzett munkájukhoz képest. Itt kérem, az a gyanúm: nem lesznek elégedetle­nek, akik a prémiumok jogosságát vn tátják. SZABÓ SÁNDOR A mai Magyarország Nemzeti Atlaszunk tükrében A mai Magyarországról ad teljes képet Magyarország nemzeti atlaszának új ki­adása, amely hamarosan elhagyja a nyomdát. Pécsi Márton akadémikus, az atlaszmű szerkesztőbizottságának elnö­ke az MTI munkatársának elmondta, a kiadvány a legfrissebb kutatási eredmé­nyek, statisztikai adatok tükrében mutat­ja be hazánk természeti adottságait, erő­forrásait, gazdaságának és társadalmá­nak állapotát, igazgatási rendszerét, la­kosságának életkörülményeit. Elsőként a Magyar Tudományos Aka­démia májusi közgyűlésén, majd kevés­sel ezután a Nemzetközi Kartográfiai Szövetség budapesti kongresszusán mutatják be új nemzeti atlaszunkat. Avaskos mű hatezer példányban jele­nik meg, 600 térképet, 200-nál több diagrammot, hat űr- és két légifelvételt, az ország összes települését ábrázoló térképmellékletet, valamint száz oldalnyi magyar-angol magyarázó szöveget tar­talmaz. Tervezésében és kiadásában 50 intézmény több száz kutatója, szakem­bere vett részt. Az angol nyelvű szöveg lektorálásáról a brit szakgeográfusok szövetsége gon­doskodott. Az atlaszban közzétettek olyan térké­peket is, amelyek közismereti, oktatási célokat szolgálnak, bemutatják a lakó- környezet állapotát, szerkezetét. Ilyenek egyebek között a fővárosi területek hasz­nosítását, a lakások állapotát, tulajdonjo­gi megoszlását ábrázoló térképek. Az új kiadású atlaszt bemutatják a karszt- és barlangkutatók, a technikai és tudományos haladásban részt vevő ma­gyar kutatók idei, magyarországi találko­zóján, valamint az év második felében Washingtonban a földtudományi, és Frankfurtban a geoökológiai kongresz- szuson. Epés (?) megjegyzések: A közbiztonságról Közbiztonság akkor van, ha nem vesszük észre. Ezenkívül akkor is f , van, amikor nyilatkoznak róla. Mind­két lehetőség sűrűn előfordul, de sajnos az előbbi ellentettje is. Vagyis amikor észrevesszük, hogy nincs. Ami a nyilatkozatokat illeti, ezek újabban mértéktartóan pesszimis­ták. Aggodalomra ugyan nincsen ok, de azért a helyzet romlott. Ideértve a felderítetlenül maradt bűncselekmé­nyek számát is. Ami engem illet, akkor kezdtem el tűnődni a közbiztonság helyzetéről, amikor tavaly a tv stúdiójában egy rendőr vezérőrnagy fegyvert rántott és tüzelt. Igaz, hogy cgpk riasztó pisztollyal, de így is elég hatásosan ahhoz, hogy az országgyűlés eluta­sítsa a kiterjeszteni kívánt fegyvertar­tási jogot. Jól tette, hiszen ha az ön­védelmet a lakosságra bízzuk, az a rendőrség csődjének egyidejű beis­merésével lenne egyenlő. Márpedig a rendőrség, szerencsére, egyálta­lán nincs csődben. Ne is legyen, mert amíg zsivány van, rendőrre éppúgy szükség lesz, mint koráb­ban. így a szervezetnek még néhány évszázadot jósolok. A köz biztonsága egyébként való­színűleg a köz tagjai biztonságérze­tének csökkéTiésével párhuzamo­san hanyatlik. Svájcból, tudtommal, ez idáig még nem érkeznek ilyen hí­rek. Bizonyítva, hogy a magyar gaz­dasági válság oda furcsa módon nem gyűrűzött be. így aztán a helvé­tek megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy a tartalékállományba helyezett katonáik hazavigyék gép­pisztolyaikat, meg némi lőszert. Ná­lunk egy ilyen lehetőség egyet jelen­tene vérveszteség dolgában a máso-* dik doni katasztrófával... O. I. Mit várhat a fogyasztó az idei évtől? A lakosság elszegényedő rétege kiszorul a piacról A Fogyasztók Tolna Megyei Tanácsának megállapításai A Fogyasztók Tolna Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén megvitatta az elmúlt évi kiskereskedelmi áruforgalmat, valamint az 1989. évben várható áruellátást a me­gyében. Mint az ülésen elhangzott, az 1988. évi forgalom nagysága - összeha­sonlítható áron - 6,4 százalékkal volt kevesebb az 1987. évinél és ez egyértel­műen jelzi a fogyasztás visszaszorítását, ami egyrészt az árak emeléséből, más­részt a lakosság vásárlóerejének csök­kenéséből adódott. Megyénkben a lakosság áruellátásá­ban ugyanazok a jelenségek voltak ta­pasztalhatók, mint az országban minde­nütt: hiánycikkek bővülő köre, romló mi­nőség, pontatlan szállítás, növekvő árak. Az áremelések következményeként a la­kosság fogyasztása a korábbi évekhez viszonyítva átalakult.' ' A vagyoni differenciálódás következ­tében különböző színvonalon élő rétegek alakultak ki. Az alacsony keresetű csalá­dok megélhetése tovább romlott és a jö­vőben ez még várhatóan fokozódni fog, ezért az egészséges táplálkozás ennél a rétegnél a magas árak miatt lehetetlenné válik. Ezt felismerve a Fogyasztók Tolna Me­gyei Tanácsa javasolta, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya az első ne­gyedév tapasztalatainak birtokában ér­tékelje a lakosság ellátásának körülmé­nyeit és hívja fel a kereskedelmi szervek figyelmét a szükséges változtatásokra. Ösztönözni kell a termelőket is olyan élelmiszerek előállítására, amelyeket az átlagosnál alacsonyabb fogyasztói áron lehet megvásárolni. A fogyasztói érdekvédelemmel kap­csolatban elhangzott, hogy mivel első­sorban a kereskedelem kerül kapcsolat­ba a vásárlóval, ezért a termelés és a szállítás figyelmen kívül hagyásával ész- revételezik a fogyasztók az áruk minősé­gét, árát, mennyiségét a kereskedelem­ben dolgozóknak. Mivel így a kereske­delmi munka került a fogyasztói érdekvé­delem központjába, ennek megfelelően alakult ki az ellenőrző szervezet, a keres­kedelmi felügyelőség, amelynek létszá­ma az újonnan meghatározott feladatok elvégzésére nem elégséges. Mivel a piac hiánya miatt döntő jelentőségű az állami és a hatósági ellenőrzés, ezért az FMT ja­vasolta, hogy a Kereskedelmi Miniszté­rium biztositsa a felügyelőségnek az el­lenőrzésekhez szükséges létszámot a fogyasztói érdekvédelem fontosságának megfelelően. A jelenleg kidolgozás alatt lévő új ke­reskedelmi törvénnyel -kapcsolatban - mely hosszú időre meghatározza a ke­reskedelemben dolgozók helyzetét - az FMT javasolta, hogy a Fogyasztók Orszá­gos Tanácsa kérje a törvénytervezet megvitatásának lehetőségét a Miniszter- tanácstól, hiszen az ágazat és a fogyasz­tók számára nem mindegy, hogy miként kerülnek rögzítésre a különböző szintű jogszabályok.- fké ­Közművek föld alatt és föld felett Kusza föld alatti és föld feletti vezetékék hálózzák be a városokat. Új létesítmények tervezésekor, földmunkák végzésekor pontosan kell ismernünk ezek helyét. Sok baj, kár, baleset származott már abból, hogy elektromos-, víz-, vagy gázvezetéket megsértettek, elvágtak egy-egy új létesít­mény alapozásánál. A vezetékeket a szak­nyelv közműveknek nevezi. A KKN Köz­ponti Közmű Nyilvántartó 1987. április 1- jén indult Szekszárdon, Marton Aladár ve­zetésével. Másik beszélgetőtársam Felker Mihály csoportvezető. Mindketten a PGTV (Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat) dolgozói.- A városi tanács megbízásából végzi a PGTV ezt a munkát - mondja a csoportve­zető - egyrészt a szakági helyszinrajzokat kellett elkészíteni, másrészt az egyesített közműtérképet. Kilencféle szakág van: erősáramú hálózat, közvilágítási hálózat, távközlési hálózat, csapadékhálózat, hőel­látási hálózat, tévékábelhálózat, vízvezeték, szennyvízvezeték, gázvezeték. A távközlési szakági helyszinrajz pl. a távközlési hálóza­tot tünteti fel a város 1:500-as méretarányú alaptérképén, nagy pontossággal és rész­letességgel. Az egyesített közműtérképen pedig az összes szakág szerepel, szintén 1:500-as méretarányban, csak már nem oiyan rész­letességgel.- Most április végén volt az ^évi rendes" kooperációs megbeszélésünk - veszi át a szót a KKN vezetője. - Összehívtuk a városi tanács, a megyei tanács, a földhivatal, a Tolnaber, a KPM, a PGTV és az üzemeltetők (posta, Dédász, DDGÁZ, vízmű, VGV, vá­rosgondnokság) képviselőit, hogy megbe­széljük a problémákat. A munkát annak idején a meglévő vezetékek mérésével kezdtük. A föld alattiak helyét vezetékkuta­tó műszerekkel, a föld felettiekét geodéziai módszerekkel határoztuk meg, és feltérké­peztük. Azóta pedig minden új közművel kiegé­szítjük ezt a térképet. Néhány „fehér folt” azért még akad. Erről tanácskoztunk a ke­rékasztal mellett. A KPM közlekedési lám­páinak vezetékei, a rendőrségi segélykérő telefonok, egyes honvédségi vezetékek nincsenek ábrázolva.- A beruházónak bejelentési kötelezett­sége van - folytatja Felker Mihály - így szerzünk tudomást az új közművekről. A légvezetékekkel nincs gond.de a föld alat­tiakat nyílt árokban, betemetés előtt kellene bemérnünk, ezt sokan nem tartják be.- Igen, mert a másik oldalról meg a köz­terület-felügyelők szorongatják őket, ha­táridőt szabva a tereprendezésre. És nekik is igazuk van - egészíti ki Marton Aladár. - Egyébként a KKN nem hatóság, nem bírsá­golhat, csak kérhet. Szerencsére egyre többen tudják, hogy létezünk, felvilágosítást, adatokat kérnek tőlünk. Bár már láttam olyat is, hogy az egyik utcában valamelyik cég emberei szintezték a csapadékvízaknákat, pedig ha bejönnek hozzánk, tíz perc alatt megkap­hattak volna minden adatot. WESSELY GÁBOR Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 8. Jelentős részben a saját ostobaságuk áldozatai lettek ugyan, de azért szerepet kaptak ebben a körülmények is. La­jos Albert például, a főmérnök, eredendő természete szerint meglehetősen gátlásteli fiatalember volt. Ha leszolgálja azo­kat a tanulóéveket, melyeken minden diplomásnak keresztül kellene esnie mielőtt felelős állásba kerül, valószínűleg tűrhe­tő vezetővé válik. Mindenesetre a saját képesítésének megfe­lelő helyen, vagyis egy repülőgépgyárban. Lajos Albert ugyanis a honvédség maximális fejlesztése idején nyerte el oklevelét, amikor egyes bölcs vezetők az óriási mérnöktúl­termelést még speciális repülőmérnökök képzésével is sza­porították. Megfelelő repülőgépgyárunk azonban nem lévén, kihelyezték ezt a kövérkés fiút az isten háta mögé, egy gépál­lomásra, ahol cséplőgépekkel, kombájnokkal és más hason­ló alpári, de mindenképpen földközeli masinákkal kellett ismerkednie. Ezekről eredendően sejtelme se volt. Erre vallott néhány nem csekély méretű balfogása, ami persze traktoros körökben szájról szájra járt és járásszerte derűt fakasztott. Ugyanakkor a főmérnök éppúgy, mint helyettese, a langaléta Lakatos Balázs, abban a tévhitben leiedzett, hogy a szobájuk falát bekeretezve ékítő diploma már eleve jogot ad jókora fen- sőbbségre a többi műszakival szemben. Akik közül nem is egynek negyedszázados vagy éppen több évtizedes mező- gazdasági gyakorlat volt a háta mögött. Helyzetük pikantériá­ját az is növelte, hogy mindketten munkásszármazásúak lé­vén, tulajdonképpen a nép egyszerű gyermekei voltak. Az ilyen új osztályidegenektől a pökhendiséget, üres fontosko­dást és beképzeltséget dolgozó társaik még jobban mellre szívták, mint a magamfajta eredendően más osztálybelitől. (Akinek persze volt és van hibám épp elég, de talán más jelle­gű...) Mivel se.szakmailag, se emberileg nem sikerült tekin­télyt teremteniük maguknak, a két mérnök közmegbecsülése gyenge lábakon állt, ami ezen az alkoholgőzös délelőttön rö­vid úton nyilvánvalóvá vált. Beosztottaik, a traktorosok és mű­helyszerelők egyöntetűen követelték mindkettejük lemon­dását, amit természetesen nem lehetett nem teljesíteni. Szegény Lajos Albert eléggé ügyefogyott beszédben igyeke­zett bizonygatni jószándékát és végül, mint mondani szokás, „emelt fővel” távozott. Az egész jelenet sokkal inkább emlékeztetett egy rossz melodrámára, mint forradalmi szituációra. Ha csak annyiban nem, hogy mint a történelemben annyiszor, a népharag itt se a megfelelőkre sújtott. Igazság szerint Bácskai Sándor, az igazgató, semmivel se volt kevésbé népszerűtlen, mint a fő­mérnök, csakhogy öt mint embert még annyira se vették komolyan. Emellett az egész gyűlésnek vajmi kevés fogalma volt a tulajdon hatalmáról, jogairól és íehetőségeiről. így az igazgatónak viszonylag könnyen sikerült az első ellene szó­ló hangokat elhallgattatnia. Készséggel felajánlotta távozá­sát, de ellenérvként leszögezte, hogy a bank csak az ő aláírá­sára ad pénzt. Tehát ha ő elmegy, akkor nem lehet megkapni a fizetést. A másik két cégszerű aláírásra jogosult személy közül a nagy tekintélyű föagronómus már két nappal előbb hazament a megye másik végében lakó családjához, így ez az érv meg­lepően hatásos volt. Az emberekben tulajdonképpen csak az alkohol jóvoltából előtört indulatok dolgoztak, szavakban feszegették a meg­szokott gépállomási kereteket, de még távol voltak attól, hogy tettekben is megtegyék. Bácskai Sándor soha nem ment szomszédba a szavakért, a szavak embere volt és a szavak most is. hatottak. Mivel előbb-utóbb úgyis meg kell kísérelnem jellemezni ezt a sajá­tos emberpéldányt, akivel később kölcsönösen meglehető­sen nagy hatást gyakoroltunk egymás életére, leghelyesebb tüstént hozzáfognom. Bácskai Sándor alacsony termetű, barna bőrű, nagy, csészealj szemű ember volt. Bőre színe után mindenki nyilvánvalónak vélte, hogy cigány is szerepelt az ősei között, amiben alighanem volt is valami igazság. Agya roppant elevenen működött. Olyan elevenen, hogyha netán az írói mesterséget választja, bizonyára sikeres ponyvafabri- kátor lett volna belőle. Mi azonban azt sem tudtuk pontosan, hogy mi a mestersége. A gépállomási igazgatói tisztséghez valami műszaki alapképzettség lett volna a leginkább közel álló. A gyakorlat azonban sokszor megcáfolja az elvi okosko­dásokat. Noha Bácskai állította magáról, hogy géplakatos, más alkalommal azt is bevallotta, hogy szabósegéd. Ha mind­ehhez hozzászámítjuk, hogy a zsámbéki képzőn némi me­zőgazdasági ismereteket is csöpögtettek belé, a végered­mény meglehetősen zűrzavaros. Bácskai - kis termetű em­berek között az ilyesmi nem ritka - máshol végrehajtott tet­teinek bő és részletes ecsetelésével igyekezett tekintélyt te­remteni magának.'Hiszen ezt túlságosan sokféle végzettsé­gével nem érhette volna el. Ilyesformán aztán a legfantaszti­kusabb történetekbe bonyolódott, melyek nemegyszer el- lentmondtak egymásnak. Sőt, azt hiszem, ha valamennyit időrendbe kellett volna helyezni, kikerekedett volna belőlük két emberöltő. Volt ő kommunista ellenálló Magyarországon és külföldön, mesterlövész és tánctanár Párizsban, ahol nem kevesebb mint tízezer embert okított táncfigurákra valamelyik téren... (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom