Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
1989. április 29. TOLNATÁJ - 7 Deák István rajza Egy szobor árnyékában Baranyi Ferenc: Ki számol el? Mit ér a legszentebb erény, ha bűnnek látja bárki azt? Ki sziklával rombol - mit ér, ha belőle vizet is fakaszt? Ki szabja meg a lét határát s halált erénnyé ki avat? Ki számol úgy a világgal, hogy adós sehol nem marad? Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig? A kérdések mentsége véd, hogy ki ne egyezzen az ember saját magával semmiképp. (Szép versek ’88) Kuti Horváth György: Május közeleg A fákon a barkák most legelik le a fényt . Május közeleg gyökere zengő tavasznak de ennyi még mit sem ér mit sem ér völgyek virág-harsonája a természet lágy ölén nem elég hogy szép csodaszép s gyönyörű hogy nyit a nyitnikék nyitni kéne Emberek nekünk is szívünket egymás felé miként a természet Anyja; Május hogy boldogabb legyen az EMBERISÉG... Hamary Dénes: MA Mindent eldobunk, csak a rang Mielőtt még szól az a harang Mielőtt még valaki eltemet * Ma már választhatók az istenek Szerelem helyett.a testiség Olyan ez mint rég a pestis és Fertőz mindenkit nincs ellene oltás Kinőtt ruhánkon alig látszó toldás S a virág a kézben már romantika Vagyunk a kilencedik szimfónia Mielőtt még elérnénk célunk Modern házakban sorba elalélunk Hiába gyógyszer, hiába módszer Farzsebbe dugott, elhasznált óvszer Minden percünk minden igényünk Másoktól már nem, hát magunktól félünk Nyugtató reggel, altató este Megúnt kalandregény feleségünk teste Hazamegyünk, mert nincs hova betérni Jobb így hazugon a szebb jövőt igézni Titkos találkák megnyitják a tárcát I Olcsó kurváktól nem kérjük a bárcát Ostor a kezünk, parlag a hátunk Gyomrunk elrontva, utcasarkon hányunk Szabálysértés lett már az is hogy élünk Van zsebóránk, de nincs hozzá mellényünk Kiáltozhatunk, ezer a visszhang Célunkért bűnözünk. Célunk egy kis rang. Kölesd 46. kiállítása------------------------------s-------------r . H agyományok hordozói Nemes hagyományok hordozóivá, gazdag örökség gyarapítóivá váltak a kölesdiek, a művészi értékek ápolásáról már országos hírű községben. Komoly, s valóban nevezetes örökség maradt rájuk, azzal a keserű valósággal, hogy már egy félbeszakadt munkás élet továbbhordozását is ápolniuk kell, melyet eddig csaknem félszáz kiállítás fényesített meg. Az ilyen eredmény egyszerűen elképzelhetetlen volt hazánkban. Kölcsönzők egy kifejezést Kós Károly- tól, Erdély híres építész írójától: „Országépítés volt ez a munka és aki végezte, közösen a faluval, maga is országépítő volt, Baranyai László.” Kölesd ma már művészeti központ, odasorakozik Szolnok, Hódmezővásárhely, Szentendre, Tokaj - és még sorolhatnám a helyeket - művészet- szeretőinek-pártolóinak rendjébe, s egy alkalommal éppen az emlékezet őrzéséért olyan kiállítást kell majd rendezzenek, ki hogyan látta meg e kis tolnai falu szépségeit? Tudom Borsódy László: Gömb ebből is termek telnek majd meg. Ezért is nem lehet azt a szívós munkát elégszer emlegetni, amellyel e megújult falak között létrejött a gyűjtemény törekvő emberi munka eredményeként Ma a kerámia művészeti ág művelőit Borsódy Ágnest, Borsódy Lászlót, Csekovszky Árpádot, Majoros János, Müller Magdát és Sarkantyú Juditot köszönthetjük Kölesden, akik remekműveikből kínálnak ízelítőt valamennyiünknek. Múzeumvezetői élményemből hadd idézzek föl valami apróságot. Egy alkalommal arra kaptunk megbízást, hogy a Dunának a Római Birodalom határfolyamának védővonalánál elhelyezkedő őrtornyok maradványait tárjuk föl, már azokat, melyeket meghagyott idő és folyó. Nem volt lelkesítő munka, hiszen katonai őrhelyeken ugyan mit találhat a régész? Visegrád fölött egy őrtorony közvetlen közelében meglepetés érte a csoportot. Olyan gazdag edény-, urnacserép-töredék anyag bontakozott elő a föld alól, amelyre senki nem számított. Miért éppen ott?... és sorakoztak a kérdések, de ennél is megfejthetetlenebb volt hogy a római anyag mellett kelta, szarmata, avar, kora magyar s ami szintén ritkaság, hun anyag is előbukkant, s ezeknek rendezése után joggal állt meg tűnődni az ember. A régi népek is szerették a szépet! Az égetett cserép, illetve anyag, vagy a csak megformált anyag voltak az első megfogható művészeti alkotások őseink életében, amelybe beleálmodták a szépet, a valamikori művészek és népművészek. Mert nemes művészet és népművészet volt ez! A formák, a minták gazdagsága arról tanúskodott, hogy ősi törekvés és szándék élteti bennünk: tegyük szebbé a világot, benne a hétköznapi életet. Bizonyos vagyok abban is, hogy az itt gyönyörködök emlékezetében fölidéződnek a régi vásárok, ahol a köznap edényeit, korsóit, s egyéb cserepeit közhasznosságukért vásárolták elsősorban nagyszüleink. Néhány évtized és felfedeztük, hogy a művészet új hajtása színesedik elénk keramikusaink jóvoltából. Kecsesség játékosság, hasznosság így jellemezhetném az itt található kiállított anyagot, de akkor még csak éppen megközelítettem az értéket. Milyen különös képek, formák, alakok elevenednek elénk, ha körbetekintünk. A megfogható, olykor nehéznek tűnő vaskos agyag, szinte átlégie- sedik. A csipkét utánzó díszek elhitetik velem, hogy igen, ilyen finom, légies tud lenni a kerámia. Más művésznél meg azt találom, mintha templomdíszítést elevenítene elénk faliképeinek megfogalmazásában. Aztán akár emlékmű is lehet a kerámia, kor-idő-sze- mély megjelenítésére. A falitányérok, virág-lepke-haldíszei évezredek múlását idézik fel ezekben a szimbolikus ábrákban. Végül megállásra és gyönyörködésre készteti az embert, hogy hétköznapi használati tárgyainkat is megtalálhatjuk itt, de nem gyári szériatörvény megvalósulásában. Ezeknek a használati tárgyaknak új értéket ad a kiállító művészek egyedi megfogalmazása. Lehet, hogy talán különösen hangzik, de igenis jobban ízlenék ilyen csészékből a tea, kávé, szebben dísz- lene ezekben a vázákban a virág, ám furcsa, de sok értéket elvesztő korunk erre nem is gondol. E mostani csoportos bemutatkozás oly módon is kötődik Tolnához, hogy az itteni művészek innen indultak, ebből a szükebb hazából kapták az indíttatást, mondanivalóik kibontakoztatáSarkantyú Judit: A mese Sára. Ebből a megyéből, amelyben oly sok nép megfordult, és miránk hagyta a már egyre ritkábban előbukkantó kincseit. Viszont ha arra is gondolok, milyen tartalmi és formai gazdagságot rejtenek múzeumok és gyűjtemények néhol poros polcai, ismét csak elcsodálkozhatunk, Tolna megye kerámiahagyományokban is gazdag! Éppen ezért a tegnapok újra átélőit s a magunk számára megfogalmazóit kettős örömmel köszönthetjük. Teljes értékelést természetes nem adhat néhány kedvet készítő mondat de azt igenis bizonyítja, milyen sokrétű lehet a szép, amely az ember érdekében születik. Még egy gondolattal visszakanyarodok a megemlékező mondataimhoz: milyen tudatossággal szolgálta Baranyai László a művészetet, amikor meggyőződött eltökéléssel hívta ide a kerámia művészeit, hogy őket is ismerje meg a falu. Bizony, többször fogjuk még az ő munkáját emlegetni, különösen ilyen alkalmak idején, amikor újra találkozunk a széppel. (Elhangzott április 14-én, a megnyitón.)- FÁBIÁN GYULA Csekovszky Árpád: Lovag Majoros János: Fej
