Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-06 / 55. szám

1989. március 6. ^NÉPÚJSÁG 3 Újjávarázsolt elárusítóhelyek Nőkultusz, avagy más...? (1.) Nem a nőről, az anyáról beszéltünk Mottó: „Felfedezi és meghódítja a vilá­got az egyik, barátságos lakóhellyé teszi a másik, de kettejük között hol van a ha­tár? Egymás vonatkozásában mindket­ten hódítók és hódítottak, gyöngék és erősen, lágyak és kemények...” így tűnő­dik Beke Kata ...mert az ember kétne­m ű” című nem vitairatában a nőről és a férfiról. Tesszük ezt mi is a nőnap kap­csán - nem ünneprontásképpen... * Dr. Kőszegi Györggyel, a dombóvári kórház szemész főorvosával parányi „hi­vatali” szobájában üldögélve a nőnapról, annak létjogosultságáról, jelentőségéről, vagy éppen ellenkezőjéről beszélgetünk. Tudni kell az olvasónak azt, hogy Kőszegi főorvos már két alkalommal tartott ünne­pi beszédet nőnapon. Az egyiket tizenöt évvel ezelőtt, a korábbit pedig egészen kezdő orvos korában. Sikerül kivenni be­lőle, hogy mindkétszer könnyeztek az ünnepeltek, s azt is, hogy az ő hangja is elcsuklott a végén... S ezután kiderült:- A nők iránti tiszteletünket évente egy alkalommal ki kell fejeznünk. Ezt nőna­- En sem általában gondolok a nőkre, hanem az édesanyámon keresztül. Mert az anyák bírnak a családi tűzhely mele­gen tartásának ősi hatalmával. Az anya mindig anya marad, minden szituáció­ban. S az iránta érzett gyermeki szerete­ted tiszteletet tollal, szóval kifejezni egy­szerűen lehetetlen... A másik nő, akin ke­resztül extrahálom a nőket, az a feleség. Persze, benne is az anyát látom és per­sze a társat. Kiegészíti az énemet, de ez fordítva is igaz. De a feleség családot összetartó ereje csodálatos. Most mond­hatja, hogy a házasságok egy részére ez nem vonatkozik. Sajnos, így van. De hi­szem azt is, hogy a társadalom legkisebb sejtjére, a családra minden tekintetben szükség van, s például szerintem ebből következik az is, hogy a magányos em­ber igazán boldog sosem lehet. Mindebben készséggel értek egyet dr. Kőszegi Györggyel, ő pedig velem ab­ban, hogy eddig nem a nőkről, a nőnap­ról, hanem a feleségről és az anyáról be­szélt, illetve a két nem különbözőségéről, s az ebből adódó összhangról. Ezután a folytatás: nak történelmi hagyományai vannak... Az más kérdés, hogy 1945 után nálunk sikk volt a nők egyenjogúságáról beszél­ni, azután jött a „lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség" korszak, majd az az időszak, amikor a jó főnök egyebek között azzal is méretett, hogy az általa vezetett üzemben, hivatalban hány nő van vezető beosztásban. Mindegyik nézet fals. A kösépső példát kivéve csak arról lehet szó, hogy az ember biológiai­lag, szellemileg, képességbelileg, kultu­ráltságban stb. hol áll, s ezek alapján kü­lönböztessenek meg egymástól. Tehát amikor az emberről beszélget­tünk, következik néhány meggyőző törté­nelmi, majd magán példa, a nő körül forgó világról, a lebetegedett férfi otthoni pátyolgatásáról, azaz a nő ősi hatalmá­ról, ami elsősorban anyaszerepéből, al­katából következik. S arról, hogy ez a ha­talom csak akkor létezhet, ha van, aki ezt igényli. És van... Persze, megállapodtunk abban is, hogy a vita már hál’ istennek nem abból adódik, hogy „te csak virág légy, drága csecsebecs", hanem valami­féle megszokásból. Persze, szerencsére A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói a piaci elárusítóasztalokat varázsolják újjá. Pótolják az eltört léceket, az újrafestéssel pedig nemcsak esz­tétikusabbá, de az időjárás szeszélyeivel szemben ellenállóbbakká is teszik őket. A piacfelügyelőségtől megtudtuk: az út javítására csak az építkezések be­fejeztével kerülhet sor. Megalakult a Kemény Gábor Iskolaszövetség Szombaton a Budaspesti Tanítóképző Főis­kolán tizenhárom alapitó tag (általános és kö­zépiskola) részvételével megalakult a Kemény Gábor Isolaszövetség. Az alakuló közgyűlés