Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

4CÜÉPÜJSÁG 1989. május 24. SZOTYOLA:- és más nyelvi gondok (Folytatás az 1. oldalról.) Mesterségem az anyanyelv, éppen ezért nem szégyellem bevallani, hogy egész életemben birkóztam vele és, a tö­kéletesség leghalványabb reménye nél­kül, ezt immár halálig folytatom. Azt se szégyellem bevallani, hogy olyan vidé­ken gyerekeskedtem, ahol a „szotyola’’ név ismeretlen volt. Megismerkedésünk a következőképpen történt. Az egykori Perkátai Állami Mezőgaz­dasági Gépállomáson éppen ügyeletes voltam, amikor beköszönt hozzám egy idős parasztember és csépíést akart megrendelni. Magam elé tettem a megrendelő töm­böt és fogtam a golyóstollat, ami melléke­sen szólva akkoriban még ritka jószág volt, tehát én cseppet sé mentes némi hi­valkodástól.- Mit kíván csépeltetni, kedves bá­tyám? - kérdeztem.- Szotyolát! Sejtelmem sem volt, hogy mi a szotyo­la. Akkoriban a kok-szagiz, a kenaf, a gyapot és a batáta kellemes korát éltük, azt hittem egy újszerű gazzal többről szerzek tudomást. Viszonylag friss vizs­gálj voltak még a hátam mögött, így az a bizonyosság is, hogy nálunk a Kertész­karon a szotyolát sose emlegették. Ha kemény jellem vagyok, természetesen megkérdezhettem volna. A nem tudás­nak azonban hamar híre megy és én igazán nem akartam első házasságom falujában ilyesmivel öregbíteni a hírneve­met. Tehát, mint annyiszor, most se bizo­nyultam kemény jellemnek. Ehelyett ki­mutattam az ablakon, ahol katonás sor­ban álltak a cséplőgépek:- Melyik masinát vinné legszíveseb­ben?- Azt a bal szélső, ezrest. A fa verőlé­cest! A fa verőlécből már sejtettem, hogy valami apró-, vagy olajos magról van szó. Kiállítottam a megrendelőt és békén el­váltunk. Én pedig mentem azonnal a föagronómusomhoz.- Józsi bácsi! - mondtam. - Itt járt egy polgár, aki szotyolát akar csépeltetni. Az micsoda? Sass Józsi bácsinak brilliáns humor­érzéke volt.- Hát a tutyi! - kezdte el nyelvművelé­semet.- Micsoda?- Ezt a nevet se hallottad még? Szóval a rica! Érted? A tényérica! Számvetés előtt Értettem, hogy ugrat, de változatlanul pislogtam tovább.- A tényérbéli! - vágta ki az utolsó ne­vet és innen már az én fafejemmel is sike­rült gondolattársítanom a napraforgó tá­nyérjával. Volt azonban sikeres szereplésem is, például a honvédségnél. A magyar kirá­lyiból örökített kincstári zsargonról Ben- czédi tanár úr bizonyára érdekeseket tudna mesélni. Engem például mindig érdekelt, hogy a korábbi hadseregben miért nevezték „országos járműnek” a közönséges két- lovas szekeret. Aki volt katona, az velem együtt bőségesen élvezhette a köpeny „pantalér”-ba formálásának örömeit. Va­lószínűleg már soha nem tudom meg, hogy miből származik, torzult ez az ízes kifejezés, de azért pantalért készíteni máig tudok. Ködösitési gyakorlaton voltunk kinn a terepen, valahol a nagy pusztavámi dzsungelben, Obál főtörzsőrmester pa­rancsnoksága alatt. (Nem, mint újságíró, hanem mint honvéd.) Én kaptam a paran­csot:- Ordas bajtárs lelép, jelentkezik a rak­táros őrmesternél, és kikér a kelállo­mányból annyit, amennyi a hátizsákjába belefér! Bajtársaim, - valamennyien érettségi­zett, sőt egyetemet végzett emberek -, egy bűvésznek kijáró tisztelettel néztek rám, amikor húsz perc múlva megjelen­tem, tisztelegtem és kiraktam a fűre 12 darab ködgyertyát. . A gyakorlat sikeresen lezajlott:- Honnan a csudából tudtad te, hogy mi az a kelállomány! A nyelvművész fölényével legyintet­tem:- Elsősorban is nem kelállomány, egy „l"-lel, hisz nem kelbimbóról van szó. Azonkívül ez nem a kelállomány volt, hanem annak csak egy része, a kellálla- dék. Olyan állományba sorolt kellékek­ről van szó, melyek bizonyos célra szük­ségeltetnek. Azt meg nem volt nehéz kitalálni, hogy ködösítéshez ködgyertya kell. Egyébként nem nekem volt ennyi eszem, hanem a raktáros őrmesternek, aki rákérdezett, hogy milyen gyakorlatra készülünk... Azóta se hallottam ilyen szép, ízes kife­jezéseket. Meglehet, hogy.már ki is pusz­tultak a katonai szaknyelvből... Kár értük...? (ordas) Százéves a Magyar Néprajzi Társaság „Többször kérdezték tőlem, hogy a mi­dőn olyan sokat összeírok, nincsen-e ti­tokban valami munkatársam? Igenis van. Ez az eszmékben kifogyhatatlan ethno- graphia. A legelső szárnypróbálgatásait a költői működésnek ez vezette nálam.” - Többek között e szavakkal köszöntötte Jókai Mór a Magyarországi Néprajzi Tár­saság megalakulását. Jóllehet, nevét 1892-ben „Magyarországi”-ról „Ma- gyar”-rá változtatták, ám ez nem jelentett nacionalista beszűkülést, a kezdetektől fogva töretlenül nagy súlyt fektetett a nemzetiségek kutatására is. S bár e száz év alatt többször is nagyot fordult a világ, de bármily erős nyomást gyakoroltak is rá rendszerek és kormányok, a társaság sohasem vált elvakult indulatok, nemzeti, faji gyűlölködések kiszolgálójává.- A Magyar Néprajzi Társaság az egyetlen olyan szerv hazánkban, mely a kutatókat, az önkéntes gyűjtőket és a néprajz iránt érdeklődőket egyaránt tö­möríti. Előadásokat, konferenciákat ren­dez, kiadványokat jelentet meg, folyóira­tokat ad ki - jegyzem Balassa Ivánnak, a Társaság elnökének szavait. - Folyóira­tunk, a szintén századik évéhez közeledő Ethnographia az egész magyar néprajz­zal foglalkozik, de nagy figyelmet fordít a nemzetiségek kérdéseire is. Társasá­gunk a magyarországi nemzetiségek néprajzával anyanyelven foglalkozó kö­teteket 1975-ben indította el, és azokból már több mint harminc jelent meg. Ugyanakkor törekszünk a szomszédos országokban folyó magyar néprajzi kuta­tásokat is segíteni. Ezért szeretnénk nyá­ron szakmai továbbképzésen vendégül látni a szomszédos országok magyar et­nográfusait.- Jogilag 1889. január 27-én alakult meg a Magyar Néprajzi Társaság, az első közgyűlését viszont csak október 27-én tartotta. Ez utóbbi időponthoz igazodva ez év október 27. és 29. között emléke- 'zünk meg a százéves évfordulóról. Ezen az összejövetelen a magyarországi nép­rajzkutatókon kívül részt vesznek 'mind­azok az egész világról, akiknek e tudo­mány magyar ágához valamilyen közük volt vagy van. A centenáriumi közgyűlés­hez kapcsolódó tudományos emlékülést Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitja meg, amely után a százéves működést értékelő és a jövő feladatait fölvázoló előadások hangza­nak majd el. Erre az álkalomra ünnepi száma jelenik meg az Ethnographiának és a Néprajzi Híreknek, s.kiadjuk a Társa­ság történetét bemutató könyvet. Külö­nösen nagy érdeklődésre tarthat számot az a kötet, mely az egyes megyék népraj­zi kutatásait foglalja össze. Újra megindul a Magyar Népköltési Gyűjtemény, ami 1922-ben abbamaradt. Első új kötete Veress Sándor: Csángó népballadák cí­mű munkája. Ennek anyagát a szerző 1930-ban gyűjtötte. Hét olyan reprint kiadványt is közreadunk, mely eddig az érdeklődők számára alig volt hozzáfér­hető. Mindehhez most igyekszünk az anyagi alapokat megteremteni. Az ünnepi alkalomból rendezendő mű­soros esten kiváló népművészek lépnek fel az ország szinte minden tájáról. A kí­sérő programban egyebek között a Nép­rajzi Múzeum és a szentendrei Szabad­téri Néprajzi Múzeum (skanzen) látoga­tása szerepel. De ami talán a legfonto­sabb: alkalom és lehetőség kínálkozik arra, hogy a centenáriumi konferencia összesereglő résztvevői egymást megis­merjék, s az új kapcsolatok a további munkát is elősegítsék. SZULOVSZKY JÁNOS ' Napokig fogorvoshoz készülődtem. Jó­kedvűen, fejemben ezernyi gondolattal, kérdéssel. Ilyen vidáman még nem léptem át a Stomatológiai Intézet kapuját. Mindez annak köszönhető, hogy a fogorvos nem más, mintVukán György dzsesszzongoris- ta, zeneszerző és nem orvosi minőségében kerestem fel. Beszélgetésünknek aktuali­tást adott a Derby című táncdráma február­ban tartott Erkel Színház-i bemutatója. A Horace McCoy amerikai író A lovakat lelö­vik, ugye? című regényéből készült balett zenéjét ugyanis Vukán György szerezte. •- Ki és mikor kérte fel á komponálásra?- Müller Péter szövegkönyvíró és László Péter, a darab koreográfusa nyert meg az ügynek. Nagyon megtetszett, hogy a mű a táncról szól, nem a hagyományos balettd­ramaturgia szerint építkezik, az események filmszerűen peregnek benne. 1987 au­gusztusában szóltak, év végére a fejem­ben, 1988. február elejére pedig papíron volt a partitúra.- Úgy tudóm, Magyarországon nem ké­nyeztetik agyon a dzsesszmuzsikusokat.- Ez igaz, de nekem az a véleményem, hogy nem szabad mindig a kedvező alka­lomra várni, hanem folyamatosan dolgozni kell. Dzsesszt csak óriási hittel, kitartással lehet játszani, nem várva sikert, anyagi elis­merést. Tapasztalataim alapján - ha vi­szonylag szűk körben is - az emberek sze­retik ezt a zenei műfajt.- Ön nemcsak dzsesszzenét szerez, írt már filmmusicalt, filmzenét, zongoraver­senyt, különféle kísérőzenét. Bizonyára sokműfajúságának is szerepe van a felké­résekben.- Ez valószínű. A Derbyben is különböző 20. századi stílusokat kellett felhasznál­nom, amelyeket a szimfonikus zenével igyekeztem egységessé ötvözni. így felis­merhető benne Gershwin és Bernstein ha­tása, valamint a „third stream”-nek, harma­dik áramlatnak nevezett zenei törekvés, amely nerrvkötelezi el magát sem a szimfo­nikus zene, sem a dzsessz mellett.- Ejtsünk szót a zenészekről is, hiszen egészen különleges összetételű a zenekar. Jelenet a Derby című táncjáték Erkel Színház-beli előadásából1- Az együttes alapja a fúvós dzsesszben jártas Creative Art Ensemble, amelyet 1986-ban alakítottunk a Budapesti Rézfú- vós Együttesből és a Super Trióból. Hozzá­juk csatlakozik az Operaház szimfonikus zenekara és néhány szólista. A balettzené- jébe sikerült némi dzsesszt is becsem­pészni, ami nem kis dolog operaszínpa­don. A közönség az előadásokon felvétel­ről hallhatja a muzsikát, reméljük sikerült minél tökéletesebb hangzást elérnünk. A Derby zenéje rövidesen szvit formában, le­mezen is megjelenik.- A tv-nézők hallhatták kísérőzenéjét A világ metrói, a Linda című sorozatokban, zongorajátékát a folyamatosan vetített Szomszédokban. A fentieken kívül milyen alkotásokhoz írt zenét az utóbbi években?- Én írtam például Szabó István Hanus- sen, Bacsó Péter Titánia, Titánia című film­jének zenéjét, Gyurkovics Tibor Fekvőtá­masz című darabjához is komponáltam.- Min dolgozik most?- Folyamatosan komponálok a Buda­pesti Rézfúvósok számára. Gyurkovics Boldogháza című színdarabjához írok ze­nét, rádióoperám címe Keresztutak lesz. A pápa magyarországi látogatása alkalmára írom misémet, amely a Mise az elnyomotta­kért címet viseli majd. Ez egy „résztvevő” mise lesz, szeretném, ha hallgatóit hatása alá vonná, úgy, hogy közben aktivizálja is őket.- No és a dzsessz?- A Creativ Art Ensemble második leme­zét készítjük, a Spanyol rapszódiát. Minden második hétfőn fellépek együttesemmel, a Super Trióval a főváros XIII. kerületében, a. Várkonyi György Művelődési Házban. Már­cius végén pedig egy hónapos turnéra in­dul a Super Trió, Freddie Hubbard ameri­kai dzsessztrombitással. Készülök rá, én nagyon szeretem az élő fellépéseket. RAKITA ÁGNES Derby, avagy a zenélés öröme ................................................................................... ;.......................... ................................................ B eszélgetés Vukán György zeneszerzővel Szavak helyett rajzban A rajzfilmes általában forgatóköny­vet ír, figurát, mozgást vagy (és) hátte­ret tervez, mozgat, rajzol, fest, rendez. A szerzői filmek esetében gyakran elő­fordul, hogy a sokféle készséget, ké­pességet igénylő tevékenységformák mindegyike egyetlen kéz lenyomatát viseli magán, a rendező számára egy­séges, minden részletében hangsú­lyos egészet alkot. A néző általában nem is kíváncsi a részletekre. A végeredmény alapján minősít; többnyire könnyedén eldönti, jó vagy rossz produkciót látott. Pedig ezenkívül még nagyon sokféle szak­ma- és közönségcentrikus nézőpont létezik. Szakmai körökben például úgy tartják, hogy kétféle rajzfilmes van: az egyik, aki ‘tud animálni, a másik, aki nem. Az osztályozásnak ez a fajtája is jelzi, mekkora rangja van a szakmában az animátornak, aki a fázis- és kulcs­rajzolók irányításával, a mozgatás által gyakorlatilag „lelket” önt - vagyis ani­mál - a figurába. Persze, e műveletnek a legritkábban van csak köze az ani- mátor saját „leiké­hez”. A figura lelkét gyakrabban a film műfaja, karaktere, a szereplők személyi­sége határozza meg. Hogy azonban a fi­gura „lelke” a kívánt mértékben a film lel­ke is legyen, ahhoz az animátor tehetsé­ge, leleményessége szükséges. Az általában csak a másodperc töre­dékéig látható moz­gásfázisok megter­vezéséhez elenged­hetetlen a biztos rajz­és dramaturgiai kézszség, a jó rit­musérzék, és a rajz­ban is megnyilvánul­ni tudó színészi adottság, mely nél­külözhetetlen ahhoz, hogy hitelesen szü­lessék meg egy-egy szituáció, és a né­ző érzelmileg, értelmileg együtt tudjon haladni az adott szereplővel. Különös ellentmondás, hogy az animátori mun­ka, mint a rajzfilmkészítés egyik leglát­ványosabb munkaszakasza, akkor igazán jó, ha nem hívja fel külön magá­ra a figyelmet, és szinte tökéletesen észrevétlen marad. Az animálás, de talán az animációs munkamegosztás természetéből is adódik, hogy Balajthy László, a Pannó­nia Film Vállalat kecskeméti műtermé­nek fiatal munkatársa - bár hosszú évek óta szerepel a stáblistákon - in­kább csak szakmai körökben ismert. Nem tartozik pályatársai között a ki­vételesek vagy a kiugróan sikeresek, kiváltságosak közé. Pedig tízéves szakmai múltja - a Gusztáv, a Vízipók- csodapók, a Magyar népmesék és számos sorozat révén - elválasztha­tatlanul összefonódott a Kecskeméten készült alkotások hazai és külföldi elis­meréseivel: Rajzasztalán jelenleg a Tinti című sorozat rajzai fekszenek, a produkció hátralevő hat részében a Gyulai Livius nevéhez kötődő produk­ció egyik társrendezője. Egy egész­ségnevelő, tíz másodperces pályázat­ra készített reklámfilmecske tervezője­ként és rendezőjeként a közelmúltban első Ízben próbálta ki az animáció más területein is magát. A tizenhat fázisból megtervezett kis munka nemrég Vil- niuszban, a propaganda-és..rekláfn- filmfesztiválon helyezést kapott. Rész­leteit a képes forgatókönyv kockáiról bárki leolvashatja. Balajthy László sza­vak helyett szívesebben nyilatkozik rajzban... KÁROLYI JÚLIA — ........-i y­«Y h/* i Q* j k i> I !. ?_J > í Hl i — i w, ! r<!<Zzsí&* Balajthy László díjnyertes reklámfilmjének képes forga­tókönyve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom