Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

1989. április 18. NÉPÚJSÁG 3 Adatmanipulációt ’56 óta nem kívántak tőlük Kisvejke nagy napjai Az ingyenes szolgáltatás körét újra kell gondolni... A megyei statisztikai hivatal igazgatóját kérdeztük (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen állandó, visszatérő, periodikus vizsgálatokat végeznek és feltűnnek-e egyéni felkérések, megbízások?- A KSH megyei igazgatósága felada­tai közé tartozik - mondotta Máté János hogy az államilag előirt jogszabályok alapján folyamatosan adatokat gyűjtsön a megye területén működő gazdasá­gi egységek és intézmények tevékeny­ségéről. Ezeket az adatokat kellő revízió után feldolgozzuk, továbbítjuk a közpon­tunknak, ahol részét képezik az országos, összesítéseknek. Ugyanakkor a rendel­kezésünkre álló adatok alapján negyed­évente elemezzük a megye gazdaságá­nak és társadalmának főbb folyamatait, amelyekről készült jelentésünket a me­gye állami és pártvezetése rendelkezé­sére bocsátjuk. A közelmúlt óta lehetősé­günk van arra is, hogy ezeket a jelenté­seket - megfelelő költségtérítés ellené­ben - egyéb szervezetek, például keres­kedelmi bankok számára is rendelkezés­re bocsássuk. E rendszeres jelentések mellett foglalkozunk egyes témák részle­tesebb elemzésével is, így a megye né­pesedési viszonyaival, a foglalkoztatási helyzettel, a lakásépítés kérdéseivel, egyebek között. A témák egy része kap­csolódik a megyei állami és pártszervek, illetve az országgyűlési képviselők mun­katerveiben szereplő napirendekhez, a másik részét pedig saját elhatározásunk alapján készítjük. Ugyancsak lehetősé­günk van arra is, hogy szolgáltatásként külső megrendelésre is készítsünk elem­zéseket.- Mennyire manipulálhatók az adatok?- Az adatok természetesen manipulál­hatók, ha valaki nem korrekten, a statisz­tikatudomány alapszabályait betartva használja azokat. Mondjuk akkor, ha nem azonos tartalmú adatokat hasonlít össze, vagy önkényesen választja meg a bázisokat. Adatmanipulációk az igazga­tóság munkájában nem fordulhattak elő, e téma központunk ellenőrzései során is kiemelt figyelmet kapott, de több, mint három évtizedes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ilyen „igényt” velünk szemben 1956 óta senki nem is „támasz­tott”. Elemzőink a szakmát jól ismerő ma­gasan kvalifikált fiatal szakemberek, akik legjobb tudásuk, lelkiismeretük alapján végzik feladataikat.- A számok alapján mennyire adhatnak hű képet egy településről vagy gazdaság­ról?- Adatgyűjtéseink széles körűek, fel­ölelik a gazdasági és társadalmi élet csaknem minden területét. Ebből követ­kezik, hogy a településekről hosszú tá­von is sok mindent tudunk. E legfonto­sabb mennyiségi mutatókat a települé­sek törzskönyveiben foglaljuk össze, s bocsátjuk az érdekeltek rendelkezésére. Mennyiségi mutatók alapján tehát hű kép nyerhető egy-egy településről. A meny- nyiség és a minőség azonban nem min­dig fedi egymást, éppen azért, ha egy te­lepülés vagy településcsoport helyzetét valamilyen szempontból vizsgáljuk, a statisztikai adatok mellett gyakran van szükségünk különböző verbális és egyéb jellegű információkra is. Ugyanez mondható el a vállalatokra és gazdasá­gokra is. Önálló vállalatainkról, amelyek mérleget készítenek, átfogó kép áll ren­delkezésre a termeléstől a nyereség­ig, a gyáregységekről azonban csak kor­látozottan vannak adataink, amelyek zömmel a létszámra és bérre terjednek ki, a termelésre, nyereségre például nem.- Az adatok mennyiben segítik a helyi döntéshozást, van-e visszajelzés adataik felhasználásáról?- Adatgyűjtéseink nem öncélúak, szerves részét képezik a helyi döntés- elökészitéseknek, illetve döntéseknek. Utaltam már rá, hogy egyes anyagaink, elemzéseink gyakran már eleve kapcso­lódnak a különböző állami illetve párt­szervek munkaterveiben szereplő napi­rendekhez, a döntés-előkészítésben, il­letve a döntésekben tehát közvetlenül ott vannak. Hogy adatainkat a döntéshozók felhasználták-e vagy sem, annak külön visszajelzésére úgy érzem, nincs szük­ség, hiszen a döntéseket általában is­merjük, adatainkkal azonban gyakran ta­lálkozunk, nem ritkán a sajtó hasábjain is. Sajnos néha tapasztaljuk azt is, hogy adatainkat nem szakszerűen használják, s ez félreértésekre adhat alkalmat.- Információik mennyire nyilvánosak, vannak-e zárt, tabutémák?- Adataink döntő többsége nyilvános, 1956 óta évente készülő megyei évköny­veinkben hozzuk őket nyilvánosságra, és számos esetben a sajtón keresztül is. Ta­butémáink nincsenek. Kötöttségeink van­nak, amelyekre jogszabályok ma még kö­teleznek bennünket, s megítélésem szerint e kötöttségek oldására is szükség van. Pél­dául a Paksi Atomerőmüvet nekünk „szigo­rúan tilos” vállalatként kell kezelnünk, mi­közben a sajtó nap mint nap megírja kapa­citását, termelését, egyéb adatait. Kötött­ség felénk az is, hogy egyes vállalatok vagy mezőgazdasági üzemek egyedi adatai nem hozhatók nyilvánosságra. Vélemé­nyem szerint itt is szükséges annak tisztá­zása, hogy mely az az adatkör, amely nyil­vánosságra hozatala vállalati érdeket sért­het és nem hozható nyilvánosságra, a töb­bit pedig mentesíteni e kötöttségektől.- Kiknek adnak ki statisztikai adato­kat és milyen alapon?- Jelenlegi szabályaink szerint a me­gyei tanácsi és pártvezetést, illetve a me­gye országgyűlési képviselőit vagyunk kö­telesek térítésmentesen ellátni a rendelke­zésünkre álló statisztikai adatokkal, elem­zésekkel. E körön kívül eső érdeklődők csak költségtérítés mellett juthatnak hozzá adatainkhoz. Nyilvánvaló, hogy ezeket a szabályokat többpártrendszer esetén - egységes alapelvek alapján - újra kell majd rendezni. TAKÁCS ZSUZSA A rossz termőhelyi adottsággal rendelkező Zselici Táj Mgtsz gazdasági társu­lást szervezett alumínium csomagolóeszköz gyártására. A legmodernebb csúcstechnológiai színvonalat képviselő, számítógépvezérelte, NSZK gyártmá­nyú Herlan gépsor évente 30 millió aeroszolos palack készítésére alkalmas. A folyamatos termeléssel javul a hazai csomagolóeszköz-ellátottság, továbbá mintegy 30 százalékos tőkés export válik lehetővé. Aeroszolos palack gyártása Szennán Árvuló kerekes kutak a végelszámolásnál Az éltető víz mint infrastruktúra (Folytatás az 1. oldalról.) De im, ott új családi házak sorolnak, s mintha az „iskolabusz” is életet hozna a délutánba. Szép ez a környék. Kiket tar­tott itt, és kiket hozott ide? S azokat, aki­ket itt tartott és idevonzott, mivel traktálja ez a falu? Munkát ad a téesz, a lengyeli szakmunkásképző- és szakközépiskola, a közeli hőgyészi gazdaság... De sokan utaznak Bonyhádra, gyárba, ősszel sár­ba, télen hóba tapodva. Mégis marad­nak. De maradjunk a mánál, a tavasznál. A térség elmaradottságából egyet most lefaragnak. Azzal, hogy megalakult a kisvejkei térségi vízműtársulat, s kö­zel 100 millióért lesz hamarosan a négy községben - Kisvejkén, Mucsfán, Závo- don és Lengyelen - vezetékes ivóvíz. Kinek mennyiért? A négy községben élő 2283 lakosnak lakásonként 37 ezer forintjába kerül a víz bekötése. A kisvejkei tanács melletti kis téren ott a mélyfuratú kút, amit a megyei tanács furatott, s amit az óvoda s néhány élelmesebb arrafelé lakó évek óta hasz­nál. Persze abból mindenkinek nem jut­hat. Nézzünk egy másik példát: a lengyeli iskolában évtizedek óta gond van a vízel­látással. Próbáltak a geológusok javasla­tára kutat furatni, de a talajba tört a fúró... A szakközépiskola pozitívan áll hozzá a térségi vízmű létesítéséhez. Nem Így a Hőgyészi Állami Gazdaság, ahol össze­sen a községek 160 lakója dolgozik. Ne­kik nem kell a víz. A lengyeli kerületükben van fúrt kútjuk. Igaz, néha akadozik szá­razság idején a vízellátás, de ami van víz, állatok itatására megfelelő. Még a len­gyeli pincéjükbe sem vezettetik be. Úgy hírlik, kicsit drágállják a megoldást. Igaz, ami igaz, hogy a hatvanas években a he­lyi (kisvejkei) tanács szorgalmazta volna a víz beköttetését háromezer forintért... Ám a falu nem volt rá „vevő". Drágállta. Ma a körülbelül 600 lakásba 37 ezerért juthat el a víz, a bonyhádi OTP jóvoltából 10 éves hitellel, havi 308,-Ft-ért. A kisvejkei boltból induló kaptatón te­kintélyes pocakú helybéli igyekszik ha­zafelé. Striz Gábor saját bevallása szerint „rehabos” bányász, ami annyit tesz: az egészsége oda van, fáj a dereka. Sokat gyógyitgatták, végül rehabilitált bányász­ként most fürdőkezelő. Mióta nem jár el a „lukba”, beszédes lett - közli velem.- Építek. Nagy a család, nagy házba fogtam, hát sokallom. Sok ez, hallja! A la­kószinten gerenda, én meg anyagilag... Nem akartuk aláírni... Azt mondták, csi­nálhatok, amit akarok ha megvan az 51 százalék. Megvolt. Azért olyan magas az ár, mert a Budavár részi cigányok vagy harmincán majd nem fizetik? Azt is ne­künk kell majd megadni? Meg viszik Len­gyelre, Mucsfára... Persze sokba kerül. Ásott kutam van a háznál. Odaköszön a taligát toló ismerősnek, aztán újra a helybéli cigányokhoz tér visz- sza.- Kapják a segélyt, aztán három nap vigalom a kocsmában. Higgye meg, előbb undorodnak meg a salátától, új­hagymától mint a tulajdonosok, akiknek a szőllejéből elhordják. A múltkor is... megy az utcán, vaspálcájával, sutty (a kezével suhint egyet a mondandójához) lekapta a némakacsám fejét, és már cso­magolta is a hóna alá. Mondom neki, mire való ez?! Mit mond? - „Gyere ki gyökér, ha akarsz valamit...” Dehogy megyek, úgy elintéznének hatan-nyolcan, hogy örökös csúf lennék a faluban... Dehogy megyek... A gyerekekről beszél, meséli még, a „kisházba” ami, az övé és a buszmegálló közelében van, beköltöztek a „romák”. Szólt a tanácsnál, de nem tudják kitenni sem őket, mert gyerekük van. így mond­ták neki. Ez volt a válasz. A kútjáról szól, aminek a vizét a Köjál is ellenőrizte. Azt mondja, ő sokallja, de majd csak kifizeti a társulási díjat. Závod akarja a leginkább Elvirágzottak a závodi szerpentinút melletti cseresznyék. Reisz János rok­kantnyugdíjas bányász. Úgy látszik, két kérdezettből két bányász is a munkába betegedett bele... Breitenbach Ádámmal, a komájával a kisvejkei tetőn lévő szőlő­ből igyekszik haza, mikor a vízről kér­deztem őket.- Előbb kellett volna már - kezdte Reisz János. A komája bólintott. - Ebben a faluban sok az időskorú, a fiatalok is sorra elszállingóznak, mégis akarják 100-ból 97-en a vizet. Ádám bácsi is már 74 múlt, de mellette van, s ha kell még segíti is a vőjét, lányát a kifizetésben. ' - Mikor még azt is tiltották, hogy a há­zakat tatarozzák, akkor hibázták el, mert ez a gyönyörű fekvésű falu akkor kezdett sorvadozgatni - meséli a volt bányász, miközben a járdára teszi a „lámpást”, az ötliteres demizsont.- Van itt két kút is, az óvoda, meg pár lakás kap belőle. A vöm is akart, - mond­ja az egykori falusi tanácselnök, Breiten­bach Ádám. - Nem lehetett. Mondtam is, most hogy föltúrják majd a falut, most kellene a szennyvizet is megoldani. Egy­szerre.- Nagyvejkéről idehozni messze van - szól bele a komája újra. Van nekem is jó ásott kutam, benne a hidrofór... Mikor lesz rossz? Mikor a legjobban' kellene, disznóvágáskor, meg télen... Aztán kevés is a vize, nagy nyárban kiszáradhat. Arról beszélünk még, hiába a hűtőlá­dák kora, a kútba eresztett, vödörbe tett liter bornak nincs párja. Meg a frissen húzott kúti viznek sem, de hiába, a fejlő­dés lerombolja a kerekes kutakat. Amit azért majd meghagynak. Jó lesz öntözni, ha jön a víztilalom. Amit itt csak hallomás­ból ismernek, és nem locsolási tilalom­ként emlegetnek. A tetőről most Mucsfa felé ereszke­dünk le. Az 529 lakosú kis faluba vajon mit hoz a vízműtársulás? Kevesen járják az utcát. Mondják is, világosban mindenki a dolgát végzi. Aki nem, bizonyosan va­lami papiros után mászkál a városban. A kiskertben két idősebb ember ko­mótosan kapálja a virágzó eperpalánták közét, locsolgatja az árvácskát, ami a napra kókadt meg kicsit. Szabó Jenő előbb csak méregeti az idegent, de a szóra közelebb jön, kezet ad. Felesége föl sem tekint. Kérdem, mi hír járja a falut, víz ügyben.- Na, mi van, Jenő? - kérdezi hangjá­ban némi ellenérzéssel a néni... mit akar?! A fejével int felém.- Jó a víz, hogyne lenne nagyon jó. De drága. Nekünk az, de nem akarok én senkiről sem rosszat mondani - néz az asszony felé laposat pislantva.- Jenő, hallod-e, Jenő? Gyere má be! A kis öreg beszél szívesen, de már azért halkabbra fogja.- Drágán ad már mindent az állam. Még a téesz is. Téesznyugdíjas vagyok, ami nem nagy pénz, az asszonynak meg havi 180 jön... mint házastársi pótlék. Még a lucernaföld is drága, de ha látná, elég silány... A néni már ideges, a kapát csapja a földhöz. Ingerült. Ingatja a fejét jobbra- balra, s mikor az ura szavait is hallja: - Jaj, jaj... Jenő gyere, ha mondom!- Jó, jó, mingyárt...- Nem mingyárt, hanem most! Hallot­tad? Mielőtt eltűnne a konyhaajtó mögött, kézfogás helyett még int. Mondja, jó a víz, persze, hogy jó, kicsit olcsóbb ha lehet­ne... A szerződést ezen a napon írta alá a kisvejkei tanács és a kivitelező... 1990 végén 600 lakásban kell a kinyitott csap­ból jó minőségű víznek folynia. SZABÓ SÁNDOR Nem javul a kereskedelmi morál Az Országos Kereskedelmi és Piaci Fő­felügyelőségnél elkészült a múlt évi ellen­őrzések értékelése. Eszerint tavaly a fel­ügyelőségek országszerte 27692 üzlet­ben, áruházban, raktárban és telepen, va­lamint 813 vállalati és szövetkezeti köz­pontban vizsgálták, milyen az áruellátás, hogyan alakulnak a vásárlási körűiméi nyék, s kielégítő-e a fogyasztói érdekvéde­lem. Az ellenőrök megállapították, hogy a ko­rábbi évekhez viszonyítva javulás csak né­hány helyen és kis mértékben tapasztalha­tó. Szabálytalanságokat ezúttal is az esetek 30 százalékában tapasztaltak, s a felelős­ségre vonás okai közt első helyen állt a vá­sárlók megkárosítása. Emiatt több mint ki­lencezer alkalommal vonták felelősségre a kereskedőket; az esetek mintegy 80 száza­lékában pénzbírságot szabtak ki, ennek összege meghaladta a 20 millió forintot. 3,1 millió forint többletbevételt vonattak el a felügyelőségek azért, mert a vállalatok, szövetkezetek nem a megfelelő osztályba sorolt áron értékesítettek egyes árukat, az ár és a minőség összhangját megsértve, a vásárlókat összesen 3,2 millió forinttal ká­rosították meg. Az ellenőrök 30,1 millió fo­rint értékű árut áraztattak át az értékkülön­bözet 3,5 millió forint volt. A kereskedelmi és piacfelügyelőségek­hez, valamint az OKPF panaszirodájához 2738 közérdekű bejelentés és panasz ér­kezett az elmúlt évben, s ezek 63 százalé­ka bizonyult jogosnak. A vevőket a felügye­lőségek utasítására 2,6 millió forint érték­ben kártalanították, a szabálytalanságok elkövetőit pedig 1,3 millió forintra büntették meg. Az ellenőrzések áttekintést adnak az áruellátás helyzetéről is. Az élelmiszerke­reskedelem árukínálata - az időnként és területenként előforduló választéki hiá­nyosságok ellenére - általában kiegyen­súlyozottnak mondható. A vendéglátás vá­lasztékos ételkínálatához a nyersanya­gok rendelkezésre állnak, ezzel szemben az ételkínálat továbbra is a hagyományos választékot tükrözi, a vendéglátók nem tö­rekednek újdonságok bevezetésére. Az idegenforgalmi területeken a kötelező napi menü választéka némi javulást mutat, egy­re több vendéglő kínál zóna és kisadag ételeket is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom