Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. április 29. Tóth Béla és Szeri Árpád a dolgozói érdekvédelemről I- Jól gondolom azt, hogy Tóth Béla, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára enyhén szólva nem rajong az újságírókért?- Ez így igaz.- A kérdés persze célzatos volt, hiszen egy alkalommal hallottam, amint azt mondta, hogy az újságírók rögtön ott teremnek egy balesetnél, ám nemigen foglalkoztatja őket az azt megelőző több évtizedes balesetmentes vezetés. Szóval ez a szenzációhajhászás zavarja?- Ez is, de inkább az - maradva a saját területemnél hogy például a testületi üléseinkről tudósítva nem mindig azt a hangulatot adták vissza, amit vártunk volna. Másrészt pedig pont azokkal a szak- szervetisekkel nem találkoztam az újság hasábjain, akik végül is viszik ezt a mozgalmat. Most nem arra gondolok, hogy végre nyilatkozik Tóth Béla, mert azzal önmagában nem megyünk semmire. Én a vállalat szakszervezeti tevékenységét csodaszép színekkel ecsetelhetem. De a lényeg az, hogy az a bizalmi vagy szb-tag miként ítéli meg a helyzetet. I- Azaz, a hétköznapok munkájának a bemutatása hiányzik?- Pontosan. Ha valahol egy szakszervezet sztrájkot hirdet, az minden újságíró számára téma. Ugyanígy egy nagyobb rendezvény, még ha előtte ugyanott évekig semmi nem történt is. Ez esetben ráadásul gyakorta úgy néz ki a dolog, hogy az a szervező, meg a testület milyen példamutatóan dolgozik. A valós eredményeket hiányolom - mert azért vannak ilyenek is ebben az országban.- Ha már szó esett a valóságról, hadd idézzek fel egy közelmúltban tartott szakszervezeti ülést, ahol szépen csomagolt nézetek hangzottak el a közhangulatról. Ön viszont azt hangsúlyozta, hogy ideje lenne már erről a témakörről az utca emberét is megkérdezni, ez esetben ugyanis képet kapnánk az elkeserítő helyzetről.- Változatlanul az a véleményem, hogy vezetőink továbbra sincsenek teljesen tisztában a napi gondokkal. B - Vajon miért?- Mert saját problémáik kötik le őket, a pártokat ugyanúgy, mint a szakszervezetet. Ezért nem felesleges megkérdezni olyanokat is, akik nem fognak úgynevezett szakszerű válaszokat adni, de lehet, hogy nyitottabb szemmel járnak, mint bárki más. Egyet el kell hinni: még a párttagok nagy részét sem érdekli a maga mélységeiben a politika. Ezért fontos úgy fogalmazni, hogy azt mindenki megértse, egyszerűen és világosan.- Meglehetősen „eretnek” nézetnek tűnik a nem politizálással kapcsolatos megjegyzése, hiszen évtizedeken keresztül ennek az ellenkezőjére biztattak bennünket a hivatalos megnyilatkozások...- Szavakban igen, de tettekben nem. Tulajdonképpen rendre tiszteletköröket futottunk, miközben pont az érdekvédelmi dolgok maradtak el... I- De ez a nem politizálás, végső soron ez is egyfajta politikai állásfoglalást jelent, nem?- Passzív állásfoglalást, ami nem eredményezhet előrehaladást. Most mindenhol gondok vannak, nemcsak a pártnál és a szakszervezetnél, hanem másutt is. Felgyorsultak az események, minden rossz, sokan fejeket követelnek: ez azért érhetett váratlanul bennünket, mert pönt az előbb emlegetett passzív rétegre vajmi kevés figyelmet fordítottunk. Nem tudtuk, hogy mi a konkrét véleményük, illetve fennen hirdettük „a hallgatás belegyezés” elvét. A házasságban, ha mindig csak az egyik fél akarata érvényesül, az előbb-utóbb összeütközéshez vezet. Érvelni kell, vitázni, a másik véleményét figyelembe venni. Nem jó az, ha csak hallgatnak az emberek. I- Mindezek után szinte önként adódik a kérdés: a TÁÉV szb-titkára hogyan, miképpen értesül a tagok véleményéről,£ikerül-e rendszeresen hozzájutni az információkhoz?- Vállalatunk kétezer fős kollektívája eléggé szétforgácsoltán dolgozik, Bács- Kiskun, Baranya, Somogy és Tolna megyék különböző településein. A vélemények megismeréséhez nélkülözhetetlen egy jól működő és képben levő hálózat. Természetesen van, aki elmondja azt, amit gondol, van viszont olyan is, akiből úgy kell ezt kihúzni valamilyen formában. Lehetőleg úgy, hogy ne vegye észre. Ehhez viszont tényleg elengedhetetlen a közvetlen találkozás, amit nem pótol semmi sem. I- Akkor bizonyára gyakorta kihasználja az ilyen jellegű lehetőségeket.- Be kell vallanom, az utóbbi időben egyre kevésbé, a növekvő számú értekezletek, megbeszélések, egyeztetések miatt. A találkozókat én is hiányolom, meg a tagság is. Jómagam legfőképpen azért, mert amit közvetett úton kapok, az már nem az igazi. Lényegesen többet kellene járni a dolgozók közé, s egyébként ezt javaslom minden vezetőnek. S elsősorban nem a protokolláris látog- tásokra gondolok. Az utcán, a buszon, vag^a boltban egyaránt értékes megfigyelésekre és tapasztalatokra tehetünk szert. Visszatérve a szakszervezeti információs hálózatunkra: nagyképűség nélkül állíthatom, hogy megérdemli a kiváló minősítést. Olyannyira, hogy a gazdasági vezetők zöme esetenként a szakszervezeti tisztségviselőtől érdeklődik a vállalat ügyei iránt. A feldolgozott információkat továbbítjuk, Budapestre konkrét adatokat küldünk - az más kérdés, hogy ott mit hasznosítanak. Már évekkel ezelőtt is sok mindent megírtunk, de nem nagyon reagáltak. I- Az alkalmat megragadva javaslom, tegyünk egy próbát, abban a nem túl biztató reményben, hogy odafigyelnek az illetékesek: jelenleg mi foglalkoztatja leginkább a TÁÉV dolgozóit?- A válaszom valószínűleg nem okoz túlságosan nagy meglepetést. Mennyi a bér, és miért emelkednek az árak. Ez a két kulcskérdés. Mi a szó szoros értelmében harcolunk azért, hogy több pénz legyen a borítékban. B - Kivel szemben harcolnak?- A gazdasági vezetéssel, egyelőre. I- Tehát a béremelést illetően elképzelhető megoldás helyi szinten is?- Nálunk béralku van, a vállalati igazgató a szakszervezeti bizottsággal kötött ennek megfelelően megállapodást. Március elsején 10 százalékos alapbérfejlesztésre adódott lehetőség. A szellemi és fizikai dolgozóknál egyaránt. Júniusban - figyelembe véve az első félév eredményeit - lesz egy újabb tárgyalás, s most már úgy állunk, hogy nem a vezetői réteg, hanem a beosztottak béremeléséért emelünk szót. Eddig a tábornokok meg a tisztek megkapták a pénzüket, most következnek az egyszerű katonák. I- Ez rokonszenves álláspont, legalábbis számomra. És talán más munkahelyen is alkalmazható...- Mindenütt, ha megfelelő érvek állnak rendelkezésre. Persze ne úgy, hogy egyszerűen bejelentjük a vezetésnek, hogy pénzre van szükség. Ezt mindenki tudja.- De miért és melyik rétegnek kell, hogyan történjen az elosztás - ezen legyen a hangsúly! Itt utalok ismét az információs csatornára, hogy azért legyünk tisztában a dolgozók véleményével, elképzeléseivel. Amikor letettünk hét-nyolc értelmes érvet a vezetésnek, azok megadták magukat. Kölcsönösen elfogadható megállapodásokra van szükség és nem sztrájkokra... I- Csak közbevetőleg: ebből arra következtetek, hogy nem tartja célszerű érdekvédelmi formának a munkabeszüntetést.- Kifejezetten ellene vagyok. Az egy annyira végső megoldás... Illetve nem megoldás, csak látványosságnak jó. Ha egy mód van rá, ne jussunk el ide. Ha a problémákat időben fel tudjuk tárni, akkor nincs szükség sztrájkra. I- Beszélgetésünk a tervek szerint május elsején jelenik meg lapunkban. Meglátása szerint a munka ünnepe megőrzött még valamit egykori vonzerejéből?- Manapság az emberek nem foglalkoznak május elsejével, pedig régebben, mint ismeretes, nagy hagyományai voltak nálunk is ennek a napnak. B - Érez valamiféle nosztalgiát?- Csak azt tudom mondani, hogy azért azok a felvonulások sajátos hangulattal rendelkeztek. Még akkor is, ha adott esetben direkt módon történt a szervezés, esetleg berendelésekkel. Ha semmi másért, minthogy találkoztak egymással ünneplő ruhában az emberek, már megérte. Valaki egyszer megemlítette nekem, hogy egyik barátjával tizenvalahány éve dolgozott együtt, de még sohasem látták egymást másban, mint munkásruhában. A május elseje alkalom volt arra, hogy öltönyt vegyenek fel. Bár nem bánjuk túlságosan a felvonulás elmaradását, de ez részben érthető, hiszen nincs különösebben ünnepi hangulat. Az elmúlt tiz évben mindegyik május elseje szervezésében részt vettem, de ilyen abszolút elfordulást, mint a mostani, még sohasem tapasztaltam. I- Mit tehet a szakszervezet ebben a helyzetben. Pesszimista, vagy inkább optimista a jövőt illetően?- Egyik sem, hanem realista. A szak- szervezeteknek van létjogosultságuk. Lassan minden más egyéb szervezet szétesik, a párt vállalatnál betöltött szerepe gyakorlatilag megszűnik, a KISZ létszáma elhanyagolható, viszont a szak- szervezet ezerhatszáz tagot számlál. Az embereknek legalább a hitük megmarad, hogy van hová fordulniuk, ha valamilyen gondjuk van. Ha ez nem lenne, az nagy gondot okozna a termelésben. Megvalósíthatatlan célokat nem tűzünk ki magunk elé itt a TÁÉV-nél, de amiben csak lehet, közös döntést hozunk. Nekem elvem, hogy alázattal kell szolgálni a tagságot, s nem véletlenül maradtam - s remélhetőleg maradok - a mozgalomban. Í- Irigylésre méltó, hogy ennyire megőrizte hitét...- Ha ezt elveszítjük, akkor mindennek vége, országos, megyei, de vállalati szinten is. Ezt a hitet én magamban is táplálom, s amint érzem a bizalom legcsekélyebb hiányát a szakszervezet iránt, abban a pillanatban lépéseket teszek. Ebből a szempontból fontos az ígéretek - habár nem kenyerem az ígérgetés - maradéktalan és következetes betartása. Í- Előfordult már, hogy valamiben hibásan döntött?- Hogyne, de amikor erre rájöttem, azt minden köntörfalazás és mellébeszélés nélkül be is vallottam. így továbbra is megmaradt a bizalom és a hit - s meggyőződésem, hogy dolgozni ezek nélkül egyszerűen nem érdemes. I- Maradéktalanul egyet értek ezzel a megállapítással, s egyúttal köszönöm a beszélgetést. A szakszervezeti mozgalom megújulása 1945 tavaszán é Hosszú évtizedek után az elmúlt egykét évben felgyorsult a politikai intézmény- rendszer változása hazánkban. Alig győzi az ember megjegyezni, hol, mikor, milyen szervezet jött létre, mi a célja, mit akar. Mindez azonban nem egyedi, nem új jelenség. Ha lehet, még a mainál is gyorsabb volt ez a folyamat 1944-1945-ben. Gyorsan jöttek létre a politikai pártok központjai, s szinte hetek alatt épült ki ezek országos szervezeti hálózata. A pártokhoz hasonlóan gyorsan szerveződött az ifjúsági mozgalom is. Az pedig természetes, hogy a szakszervezet is lépést tartott a nagy változással. Az országos folyamatok vetülete- ként és részeként hasonló folyamat játszódott le megyénkben is. Tolna megye szakszervezeti mozgalma bizonyos értelemben nehezebb feladatok előtt állt, mint az ország sok más területe. Ugyanis itt a felszabadulás előtt kevés volt az üzem és gyengébb a szakszervezeti élet is. Ez meghatározó tényező volt a felszabadulás időszakában. A postások, vasutasok közalkalmazottak nem alakíthatták meg korábban a saját szakszervezetüket. Azokban a szakmákban pedig, amelyekben törvényesen működhettek volna az üzemi alapszervezetek, a tulajdonosok akadályozták a szervezkedést. így volt ez például a bonyhádi zománcgyárban, ahol a vasasszakszervezeti alapszervezet megalakítása miatt a szervezők az üzemen kívülre kerültek... Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a felszabadulást követően gyakran arról kellett beszélniük a szervezőknek, hogy egyáltalán mi is az a szakszervezet A megyében megjelenő Szabadság című lap 1945. február 20-án „Néhány szó a szak- szervezetekről” címmel így írt: „A magyar dolgozó társadalomnak most nyílik először alkalma a szabad szakszervezetek megalakítására és ezekben az érdekeinek képviseletére (...) a szabad szak- szervezetekbe beléphet minden szellemi munkás (orvos, ügyvéd, tisztviselő) ipari munkás, földmunkás, segédmunkás, a posta és vasút alkalmazottai, stb...” A megalakult szakszervezetek tisztség- viselői gyakran ünnepélyes fogadalmattet- tek arra, hogy a dolgozók bizalmából vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. A nagymányoki bánya üzemi bizottságának tagjai 1945. április 5-én az alábbi fogadalmat tették: „Mi lelkiismeretünkre fogadjuk, hogy tisztünkben legjobb tudásunk szerint pártatlanul és mindenkor a közérdek szem előtt tartásával járunk el és az eljárásunk során tudomásunkra jutott üzleti, üzemi, vagy egyéb titkot hivatali titokként megőrizzük”. A fogadalmat 14 megválasztott tisztségviselő írta alá. A Tolnamegyei Hírlap 1945. január 20- án a dombóvári és az újdombóvári postások szervezkedéséről tudósít, akiknek a pécsi postások nyújtottak segitséget. Január 27-én a dombóvári és az újdombóvári vasutasok szervezkedésének híre került az újság lapjaira. A Szabadság című lap 1945. február 27-én arról számolt be, hogy a megyeszékhelyen és szerte a megyében is erőteljes ütemben folyik a szakszervezetek alakítása. Szinte ünnepszámba ment a dombóvári Dőry-féle konzervgyárban a szakszervezet megalakítása. A szervezet tisztségviselőinek megválasztásán képviseltette magát az MKP városi-járási szervezete ég a koalícióba tömörült többi párt is elküldte képviselőjét A jelölteket egyébként közfelkiáltással választották meg. Március 4-én az említett újságban arról olvashatunk, hogy „Paks községben megkezdte működését a Gyári Munkások Szabad Szakszervezete, a Földmunkások Szabad Szakszervezete és az Épitömunkások Szabad Szakszervezete.” Arról is olvashatunk az említett újságban, hogy Szekszárdon alakulóban van a fémiparosok szervezete, amely tömöríti majd a kovácsokat lakatosokat, villanyszerelőket bádogosokat, szerelőkej,és a műszerészeket. 'f Nevében legalább is egyedülálló szak- szervezet alakítását határozták el Attalán. A híradás szerint március utolsó napjainak egyikén a „törpebirtokosok és nincstelen földmunkások vasárnap népes értekezletet tartottak Attalán, mely alkalommal megalakult a földigénylő szövetkezet, mint szabad szakszervezet. Rácz Szabó István, a Magyar Kommunista Párt dombóvári szervezetének titkára mondott ez alkalommal nagysikerű beszédet.” A Szakszervezeti Tanács 1945. június elején újabb szervezetek megalakítását engedélyezte. Ettől kezdve törvényesen is szervezkedhettek a mezőgazdasági, erdészeti, kertészeti, értelmiségi alkalmazottak, valamint az állatorvosok is. A megyében az egyik legnépesebb szakszervezet a pedagógusoké volt. A Tolnamegyei Néplap június 17-i közlése szerint „Megválasztották a végleges vezetőségét a Tolna megyei Nevelők szervezetének június 4-én Szekszárdon. Az egész megye területéről összegyűltek az érdeklődők, hogy hitet tegyenek az új tömörülés és ösz- szefogás szükségességéről.” A főispán köszöntötte őket „Hangoztatta, hogy a leg- elnyomottabb réteg a múltban a tanítóság volt A népi gondolat és új utak kijelölésében a pedagógusokra fontos szerep vár, mert a jövő magyarjait gerinces, bátor, és szabad nevelők vezetik majd” - idézte a lap tudósítója a főispán szavait 1945. június 21-én megalakult az orvosok szakszervezete is, 31 taggal. Érdemes betekinteni a 3 sűrűn gépelt oldalnyi jegyzőkönyvbe. Dr. Tóth Sándor, a megválasztott elnök székfoglaló beszédében a többi között a következőket mondotta: „Orvosi iskolánk eddig teljesen német hatás alatt állott, ami most gyengülni fog, illetve meg fog szűnni, hogy mi lép a helyére azt ma még megmondani nem lehet Angolszász és orosz hatás jön számításba, legalább egyelőre ez látszik valószínűnek, azonban nyelvi nehézségek miatt szinte áthidalhatatlan akadályok vannak. Egyelőre tehát külföldi vonatkozásokat tekintve magára van hagyatva a magyar orvosi kar. Belföldi viszonylatban a szakszervezetek lesznek azok a centrumok, melyek bizonyos irányító szerepet fognak játszani.” A széles körű vitában szó esett az orvos által adott gyógyszer térítési díjáról is. Dr. Fördős Dezső hangsúlyozta, hogy az orvos csak az önköltségi, illetve a jelenlegi gyógyszertári árat téritettheti meg a beteggel. Dr. Mátics Lajos a gondolatot folytatva arról szőtt, hogy „ez gyakran nehézségekbe ütközik, mert sokszor olyan gyógyszerekről van szó, melyek gyógyszertárakban már egyáltalán nem kaphatók. Tudomása van olyan esetről, amikor a betegnek tetanus injekciót adott az orvos, s a betegtől egy újabb injekció megszerzését kérte, s a beteg a gyógyszertárban 2 kg zsírt, 1 ka- kást és 1 tyúkot fizetett a gyógyszerért, hogy azt visszaadhassa orvosának.” A szakszervezeti alakuló ülés figyelmeztetett, hogy „az orvosi etikát sosem szabad szem elől téveszteni.” A korabeli források arról tanúskodnak, hogy bizonyos nehézségek voltak a közalkalmazottak szervezkedési készségével. A megyei lap többször is felhívta a figyelmet arra, hogy a közalkalmazottak is szabadon beléphetnek a szakszervezetbe és bármely demokratikus pártba. „A szabad szakszervezet nem politikai csoportosulás, hanem érdekvédelmi szén/, amelyben mindenki tagja lehet bármelyik politikai pártnak, de lehet pártonkivüli is” - szólt közvetlenül ehhez a társadalmi réteghez a Tolnamegyei Hírlap. A szervezkedési kísérletek kezdetben nem vezettek eredményre. Az eseményekhez éles hangú cikkben fűzött megjegyzést a Tolnamegyei-Néplap 1945. május 5-én. „A napokban kísérelték meg Szekszárd m. város tisztviselői, hogy a szakszervezetük felállításával bekapcsolódjanak a demokratikus Magyarországba. Körülbelül 82 tisztviselőnek kellett volna szavaznia, de csak 29-en jelentek meg. Miért? Talán nem tudják még eléggé, hogy a saját érdeküket szolgálná a szakszervezetük? Vagy talán még mindig politikai pártnak gondolják a Szabad Szakszervezetet és félnek a „visszajövő” németek bosszújától? Nem akarunk távolabbi következtetéseket levonni ebből az esetből, főleg azért nem, mert rossz fényt vetne arra a néhány, gondolkodó szellemi proletárra, akik ott megjelentek. A főispán úr világosan kifejtette az összehívott értelmiségiek előtt, mit is kíván tőlük az új, demokratikus Magyarország. Akik nem értették meg őt azok vagy alusznak, vagy valami szervi hiba következtében nem hallották, és magukra vessenek - ha nem is akarták hallani.” A közalkalmazottak végül is 1945. július 6-án alakították meg szakszervezetüket. Elnök: Kelesy Dezső, titkár Szabó József lett 1945. július közepére lényegében befejeződött a szakszervezetek tömeges megalakulásának időszaka - noha később is jött létre még egy-egy alapszervezet, de ettől kezdve már előtérbe került a nagyobb településeken a szakmaközi bizottságok (szakszervezetek szaktanácsa) megalakítása. Dombóvárott a vasutasok, a postások, a pedagógusok, az élelmezési dolgozók, a szabók, a faipariak és az orvosok alakították meg a szakmaközi bizottságot június 23-án. A szakmák mindegyike 2-2 főt delegált az új testületbe, és joguk volt 1-1 póttagot is jelölniük. Az új testület csak ideiglenesen választott titkárt, azzal, hogy az ügyeket addig intézze, amíg pályázat útján be nem töltik véglegesen ezt a tisztséget Ezen a napon a vasutasok szakszervezetének irodáját felajánlották a titkár részére addig, amíg a már kiutalt székházat a testület birtokba veheti. Tolna megye 1944. december 6-án szabadult fel. A szakszervezeti szervezkedés rövid 7-8 hónap alatt lezajlott. Erről emlékeztünk meg. De ekkor szerveződött a kommunista párt, a szociáldemokrata párt, a kisgazdapárt és a parasztpárt is, és ekkor toborozta tagjait az új, demokratikus ifjúsági mozgalom is. A fentiekkel párhuzamosan dolgoztak a nemzeti bizottságok, a népi bizottságok (földigénylő és földosztó bizottságok, az üzemi bizottságok, az igazoló bizottságok stb.), hogy csak a legismertebbeket említsük. Pezsgett, forrt a politikai élet 1945 tavaszán. K. BALOG JÁNOS beszélgetés
