Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

2 - TOLNAI FÓRUM

1989. március 11.

A pártbizottság ülése nyomán...

Összegző beszélgetés Tamás Istvánnéval és Csapó Jenővel

Az előző év gazdasági munkájának tapasztalatairól tartott kibővített ülést a megyei pártbizottság január végén. Tartalmában, szerkezetében és hangvételében különbözött ez a testületi ülés a korábbiaktól, hisz külön szakértői bizottságot kértek föl az elemzés elkészítésére. Az ülésen 16-an kértek szót, s közülük 15-en vállalták azt, hogy bővebben kifejtik véleményüket a Tolna Megyei Népújság hasábjain. Az interjú, illetve beszélgetéssorozat befejeződött, s most Tamás Istvánnét, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkárát, valamint Csapó Jenőt, a Mészöv titkárhelyettesét, a szakértői bizottság vezetőjét arra kértük: a Tolnai Fórum hasábjain összegezzék a vita tapasztalatait, reagáljanak a beszélgetéssorozatban felvetett kérdésekre.

. Én minTAMAS ISTVANNE: denképpen a megújulás és az újszerű munkastílus jegyének tartom az interjúsorozatot, úgy tapasztaltam, hogy lelkesen fogadta az olvasóközönség, főként a gazdaságpolitikai téma iránt érdeklődök. Ami még nekem feltűnt, hogy nemcsak azt mondták el, amit a pártbizottsági ülésen is, hanem azt is, ami még azóta érlelődött bennük, hisz időközben új helyzetek, új események adódtak. Azért én mégis vitatkoznék néhány dologban. Sokan mondják: a szakértői csoport által letett szakmai anyag „gömbölyűvé” vált. Én azt hiszem, hogy egy politikai töltésű anyag nem jellemezhető úgy, hogy „sar- kos”, vagy „gömbölyű", hisz egy olyan anyagról van szó, amiben nemcsak egyedi eseti jelenségeket, vállalati vagy ágazati problémákat kellett elemeznünk, hanem ezeket az egész politikai, gazdaságpolitikai folyamatrendszerbe kellett behelyeznünk. Szerintem egy gazdasági évről szóló beszámoló nem attól jó, hogy gömbölyű vagy éppen sarkos, hanem hogy a valóságot tükrözi-e vagy sem.

“rnfi icäp Sokan úgy vélik’

NÉPÚJSÁG h0gy azé|1 gike_ redett ilyen kerekre ez a szakértői vélemény, vesztett lendületéből és az élet- szerűségéből, mert a pártbürokrácia útvesztőiben mindenki, akinek a kezébe került, valamennyit csiszolt rajta, tompított az éléből. Melyek voltak azok a dolgok, amelyek szerepeltek az anyagban eredetileg, de a szakértői bizottság anyagában már nem jelentek meg?

, „ ElsősorTAMAS ISTVANNE: ban az

egyedi esetek, példák maradtak ki az összegzésből. Mi mindenképpen a többirányú megközelítés igényével léptünk fel, és természetesnek vettük, hogy a szakértői csoport egy sajátos vállalati vagy kamarai szemszögből vizsgálja a dolgokat. Rengeteg olyan közgazdasági szakkifejezést is tartalmazott az anyag, amit „le kellett fordítanunk” a politika nyelvére, összesíteni, és szintetizálni. Tehát nem volt az érdekes, hogy például a Simovill milyen helyzetben van, hanem az: hogyan hat a közgazdasági társadalmi feltételrendszer megyénkben, az adott ágazatban, vagy az adott területen dolgozó vezető, illetve kollektívák helyzetére.

Hatvanoldalas anyag volt az, amit a szakértői csoport összeállított. Nem tudunk ilyen nagy terjedelmű anyagokat a nagy testület elé terjeszteni, éppen azért próbáltuk a lényegi, tartalmi dolgokat, a feltételrendszereket, a termelési folyamatok alakulását, a feladatokat meghatározni.

_ Mi erről Csapó NÉPÚJSÁG Jenő véleménye, aki maga is gömbölyűnek találta ezt az anyagot?

, .. A megyei pártbiCSAPO JENŐ: zottság előtt

ilyen típusú anyag még nem szerepelt, mind ez ideig a pártapparátus tagjai készítették az előterjesztéseket. Én azt hiszem, hogy csak arról érdemes vitatkozni, amit az anyag tartalmaz, megállapításaiból, tendenciáiból levonni a következtetéseket és meghatározni a feladatokat. Mi általában hajlamosak vagyunk arra, hogy a könnyebb megoldást válasszuk, kritizáljunk, bíráljunk olyan dolgokat, amit az anyag nem tartalmaz, amit nem vállalt föl. Aki ma bármilyen politikai-társadalmi funciót vállal -, miután az egyre inkább nem valamiféle szívesség, nem előírás és nagyon reméljük, hogy egyre

inkább nem jelent valamiféle előnyt -, akkor legalább annyit tegyen meg, hogy alaposan olvassa el a szakértői elemzést, és úgy mondjon róla véleményt, hogy ha az érdeklődési köre más, és szakmai ismereteit meghaladja, kérje ki a hozzáértők véleményét. Nagyon korrektül, ugyanakkor őszintén és nyíltan vitatkoztak a pártbizottsági ülés résztvevői, nem mindenben értettek egyet az anyagban foglaltakkal, sőt, a hivatalos vélemény, a hivatalos politika állásfoglalásaival sem, ami egyáltalán nem baj. Sőt! Én úgy érzem, hogy ez a módszer gazdaságpolitikai kérdésekben is a jelenleginél sokkal egységesebb álláspont kialakítását szolgálja.

^nn Mit várnak a

NÉPÚJSÁG szakértői bizottságok munkájától, túl azon, hogy a lényegi dolgokat elemzik és az okokat feltárják.

TAMÁS ISTVÁNNÉ: tők „test

közelben” élnek a gazdasági folyamatokkal, tehát azt várjuk, hogy a tapasztalataikat, ismereteiket egy összefoglaló' anyaggal ötvözve letegyék az asztalra. A politika nem élhet meg anélkül, hogy ne legyenek gazdasági információi, ne legyen kellő ismeretanyaga és ezt elsősorban - azon túl, hogy mi is megyünk és tájékozódunk - az effektiv termelésben dolgozó emberektől tudjuk meg leginkább. Egyébként volt, amiben vitatkoztunk is a szakértőkkel: a szakértői elemzésből kiderült, hogy a mi vállalataink elégedettek a személyi feltételekkel. Ezen felül kell emelkednie a politikának, mert biztos, hogy ez igy nem igaz, vagy lehet, hogy a mostani helyzethez éppen jó, de a jövőben már a személyi feltételeken is kell javítani. Az üzemi alapszervezeteknek javasoltuk, hogy támogassák a vállalkozó típusú, értelmes fiatalokat, akik vezetővé válhatnak. Mindenképpen biztos, hogy tudunk segíteni, abban például, hogy nőjön a vállalati mozgástér, vagy a szakképzés rendszere korszerűsödjék, hiszen rendkívül fontos, hogy van-e, vagy nincs lehetősége egy fiatal, értelmes dolgozónak megszerezni a különböző képesítéseket, ismereteket.

NÉPÚJSÁG tényezőiről is sokan szóltak ebben a sorozatban, elmondták azt is, hogy korszerű gazdaságról csak megfelelő személyi feltételek között lehet beszélni. Hogyan tapasztalható ez ma Tolna megye gazdálkodó szervezeteiben?

. Igen sok

TAMAS ISTVANNE: vezetőnek az a véleménye, hogy nagyon sok követelményt támasztunk egyszerre velük szemben, s ezzel képtelenek megbirkózni. Minden érdeket képviselniük kell, és nagyon sok gúzs köti őket a szabályozórendszer adta lehetőségeken belül. Ami itt hiányzik a megyében, az országosan sem megoldott, vagyis az, hogy a vezetési ismereteket, a menedzser típusú vezetést az oktatási-képzési rendszerünkbe nem tudtuk beépíteni. Hadd soroljam mindjárt ide a nyelvismeret hiá- . nyát is - ma már nem lehet egy vezetőnek, s a jövőben még kevésbé, megélni nyelvismeret nélkül.

Nekem a vezeCSAPO JENŐ: tésről kicsit más a véleményem. Én sokkal tágabban értelmezem a vezetést, mi ugyanis hajlamosak vagyunk mindig az első számú vezetőben gondolkodni. Hiányzik a menedzserképzés, de nemcsak ez hiányzik, hanem a közép- és az alsó szintű vezetők

képzése is. Hiányzik a folyamatos képzés, nem tanítják sehol azt, hogy a vezető a változó feltételekhez hogyan alkalmazkodjék, hogyan foglalkozzék az emberekkel. A középvezető-képzés mérhetet-. lenül elmaradott, s ebben nekünk kell lépnünk, mégpedig mielőbb. A menedzserképzés drága mulatság - nem tudom, hány vállalat ismeri fel, hogy erre is érdemes 6-800 ezer forintot áldozni. Nagyon sok olyan példát tudok, amikor az első számú vezető kifogástalan a munkája ellátásában, de egyszerűen képtelen fölmérni, hogy a különböző beosztásokban milyen típusú, milyen tudású emberre volna szüksége, hogy az egész vállalat jól működjön. A magyar gazdaság fellendítéséhez nem néhány vezető, hanem nagyon sok jó vezető kell.

A másik a felelősség, a kockázat, a kezdeményezés kérdése. Ez egy nagyon nehéz dolog. Miért? Először is azért, mert negyven évig nem kellett felelősséget, kockázatot vállalni, nem kellett, nemigen lehetett vállalkozni. Azt természetesen lehet deklarálni, hogy holnaptól vállalkozó típusú gazdaságot alakítunk ki, de ettől a gazdaság nem lesz vállalkozó típusú, tehát a vezetők sem lesznek vállalkozó típusúak. Ha elromlott egy vállalkozás, akkor azonnal rásüthetik a vezetőre, hogy persze körültekintés nélkül belevágott, könnyen tette, nem az övével, nem a saját vagyonával gazdálkodott. Ha nem vág bele, akkor viszont rásütik, hogy alkalmatlan. De van ennek gazdasági oldala is. Vállalkozni csak biztos, stabil gazdasági háttérrel lehet, mert a vállalkozásban benne van a bukás is.

Váltsunk témát! Az interjúalanyaink többsége és a szakértői anyag is rengeteget foglalkozott a piaccal. Azzal, hogy nem élnek a megye vállalatai a piacépítés lehetőségeivel, a korszerűbb technika alkalmazásával, nem termelnek 'elegendő olcsó terméket. Ez azonban nemcsak rajtuk múlik, mert úgy vélik, hogy a jelenlegi kormány nem dolgozott ki egységes gazdaságpolitikai stratégiát. Mert ugye volt egyszer egy stabilizációs és kibontakozási programunk, később egy „A” meg egy „B” változat, amin rengeteget vitatkoztunk, aztán nagyon gyorsan elfelejtettük, s a költségvetést is csak decemberben tárgyalta meg az Ország- gyűlés. Fölmerül a kérdés, hogy lehet-e ilyen körülmények között eredményesen, vállalkozói módon gazdálkodni?

. . . Országos

TAMAS ISTVANNE: gazdaságpolitikai problémát vet föl ez a kérdés. Véleményem szerint sincs igazi piac a mi gazdaságunkban. Szimulált piac van, a szűkös áruk piaca, a munkaerőpiac sem igazi, nem is beszélve a tőke- és a devizapiacról, ami teljességgel hiányzik. A Gazdasági Konzultatív Bizottság kidolgozta ugyan a vegyes gazdaság és a piacépítés alapelveit, de kicsit lassan látjuk ennek a konkrét megvalósulási folyamatát. Azt hiszem, ilyen irányban kellene elindulnunk. Úgynevezett vegyes gázda- ságon alapuló, kínálatteremtő, vállalkozásorientált piacot kellene megteremtenünk, de mindig az a gond, hogy hol lehet kitörni. Elsősorban a fiskális politikával és a visszafogott, vagy csúnya szóval „restriktiv” gazdaságpolitikával való szakítást látnám elsősorban fontosnak. Nem szabad ezt a vállalati eszközelvonó politikát a továbbiakban folytatni, mert a műszaki fejlesztés és az egész piaci szemlélet is ezzel függ össze a megyében is, az országban is. Mielőbb kell egy országos struktúrapolitika, mégpedig stratégiai struktúrapolitika is, mert ez csak magáNÉPÜJSÁG

tói, alulról nem indul el. Minden jól prosperáló piacgazdaságnak van egy olyan struktúrapolitikája, amely kimondja, hogy mely területeket tart dinamizálásra, továbbfejlesztésre - akár még serkentő támogatásokkal is - érdemesnek.

^- - Amit itt elmondott,

NErUJoAG az annyira világos, hogy ennél világosabb nem is lehetne, de vajon hol az a rés, ahol ki lehet törni, és kinek a feladata, -hogy ezt megteremtse a gazdálkodó szervezetek számára?

. ElsősorTAMAS ISTVANNE: ban a

gazdaságirányítás, ezen belül a szabályozórendszernek a további felszabadítását, ma divatosan: liberalizálását látom a legfontosabbnak, mert így önmaguktól nem tudnak a vállalatok elmozdulni. A veszteséges tevékenység felszámolását kell előtérbe helyezni, nem pedig a mentőakciókat. Valami fájdalmat a kitörés érdekében fel kell vállalni, s ez lehet most éppen a munkanélküliség, de ha prosperálnak a jók, akkor lesz fejlesztés, munkahely, és több jut szociálpolitikára is.

Csapó Jenő úgy. vélte a beszélgetésünk során, hogy felül kell vizsgálni a termelési rendszereket, amelyek egyre kevésbé az új termelési és technológiai rendszernek az irányítói, hordozói. A KSZE igazgatója válaszolt erre a kitételre. Én Lakatos Csabával értek egyet, tudniillik a'KSZE az a megyei szervezet, amelyik országosan jobban elismert, mint a megyében, nagyon sok új fajtát, új technológiát vezetnek be, s maximálisan kiszolgálják a partnergazdaságaikat.

„ Azt gondolom, CSAPÓ JENŐ: hogy egy kis túlérzékenység is van a közöttünk kialakult vitában. Sem a megyei pártbizottság elé kerülő anyag, sem a szakértői bizottság elemzése nem foglalkozik külön a KSZE- vel. Éppen Lakatos Csabától tudjuk, hogy 62 termelési rendszer működik ma az országban és az 1970-es évek elején számuk még 86 volt. Közülük azok, amelyek nyilván nem feleltek meg a követelményeknek, nem bírták a versenyt, vagy az alapítók szándékaival ellentétesen tevékenykedtek, nem hozták az ígért és várt eredményeket, megszűntek, felszámolták őket. Ha ebből a nézőpontból közelítjük a kérdést, akkor azt hiszem, jogos a következtetésünk. A másik dolog az, hogy mi pillanatig sem gondoltuk és ma sem gondoljuk, hogy minden termelési rendszerre vonatkozik ez a megállapítás. Az alapítók, a tagok véleménye szerint - mert mi azokat kérdeztük meg - a rendszerek egyike-másika a könnyebb utat választotta és egyre inkább monopolhelyzetével is visszaélve olyan tevékenységeket folytat, amelyhez nem kell termelési rendszert létrehozni. Gondolunk itt például arra, hogy az ország néhány termelési rendszere rendelkezik az import fehérjetakarmányok túlnyomó többségével, amelyhez csak azok a gazdaságok jutnak hozzá, akik tagjai annak a termelési rendszernek és hadd ne soroljak több példát. Tehát itt tulajdonképpen erről van szó, és nem a KSZE-ről. Én azt gondolom, hogy ha a magyar mezőgazdaság helyzetének javítása kulcskérdés, és az MSZMP új agrártéziseiből is erre következtethetünk, akkor ebbe beletartozik minden szervezetnek a felülvizsgálata is. Ezt a felülvizsgálatot persze nem én végzem el, még csak nem is a szakértői bizottság, még akkor sem, ha Lakatos , Csaba esetleg erre gondolt és erre utalt, hanem maguk a tagok teszik ezt. Azok tehát, akik létrehozták a termelési rendszereket.

Lakatos Csaba azzal kezdi válaszcik- két, hogy a megyei pártbizottság által felkért (nem kiküldött) szakértői bizottság vezetőjeként nyilatkozom. Ez így igaz. Miért akkor nemcsak az udvariasságot, de a tárgyilagosságot is nélkülöző befejezés? Miért keveri ide munkahelyemet és állítja, hogy a Mészöv nevében nyilatkozom, amikor tudja, hogy nem? Miért

tolna \ _

NÉPÚJSÁG

beszél magánvéleményről, holott ő irta, hogy kiknek a nevében szóltam? Talán érvei gyengéit akarta sértegetésekkel erősíteni?

iQÁr Feltétlenül ki kel1 NErUJoAG térnünk a Pétj imr

rének, az SZMT vezető titkárának a megnyilvánulására és az azzal kapcsolatos polémiára, amely a kereskedők fizetése és az alacsony nyugdíj fö^tt bontakozott ki. •

. „ . Péti elvTAMAS ISTVANNE: társ hozzászólásában azt taglalta, hogy továbbra is szükség van a szakszervezet és a kormány közötti tárgyalások folytatására, hiszen ezek az idei bejelentett és már bevezetett áremelkedések, és a kompenzáció kisebb inflációs rátára szóltak. A pártbizottsági ülésen azt elemezgettük, hogy mi is az inflációnak az oka. Én alapvetően abban látom az okát, hogy a magyar gazdaság nem termel elég hatékonyan, az alkalmazkodásban fáziskésésben van a világpiacon, sok a gazdaság- politikai hiba, sok a rossz döntés. Ezért mondtuk mi azt, hogy felhívjuk a vállalatoknál levő pártszerveknek a figyelmét arra, hogy a meggyőzés eszközével, agi- tációval, az összefüggések ismertetésével is törekedjenek arra, hogy teljesítmény nélküli óriási bérkiáramlások ne legyenek. Ne legyen az a jelszó itt a megyében is, hogy amennyiben nő az infláció, legalább annyival nőjjön a bérem is. Mert azt nem akarja senki tudomásul venni, hogy egyensúlyi helyzetünk, struktúránk, a rossz hatékonyság miatt, a piaci viszonyok kialakítása érdekében most nem nőhet az életszínvonalunk - sőt, csökken. Ott, ahol nagyobb a teljesítmény, természetesen nincsen akadálya, hogy a bérek is jobban növekedjenek, netán még a reálbérek is emelkedhessenek, de csak a hatékonyan dolgozó területen.

Alapos, elemző hozzászólás érkezett lapunkhoz, a pártbizottsági ülés nyomán készült íráshoz kapcsolódva, dr. Hermann Imre tollából.

. . . Hermann

TAMAS ISTVANNE: Imre elméleti összefüggéseket is érintő, de mégis a gyakorlatból vett véleményével maximálisan egyetértek. Három gondolatot mégis hadd tegyek hozzá.

A többpártrendszer viszonyai közepette még inkább igaz lesz az a követelmény, hogy a vezető szerepet ki kell érdemelni, tudással, szolgálattal, vonzó, reális programmal és eredményekkel. Az MSZMP ezt felismerte. A bizalmat csak úgy tudja visszaszerezni, ha ezekben sokkal gyorsabban, „fórját” kihasználva, komplex intézkedésekkel, kezdemé- nyezően lép fel.

Ami a vezetőket illeti: a demokrácia, nyitottság, a „tőből” építkezés jobb garancia lehet az alkalmas személy kiválasztódásához az adott posztra. Ehhez kell persze a vezető felkészültsége, habitusa, benne az önigényességgel és ön- kontrollal, továbbá a környezet őszintesége, hogy ne mámorítson a hatalom, a beosztás. (Régi gondunk jön itt felszínre, hogy „jó, de ki mondja meg neki?”) Az előbb említett garanciák mellett pedig az egyénnek is meg kell tanulnia elviselni a kudarcot, s a sértődött replikázást mellőzni.

Nagyon tetszik az az okfejtés, hogy a termelési viszonyok nem termelőerők. De az ember, a technika, a tudomány - igen. Az a tétel ma is él, hogy a termelőerők a dinamikusabbak, nyissunk hát nagyobb szabadságot előttük, ne „zuhanórepülést” végezzenek. Jótékony hatásaik gyorsíthatják és segíthetik mindazon erőfeszítéseinket, mely^et a tulajdonelosztás - árucsere-kooperáció viszonyokban, sőt, a felépítmény korszerűsítésében szeretnénk elvégezni.- D. VARGA MÁRTA NÉPÚJSÁG