Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

2 - TOLNATÁJ

%

1989.április 15.

Dr. Hifiin István és Decsi Kiss János a zene hatalmáról- Főorvosi szobában, fehér köpenyben ülve, szorongva szokott az ember az orvossal beszélgetni. A mostani alkalom rendhagyó. Erre készülve felidéztem előző találkozásainkat, hangversenyen, kiállítási megnyitókon, értekezleteken, a közélet színterein és arra gondoltam, fontos-e az, hogy egy orvos - mint Ön - egyben jó zenész, vagy kollégái közül egyik festő, másik jó fotográfus is legyen? Benne van-e, érezni lehet-e, hogy akit a zongora mellett a pódiumon hallunk, kitűnő sebész a civil életben? Mennyire hat vissza egyik pálya a másikra? Ha kimondjuk: a zene a lélek gyógyszere, mit válaszol erre az orvos? Úgy gondolom, hogy a hétköznapi foglalkozása és a muzsikához való kötődése valahol mélyen gyökerezhet, hiszen úgy tetszikaszínpadi előadásában, zongorajátékán - a Szekszárdi Jazz Quartett- ben - a szenvedély, ami nem lehet frissen született. Uralkodik ilyenkor a zene, ennek hatalmában van.- Valóban mélyen kell keresni á zenével való kapcsolatot. Hatéves koromban kezdtem zongorázni. Édesapám, mint kántortanító orgonáit, zongorázott, hegedült és klarinéton is játszott. Mindezt Pórteleken, ahol születtem. A háború után költöztünk Jászberénybe. Magánúton tanultam zongorázni. Ezzel párhuzamosan határoztam el azt is, hogy orvos leszek.

I- Nyilván volt valamilyen meghatározó élménye, ami kijelölte ezt a célt.- Eső után békák ugráltak az udvaron. Én egyet megfogtam, anyám manikűrollójával és csipeszével felboncoltam. Előtte természetesen elkábítottam, hogy ne éljen. Elcsodálkoztam, hogy mennyi minden van egy ilyen apró „berendezésben”. Jóval később megtudtam, hogy amit akkor műveltem, az fontos része a kísérleti orvostudománynak. Gyerekfejjel akkor annyit sejtettem, hogy az orvosok végeznek ilyet gyógyító szándékkal embereken. Vonzalmam a pályához ettől kezdve megmaradt.

I - A zenéről is ugyanezt mondhatja el.- Igen. Nincs más kedvtelésem, szórakozásom, mint a jazz. Számomra ez mindent jelent.- Szabó Lőrinc egy helyen úgy fogalmaz: „be jó átadnom magamat neked / s keretezni szárnyas képeidet, / hégedűk, a suhogásotokat, / harsonák, villámtornyaitokat, / a tengeredet, teljes zenekar, / a nem-tudom-mit, melybe belehal, / belevész minden külső mozdulat: / be jó, íg y, szűnve s mégis nőve, csak / sejteni az imbolygó tudatot, / s megsemmisülni: Minden Én Vagyok!” Térjünk vissza a jazz-hez. Hazánkban meglehetősen későn, emlékezésem szerint a hatvanas években indult útjára a jazzművészet.- A rádióban lehetett már korábban is hallani jazz-muzsikát, de nem volt elterjedt. Amikor középiskolás voltam, eljutottam „zenei kutatásaim” során arra a pontra, hogy az önképzőkörben két előadásból álló összefoglalót tartottam a komoly- és könnyűzenéről. Ez utóbbiba soroltam a jazz-t is. Szegeden az egyetemi évek alatt, szinte abból éltem, hogy elfogadtam egy szerződést, a Jégkunyhó nevű éjszakai lokálban muzsikáltam. Délelőtt egy-egy órát elhagytam néha, de meg kell jegyeznem, a legjobb eredményt ekkor értem el tanulmányaim során.

I- Nem tartom valószínűnek, hogy a lokálban jazz-t kellett játszani.- Jazz-t akkor kezdtünk mindentől függetlenül, amikor kiderült, hogy az egyetemen többen vannak, akik kedvelik ezt a műfajt, és szívesen muzsikálnának olyan zenét, ami pódiumon megállja a helyét, s a közönségnek nem jut eszébe táncolni, így 1962-ben megalakítottuk a D + C együttest.

I - A nevében jelezték a szándékot is?- Igen. A D-ben azt, hogy dixielandet is játszunk a C-vel azt, hogy cool stílus- irányzatot követünk szívünk szerint.

I- Lapozva jazz-történeti írásokat, megtudhatjuk, hogy az új irányzat alapja a bebop volt. Ennek jellegzetességei: lazább, könnyedébb stílust hozott a jazz-be a swinghez képest.- Ugyanakkor a dallamok kevésbé szimmetrikusak, a harmóniák bonyolultabbak, mint korábban. Bonyolultabb a rögtönzés technikája is. Önálló zenei gondolatok bemutatására törekednek. A kísérletezés, újítás lehetőségei korlátlanokká váltak. Ezzel éltek a cool stílust vállalók. A maga intellektuális törekvéseivel ez alkalmasnak látszott arra, hogy továbbvigye azt a zenei forradalmat, ami a jazz-ben megszületett. A triók, kvartettek, kvintettek tagjai gondosan ügyeltek a hangszerek hangzási arányaira. Művesen csiszolttá vált a ritmika, a hangsúlyozás, a harmonizáció. A játékosok szinte kényszeritik magukat, hogy egyre inkább figyeljenek a rögtönzésben felhangó zenei mondatokra, azok kapcsolódására, a mondatok közötti szünetek helyére, hosszúságára, á szólamvezetésre és egyébre.

I- Felvetődik ekkora kérdés: ha a zenésznek ennyire kell koncentrálnia, akkor.hova lesz a játékban az ösztönösség, a lendület, az elemi erő, ami jellemezte, ami a varázsa volt a jazznek?- A klasszikus jazz szórakoztat. A modern jazz, így a coolzene is, művészi igényű, pódiumrangú muzsika. Oda kell rá figyelni, elmélyülésre késztet. A cool stílusban az előkészítő munkának, próbáknak, a közös gyakorlásnak jóval nagyobb szerepe van, mint korábban. Szóval kerestük mi is a helyünket Szegeden. Akadtak pártfogók, de engedélyt kellett kérnünk például egy zenei sorozat beindításához. Segített a KISZ-titkár. Ö jött velünk, hogy meggyőződjék, illetékes helyeken miként vélekednek a jazz-ről. Budapesten Gonda Jánost és Bágya Andrást kerestük meg. Mind a ketten azt mondták a programunkra, hogy nyugodtan csináljuk, ha erőnkből telik. ORI-en- gedélyt is szereztünk, így koncertképes zenekar lettünk, csak a pódium hiányzott. A szegedi sajtóházban adtunk koncerteket. Néhány újságíró támogatta szándékunkat. Más egyetemi zenekarokkal is sikerült kapcsolatot teremtenünk, dé aztán a természet rendje szerint, a végzős hallgatók más helyre kerültek, így felbomlott a zenekar.

I- Azokban a hatvanas években a Beatles- korszak zenéje is hódított...- Játszottunk abból is, mert a bálokban táncolni akartak az emberek. Az ilyen rendezvényeken pénz állt a házhoz. Egy- egy bálon 5-600 forintot és útiköltséget is kaptunk. Ma is megrökönyödve mondom, hogy nyolc bál bevételéből szépen éltem, amikor kezdő orvos lettem, a fizetésem 1300 forint volt.- Szekszárdon -, hogy az orvosi pályáról is essék szó - a megyei kórház traumatológiai osztályának főorvosa és megyei szakföorvos is. Az irodájában, ahol beszélgetünk, elég szembetűnő helyen van két színes fénykép. Egy néger fiú és egy nagyon bájos, csinos néger leány látható ezeken.- Ja! Igen. Ő egy etiópiai fiatalember. Öt évet töltöttem a kelet-afrikai országban. Addisz-Abeba volt a munka- és lakhelyem. Ott elsősorban sebesült katonákat gyógyítottunk. Arra már nem emlékszem, hogy ez a fiú mikor került oda. Térdműtétet hajtottam végre. Úgy alakult, hogy közben eljöttünk haza és itt jelentkezett ismét. Nagyon meglepődtem, mert kiderült, hogy a bátyja orvos Hollandiában, nem értettem, miért hozzám jött.

I- Nyilván emberi szimpátia, bizalom vezette.- Elképzelhető. Itt az osztályon is meg- kedvelték a fiút. Nem teljesen gyógyultan távozott, de írt később, hogy rendbejött. Emlékül itthagyta ennek a lánynak a képét is, aki stewardess az etióp légitársaságnál.

I- Nekem hosszú időnek tűnik az öt év Etiópiában. Biztos vagyok benne, hogy ott sem lett hűtlen a zenéhez, és Bochumban, ahol szakmai ösztöndíjjal volt?- Nem, nem! Az első három hónapot Dessie-ben töltöttük. Ez a hely az, ahol százezrek haltak éhen. Azt gondoltam, hogy dobok és hasonló ütőhangszerek biztosan vannak Afrikában, de nem reméltem, hogy találok zongorát. Egy benzinelosztó raktárban leltem egy pianinóra. Nem játszhattam rajta, mert úgy alakult sorsom, hogy valaki felfedezte a három szakvizsgámat és azt mondta, Addisz-Abebába kell mennem, mert a fővárosban nincs idegsebész. A további időt már ott dolgoztam le. Hangversenyt is adtunk egy jamaicai dobossal. Ezt megörökítette a Magyar Televízió is. Ugyanis éppen akkor volt ott Czinege Lajos honvédelmi miniszter és a televíziós stábot meghívtuk a koncertre, amit azzal a mottóval rendeztek, hogy zenével a mankókért. A bevételből a sebesült katonákat segítettük. Bochumban a klinika kápolnájában orgonáltam.- Sok-sok emberrel találkozott Milyen hasonlóságot és különbözőséget sorolna közöttük? Gondolok arra is, hogy az alföldi városból, Szegedről, Szekszárdra költözött 1982-ben.- Gyakran mondják itt Tolnában, hogy más mentalitásúak az alföldiek. Ott a dunántúliakra mondták ugyanezt. A másikat képzelik, hiszik jobbnak. Kint Etiópiában mi azt vallottuk, hogy ha száz magyar paraszt- ember odaköltözne, olyan mezőgazdaságot csinálna, ami Kelet-Afrikát elláthatná élelmiszerrel. Az volt ennek a realitása, hogy Dessie-ben ledugtunk egy favesszőt és pár hét múlva kihajtott.-Ráadásul háromszor lehet aratni. Mi itthon azon sírunk, ha úgy dolgoznánk minta németek, már régen más helyzetben lehetnénk. A németek azt figyelik, hogy a japánok milyen szorgalmasak. Nem folytatom. Ilyenek vagyunk. Hagyományok, szokások formálják, alakítják életünket.

I- No és a zene is. Látszatra hamar megtalálta lelke otthonát a szekszárdi jazz-életben.- Kelemen Endrééket régebb óta ismerem. Kerestem is a kapcsolatot velük mint zenészekkel, de csak pár hónap múlva alakult úgy, hogy kimohdtuk, játsszunk együtt, így Endre vágya is teljesült, mert az ő kedvenc hangszere a vibrafon. Visszatekintve, gyorsan összeszokott a kis csapat. Minden kedden 6 órától 10-ig próbálunk. Az ország valamennyi rangos jazz-versenyén felléptünk. Saját szerzeményeinkből is önálló estre elegendő kompozícióink vannak. Szerettünk volna magunknak maradandót alkotni. Egy zenekar számára ez a lemez- felvétel. Korábban nem gondolhattunk rá, csak akkor, amikor megszűnt a hanglemezgyártó kizárólagos kiadási joga.- „Itt van mondjuk ez a - végre már nem budapesti illetőségű - dzsesszlemez, amely a sokoldalú, jóindulatú szponzorálás mellett őszinteség és a tehetség találkozásának köszönheti létrejöttét Hulin István, Kelemen Endre, Lőrinczy Gyula és Radnai Tibor nem öltözteti zenéjét divatossá igazított álruhába. Vállalja a fenntartás nélkül vállalhatók a letisztult dallamot, az ívek hagyománytisztelő, gondos megrajzolását, a feszültség kellemessé oldását. Okos ez a muzsika; kamarajellegéhez illően szemérmes, harsányságtól és hatásvadászattól teljességgel mentes. Lendületes szólóiban, önfeledt rögtönzéseiben is rend van, hibátlan stílus- és arányérzék működik...” - írta Kaán Judit az Új Tükör ez év február 12-i számában a Szekszárdi Jazz Quartett hanglemezéről.- Nagy öröm volt számunkra ez a recenzió, mert nem számítottunk rá. Sok-sok elismerő levél érkezett hozzánk a lemez megjelenése óta. Legkedvesebb talán, hogy egy-egy betegem elém tartja, hogy dedikáljam már neki. A lemez kapcsán van egy angliai meghívása a zenekarnak, ami a nyáron esedékes.- A sors kiszámíthatatlan rendező. Beszélgetésünkkor féltve említette, hogy a quartett dobosa, dr. Radnai Tibor orr-fül-gégész szakfőorvos nagyon beteg... Most, amikor az olvasó is kezében tartja beszélgetésünk írott szövegét, tudjuk, Radnai Tibor türelemmel viselt súlyos betegségben elhunyt. Gondolatban hallgassuk meg a Szekszárdi Jazz Quartett lemezéről a rekviemet, Radnai Tibor az ember, az orvos, a zenész előtt fejet hajtva.

„Érett, komoly néprétegek.

nyílt, őszinte színvallás...”

Az 1920-as nemzetgyűlési képviselő- választásokon szavazati joggal rendelkezők száma meghaladta a 107 000 főt. E mennyiség közel háromszorosa volt - az utolsó szavazáskor, 1914-ben kiadott képviselőválasztási névjegyzékekben szereplők számának (35 886). A január 25-26-i választásokon nem adhatták le voksukat a bátaszéki, bátai és alsónyéki polgárok, e területek ugyanis a szavazás időszakában szerb megszállás alatt voltak.

Az általános, titkos szavazás kötelező volta ellenére sem szavazott - különböző indokkal, illetve érvénytelen szavazatot adott le 12 348 szavazó.

A távol maradás legmagasabb mértékű a dombóvári választókerületben volt.

A választás végeredménye:

I. választókerület: Bonyhád:

1. Wéber János (KGP) 6025 szavazattal (55,1%)

2. Perczel Béla (KNEP) 4900 szavazattal (44,9%)

II. választókerület: Dombóvár:

1. őrgróf Pallavicini György (KGP) 8775 szavazattal (59,2%)

2. Dr. Vétek György (KNEP) 5998 szavazattal (40,8%)

III. választókerület: Gyönk:

1. Haypál István (KGP) 7691 szavazattal (63,6%)

2. Holub József (KNEP) 1726 szavazattal (14,3%)

3. báró Jeszenszky György (KGP) 1436 szavazattal (11,9%)

4. Dr. Orbán Márton (KGP) 1235 szavazattal (10,2%)

IV. választókerület: Paks:

1. Bodor György (KGP) 8552 szavazattal (55,3%)

2. Dr. Erdélyi Aladár (KNEP) 6885 szavazattal (44,7%)

V. választókerület: Szekszárd:

1. Dr. Őrffy Imre (KNEP) 8522 szavazattal (58,4%)

2. Szulimán György (KGP) 4128 szavazattal (41,6%)

VI. választókerület: Tamási:

1. Nagy János (KGP) 8566 szavazattal (64,1%)

2. Dr. Frühwirt Jenő (KNEP) 4107 szavazattal (30,7%)

3. Cholnoky Lajos (KGP) 700 szavazattal (5,2%).

VII. választókerület: Tolna:

1. Renezes János (KGP) 9291 szavazattal (69,7%)

2. Fekete Ágoston (KNEP) 4036 szavazattal (30,3%)

A lista alapján egyértelmű, hogy a kisgazdák (a nagyatádi, valamint a sokoró- pátkai Szabó-féle pártok egyesüléséből) elsöprő győzelmet arattak a keresztény pártok felett. A megszerzett 6 mandátum magáért beszélt.

. A megyei közigazgatási apparátus számára óriási meglepetést jelentett a nem várt végkifejlet.

A Tolnamegyei Újság cikkírója egy pillanatig sem palástolja megdöbbenését: „Lezajlottak a nemzetgyűlési választások. Nem voltak színpompás felvonulások, az agárdi és bátaszéki trombitások nem fújták egymással versenyezve és külön-külön táborban a Kossuth- és Rá- kóczi-indulót. Egy-egy rikoltás sem zavarta a csendet, zászlók sem lengtek, azok nyelei sem intéztek el holmi politikai ügyeket. A választás külső képe csendes volt, csak az emberek belsőjében izzott egy, az eddigi választásoknál nem tapasztalt érzés: az osztály- és faji gyűlölet”. A cikk írója a szavazókat azért vádolja, mert miközben a nagyhatalmak „boncasztalán” fekszik hazánk (pár hónappal vagyunk a trianoni diktátum aláírása előtt), „ők nem tudják háborúval és kommunizmussal felszabadult, alantas, piszkos, önző és csak hitvány életükért remegő érzésektől megtisztítani magunkat.”

A megoldásra is van utóreceptje a cikk írójának: „hazaszeretet és áldozat- készség fensége váltotta volna fel szívükben a gyávaságot” -, ha egyöntetűen nem a kisgazdákra, hanem a KNEP jelöltjeire adták volna le voksukat. (!)

A választások alapján Tolna megye a kisgazdapártiak bázishelyei közé sorolható. Az országosan megválasztott 157 nemzetgyűlési mandátumból a kisgazdák 79-et, a Keresztény Nemzeti Párt pedig 72 mandátumot szerzett.

Ezután a románok kivonulását követő tiszántúli választásokon a kisgazdák jelentősen növelték képviselőik számát.

A választásokat követően nem szokványos jelenséggel, találkozhatunk. Egyes képviselők fittyet hányva arra, hogy milyen programmal, milyen pártállással választattak meg, bejelentették átlépésüket egy másik pártba.

Ennek következtében a kisgazdák országos mandátumainak száma 91-re nőtt, míg a KNEP képviselőinek száma 52-re csökkent.

A többi mandátumon a kisebb pártok osztoztak. Az átlépés, a pártállás-változtatás Tolna megyét sem kerülte el, mert 1920. február 13-án dr. Őrffy Imre, a szekszárdi kerület képviselője átlépett a kisgazdák táborába. Ugyanekkor a kisgazdák Rubinek-csoportjához tartozó őrgróf Pallavicini a KNEP-hez csatlakozott.

Őrffy Imre számára a kisgazda színek nagyobb kifutási lehetőséggel kecsegtettek - ezt a későbbi időszak bizonyította. Pallavicininek viszont nem jutott vezető szerep, hiszen a Rubinek-szárnyhoz tartozott, a pártban pedig Nagyatádi pozíciói voltak a legjobbak. A közigazgatási apparátus körében általánosan az a vélemény alakult ki a választásokat követően, hogy még egyszer ilyen alapon választásokat nem szabad tartani, mert így a „nemzeti” elképzelések kútba esnek. Nem lehet tervezni, nem lehet kellően befolyásolni, nem lehet elérni a kívánt végeredményt. Egyáltalán túl sok a bizonytalansági tényező.

Battlay Dezső kormánybiztos főispán bizalmas levelet küldött Szekszárd polgármesterének és a járási főszolgabírónak, amelyben kifejtette, hogy a választások során több olyan sajnálatos körülményről szerzett tudomást, amelyek azt igazolják, hogy a „nép széles rétegének eme sarkalatos jogkörbe való bevonása (az általános, titkos választójogról van szól), úgy mint a választási rendelet előírja, az ország jövőjének biztosítása szempontjából nem kívánatos.” A továbbiakban adalékokat, felhasználható véleményeket kér annak érdekében, hogy egy új, a korábbinál szigorúbb feltételű választói törvény kerüljön kidolgozásra.

Egy hónapon belül valamennyi címzett válaszolt. A völgységi főbíró szerint ez „a választás a francia forradalom elvét, fejszám politikáját érvényesítette". Kiemelte, „nagy szerencse, hogy a választás nem húzódott el, mert különben teljesen a tömeg gondolatvilágának forradalmi típusai jutottak volna többségbe.” A lakosság jelentős részét felkészületlennek tartja a választásokra. „A materiális, egyenlőség érvényesülése óriási tömeget enged az urna elé, kiknek lelkében a nemzeti öntudat nem él, sem a felelősségérzet, s akik azt hiszik, hogy az állam az egyénért létezik.” Nem jó tehát a választási törvény, mert így a „hatalom az atomizálttömeg kezébe juthat.” Az alkalmatlansággal, az éretlenséggel magyarázzák a következő, valójában inkább ellen- véleményt jelentő magatartásformákat: gúnyos, szidalmazó megjegyzések írása a szavazócédulára, áthúzással való érvénytelenítése, szeméremsértő jelek, akasztófa rárajzolása stb.

Valamennyi főbírói jelentésben közös az a vélemény, hogy a nők választójogát vagy teljesen meg kell szüntetni, vagy komoly feltételekhez szükséges kötni (önálló kereset, egyetemi végzettség stb.)

Séwald Oszkár főszolgabíró szerint a titkos szavazási formát célszerű lenne megszüntetni, mert „az érett, komoly néprétegek jellemének is inkább megfelel a nyílt, őszinte színvallás, ami könnyelmű elhatározásoknak és lelkiismeretlen izgatásoknak elejét veszi és azokra kevésbé nyújt alkalmat és módot”. Az ok tehát nagyon is egyértelmű, a közigazgatási apparátus kellő ráhangoló munkájának nyomán a végső eredmény köny- nyebben befolyásolható.

A gyönki főszolgabíró szükségtelennek tartja a választásokon való kötelező részvételt. Legyen az pusztán állampolgári jog, amellyel az egyén vagy él, vagy saját döntése alapján nem él.

Nincs ismeretünk arról, hogy a beérkező jelentésekből milyen összegzést készített a főispán. Azt sem tudjuk, hogy a választásokat követően megalakított Simonyi-Semadan Sándor vezette kormány igényelte-e ezen jelzéseket, vagy ez pusztán megyei akció maradt.

Áz ellenforradalmi rendszer első választásának végeredménye megyénkben azzal magyarázható, hogy a tömegek politikai megújhodást reméltek a kisgazdáktól. A többség voksa egyszerre jelentett bizalmat a gazdapárt iránt, és egyszerre jelentett szembenállást a hivatalos megyei vezetéssel.

A választásokat követően országosan a kisgazdák koalícióra léptek a KNEP- pel. Belpolitikai szempontból fő kérdés az államforma és a legfőbb állami méltóságról történő döntés lett. Politikai közéletben élesen szembenálló irányzatok harca bontakozott ki. Legitimisták, szabad királyválasztók rendelkeztek parlamenti képviselettel, míg a köztársasági államforma hívei nem.

A megyék többsége rendkívüli közgyűlésen elfogadott határozat alapján támogatta Horthy kormányzóvá választását. A Habsburg-restauráció lehetőségét is ellenző antant számára a magyar királyságban szintén egyetlen elfogadható államfői jelölt akadt: nagybányai Horthy Miklós. Tolna megyében a főispán nem hívott össze rendkívüli közgyűlést a jelölt támogatására.

Az alispán szerint ennek nem volt politikai oka. E véleményt csak az cáfolja, hogy alig egy hónappal ezután Tolna megyének kisgazdapárti kormánybiztosa lett: dr. Klein Antal személyében.

DR. DOBOS GYULA