Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21. NÉPÚJSÁG 3 Borítékolt halál A sebek A sakkversenyeken borítékolnak időn­ként olyan lépéseket, melyek mikéntjére csak később kerül sor. Ámbár távol vagyunk a sakktól, most ugyanezt tesszük - fényképpel is doku­mentálva: Az utóbbi húsz évben nem először, de merjük-remélni, hogy most talán utoljára hívtuk fel a figyelmet növényi műemlé­keink egyik-másikának furcsa állapotá­ra. Nem a szekszárdi ómegyeháza ud­varán lévő tiszafákról van szó. Ezek - egyelőre még - sértetlenek. Hanem a szerkesztőségünk ablaka alatt lévő régi, Augusz-parkbéli fákról ez már nem mondható el. Valamikor régen vaspán­tokkal védtek törzsnyi, súlyossá vált ága­kat a leszakadástól. Joggal. Csakhogy az eltelt évtizedek során a fák körülnőtték A közellátás a lakosság igényeiről sze­zononként eltérő arányban történő gon­doskodás a hiánygazdálkodás jegyé­ben. Szezononként az ígéret és a megva­lósítás tér el egymástól. ígéret nyáron a jó téli tüzelőellátás, télen a nyári pom­pás üdítőital- és sörellátás. A valóság a megfelelő szezon elérkeztével majdnem vaskövetkezetességgel az ígéret fordí­tottja. Tartozunk azonban az igazságnak annak elismerésével, hogy a közellátás (egyébként tűrhető) színvonalát maguk az állampolgárok is befolyásolják. Több napos ünnep előtt például nem tudnak leszokni a nagyarányú vásárlás­ról, mert az Istennek se hiszik el, hogy például kenyérből, vagy tejből elegendő készlet áll majd rendelkezésre. Nem be­pántjaikat és ezzel halálra Ítélték önma­gukat is. Bármelyik mázsás, sok mázsás rész bármikor leszakadhat. Az itt többnyire játszadozó gyerekek fejére. A halál biz­tos, bár egyelőre még „borítékolva” van. Éppúgy, amiként az evangélikus temp­lom melletti első fa „KERÉKPÁROZNI TI­LOS” táblája is ugyanilyen veszélyekkel fenyeget. Tévedés ne essen! Természetesen nem a kertművészeti, természetvédelmi értékű fákat kellene ki­vágni. Csak a leszakadással fenyegető részeket alulról, egy gondos és hozzáér­tő kertésznek nem sok problémát okozó Y alakú szerkezettel, vagy bár akármivel alátámasztani. szélve arról, ha híre megy, hogy a zongo­raláb alá való üvegkorongok ára hétfőtől emelkedik. A zeneiskolák ezek után évekig nem jutnak ilyesmihez, mert a közellátást tapasztalatból ismerő lakos­ság hazavitte a teljes készletet - hamu­tartónak. Vannak persze a közellátást ka- cérabban befolyásoló tényezők is. Ilyen volt, amikor a gyógyszerek árát alaposan felemelték, majd néhány hónap múlva az új áremelés felét visszavonták. A másik fele persze megmaradt, de a lakosság ezt nem vette észre, lévén túlnyomó többségében nem közgazdász. Amitől még megmarad az a kérdés, hogy a közellátás felelőseinek többsége vajh az-e? O. I. A megoldás egyszerű: állítsuk meg az időt! Valahogy nem akar igazán jól haladni a gazdasági reformunk, kibontakozásunk, szer­kezetváltásunk vagy nevezzük akárminek. Mit haladni, elkezdődni sem akar! A nagy emberek nyilatkozataiból érezhető a feszültség, a dolgok rosszabbra fordulásának ténye, amint a pénzügyi helyzetről, külkeres­kedelmi deficitről, költségvetési hiányról be­szélnek. Mindenki a kormányt szidja, mert ésszerűt­len intézkedéseket hoz, mert kapkod, mert csak szavakban reformer, de tetteiben a fiská­lis szemléletű mindenható újraelosztó gyakor­latot követi. Ezzel ma már mindenki elégedetlen. Azok a vállalatok is, amelyektől elveszik a pénzt, azok is, amelyek egyre csökkenő támogatást kap­nak, a mezőgazdaság is, mert szóbeli támoga­tásokkal és valódi elvonásokkal nyomorítják, a vállalkozók is, mert még nem vállalkozhatnak eléggé, a „pórnép” is, mert egyre újabb és rafi­náltabb eszközöket vet be a kormány, hogy pénzt húzzon ki a zsebéből. Kis hazánk vezető politikusai igen régen ki­nyilatkoztatták már, hogy a jelenlegi válság­ból egyetlen kiút lehetséges: a piacgazda­ság kiépítése, megteremtése. Úgy tűnik, hogy van benne valami, mert legalább ebben az egy kérdésben egyetértés alakult ki, az alternatív vagy ellenzéki szervezetek sem vitatják ezt a megállapítást. Ha már ilyen szépen közmegegyeztünk, ak­kor igazán semmilyen akadály nem torlaszol­hatja el a piacgazdaság felé vezető utat. Vagy mégis? Tulajdonképpen mi szükséges ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton? Egy jó nagy elhatározás és sok pénz. Eszerint tehát két kérdésre kell összponto­sítani: 1. Van-e valódi politikai elszántság egy iga­zi piacgazdaság kialakítására, annak minden társadalmi, gazdasági, politikai következmé­nyeivel együtt? 2. Előteremthetők-e az ehhez szükséges erőforrások? Az első kérdésre egyelőre csak az a válasz adható, hogy még nincs. A szavak, nyilatkoza­tok, tanulmányok - az Un. reformretorika - közismertek, de a piacgazdaságra vonatkozó elhatározások csak akkor tekinthetők hiteles­nek, ha visszafordíthatatlan gyakorlati lépé­sek is történnek ebben az irányban. Megvaló­sulatlan, megvalósíthatatlan elképzelésekből már volt elég. A második kérdésre a válasz: Magyarorszá­gon nincsenek meg a váltáshoz szükséges erőforrások, külföldi segítségre szorulunk. Ez elsősorban természetesen nyugatot jelent, a forma pedig, bármi lehet: Marshall-segély, újabb kölcsönök, működőtöké, stb. Ezekre csak akkor számíthatunk, ha további politikai engedményeket, gazdasági előnyöket és biz­tosítékokat nyújtunk. Ez viszont visszautal az első kérdésre. Van egy harmadik, szintén nagyon fontos dolog: az idő. Az idő halad, s közben mi is ha­ladunk... lefelé. Az idő elszalad mellettünk, mi­közben azon meditálunk, hogy hol, hogyan, milyen gyorsan és mennyire vezessük be a piaci viszonyokat. Úgy tűnik, csak egy megol­dás van erre a problémára: meg kell állítani az időt. Árki O. I. FOTÓ: Ó. R. Epés (?) megjegyzések: A közellátásról Minden senkié Zöld moszat lepi, rozsda barnítja belvízi hajókikötőink dokkjait, miközben jóval drágábban, közúti fuvarozással jut el egy-egy termék gyártótól a másik gyártóig, termelőtől a fogyasztóig. Nincs gazdája a folyami áruszállításnak - mond­ta a televízióban egy híradófilm kommentátora. Málló falú, zsúfolt iskoláinkról, a belőlük kikerülő diákse­reg hiányos ismereteiről szólva egy pártvezetőtől hallottam nemrég: a helyzet oka, hogy nincs gazdája az oktatásügy­nek. Mostanában mintha semminek se lenne gazdája. Egyre több minden senkié. Az állami tulajdonban lévő omladozó kastély állapotára csak akkor figyelnek fel a környékbeliek, mikor megjelenik egy magánszemély, aki megvenné, rendbe tenné. S bár csak kis részét használva, az épületet megnyitnák a színvo­nalas művészetet kedvelők számára, a szent és sérthetetlen közvagyon rendíthetetlen őrei azonnal találnak keresztbe tehető szalmát ! A kertes családi házakból kényelemből, vagy kényszerű­ségből városi panelkalitkába költöző lakó csak az erkélyről nézi, ha néhány megszállott szomszéd felássa a lépcsőház előtti ágyást, s elültet pár bokor árvácskát. Legközelebb át is gázol a kis virágokon. A használt papírzsebkendőt a lift­ben dobja el, s a felvonó falára bicskája hegyével elegáns rajzot kanyarit. A nyilvános fülkében kettérepíti a telefon­könyvet, a köztéri szobor talapzatát gondolkodás nélkül be­mázolja festékkel. Nem az övé. Nem az övé? Úgy tartják, falun még valamivel erősebben él a tulajdonosi szemlélet. Általában így is van. Csakhogy mikor a kapuja előtti elhanyagolt, gazzal benőtt vízvezető árokra, eltömődött átereszre célozgattam, kemé­nyen kioktatott egy gazda. Két embert is tart erre a feladatra a tanács. Az ő dolguk, hogy kitisztítsák. Minek fizetjük akkor a tehót? - förmedt rám. Egyre többször hallani a fővárosi in­gatlankezelő vállalat tulajdonában lévő lakások értékesítésé­ről. Az IKV a rábízott bérkaszárnyák százaitól akar megszaba­dulni. Ezek túlnyomó része úgy hozta eddig a lakbért, hogy közben a faiak, a tető, a csövek, csatornák rendben tartásával keveset törődött a cég. Most, hogy már óriási összegeket kel­lene költeni rájuk, megvehetik a lakók. Szakzsargonnal szól­va: elidegenítik őket. Vagyis eladják a bérlőknek - most már az övék, áldozzanak rá. Nem nyakatekert logika? A társadalmi tulajdon védelmé­re, tiszteletben tartására nevelés az iskolai pedagógiai mun­ka része is. Egy tanárnő az osztályában előfordult lopás ürügyén be­szélgetett erről növendékeivel. S miután tisztázták, hogy a tettesek megsértették a köztulajdont, a két áruházból elcsent teniszlabdáért büntetés jár, az osztályfőnök - a szülőket érte­sítendő - beírt a gyerekek ellenőrzőjébe. Pár nap múlva az igazgatóiba hívatták, ahol az egyik apuka panaszt tett ellene. Nem vétkes a fia, kérte ki magának a „megbélyegző” intőt, hi­szen ő se mond nemet a kollégáinak, ha azok elemeinek ezt- azt a raktárból, ahol dolgozik. Elvégre mi ez ahhoz képest, amit a fejeseknek kivisz a gyárból a Volga? Mindenki ott sze­rez, ahol tud. Nyers Rezső államminiszter a kecskeméti reformműhely tanácskozásán a következő három-négy év tennivalóiról szólva kiemelte: „a piacgazdaság intézményrendszerét kell kiépíteni, ebben a tulajdonosi érdeknek... aktív szerepet ad­va. A közösségi tulajdon nagy részét társadalmasítottabb formában működtetni...” Úgy vélem, ahhoz, hogy a szavak után mindez a gyakor­latban is megvalósulhasson, mindenkinek pontosabban kel­lene tudnia, mennyi az „enyém” a „miénk”-ből. CSER ILDIKÓ j Iparjogvédelem Kevés a védenivaló Találmány - védjegy - szabadalom - ipari minta- Bár jómagam műszaki végzettségű vagyok, kevés fogalmam van arról, hogy mit takar az iparjogvédelem. Elmagya­rázná ezt röviden? - kérdezem Illés Lász­ló iparjogvédelmi szakértőt.- A műszaki felsőoktatás sajnos való­ban kevés információt ad a hallgatóknak erről a témáról, holott ez a mérnöki tevé­kenység rendkívül fontos része kellene legyen nálunk is. A fejlett ipari országok­ban nagy súlyt fektetnek az iparjogvéde­lem oktatására. Maga a szó jól tájékoztat a tartalomról: jogi eszközöket kell alkal­mazni bizonyos műszaki megoldások, árujelzők védelme érdekében.- Az olvasó gyakran találkozik olyan szakkifejezésekkel, mint találmány, sza­badalom, védjegy, ipari minta, know­how. Mit jelentenek ezek?»- A találmány valamely világviszonylat­ban is újdonságnak számító műszaki szellemi termék. Az erre vonatkozó, az ál­lam által adott kizárólagos hasznosítási jog a szabadalom. Ez arra jó, hogy ha egy szabadalommal nem rendelkező cég gyártani kezdi az illető szabadalmat megtestesítő terméket, akkor jogi úton el lehet járni ellene. A többi fogalom egy másik kategóriá­ba tartozik, a tisztességtelen verseny el­leni védekezést szolgálják. Azt hiszem, a védjegy azért nem ismeretlen a laikus számára sem, hiszen ezekkel nap mint nap rengetegszer találkozunk, elég, ha a Mercedes, a Pepsi Cola vagy az Adidas emblémára gondolunk. A származásjel­zés és eredetmegjelölés is ebbe a kate­góriába tartozik. Az ipari mintaoltalom valamilyen jellegzetes, mások által nem használható formát véd, például nem for­galmazhat más cég olyan üvegben üdí­tőitalt, mint a Coca Cola. A know-how már bonyolultabb dolog, ez általában komplex gyártástechnológiát takar, a termelőeszközöktől kezdve a betanítás­ig­- Ha egy vállalat szabadalmi oltalmat kap a Találmányi Hivataltól egy műszaki megoldásra Magyarországon, attól még külföldön bárki büntetlenül használhatja azt.- Igen, éppen ezért a nemzetközi ér­deklődésre számot tartó találmányokat érdemes külföldön is levédeni. Ez persze nem olcsó mulatság, de beletartozik az üzleti kockázatba, ezt olyan befektetés­nek kell tekinteni, amely később bőven megtérül.- Mennyire élnek nálunk a vállalatok ezekkel a lehetőségekkel? *- Szoros összefüggés van egy ország gazdasági fejlettsége és iparjogvédelmi kultúrája között. Azt hiszem, ezzel min­dent elmondtam. Nálunk a vállalatoknál nincs jelentős műszaki fejlesztés, ezért a szabadalom is kevés. Különösen az olyan, ami nemzetközi szinten is számít. De az országon belül a vállalatok közötti műszaki információáramlás is gyalázato­sán alacsony színvonalú, amelynek oka egyértelműen az érdektelenség.- Ön az Alisca Patent Szellemitermék Hasznosító Kft-nél dolgozik. Milyen ipar­jogvédelmi szolgáltatásokat tudnak aján­lani?- A gazdálkodó szervezetek többnyire nincsenek felkészülve az ilyen ügyek in­tézésére, ezért igénylik ezt a fajta szolgál­tatást. Egy találmány esetén ez lehet előzetes újdonságvizsgálat, szabadalmi tisztaságvizsgálat, szabadalmaztatási el­járás, ipari mintaoltalom, de hosszú len­ne felsorolni mindent. Egyébként nem­csak iparjogvédelemmel foglalkozunk, hanem az újítások, találmányok haszno­sításával, bevezetésével, önálló műszaki fejlesztési tevékenységgel is.-áa­Nekünk is van véleményünk Az új vámrendelkezésről Sebestyén Gergely 39 éves üzemgaz­dász: - Rossz politizálásnak tartom az ilyen jellegű intézkedéseket. 1988. ja­nuár elsején kiadjuk a világútleveleket és közel másfél év múlva pedig megrend- szabályozzuk a világnak nekiszabadult magyart?! Az ötezer forintos vámalapkedvez- ményt minden cikkre meg kellett volna adni, legyen szó bármiről. Azon ki gon­dolkodott el, hogy 220 millió forintunk pöfögött el csak benzinre? Ez nem sújtja a mi népgazdaságunkat? Arra vajon gondolt-e az új vámrendelkezés, hogy most az üzletkötők, nepperek majd há­romszor fognak fordulni, míg a kisem­ber - aki talán évekig kuporgatott - ezzel a redőnylehúzással elesett attól, hogy Bécsbe induljon? Igen, valóban lehet itthon is vásárolni, de a nemzetközinek mondott vámszabá­lyunk a jóléti társadalom példáját alapul véve íródott. Ugyanakkor nálunk azért még ne beszéljünk kínálati piacról, s nem csodáljuk, ha a megkeseredett em­berek erre azt mondják, hogy vaskala­pos, átgondolatlan intézkedés. A vám­szabályok és a bérek komplexitása is szóba került? A keresetekhez, az élet­színvonalhoz, az abszolút értékhez vi­szonyítottuk mindezt? A reáljövedel­meinkhez? Mert hiába emelkedik a nomi­nálbérem... Véleményem szerint most mestersé­gesen teremtettünk alapot egy újabb feketepiac kialakulásához, amire gyanít­hatóan az osztrák kereskedők majd úgy reagálnak, hogy darabokban árulják a híradástechnikai eszközöket. Az apa majd behozza a modult, a vő a képer­nyőt... aztán öt forrasztással összerakják azt, amit Hongkongban már eleve így is gyártottak. A belföldi kínálat még szegé­nyes, és különben is, mi az elfogadható ár? És kinek elfogadható ez az ár? A kö­zépképernyős színes televízió nálunk 40-45 ezer forint, míg kint még mindig 5 ezer schilling. Hát ennyi...- szs ­Uj tetőfedő rendszer Debrecenből rabjai a házgyár hagyományos techno­lógiájával előállíthatok. Az egybeöntött, cserépborítást utánozó tetőfedő elem magába foglalja a tartószerkezetet, valamint a hó- és vízszigetelő réteget is. Ezzel, a már sza­badalmaztatott technikával, a pa­nelszerelő munká­sok lényegesen rö- videbb idő alatt vé­gezhetik el a tetőfe­dést, illetve az épü­let befejező szere­lését. MTI FOTÓ A Hajdú Megyei Állami Építőipari Vál­lalat hat szakembere új, paneles tetőfe­dő rendszert alakított ki, amelynek da-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom