Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14. "iVÉPÜJSÁG 3 Az NSZK-beli Wernau a jövőt ígérgeti Jönne a DEM, csak legyen rá Bonyhádnak fogadókészsége (Folytatás az 1. oldalról) Bonyhád nyugatnémet partnervárosa, Wernau Stuttgarttól 20 kilométerre fek­szik, A12 ezer lakosú kisvárosban világ­hírű ipari centrum működik, hires a város divatcégéről és munkaruházati vonalon is erősnek mutatkozik. Emellett készség­gel ajánl segítséget - mi több, munkale­hetőséget - s vele működő tőkét Bony­hádnak, amit a legutóbbi partnervárosi bizottság látogatásakor tett meg. Vanya György, az MSZMP Bonyhád Városi Bi- ’ zottságának titkára volt a vezetője a gaz­dasági tapasztalatokat gyűjtő csoport­nak, s így részese a tárgyalásoknak.- Az olyan partnervárosi kapcsolat­ban, melyben a fogadókészség nagysze­rű, nem szabad leragadni a kulturális és sportkapcsolatok szintjén. Tartalmat kell adni annak, melyben orvosok, mérnö­kök, munkások, vezetők cserelátogatá­saira tapasztalatgyűjtésére nyilik mód. Mindkét város nyolc pontban dolgozta ki az együttműködés területeit, s annak részleteit. A wernaui fogadókészségre mi sem jellemzőbb jobban, mint az, hogy első helyen jelölték meg programjavas­latukban a gazdasági területeken mutat­kozó lehetőségek kihasználását. Bony­hád ezt csak a 8. pontban tette meg... A bonyhádi küldöttség gazdasági kap­csolatok kiépítését szorgalmazó tagjait a város polgármestere kísérte mindenho­vá, ezzel is jelezve, hogy komolyak a szándékaik. A városban dolgozó világhí­rű Bosch GmbH Junkers cégnél az igaz­gató, s a magyar nyelvet kiválóan beszé­lő műszaki-kereskedelmi igazgató volt a magyarok kalauza.- Fő profiljuk a különböző gázüzemű berendezések (fűtés, meleg víz), s tarto­zékai gyártása, s az igazgató határozott érdeklődést mutatott esetleges magyar- országi beruházásra - említi Vanya György. Információkat kért a bonyhádi lehetőségekről, mert helyi üzemek, gyá­rak meglévő üzemcsarnokainak, kihasz­nálásával, dolgozóink átképzésével ve­gyes vállalatot is alapítanának. Kapcso­latuk van a FÉG-gel is. Érdeklődésük alapja, hogy 1992-től a Közös Piacon be­lül kiépített belső korlátokat oldják majd, szabadon gazdálkodhatnak így munka­erővel, munkával, s ők az előnyöket a profit szinten tartáshoz igyekeznek meg­teremteni. Ha pedig a magyar munkás a jelenleginél két-háromszor többet tud rö­vid idő alatt keresni, egy ilyen konstruk­cióban, akkor hasznáról nem kell már so­kat beszélni. A wernaui cég önállóan, „zöldmezős” beruházást is végrehajtana Bonyhádon. Műszaki termelési színvo­naluk, gyártásszervezési kultúrájuk na­gyon kedvező, a mi viszonyaink között is adaptálható. Bonyhád üzemének termékszerkezet­váltásába, -megújításába mindez beleil­lik, akár stratégiai fontosságú is lehet a jövő szempontjából. Realitásához offen­zív, kifejezetten célra törő1 és határozott bonyhádi vállalati kezdeményezésre van szükség. A BOVAS-ra, a zománcáru- gyárra gondoljunk elsősorban.- A másik lehetőség a Perry divatvona­lon futó gyárak, ahol nosztalgikus népvi­seleti vonalvezetéssel a legfinomabb Íz­lést is kielégítő termékeket gyártanak. Igényes kivitelben, a lehető legdivato­sabban, s a termékeken művészeti alko­tásokat, festményeket is alkalmaznak, így találkozik divat és népművészet. Ter­mékfilozófiájuk az, hogy a művészetet és a drága tervezőkapacitást a magas mo- dellszámon futó gyártással ellensúlyoz­zák. Növelni kívánják termelésüket, haj­landók Magyarországra jönni, s a Bony­hádi Ruhaipari Szövetkezetben partner­re is találhatnak. A könnyűipar csúcs- technológiájának szintjén dolgozni pedig nem akármi, s ha meggondoljuk, hogy egy 1700 kilométerre lévő lengyel város­ban is dolgoztatnak, ugyanakkor Bony­hád 970 kilométerre van... A tulajdonos bonyhádi bérmunkára gondol, női blúzok, blézerek, szoknyák gyártását szeretné ide kihelyezni. Ajánla­tot kellene nekik is tenni. Mielőbb, a cég­től a magas színvonalú gyártási kultúra, s egyfajta csúcstechnológia adaptálható legyen. A harmadik cég a Krahe-Ver- sand GmbH, ahol védő- és munkaruhá­zati termékeket gyártanak, s összesen 250 ezer (!) vevővel állnak kapcsolatban. A számítógépes nyilvántartás, termelés­termeltetés gyors piaci reagálást ered­ményez, s többmilliós egyedi megren­delések kielégítését teszi náluk lehetővé.-Szerintünk férfi védő vagy túracipők gyártására nyílhatna mod. Bérmunka­konstrukció itt'nem valószínű, de egy jó téesz, ipari kisüzem apró szerszámok fo­lyamatos gyártására vállalkozva sikerhez juthatna, de akár egy kisiparosnak is benne van ebben a lehetőségben a „boltja”. Egyébként a wernaui magánke­reskedők és kisiparosok városi szerve­zetének vezetője felajánlotta együttmű­ködési készségét a bonyhádiakkal. 1990-ben Wernau kiállítást rendez, me­lyen Bonyhád gazdasága bemutatkoz­hat! Nagy lehetőség, csak időben kell vállalatainknak, üzemeinknek erre ké­szülnie. A Bonyhád-Wernau operativ elő­készítő bizottság szívesen nyújt segítsé­get minden érdeklődőnek - fejezi be Va­nya György. Érdemes szólni a látogatáson tapasz­talt apró, ám sokatmondó motívumokról is, melyek i küldöttséget egy iskola első osztályában tett látogatásán érték, közö­sen készített wernaui könyvjelzőt készí­tettek a felnőttek segítségével a picik, mi­közben a lemezjátszóról halkan szólt Liszt Magyar rapszódiája. A felsősök ma­gyar dalt énekeltek a küldöttség tisztele­tére. Érezni lehetett, Wernau apraja-nagyja készül a valódi partnervárosi kapcsolat­ra. Jönne a DEM, csak legyen rá Bony­hádnak fogadókészsége. Időben, ponto­san és precízen kidolgozott javaslattéte­lekkel. Wernau a jövőt ígérgeti... SZABÓ SÁNDOR Megújuló energiaforrások - árapályerőművek Szakértői vélemény szerint a világ ener­giafelhasználásának egyötödét környezet- szennyezés nélkül elő lehetne állítani. Eh­hez 200 árapályerőműre lenne szükség a világ legkülönbözőbb pontjain. Az árapályerőmüvekben az áram előállí­tása rendkívül olcsó, mivel a közvetlen előállítási költséget lényegében csak az erőművek karbantartási költségei jelentik. Igen sokba kerül viszont egy árapályerőmü megépítése, bár ezek a ráfordítások ma már az egyéb fajta erőművekkel való összehasonlításban nem túl magasak. Az árapály-energia hasznosításában eddig szovjet és francia szakemberek jártak elöl. A Szovjetunióban nemrégiben 3 új ár­apályerőművet terveztek az Ohotszki- és a Fehér-tenger kedvező adottságú partsza­kaszaira. Az új szovjet árapályerőművek építésénél figyelembe veszik azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket a húsz évvel ez­előtt a Kola-félszigeten, a Kiszlaja Guba­öbölben létesített 800 kilowatt teljesítmé­nyű kísérleti erőmű üzemeltetésénél sze­reztek. Dr. Lev Bernstein szovjet tudós terveze­teiben az eddigiekhez képest jobban hasz­nosítják a természeti adottságokat. Az új tí­pusú árapályerőművekben úszószerkeze­tekkel választanak le nagy tengeröblöket. Ezeket a szerkezeteket a szárazföldön sze­relik össze és a kiválasztott helyszínen süllyesztik a tengerbe. A szovjet tudós véle­ménye szerint az árapály-energia világmé­retű hasznosítása csak sok ország együt­tes erőfeszítése révén valósulhat meg, mi­vel ezeken a létesítményekhez nagyfe­szültségű vezetékeket, áramfejlesztőket, túldimenzionált méretű úszó egységeket kell építeni. Utóbbiaknak a szállítását és víz alatti rög­zítését is meg kell oldani. A legnagyobb teljesítményű árapály­erőmű jelenleg az Atlanti-óceán partján, a kanadai Új-Skóciában épül, ahol az ár­apály-ingadozás a 21 méteres rekordma­gasságot is eléri. Itt már 1607-ben árapály­malmot építettek francia bevándorlók. Az új erőmű építése összesen tíz évet vesz igénybe. Az infláció anatómiája IV. A jelenkori infláció fő okai és lekii Az 1979. után kialakult inflációban je­lentős előidéző tényező a világgazdasági hatásokkal összefüggésben kialakult gazdasági egyensúlyzavar, főként a fize­tési mérleghiány és a fokozódó eladóso­dás, mely az egyensúlyhiány csökkenté­se érdekében megtett áremelési intéz­kedéseken keresztül jutott érvényre. Közvetett, de azzal azonos hatású a fo­rintvaluta más valutákhoz képest rend­szeres leértékelése is, melynek legutób­bi esete szinte napjainkban történt. Fontos oka az inflációnak az is, hogy nem volt és nincs egyensúly a bruttó nemzeti termelés és a felhasználás közt, nem funkcionál megfelelően a piac, az eladók diktálják a piaci feltételeket, így a verseny nem korlátozza az árakat. Az okok közt igen jelentős maga a gaz­daságpolitika is, mely egyes általa kreált gazdasági szabályozók (például kere­setszabályozás) révén inflációs hajtó­erőként hatott és elősegítette a bér-ár spirál kialakulását is. Végül egyértelműen látni kell azt is, hogy az állami költségvetés az ország va­lóságos lehetőségeivel arányban nem álló tehervállalása miatt rendszeresen deficittel küzdött, e hiány fedezését áru­fedezettel nem rendelkező pénzkibocsá­tással oldotta meg, ezzfel is rontva a for­galomban lévő forint vásárlóerejét. Az inflációellenes küzdelem kibonta­koztatása tehát csak minden előidéző ok ellen ható komplex program kereté­ben képzelhető el. Egyidejűleg kell a mű­ködő piac létrehozásán fáradozni (az ár­korlátozó verseny kialakítása érdeké­ben), az eladósodás és fizetési mérleg­hiány problémáit megoldani, a valóban antiinflációs gazdaságpolitikát kialakíta­ni, egyidejűleg a hibás szabályozóele­mek megszüntetésével, valamint az álla­mi költségvetés hiányának felszámolá­sával. És mindez az új viszonyok közt lehet­séges, hogy nem lesz elég, mert ha a dol­gozók, illetve érdekképviseleti szerveik (például sztrájkjog érvényesítése útján) olyan béremelési követeléseket ér­vényesítenek, melynek nincs meg a többlettermelési fedezete, akkor hiá­bavaló az inflációellenes küzdelem egyéb területein elért minden más ered­mény, a bér-ár spirál további inflációt gerjeszt. Igen megfontolandó az is, hogy a pro­duktív termelő területeken többlettelje­sítménnyel megalapozott béremelési le­hetőségekből - az életszínvonal-növelés áldásaiból - hogyan részesítik az ilyen többletteljesítményt nem produkálókat és a nem termelő területek dolgozóit. Mert ha az eddigi következetlen, „túl- elosztásos” módon, valóságos lehető­ségnél sokkal többnek a szétosztásával, akkor ebből is inflációs hatás keletkezik. Ez már az elmúlt időszakban is előfordult, de az elemzésekben alig esik szó róla, pedig valójában nemcsak nálunk ismert inflációs tényező, hiszen a szakemberek a tőkés országokban tapasztalható mér­sékelt, úgynevezett „kúszó” infláció egyik fő előidézőjének tartják. Szót kell ejteni arról is, hogy az inflá­ció folytán megnövekedett a pénzforga­lom és lényegesen növekedtek lebo­nyolításának költségei is, mely hovato­vább már nem természetes jelenség, a jelenlegi szinten a népgazdasági haté­konyság rontó tényezője - ha nem is a legjelentősebb. Ezért fel kell vetni a tech­nikai pénzreform gondolatát is, mely ha nem is sürgős, de az inflációs tendenciós tendenciák fennmaradása esetén egy idő után feltétlenül megoldandó feladat. Végrehajtása esetén a gazdaságossági hatásokon túl várható szubjektív ered­mény, a nemzeti valuta tekintélyének nö­vekedése is. A fillér vásárlóerejének formális növe­kedése ismét növelné a nemzeti valuta, a forint becsületét az átlagpolgár szemé­ben, melyre a napjainkban zajló valuta­vásárlási láz negatív jelenségeit megfi­gyelve igen nagy szükség lenne. Az áru-, piaci- és pénzmechanizmusok működé­se annyira összetett és bonyolult, hogy még időbe telik, míg alaposabban meg­értjük. De a népgazdaság stabilizálását, a je­lenlegi válsághelyzetből és inflációs pe­riódusból való kivezetését elsősorban a belső erőforrások, tartalékok és ösz­tönzők bevonható külső erőforrásokkal való egyesítésétől, a gazdasági aktivitás kibontakozásától várhatjuk. Végre szakértelemmel és erőteljesen kell küzdeni az infláció, nemzeti valutánk - a forint - tönkremenetele ellen, felis­merve azt, hogy ez a korábbiakhoz ha­sonlóan jelenleg is a stabilizáció gazda­ságpolitikai értelemben vett kulcskérdé­se. Csak így lehet felvenni a világpiac ál­tal arcunkba dobott kesztyűt, megfelelni a gazdasági-, technikai kihívásnak. Eh­hez jobban, olcsóbban, jövedelmezőb­ben kell termelnünk. Ennek elérése érdekében a pénzben, pénzügyi viszonyokban lévő erőforráso­kat is mozgósítani kell. A hangsúlyt a cselekvésre kell helyezni, mert „... azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve...” (Széchenyi). DR. KOVÁCS JÁNOS Ne hallgassunk - vitázzunk! Politikai pluralizmus- alkotmányos demokrácia A Magyar Demokrata Fórum pécsi-ba­ranyai vezetőinek, a városi népfront tiszt­ségviselőinek, s a tudományegyetem professzorainak részvételével nagysza­bású vitaestet rendeztek Pécsett, a neve­lési központban. A politikai pluralizmus - alkotmányos demokrácia című beszélgetésen a politi­kai s gazdasági intézményrendszer le­hetséges megújulási formáiról, a jelenle­gi állapotok minősítésének indokoltsá­gáról vagy annak szükségtelenségéről is szó esett. Egyetértés született abban, hogy a jö­vőben a vállalkozási szabadságot, az esélyegyenlőséget szavatolni, s a tulaj­donformák sokszínűségét biztosítani kell az új gazdasági vezetésnek.- Ne hallgassunk tovább - szólt a de­mokrata fórum egyik helyi vezetője -, mondjunk véleményt, s legyen is rá mód, hogy szabadon kinyilváníthassuk. Ne ki­jelentsünk, s ne zárjunk ki egyetlen új ön- szerveződő csdportosulást sem a viták­ból, hisz a véleményütköztetés csak hasznára lehet az országnak. A vitapartnerek - talán a mintegy száz­főnyi hallgatóság számára - több oldalról megközelítve, hosszan taglalták a plura­lizmus fogalmát, holott, azt akár az értel­mező szótárból, akár a helyi lap szombati számából - épp a vitát megalapozandó - megismerhették már az érdeklődők. S a tényleges vita helyett a vélemények ismét „elmentek” egymás mellett. Ismét csk fo­galmakat kapcsoltunk be a közgondol­kodásba vitafolyamatok helyett. CS.J. Szigetelők exportra A Villamosipari Kutató Intézet kísérleti üzemében nagyfeszültségű műanyag szi­getelők gyártmány- és gyártásfejlesztése folyik. A termék és gyártástechnoló­giája iránt jelentős érdeklődés mutatkozik vegyes vállalati együttműködés for­májában a tőkés piacon. (MTI FOTO)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom