Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
1989. március 10. TOLNA ' 'NÉPÚJSÁG 3 Szópárbaj az oktatásért A szakcsi háztáji mindig híres volt Tűi messzim most s& láttak Mit tett, mit tesz és mit szándékozik tenni a város a demográfiai hullám következményeként iskoláinkat elözönlő gyereksereg elhelyezéséért? A mai állapotot figyelembe véve megfelelőek voltak-e az eddigi intézkedések? Milyen áldozatot lehet elvárni a pedagógusoktól, szülőktől, tanulóktól? Összefogásuk hogyan hasznosítható? Milyen az oktatás- és a művelődésirányítás kapcsolata? Kihasználtak-e azok a közintézmények, amelyek esetleg némi átalakítással az oktatást is szolgálhatnák? Ezen kérdések megválaszolására, együttgondolkodásra, s a tovább nem halogatható tennivalók meghatározásé-* ra hívta össze szerda estére a Szek- szárd-ÉRT klub a város általános- és középiskoláinak igazgatóit (sajnos, nem mindet), a megyei és a városi művelődési osztály vezetőjét, a megyei és a városi pártbizottság titkárát illetve első titkárát. A város polgárainak többségét érintő vita nyilvánosság előtt zajlott, a városi televízió eddigi leghosszabb adását szentelte a témának. Telefonon bekapcsolódhattak a helybeliek is a fórumba. Örvendetes, hogy sokan éltek a lehetőséggel. De mit is láthattunk? Ijesztő számokkal tarkított helyzet- elemzést arról, hogy az óvodák, iskolák évtizedek óta zsúfoltak, oktatási színvonaluk rovására veszik fel a gyerekeket, s lassan már nem képezik, csak megőrzik őket tanköteles korukig. A tanácsok magyarázatát, mit próbáltak tenni a mára kritikussá vált állapot megelőzésére, s terveik miért nem valósultak, valósulhattak meg. (Pénzhiány, bizonytalan volt az iskolarendszer átalakítása, stb.) Az igazgatók egymást nem mindig támogató elképzeléseit a megoldás módjaira. A Szekszárd-ÉRT klub dicséretes, javítási szándékot tükröző, de egyenes választ nem mindig kapó kérdéseit arról, hogy vannak-e hosszú távú elképzelések a bajok orvoslására. A város néhány köz- intézményét bemutató felvételt, s hosszú - több érintett jelenléte nélkül - folytatott szópárbajt arról, melyikből lehetne iskola. Bár az egyik düledezik, a másikban apró irodák vannak, a harmadik felhasználásáról nincs teljesen egy véleményen a városi és a megyei pártbizottság sem. Elhangzott számos figyelemre méltó célkitűzés is. Biczó Ernő igazgató például az intézmények körüli társadalmi bázist, illetve kontrollt, a szülőkkel való információkon, érdekeken alapuló együttműködést, az iskolák sajátos profiljának kialakítását sürgette. Többen csatlakoztak hozzá. Ötletek, pillanatnyi megoldások döm- pingje volt azonban leginkább a háromórás eszmecsere. Messzebbre mutató koncepció most sem született. Maradt a szándék, hogy összefogással, az oktatás egész rendszerében gondolkodva kell (gyorsan!) továbbhaladni. De ehhez az első lépést megtenni nem a szülőknek kell.-cseré Műhelybeszélgetés az államtitkárral Tolna megyébe érkezett tegnap kétnapos látogatásra Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár. Délután a megyei tanács vb-termében műhelybeszélgetésen vett részt a megye művészeivel, népművelőivel, a közművelődési intézmények vezetőivel, népművészekkel. A megbeszélést, amelyen jelen volt Bajszné Kiss Magdolna, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára, valamint Tamás Ádám, a Tolna Megyei Tanács elnöke, István József, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Knopp András államtitkár bevezető előadásában a művelődéspolitikai megújító elképzelések megvalósításának problémáit vázolta, és hangsúlyozta, hogy hosszú távú nemzeti művelődéspolitikai koncepciót kell kialakítani, ami valóban távlatosan felfogva már nem rész- politikai feladat. Érintette a művelődési intézményi rendszer várható pluralizmusának jelenségeit, az irányzatos intézményrendszer és a régi struktúrák viszonyát, a művészeti szövetségek aktuális problémáit, a Művelődési Minisztériumtól várható támogatással kapcsolatos új elgondolásokat. Ezt követően a kérdésekre válaszolt. Az itt elhangzott bírálatok, sajnos, létjogosultak - mondotta a kérdésekre, véleményekre válaszolva Knopp András Az alakuló Ifjúsági Szövetség működési elvei A szövetség a közösen elfogadott alapszabály szerint működik. A szövetség mint autonóm tagszervezetek és szövetségek szervezete működik, amely alá-, fölérendeltségi viszony nélkül, a tagok szervezeti önállóságát tiszteletben tartva fejti ki a tevékenységét. a) A szövetség biztosítja a tagszervezetek egyenkénti vagy közösen kialakított megyei érdekképviseletét; b) kifejezésre juttatja a tagszervezetei által közösen kialakított álláspontot a központi és működési területén levő állami, társadalmi, párt és szakszervezeti szervek előtt; c) elősegíti az információáramlást, a kapcsolattartást, a koordinációt a tagszervezetek és országos szervezetek között; d) a tagok konzultatív és egyeztető fórumaként is működik, amely a közös érdekek, vélemények és fellépés (akciók) tekintetében állást foglal; e) a tagszervezetek és a szövetség működése nyilvánossága céljából rendszeresen informál, propagandatevékenységet fejt ki, kiadványokkal segíti a tagok és társadalmi környezet tájékoztatását; f) önálló költségvetéssel és vagyonnal rendelkezik, amelyek felhasználásával, hasznosításával a tagok számára igényeiknek megfelelően, de közös elhatározás alapján különböző szervezési, szakmai, képzési, kulturális, technikai, jogi, művelődési stb. szolgáltatásokat nyújt; g) jogsérelem esetén a tagszervezetek számára érdekvédelmi segítséget nyújt; h) a tagszervezetek és szövetség nyilvános tevékenysége útján hozzájárul a helyi hatalomgyakorlás társadalmi ellenőrzéséhez; i) nemzetközi kapcsolatokat tart fenn és épit ki haladó ifjúsági szervezetekkel. Az átlagon felül megfizetni soha nem tudták a szakcsi Új Élet Termelőszövetkezetben a dolgozó tagokat, ezt, a mező- gazdaságban olyannyira jellemző alacsony keresetet azonban mindig igyekeztek valami módon kiegészíteni. A szövetkezet jellemzőjeként említik évtizedek óta, hogy nagy energiával támogatja a háztáji gazdálkodást, a tagság létbiztonságát, termelési kedvét segítve egyben a falu megtartó erejét erősítik. A 4200 hektár összterületből 238 hektárt adnak ki, illetve bérbe, ezenkívül a statisztikák szerint 215 hektárt személyi tulajdonban művelnek a helyiek. További számok elsorolása nélkül mondhatjuk, hogy jelentős értéket termeltek az elmúlt évben is a háztáji gazdálkodásban. A 17 millió forintot is eléri ez a nagyságrend. A helyiek csak úgy fogalmaznak: a háztáji szerves része a termelőszövetkezetnek. Disznóólból marhaistálló Először az öt éve épített hatalmas házba vezet a szimpatikus házigazda. Karácsony Ferenc a gépműhelyben dolgozik, a vezetőségnek is tagja, felesége könyvelő az irodán. Nemhogy megépíteni, de szinten tartani sem tudták volna a meglévőt, ha nem vállalnák otthon a második műszakot.- Nem könnyű, mert a földön mindent akkor kell csinálni, amikor ideje van. Csakhogy nyáron a legtöbb a tennivaló a műhelyben is, utána kerül sor a sajátra. Három holdat bérleményben művelünk, kukorica, búza, napraforgó van benne, aztán ott a 4 anyadisznó, 50 hízó, 12 kismalac és kihelyezve hat bika - sorolja a jó negyvenes családfő.- Mi az OTP-től vettünk fel 75 ezer forint kölcsönt, hogy disznóólát építsünk, elinduljunk valahogy. Aztán ahogy elkészült, a disznót „orrbavágták" a magas kukoricaárakkal. Most úgy néz ki, hogy a marha megy, pedig az utolsó két évben csak azért hagytam a marhát, mert any- nyira nem volt ára, s biztos voltam benne, hogy ezen rövid időn belül változtatni kell. Akkor a marhaistállókat alakították át a sertésnek, most meg ez kellene a nagy jószágnak... Hozzáteszi, semmi esetre nem gazdálkodna főállásban, a téesz nagyon sokat segít takarmánybeszerzésben, értékesítésben. Hogy mennyi föld kellene az önellátáshoz, ennyi állathoz? Húsz hold biztosan, még az is kevés volna... A libán bukott - nem adta fel Szíjártó Imre rehabilitált uránbányász, s az egészségéért kellett a falusi életet Marosi Károly ácsmesterként állatot tart és földet művel Karácsony Ferenc: „A kettővel játszom, hol a disznó, hol a marha megy jobban...” választania. Feleségével, négy fiával, akik közül ketten már felnőttként segítenek, egészen új szakmát kezdett. Mezőőrként hat bikát tart, és disznót, nyulat, nem okozott gondot egy pillanatig sem az átállás. Igaz, a régi gazdák talán fejcsóválva nézték a furcsa szomszédságot, egy istállóban marhát, disznót, nyulat... de mint állította, fertőzést, betegséget soha nem okozott.- Még 1972-ben, amikor leszázalékoltak, libával kezdtünk foglalkozni, de nem jött be. Tömtük pedig őket éjjel-nappal felváltva, csak nem nőtt meg a májuk. Volt olyan turnus, hogy több, mint 8000 forintot buktunk rajta - mondja csípőre tett kézzel, szemét a jól táplált jószágokon nyugtatva. - Utóbb derült ki, hogy fertőzöttek voltak... Ma, ami havonta összejön, bő tízezer forint, azt összerakják, takarmányt vagy új jószágot vesznek rajta. Alvásra nemigen jut idő'- Egymagám csináltam mindent, pedig a semmiből indultam - vallja öntudatosan Marosi Károly. Mestersége ugyan ács, de a kedvezőbb munkaidőbeosztás miatt fejő tehenészként dolgozik a téeszben, mellette marad idő az otthoni gazdaságra és a régi szakmára. A környékbeli házakat mind ő fedte, mutat körbe. Reggel fél négykor kel, megy a telepre, nyolc óra körül már otthon van, következik a sajátja: két tehén, két bika, egy üsző, aztán hat anyakoca és negyven hízóra szerződött, ebből húszat már átadott idén. Tizenkét hold földet művel, hatalmas, mások által is emlegetett szőleje van, az ízletes borból szívesen kínálja a vendéget. Négy óra körül indul vissza a telepre, este hétig, nyolcig tart a műszak. Nyáron még világosban el tud dolgozni a szabadban. Ha ácsmunkára hívják, napközben az anyós segít be. A napi beosztás azonban nem változik, az állatot mindig el kell látni. Hogy megéri-e? A 42 éves, alacsony, szívós ember elmosolyodik, mást nem tehet. Két gyerek közül a nagyobbik leány most ment férjhez, nagy lakodalom volt, „Ami pénz összegyűlik, azon jószágot, meg takarmányt veszünk” egy kicsit lejjebb szép házat adott hozománynak és vagy 100 ezer forintért bútort. A 132 ezer forint éves bruttó keresetből mire juthatott volna? Most autót szeretne venni, elégedetten teszi hozzá; - A fele már megvan... Ladára gyűjt. * „Létrehozták a harmadik jobbágyságot, a magyar paraszt olyan fokú kizsarolását, a téeszdolgozóságával és a háztájizásával, amihez csak az utóbbi évek produktuma mérhető: minden magyar dolgozó kizsarolása (a fő és mellékmunkaidejével)” - írja a HVG legutóbbi száma a téeszkonferenciáról tudósítva. Majd hozzáteszi, hogy nincs joga senkinek kijelenteni: a téeszdolgozó nem akar magángazdaságot. Ezt a magyar parasztra kell bízni. Mégpedig nem a retorikában, hanem az egyenrangú feltételek megteremtésében, a téeszben, állami gazdaságban is megőrzött, vagy újrasarjadt egyéni gazdálkodási kedv felhasználásával. Újrakezdéssel. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Szíjártó Imre: „Az egészségem miatt hagytam ott a bányát, megfizettem a tanulópénzt” „A nagy lányt kiházasítottam, most egy Ladára gyűjtök”