el­fogadta a szövetség alapító nyilatkozatát és alapszabályát, amelyek szerint a szervezet célja a szocialista nevelés haladó hagyományainak folytatása, fejlesztése, a szövetségbe tömörült is­kolák közös érdekeinek képviselete, részvétel oktatáspolitikai döntések előkészítésében, vala­mint egy folyóirat indítása Embernevelés cím­mel. Ezzel is azt fejezi ki, hogy a magyar pedagó­giában Kemény Gábor munkásságát tekinti tör­téneti előzménynek. Kemény Gábor 1945 után a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnö­ke, az Embernevelés című folyóirat alapítója, fő- szerkesztője, a demokratikus iskolareform egyik kezdeményezője volt, munkásságáért 1948-ban Kossuth-dijat kapott. A szövetség és intézőbizottságának elnökévé a közgyűlés Gáspár Lászlót, a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatóját, főtitkárrá Csáky Lászlót, a dombóvá­ri Molnár György Általános Iskola igazgatóját vá­lasztotta. Rendes tagként oktatási intézmények, pártoló tagként intézmények és magánszemé­lyek jelentkezhetnek a szövetség székhelyén: 5720 Sarkad, Vasút utca 2. Telefon: 66/75-155. pon teszük.- Hogyan és miért kell általában tisz­telni a nőket? Netán jobban, mint a férfia­kat?- A nőket általában nem lehet fetisizál­ni azzal, hogy egy napot kinevezünk ün­neplésükre. Ezzel ők még a világon sem­mit nem nyernek. De ennek az egy nap­Méhészek közgyűlése Szombaton délelőtt tartotta meg éves közgyűlését a Magyar Méhészek Egye­sületének Tolna Megyei Szervezete Szekszárdon, a BHG éttermében. A részt vevő mintegy 250 méhész és az egyesü­letbe belépni szándékozó érdeklődők tá­jékoztatást kaptak az 1988. évi munkáról és az idei tervekről, feladatokról. Megis­merkedtek és alapos információkat sze­reztek a Magyar Méhészek Országos Egyesületének szervezésében alapítan­dó gazdasági társulás létrehozásának feltételeiről. A társulás célja, hogy nyuga­ti vállalkozó bevonásával termelőktől a foságyasztókig a méz értékesítését meg­szervezzék a közbeiktatott lánckereske­delem kikapcsolásával. így a termelő méhész munkájának értéke nagyobb be­csületet élvezhet. A közgyűlésen 25 alapító tag aláírta a gazdasági társulás alapító nyilatkoza­tát. Több hozzászóló a növényvédelem­mel kapcsolatban kifogásolta, hogy az üzemek nem tartják be a Növényvédelmi Kódexben leszögezett rendelkezéseket. Természetesen a méhészeknek is alkal­mazkodniuk kell a mezőgazdasági mun­kák végzéséhez, az adott körülmények­hez, a növényvédelmi előírások betartá­sa tehát mindkét fél zavartalan egymás mellett működését segíti elő. Több hoz­zászóló mellett Kontér András helikop­terszerelő méhész megerősítette, hogy a jó együttműködés elengedhetetlen, hi­szen így megelőzhető a kölcsönös kár­okozás. Közös vacsorával, baráti beszél­getéssel zárult a program. Új Marshall-segély? Nyers Rezső gazdaságpolitikai koncepciója Világgazc Egy évtizede immár, hogy a magyar gazdaságpolitika a belföldi felhasználás visszafogásával, a konvertibilis elszámo­lású import korlátozásával, a tőkés ex­port erőltetésével próbál úrrá lenni az eladósodás gondjain, fenntartani az or­szág fizetőképességét. Bár ez utóbbi ez idáig sikerült, de az összes régi probléma megmaradt, sőt, súlyosabbá vált. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy ez a politika gaz­daságunk hosszú távú érdekeinek el­lentmond, mert konzerválja a meglevő ál­lapotokat. Ennek a gazdaságpolitikának a sikertelensége és kilátástalansága, va­lamint a társadalmi-politikai válság mé­lyülése azt mutatja, hogy már régen meg­érett a helyzet a radikális változtatásra. E gondolatok jegyében született meg a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizott­ságban „A világgazdasági nyitás és a piaci viszonyok fejlesztése” elnevezésű munkabizottság, amely Nyers Rezső álamminiszter vezetésével kidolgozta a magyar gazdaság nemzetközi munka- megosztásba való bekapcsolódásának fő irányaira vonatkozó javaslatait. Már­cius elsején a Magyar Gazdasági Kama­ra kibővített ülésén - amelyen részt vett Nyers Rezső is - vállalatvezetők mond­hatták el véleményüket, javaslataikat a tanulmánnyal kapcsolatban. A fogadta­tás egyértelműen pozitív volt. Reorientáció A tanulmány leszögezi, hogy az elke­rülhetetlen radikális Változtatást össze­foglalóan világgazdasági nyitásnak lehet nevezni, amely gazdasági liberalizálást és külgazdasági reorientációt takar. Ez utóbbi a magyar külgazdasági kapcsola­tok átrendezését jelenti, pontosabban a KGST-országok részesedésének csök­kentését, és a konvertibilis kereskede­lem arányának növelését. Ehhez a feltételek jelenleg még kedve­zőek. Nyugaton nem vesztettük el telje­sen a korábban élvezett bizalmat és szimpátiát, a Szovjetunió számára pedig a magyar világgazdasági nyitás nem lát­szik elfogadhatatlannak, a régi ideológiai korlátok leomlóban vannak. Lényegében e kötelező kontingensek rendszerét sze­retnénk megszüntetni, hiszen a tételes állami kötelezettségvállalás ma sem nyújt garanciát a tervezett szállítások megva­lósulására. Egyre veszélyesebb gazda­sági terveinket a KGST-tervkoordiná- ciókra, mint alapfeltételekre építeni. Az együttműködés megváltoztatására irá­nyuló törekvéseink azonban rendre megfeneklenek a tagországok ellenállá­sán. Ez egyoldalú lépésekre kényszerít bennünket. Az állami tervkoordináció helyett ma­gyar részről meg kell próbálni a megfele­lő vállalatközi együttműködési formákat kialakítani. Ennek ma még számos aka­dálya van, ugyanis a központi gazdaság­irányítás miatt a KGST-országokban gyakran nem tárgyalóképesek a vállalati vezetők. Adósságszolgálat Az adósságszolgálat súlyos teher lesz a magyar gazdaság számára a 90-es években. Talpon maradásunk még jó ideig évi 2,5-3 milliárd dollárnyi hitelfel­vételt igényel. A hitelképesség fenntartása megkí­vánja, hogy a tőkés külkereskedelmi mérlegben évi egymilliárd dollárt is meg­haladó aktívumot érjünk el. Az adós­ság átütemezését a tanulmány indoko­latlannak tartja, annál is inkább, mivel ez csak a hiteltörlesztés felfüggesztését je­lentené, a kamat fizetését nem. Magyarország számára a megoldást a működő tőke becsalogatása jelentheti. Ez azonban szilárd és elkötelezett re­formprogramot, reális középtávú fejlesz­tési koncepciót, vállalkozásbarát adó- és jövedelempolitikát, a költségvetési szorí­tástól tehermentesített környezetet köve­tel. Sőt, ezen alapfeltételeken kívül kü­lönleges kedvezményeket is be kell vetni a kockázatoktól tartó külföldi tőke be­áramlásának ösztönzésére. Legfelsőbb szinten már megszületett a döntés a gazdaság ideológia- és politi­kamentesítésére, de ennek a gyakorlati életben is érvényt kell szerezni. Draszti­kusan meg kell változtatni a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályo­kat. Felül kell vizsgálni és lehetőleg eltö­rölni minden olyan szabályt, előírást, tilal­mat, vállalathoz vagy intézményhez kö­tött monopóliumot, engedélykötelezett­séget, amely ma akadályozza a külgaz­dasági kapcsolatokat. Félelmek Nem hozza-e a magyar gazdaságot le­hetetlen helyzetbe, ha az állami kötele­zettségvállalások elmaradása miatt a Szovjetunió erőteljesen csökkentené az energiahordozó- és nyersanyagszállítá­sait? A tanulmány szerint ettől nem kell tartani, hiszen a Szovjetuniónak nem ál­lami kötelezettségvállalásra, hanem ma­gyar árukra van szüksége. Másik, nem kevésbé fontos kérdés, hogy vállataink megállják-e helyüket a tőkés piacokon, van-e a magyar gazdaságnak annyi tar­taléka, hogy átvészelje a váltás megráz­kódtatásait, megvannak-e a jelenlegi vál­lalatvezetői rétegben a világgazdasági nyitás szakmai, szellemi, emberi feltéte­lei? A tanulmány készítői szerint erre megvan az esély, bár kétségtelenül áldo­zatokkal fog járni a váltás. A vállalatveze­tők nagy része alkalmas lehet a változó feladatokra, természetesen sokat kell ta­nulniuk. A lakosságot még néhány évig a kény­szerű keresletszűkitő gazdaságpolitika fogja sújtani. Hozzájárul ehhez a várható jelentős forintleértékelés keltette infláció is. A világgazdasági hatásoknak hirtelen kitett magyar vállalatok egy részének fel­számolása a nyílt munkanélküliség nö­vekedéséhez vezethet. Ezek a problé­mák belpolitikai kérdéseket vetnek fel. Milyen lesz a lakosság reakciója? Med­dig tartható még a reálbérek csökkenté­se? Milyen hatásai lesznek a koncepció­ból nyilvánvalóan adódó erős jövede­lemdifferenciálódásnak?. Súlyos kérdé­sek, amelyekre a tanulmány nem ad vá­laszt, igaz nem is célja a szociálpolitikai kérdések tárgyalása. A magyar gazdaságra jellemző nehéz­ségek a koncepció elfogadása esetén is még legalább két évig biztosan megma­radnak, javulás csak 91-től várható. Kül­ső erőforrás bevonása sokat lendíthetne a folyamaton, ez egy új Marshall-segély lehetőségének formájában felvetődött. Ezen lehetőség megvalósíthatóságának kutatása fontos külpolitikai feladat, jelen­leg azonban még nem Ítélhető meg a rea­litása. ÁRKI ATTILA a megszokottról is le lehet szokni. (Folytatjuk) V. Horváth Mária F. Kovács Éva „A kormány adóztasson, utána pedig hagyjon dolgozni!” Az elmúlt hét péntekjén és szombatján ismét több megyénkbeli ipari szövetke­zet tartott mérlegzáró közgyűlést. Mi ezúttal a Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet rendezvényén vettünk részt, ahol nem csak az elmúlt évről, de az utóbbi öt esztendő munkájáról is számot adott a vezetőség, mivel a választott tiszt­ségviselők mandátuma lejárt, és tisztújí­tásra is sor került. A többszörös kiváló szövetkezet ismét jelentős sikereket ért el, a mehézségek ellenére - mert ezekből, mint minden ha­sonló rendezvényen napjainkban, itt is bőven esett szó a bérbruttósitástól a kö­telező árkorrekcióig és visszamenőleges hatállyal hozott restrikciós intézkedések­ig - dinamikusan fejlődött. A nyereséget elsősorban a nem termelő létszámnak országos összehasonlításban is ala­csony - 7,8 százalékos - szintre csök­kentésével érték el. Ez alatt a szövetkezet vagyona, miközben az életszínvonal romlása ebben a kollektívában megkö­zelítőleg sem jelentkezett olyan mérték­ben, mint az országos átlag. A beszámolót olvasva, az elnököt hall­gatva és kiegészítve a többi hasonló ren­dezvényen elhangzottakkal, szinte cso­dálkozik az ember a gazdaság sanyarú helyzetén. A központi irányítás minden rendelete és intézkedése, úgymond, a gazdálkodók víz alá nyomását segíti, me­gyénk szövetkezetei zömében mégis fej­lődésről - gyakran töretlen fejlődésről adhatnak számot. Tartalékaikat tárják föl? Fölülmúlják önmagukat? Kedvezőbb helyzetben vannak, mint az országos át­lag? így vagy úgy, de tény, hogy az iparon belül is jól szerepelnek megyénk szövet­kezetei. A szolgáltatók is egyedülálló tel­jesítményt nyújtottak 1988-as eredmé­nyükkel az ország hasonló profilú szö­vetkezetei között. Ebben bizonyára meg­határozó szerepe van „vegyes” voltuk­nak: a minimális nyereséget hozó fodrá­szat és kozmetika mellett vannak fényké­pészeik, bádogosaik, nyomdájuk, javíta­nak tűzoltókészüléket és végeznek vegyi falszigetelést, s még nem is értünk a föl­sorolás végére. Pálinkás István, a szövetkezet elnöke idei terveikről szólva megint csak előre­lépésre számít, bár, - ahogy mostanában lenni szokott - hozzátette: ehhez nem hiányzik egy visszamenőleges hatályú rendelet sem. A kormány adóztasson, utána pedig hagyjon minket dolgozni - mondta. Ha tervekről esik szó, akkor 1989 elején elkerülhetetlenül szóba ke­rül az iparitanuló-képzés is, ha ráadásul a szövetkezeti ipar valamelyik képvise­lőjét hallgatjuk, akkor feltétlenül téma az OKISZ szerepe is. Nem volt ez másként ezúttal sem, ám a minden tagot érintő kérdésekben mégiscsak a szövetkezet elnöke és a Kiszöv képviselője fejtette ki álláspontját. -ri-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom