Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

1989. május 4. NÉPÚJSÁG 5 Epés (?) megjegyzések: A közcsendiül A közcsend a zajnak az a szintje, melyet az állampolgárok túlnyomó többsége különösebb halláskáro­sodás nélkül még el tud viselni. A közcsend megóvásáról egyebek közt okos tanácsi szabályrendelet is intézkedik, egyike annak a sok jog­szabálynak, melyek betartását még csak módjával se ellenőrzik. Például Szekszárdon, a Mészáros Lázár ut­cában sem, ahol immártörténelmivé vált idők óta majdnem minden haj­nali 4 óra körül a társalgásinál jóval nagyobb hangerejű eszmecserék verik fel a környező házak nyugal­mát. Az ugyanitt lévő megyei rendőr­főkapitányság ügyeletes őrszemé­nek nyugalmát ez ideig még soha. Meglehet, hogy a Gemenc bár távo­zó törzsközönsége minősíti az ottani műsort. Ezt még nem sikerült kiderí­teni, mert a minősítés túl hangos. A közcsenddel kibékíthetetlen el­lentétben van még a hajnali szemét­szállítás (ami persze nélkülözhetet­len), egyes gépjármű- és főleg mo­tortulajdonosok útba indulása, a nagy üzletek korai áruellátása, a vo­natok sípolása a város belterületére a modern zenei rendezvények több­sége és annyi szomszéd, ahányról egy másik szomszéd számot tud ad­ni. Nincs ellentétben viszont a helyi villamosok kerekeinek csikorgása a remízeknél, vagy a sínpárok kanya­rulatánál. Ugyanis a megyében villamos- közlekedés ez ideig nincs. O. I. Lincoln mellett Kennedy A futórózsából gyönyörű rózsaoszlopot lehet formálni, szívesen ajánlja a vevőknek „A rózsa 25-30 évig is él, ha kíméletesen bánnak vele” Rózsák között éli az életét...- Egy ismerősöm kérdezte egyszer: Ide temeted a nagy embereket egymás mellé? Lincoln és.Kennedy egy helyen? f Mielőtt valaki is titokzatos történetre gondolna, hozzátesszük, a híres politiku­sok nevét egy-egy rózsafajta kapta, Witzlné Kazay Gabriella kertész pedig csak mosolyog az idegen elképedésén. És sorolja a többit a saját ötvenhatfélé­ből: Wisky, Don Juan, Sophia Loren és a hagyományos Super Star... Lám, lelemé­nyes az emberi fantázia, aminek utólagos magyarázatára nem mindig találunk. De nem is ez a fontos, elég, ha jólesik a szemnek a pompás virágok látványa. A 65-ös úton kis tábla jelzi Hőgyész előtt, hogy merre van a Kazay kertészet. Húsz esztendeje, hogy itt keresik sokan, igaz nyolc éve már egyedül vezeti a barát­ságos asszony, mióta édesapja meghalt.- Sokan furcsának tartják, hogy nő ilyen munkát végez, de én semmit nem csinálnék szívesebben.- Gyümölcsfákkal, dísznövényekkel, cserjékkel nem foglalkozik - egyedül nem bírná -, maradnak a kardvirágok, mintegy 25 holland fajta és a csodálatos rózsák. Munkaigényes, némelyik rendkí­vül érzékeny, de imádja őket.- A fiatalság, ha nem látja azonnal a munkája eredményét, akkor inkább bele sem kezd. Ehhez pedig nagyon nagy ki­tartás kell, két-három évig nem tudhatja az embe,r, mi lesz a kis növényből és fáj­dalmas dolog a jégverés, fagy után vé­gigjárni a területet. Mint mindennek, a rózsatermesztés­nek is van titka: tavasszal, amikor a nö­vényt kitakarják, a már növekedő három kis levélhajtásból néhány centimétert le kell vágni. Szívfájdalom ez minden alkalommal, de az első bimbóval együtt el kell távolítani, különben megsínyli a rózsatő, hallottuk a szakszerű szavakat. Persze, vannak sokkal „kellemesebb” tennivalók is:- Tavaly egy szép rózsát, a Sophia Lo- rent kereszteztem, romantikus, magas törzsű növény lesz belőle, egy törzsön több színű virággal. Öt évig kell nevelni. Külföldön már elterjedt, különösen látvá­nyos a rózsaoszlop, amit nálunk alig is­mernek. Nemrégen járt a százéves ham­burgi rózsaiskolában, világhírű és cso­dálatos fajtákat látott és hozott haza. Kö­zülük legjobban a Baly Maskarádét, a mi­niatűr, néhány centiméteres virágot hozó fajtát szereti legjobban. Hogy ki, milyen személyiség, azt általá­ban fel lehet ismerni arról, milyen rózsát vá­laszt. Az is jellemző, hogy az idősebb höl­gyek általában a sárga színűt, a fiatal gene­ráció a pirosat szereti. Witzlné Kazay Gab­riellának a vörös rózsa a legkedvesebb. Meleg, elegáns árnyalat, y. Zs. - Cz. S. Szerepek A bíróság sikkasztás bűntettének elkövetése miatt I. rendű vádlottat egyévi, bűnpár­tolás vétségének elkövetése miatt II. rendű vádlottat 5 hónapi szabadságvesztésre ítél­te. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlott esetében felfüggesztette. Ennyi a hír. Változó világunk bűnügyi szenzációkhoz szokott olvasói számára szinte észrevét­len, s mégis mély emberi tragédiákat hordoz. A főkönyvelőhelyettes középkorú, töré­keny, szemüveges asszony. Szótlanul, görnyedten ül a széken, kéztördelése igazi fé­lelmet takar. Karikás szeme, arcának barázdáltsága az utóbbi hónapok kozmetikája. Sikkasztott. Története hétköznapi. Megromlott családi életéből az italhoz menekült. A kérdésekre halkan, vontatottan válaszol, nem is tudja, hogy mennyit vett el a másé­ból, mindent elismer. Utcán, presszókban fogadott el törlesztörészleteket, amiket nem fizetett be. Aláírá­sokat hamisított, mások részesedéseit vette fel, saját tisztességén túl kockára tette munkahelye jó hírét is. Megkárosított ismerősei kartonjait eltüntette, ezeket az eljárás végén a munkahelyi vezető visszalopta az irodába. Hozzá nemcsak a közös munkahely szálai fűzték. A fő­nök robosztus alkat, maga a megtestesült önbizalom, magabiztosság. Nem érik váratlanul a kérdések, a hóna alatt lapuló vastag dossziéban ártatlanságát bizonyító dokumentumokat őriz. Higgadtan, megfontoltan válaszol, ügyvédje indítvá­nyoz, kiegészít, panaszt jelent be. Látszólag csak egy dolog foglalkoztatja komolyan: ki tett a rendőrségen feljelentést, ki szegte meg az ő utasításait. Bűnpártolással gyanúsít­ják! Amikor a belső ellenőr felfigyelt a főkönyvelőhelyettes üzelmeire, elindult a lavina. Csakhogy felfelé! A főnök intézkedett. A sikkasztó fizesse vissza a kárt, és azonnal menjen szabadság­ra. Aki meg meri szellőztetni az ügyet a nyilvánosság, ne adj isten a rendőrség felé, re­pül. Egyik beosztottját magához rendelte és „kérte”, hogy keressen jó fizető csereál­lást az egyik vállalatnál a főkönyvelőhelyettesnek. Mindenkit kihallgatott, ki mit látott, hallott. A belső ellenőrt, mielőtt alkalma lett volna észrevételeit papírra vetni, egy vidéki kirendeltségre küldte „igen fontos” megbízással. A felügyeleti szerv revizora jó negyvenes, alacsony, köpcös, idegesen vibráló tekin­tetű, nyirkos tenyerű férfi. Fel sem merült benne, hogy a dolgozók segélykérő levele nyomán kivizsgálja a sikkasztó ügyét, és megtegye a feljelentést. Nyugodt volt, a főnö­ke már tudott az ügyről, és ők ugyanazon csapatnak a mezét viselik. Pár héttel a levél után mégis megjelent, és a beütemezett témavizsgálatot elvégezte, igen megfontolt szakmai alapossággal. Az eredmény: valamennyi dolgozó ellen fe­gyelmi, hanyag munkavégzés miatt. A revizor nem gyanúsított. Semmi sem kötelezte arra, hogy feljelentést tegyen. Még a lelkiismerete sem. A történet főszereplői nem ők hárman, hanem azok az egyszerű, tisztességes embe­rek, akik várták a csodát. A közvetlen munkahelyi vezető, a pénztáros, a belső ellenőr és a többiek, akik nap, mint nap összeszorult gyomorral mentek be a munkahelyükre és hosszú hónapokon keresztül tűrték a főnök titkolni sem próbált kirohanásait. Azok, akiknek félteniük kellett á megélhetésüket biztosító munkájukat... Nekik kötelességük volt elmondani az igazat. Ők a legtöbbet adták, amit adhattak. A bizalmukat. Igazán kevésnek tűnik, amit cserében kapni szerettek volna. Az igazságba vetett hitük igazolását. A fellebbezések folytán a bíróság a II. rendű vádlott első fokon kiszabott felfüggesz­tett börtönbüntetését pénzbüntetésre mérsékelte azzal az indoklással, hogy a vádlott elsődlegesnek munkahelye érdekeit tekintette, igaz, helytelenül, bűncselekményt is megvalósító magatartással. A főnök ma is ugyanaz. A közvetlen munkahelyi vezető, a pénztáros, a belső ellenőr és mások már nem. M. i. Három bátaszéki iskolás különös ötlete Bátaszékérí az április 17-ről 18-ra virra­dó éjszaka néhány család számára nem kis izgalmakat hozott. Három tanuló a ne­gyedik osztályból foglalkozás után nem ha­zafelé, hanem „világgá” ment. A megrémült, az egész falut átkutató szülők - akik a bűn­ügyi krónikákból nem keveset hallottak kis­korúak eltűnéséről, gyermekgyilkossá­gokról - nem is sejtették, hogy a kalandvá­gyó ifjak a sportpálya melletti épület pincé­jében töltötték az éjszakát. A szülők közben értesítették a rendőrséget. A fiúk végül is - mintha mi sem történt volna - másnap reg­gel hazatértek. Az esetről Kemény Lajost, a bátaszéki általános iskola igazgatóját fag­gattuk. ,- A szülők nem tudnak elég időt fordítani a gyermekekre, és úgy látom, a nevelés fel­adataiból megpróbálnak minél többet át­hárítani az iskolára. Azt hiszik, ha anyagilag mindent megadnak csemetéiknek, azzal megtették a kötelességüket. Nemrég a ta­nulókkal Budapestre kirándultunk. Volt olyan gyermek, aki egy napra háromszáz forint zsebpénzt vitt magával, természete­sen mind elköltötte. Mikor azonban késő este hazaértünk, megdöbbentem, hogy ezt a tanulót senki nem várta, pedig elég mesz- sze lakik. De számtalan példával tudnám bizonyítani, hogy a gyerekek tú! sok pénzt hordanak maguknál. Talán, ha a szülők ré­széről több odafigyelést, törődést kapná­nak a forintok helyett, elkerülnénk a hason­ló ügyeket. A három „világjáró” osztályfőnökétől, Kocsisné Tóbi Zsuzsannától megtudjuk, hogy bizonyos jelekből lehetett arra követ­keztetni, hogy a srácok készülnek valami­re. Természetesen figyelemmel kísérte őket, de a pedagógustól sem kívánhatjuk, hogy - a csavargásokat megelőzendő - még esténként is a gyerekek kezét fogja. Természetesen a szülőket is megkér­deztük. P. Gábor édesapja: - Mindent meg- . adunk neki, a szükségesnél többet is. Az idegeinket próbára tették a srácok, de bí­zom benne, hogy többé nem fordul elő. Jó lenne, ha az érintett szülők összejönnének, és megbeszélnék a tanulságokat. T. Krisztián édesapja hozzáfűzi: - Sze­rencséje a fiúnak, hogy nem egy órával előbb jött meg, akkor nagyon „megruház­tam” volna. De megígértem neki, hogy a jö­vőben annyi pofont kap tőlem, ahány perc­cel később érkezik a megbeszélt időpont­nál. Talán mégsem a testi fenyítés a legcél­ravezetőbb, van más megoldás is... A „világgá” ment harmadik fiú, B. Attila Lajvérpusztán él. A nevelőapja, S. József így látja az esetet:- Attiláék egy olyan országba szerettek volna eljutni, ahol nem kell tanulni. Mivel ezt nem találták, a pince is megfelelt nekik - kedélyeskedik az apa.-AT. Krisztián a főkolompos, ő csalta el a többieket is - szól közbe a felesége.- Te csak ne kritizáld más gyerekét, in­kábba sajátoddal foglalkozz! - inti leazasz- szonyt a férj. Azt hiszem, S. József fején találta a szöget Nincs értelme a szülők közti egymásra muto­gatásnak. Ugyanígy az sem helyénvaló, ha a gyermekek kilengéseiért az iskolára hárítják 3 felelősséget KESJÁR MIHÁLY Nem kell a márkám... Új vámrendelet, új rendelkezések, új nyomtatvány. Ha valaki 10 ezer forint felett vásárol, a vámos kéri az igazolást, a kiviteli engedélyt. A vámárunyilatkozat jobb sarkába fel kell tüntetni a kivitt és a visszahozott valutát. Mit mond a rendelet? Az állampolgár nyolc napon belül köte­les a visszahozott valutát visszaszolgáltatni. Külön megjegyzik: az utasnak saját érdekében meg kell őriznie a valutakiviteli en­gedélyt. És most jön a bonyodalom. Ha valaki 10 ezer forint felett vá­sárol, elveszik a kiviteli engedélyt, azt csatolják a vámáru-nyilat­kozathoz, ez utazik Budapestre, ahol a gépi adatfeldolgozás történik. ­Az egyik ismerősöm mesélte: autót vett az NSZK-ban és visz- szahozott 1000 márkát. A pénzzel nem tud mit csinálni, mivel nem hajlandók vissza­venni BC-számlájára, mert nincs meg a kiviteli engedélye. Hiá­ba hivatkozott arra, hogy az új rendelet alapján ezt a vámnál el­veszik. Furcsának találtam az ügyet, de a napokban meggyőződtem, valóban így van. Én is hoztam vissza márkát külföldről, de az OTP-nélnem tudjákvisszavenni, mert nincs meg a kiviteli enge­délyem. Igaz, van vámáru-nyilatkozatom, abban pontosan fel­tüntetve a kivitt és a visszahozott márka összege, azt a vámos kézjegyével ellátta, lepecsételte, de mindez nem elég. A jóindu­lat nem elég, az OTP-t köti egy korábbi előírás. Végül csak annyit, hogy jelenleg 4000 forint értékű valutát szabad otthon tartani - igazolás nélkül -, és aki ezt megszegi, a törvénnyel találja magát szemben, de az a különböző herce hurca melletí a valuta elkobzásával is jár. Oly sok okos ember gyártja ezerszám a rendeleteket és egy­nek sem jut eszébe, hogy itt valami nincs rendben?- kas -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom