Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
*4 II. évfolyam, 12. szám 1989. április 8. Rudival a randevút déli egy órára beszéljük meg. Nem éppen a legalkalmasabb idő vizitre, de Rudi igen elfoglalt, én sem nagyon érek rá, így hát legyen déli egy óra. Csupán egyetlen kikötése van: a miskolci cigánygettóról szó se essék, ugyanis az a helyzet, hogy innen Szekszárdról, az újvárosi telepről az ember nem képes áttekinteni, hogy mi a helyzet az ország másik végében. Kívánságát tiszteletben tartom, a meghívást elfogadom, s a város központjából indulunk a cigánysorra. Rudi már a ház előtt vár, üdvözöl és kezet csókol. Meg nem tudom mondani-, mikor fordult elő ez az úri gesztus az életemben, az biztos, hogy meglehetősen ritkán. De hiába, most olyan emberrel hozott össze a sors, aki tudja, hogy mi az illem. Az utcán, az udvaron iszonyatos rendetlenség, tégla, deszka, szaFufa, drót, vasalkatrész, törött mosdókagyló, és autóalkatrészek egymás hegyén-hátán. Az egyik téglarakáson óriási suta betűkkel kiírva: bontott tégla eladó. Az újvárosi cigányok többségének a pénzkeresetet a házak bontása adja, de erről egyáltalán nem szívesen beszélnek. Pedig gyakran fordulnak meg az utcában autók: az éppen építkezők érdeklődnek, mikor milyen olcsóbb épületanyagra számíthatnak. A rendetlen utcáról bemegyünk a nagyon tisztán és rendben tartott házba, ahol Rudi felesége Malvinka fogad. Malvinka elegáns ruhát, fehér, aranyozott csizmát visel, s a haját elől éppen most szőkíti. Színes, tarka, harsány minden, a faliszőnyeg, a takaró, s a franciaágy fölötti szentkép: Szűz Mária körül nyolc pufók, szőke és göndör hajú angyalka repked. Kolompár Rudolf fontos ember: gyakran hoz neki hivatalos levelet a postás. Most is mutat egyet: az Országos Cigány Tanács Bűnmegelőzési Bizottsága kezdeményezte a cigány társadalmi hálózat kialakítását, s erről tartottak előadást az Igazságügy-, a Belügyminisztérium és a bíróság szakemberei.- Ki lettünk oktatva - kommentálja az eseményeket Rudi. Az lesz a dolgunk, hogy a börtönből kikerült bűnözőknek segítsünk, menjünk el velük munkahelyet keresni. Nem könnyű a dolog, nagyon nehéz elhelyezkedni, főleg annak, akinek nincs szakmája. Pártfogó nem mindenki lehet, ehhez tiszta erkölcsi bizonyítvány kell. Jelenleg hárman vagyunk, s felosztottuk egymás között a várost. Az enyém az újvárosi cigányság.- A cigányok mindenkori vezetője a vajda volt, ő rendezte a cigányok sorsát, munkát keresett, és igazságot tett.- A vajdaság nincs, megszűnt, az csak a régi időkben volt. Mikor idős Balogh Jóska nyugdíjba ment, Sárközi, az Édes tevékenykedett vajdaként, de aztán ez is elhalódott. Én nem vagyok vajda, de most én járok óvodákba, iskolákba a gyerekek dolgát intézni, s ott vagyok a ruhaosztásnál, ha hozzák a kinőtt ruhákat a népfronthoz, az óvodai igazgatósághoz. »- Milyenek a szekszárdi cigányok az ország más vidékén élő cigányokhoz képest?- Igen előkelő helyen állunk az országos színvonalhoz képest. A kolompár cigányok üstöket készítettek, eladták, és ebből éltek meg. Innen ered a nevünk is: Kolompár.- Kik laknak itt a Patak utcai cigánysoron?- Hat házban laknak cigányok, de egyedül a mienk a saját tulajdonom, a többi tanácsi ház. A magunkét 76-ban építettük, de még nincs befejezve, a fürdőszobát most csináltatjuk majd. A Patak utcára merőleges a Kemény Sándor utca, négy házat építettek oda, érdemes megnézni, új házak, szép házak, fürdőszobásak.- Kikkel van, a legtöbb gondja?- Az öregekkel nagyon nehéz szót érteni. Ha elkezdem őket jóra tanítani, hát kiabálnak, mutogatnak, szembeszállnak velem. Pedig sokszor mondom nekik: csináljanak rendet a házban, meg az udvarban, és járassák rendesen a gyerekeket iskolába. De hiába minden: ordítanak velem, hogy gabb. Jobb ruhára, finomabb ennivalóra jut most, és még Harkányba is elment a család három napra.- A cigányok nagyhangúak, követelőzőek, s szinte nem lehet látni, hogy közülük valaki egyedül menne az utcán.- Igen, nagyhangúak a cigányok, csoportostúl járunk, és tarka ruhába öltözünk. Ilyen a természetünk, nem tehetünk róla. Mégis nekem igy tetszik: a cigányoknál szebben senki nem tud kiőltözködni. Rudiéknál a falon egy kitépett újságoldal, a „Rabszolgasors” című tévésorozat kritikája. Itt mindenkinek ez a film tetszett a legjobban, s különösen Tóbiást szerették. Malvin mindjárt tesz egy csípős megjegyzést is: a Rudi százszor rosszabb, mint Leonció. Ennek örömére föl kell hajtanom, amivel megkínáltak: lila színű, rózsaízesítésü Bahama likőrrel. Menjünk Hajniékhoz. Hajni, akinek a cigányneve Ella, a legtanultabb: ápolónő volt a kórházban, szép új házban laknak, s most éppen gyesen van a négyhónapos Rolanddal. Roland békésen alszik a franciaágy mellett, a kis színes tévében éppen az Országgyűlést közvetítik. A konyhában ülünk le, Anti, a férj azonnal kávét főz, s ügyesen szervírozza. Anti is magángazdálkodó, disznót tart, alkalmi munkát vállal kőművesek mellett, a szakmája egyébként asztalos, s hosz- szú ideig a TOTÉV-nél dolgozott.- Volt-e valaha is hátránya abból, hogy cigány? - kérdezem Hajnit.- Soha. Nagyon szerettem a kórházban dolgozni, szerettek a főnökeim, és a betegek is. Mikor megszületett a Bea, nem tudtam vállalni a három műszakot, átmentem szakasszisztensnek az SZTK-ba, a reumatológiára. Se orvos, se nővér nekem sohase mondta, hogy cigány, a beteget pedig nem az érdekli, hogy milyen színű az ápolónő bőre, hanem, hogy segítsen rajta. Tudja, mi volt a szörnyű? A kórházban tisztaságban, higiéniában éltem, aztán haza kellett jönnöm a majdhogynem putriba. Egy szobánk volt, földes, derékig vizes. A kislányom hörghurutot is kapott szegény. Előfordult, hogy lejárt a műszak délután kettőkor, s én négykor még benn voltam. Nem szerettem hazamenni. De aztán megépítettük a házat! A telket ingyen kaptuk, fölvettük a kölcsönöket, most meg nyögjük a részleteket. De nem baj. Szépen élünk, tiszta, száraz, fürdőszobás házban lakunk. Hatvanéves leszek, mire kifizetem a házat, de a gyerekek legalább szép helyen nőnek föl. . - Mi a legnagyobb gond itt a cigánytelepen?- Nincs munkahely. Az öcsém, Gábor végzett autószerelő, de ha csak a nevét meghallják, elküldik, mert cigány. Most alkalmi munkából él. A húgom, Aranka pincérlány, és nagyon nehezen tudott elhelyezkedni, még Pesten is jártunk a népfrontnál az ügyében. Most gyesen van, de hogy hol kap majd munkát, fogalmam sincs. Szóval azért van egy kicsi megkülönböztetés. Szilveszterkor is csak úgy tudtunk bejutni a Gemencbe, hogy egy ismerős taxisofőr az apja nevére foglaltatott helyet. Az a baj, hogy sokan egy kalap alá vesznek mindenkit, pedig a cigányok is éppúgy sokfélék, mint a magyarok.- Nagyon szeretik az aranyékszert. Hány gyűrűt visel, Hajni?- Nyolcat. Magamra rakom, fölrakom, nehogy elvesszen.- Mi a szórakozásuk?- A video. Negyvenezerért vettük, hozzuk a könyvtárból a kazettákat, meg cserélgetjük, mert itt a soron majd mindenkinek van videója. Most láttuk az Aranyembert, a Hamupipőkét, a Liliomfit és a Kobrát. Jönnek, nézik a szomszédok, a rokonok is, mert nálunk nincs olyan szokás, hogy a látogatás előtt be kell jelentkezni. Hajnit nemhiába hívják „nagyságos asszonynak”, mindenről véleménye van, és sokmindent tud. Tőle tudom meg én is, a történelmi kutatások kimutatták, hogy csecsemőgyilkosság a cigányoknál évtizedekre visszamenőleg nem volt. Roland megunta az alvást, az Országgyűlést nem érti, felsír, az apja dajkálja, szorítja magához, és beszél hozzá. „Rolandka úri fiú lesz. Doktor. Bírónak tanul, és igazságot tesz majd a cigányok között.” D. VARGA MÁRTA Cigánysoron ne avatkozzak bele a családi dolgokba, ne törődjek vele, hogy csóró lesz a gyerekből. írástudatlanok, nemigen lehet velük mit tenni. Rendet kellene tenni az utcában, járdát építeni, kukát hozatni, ez lenne most a legfontosabb. Össze kell fogni, és vagyunk is elegen. A szélső házban Baloghék öten vannak, Kolompár Feriék négyen, az ifjú Kolompár Ferencék öten, mi is öten, a Fejes Feriék hárman vannak, Kolompár Imrénére nemigen lehet számítani, idős már, özvegy Kovács Györgyné házában tízen laknak, aztán ott vannak a Kolompár Márto- nék. Szóval lenne ember a munkára. Biztos így van. A cigánytelepen sokan élnek, s napközben sem üresek az utcák, a házak. Állandó a jövés-menés, itt nem szokás az ajtón kopogni, s kerítés, kapu nem lévén, csengő sincs sehol. Férfiak, nők, gyerekek jönnek állandóan Malvinkáék- hoz is, lebben a függöny, bedugja valaki a fejét, belép, az ajtófélfát támasztja egy darabig, s pár perc múlva megúnva a sok beszédet, odébbáll, tán a szomszéd házba, hátha történik ott is valami. Most is azt firtatjuk, mi a szakmája a Rudinak, miből élnek, mit dolgoznak. Érdektelen téma, hisz a cigánysoron mindig mindenki mindenről tud.- A Füszértnél hat évig targoncáztam, dolgoztam a 160-as bolt raktárában. Szakmám nincs, most egyéni gazda vagyok. Harminc hízót tartok, de volt már több is. Emellett összeszedem a városban, meg a környékén az ócskavasat, a papírt, a sörösöknél rakjuk az üres üvegeket. A fuvart lóval végeztem, de sajnos oda lett a ló. Megdöglött. Most már nem is kéne, mert igen lassú. Vettem egy Zuk teherautót, most azzal járok, vasért, papírért. Higy- gye el, megéri. A bagóvölgyi szőlőmet is eladom, pedig 70-80 ezer forintba került a telepítése. Nem bírjuk művelni, nem lehet ennyi felé szakadni.- A családra mostanában rászakadt a szerencse: több alkalommal is nyertek a totón, a lottón.- Hetente száz szelvénnyel játszom, s akadtak kisebb nyeremények, meg egy kicsit nagyobbak is. Most meg egymás után kétszer nyertem, összesen hatszázezer forintot.- Mire költötték a pénzt?- Felruházkodtunk mind a két nyereményből. Külön-külön. A Malvinnak irhabundát, csizmát vettünk, meg komplett melegítőt mind a három gyereknek. Az első nyereményből beállítottuk a disznóállományt, lovat vettünk, a másodikból Zuk teherautót, száz mázsa fát, amit fel is vágattunk, százezer forintot pedig betettünk gépkocsinyereménybe, s van még tartalék pénzünk is.- Ilyenkor törvényszerűen jönnek a kölcsönké- regetők.- Legalább százezer forintot elosztottam. Mindenki elvárta, hogy ezer, vagy kétezer forintot adjak, még meg is haragudott némelyik, hogy nem adtam eleget. Hatszáztizennégy cigány van Szek- szárdon, ha mindenkinek adok, oda a nyeremény.- A sok pénz tekintélyt ad az embernek?- Ugyanolyan vagyok, mint azelőtt, csak gazdaKettesben: Rudi és Malvinka
