Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
4 - TOLNATÁJ 1989. március 4. Túlhaladt rajtuk az idő? Máltai lovagrend: egy ezeréves hagyomány örökösei Annyi más középkori eredetű szervezethez hasonlóan, az újabb időkben a máltai lovagrend felett is megkongatták a vészharangot. Hazánkban - miután 1944-ben a rend magyarországi tevékenységének vége szakadt - hosszú ideig csak keveset lehetett hallani erről a közel ezeréves múltra visszatekintő közösségről. Majd nemrégiben váratlanul felröppent a hír: a máltai lovagrend NSZK-ban működő segélyszervezete, az Ungarische Malteser Caritendienst harminchat kamionnyi ajándékot küldött Magyarországra, a franciaországi szervezet hármat, a svájci pedig egyet. Talán újból visszatérnek a jellegzetes máltai keresztet viselő lovagok? Addig is, ámig ez megtörténik, nem árt megismerkedni - ha csak nagyvonalakban is - a rend színes, szélsőségeket sem nélkülöző történetével. Betegápolástól a katonáskodásig A napjainkban máltai lovagrend néven ismeretes johanniták, vagy ispotályosok eredete az időszámításunk szerinti 900 környékére tehető. Tevékenységük középpontjában ekkor még a Szentföldre, azaz a mai Izrael és Libanon területére érkező zarándokok támogatása, a betegek ápolása állt. 1070 körül egy Gerard nevű bencés szerzetes és néhány jó szándékú dél-itáliai kereskedő Jeruzsálemben' vendégházat alapított. Kápolnájukat Keresztelő Szent János oltalmába ajánlották, ebből a névből származik a johannita elnevezés. Gerard vezetése alatt a lassan renddé szerveződő közösség a keresztény világ legjobb egészségügyi szervezetét mondhatta a magáénak. Ám az 1100-as években az emberbaráti kötelezettségek mellett mindinkább előtérbe kerültek a katonaiak: ebben főként a terjeszkedő félhold, az iszlám elleni katonai akciók, a Szentföld „felszabadításáért” vívott keresztes háborúk játszottak szerepet. A johanniták rövid idő alatt hatalmas hadakozó szervezetté, nagy földek birtokosaivá nőtték ki magukat. A rendet - keresztényi tetteiért - 1113-ban maga a pápa, II. Paschalis vette közvetlen védnöksége alá. A johanniták szentföldi működése azonban 1291- ben lezárult, Palesztina összes európai hódítása mohamedán kézbe került. Maga a rend - bár menekülni kényszerült állomáshelyeiről - természetesen nem szűnt meg. La Valette hőstette A Keresztelő Szent János nevét viselő lovagok először a jelenleg Görögországhoz tartozó Rhodosz szigetén találtak átmeneti otthonra. 1552-ben azonban a terjeszkedő oszmán világhatalommal a mégoly erőssé kiépített szigeterőd sem dacolhatott. A rend maradványa Szicília szigetére és a nápolyi királyság területére húzódott vissza. Végül a törökök elleni harcot fontosnak tartó és a johanniták katonai vitézségét elismerő V. Károly, német-római császár nekik adományozta Málta szigetét. Az ettől kezdve máltaiaknak nevezett lovagok 1530-ban érkeztek új hazájukba. Hatalmuk tetőpontját kétségkívül Jean Parisot de La Valette nagymester vezetése alatt érték el: a mohamedán seregek ekkor rettegték őket leginkább. Az 1514-ben johannita lovaggá felszentelt La Valétte számos ponton megerősítette Málta szigetét, tartva egy esetleges török inváziótól. A nagymester jól számított, hiszen az ostrom 1565- ben be is következett. Nagy Szulejmán szultán százhetvenegy gályával, fedélzetén negyvenezer harcossal támadt a mindössze nyolc-kilencezer főt számláló védőseregre. Az óriási számbeli fölény hamarosan beszorította a lovagokat a máltai erőd falai mögé. Ám a rendtagok szívósan védekeztek, s ahogy múlt az idő, a török vezérek egyre jobban sürgették a hazatérést. Négy hónapig tartó kilátástalan próbálkozás után a janicsárok ereje végképp megtört a máltaiak makacs ellenállásán, s a török tengernagy hozzáfogott a flotta hazatérésének előkészületeihez. A mohamedánok végül is közel harmincezer halottat hagytak a szigeten, de La Valette nagymester - akiről hálából a sziget fővárosát elnevezték - is mindössze hatszáz épkézláb harcost számlálhatott össze a keresztény sereg szemléjén. Nem sokkal később, 1571-ben Lepantónál a török ellen hatalmas diadalt aratott az egyesített spanyol-velencei-pápai hajóhad, így ez az ütközet egyszer s mindenkorra véget vetett a féldhold tengeri terjeszkedésének. Belépés csak főnemeseknek Bár a máltai lovagrend a XVI-XVII. század folyámán minden jelentősebb tengeri ütközetben részt vett, hatalma mégis egyre fogyott, tekintélye hanyatlott. A reformáció ugyancsak végzetes csapást mért a szervezetre, hiszen számos európai birtokát veszítette el e folyamat eredményeként. A XVIII. században már világosan látszott, hogy valamelyik európai nagyhatalom előbb-utóbb megszállja Máltát. A belső torzsalkodások annyira elmérgesítették a helyzetet, hogy afnikor Napóleon flottája^ csak megjelent a sziget parti vizein, a hetvenedik nagymester, Ferdinand von Hampesch szinte gondolkodás nélkül átadta a kulcsokat. A franciáktól később a protestáns Anglia kezébe került Málta. A rend előbb Szicíliába, majd Cataniába, Ferrarába, végezetül 1834- ben Rómába tette át székhelyét, mely a mai napig is az maradt. A szervezet élén - 1805 és 1879 között - nem is állott nagymester, s ez a tény jól jellemzi az ellentmondásos helyzetet. Ezt a tisztséget a pápa csak 1879-ben állította vissza, s ennek következtében több európai állam elismerte a máltai lovagrendet, s diplomáciai kapcsolatba lépett vele. A rend jelenlegi célja a jótékonyság és a beteg- ellátás világméretű segítése. Tagjai az európai arisztokrácia, főleg az osztrák, olasz és német főnemesek soraiból kerülnek ki. Külsőségekben, az öltözéket illetően sokat megőriztek a hagyományokból. Érdekesség, hogy a második világháború után a rend ismét magának követelte Máltát, természetesen sikertelenül. Az ismert szervezet ennek ellenére ma is létezik, tagjai továbbra is - lovagok... Magyar rendtagok- emigrációban A máltai lovagok - mint a bevezetőből kiderült - 1944-ben szüntették meg magyarországi tevékenységüket. A magyar tagok nagy része emigrált, röviddel később Nyugat-Németországban megpróbáltak újjászerveződni. A még 1928-ban elnöknek kinevezett Habsburg József főherceg 1953-ban lemondott tisztségéről, utóda Pallavicini Huber őrgróf lett, aki ezt a méltóságot 1968-ig töltötte be. Ekkor meghívták Rómába, a rend legfelső vezetésébe. Pallavicini helyébe 1969-ben Kállay Kristófot választották. Egy 1977-es adat szerint a szövetség akkor 136 tagot számlált. Egy hazai folyóirat néhány évvel ezelőtt azt írta, hogy a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetségén már megalakulásakor, azaz 1928-ban túlhaladt az idő: ám a legutóbbi események, a segélyszállítmányok ennek az állításnak az ellenkezőjét bizonyították. Összeállította: Szeri Árpád Népcsoportok vizsgálata A székelyek a besenyőktől származii Részleték dr. Czeizel Endre vizsgálatából Lassan két éve annak, hogy dr. Czeizel Endre néhány munkatársával és egy hamburgi kutatócsoporttal megyénkben, Zombán folytatott vizsgálatot. Erről annak idején beszámoltunk lapunkban. Az ismert orvos-genetikus és az NSZK-ból érkezett kutatók, azaz az „ökogeneti- kusok” (az ökológia és a genetika kombinációja) a népesség öröklődésével kapcsolatos vizsgálata a Zombán élő székelyekre is kiterjedt. Dr. Czeizel Endre akkor elmondta, hogy ezt az elemzést mindig nagyon szerette volna megcsinálni, de sajnos, nem volt rá pénz, hiszen egy-egy kisebb népcsoport tanulmányozása több százezer forintba kerül. Persze, azt is elmondta, hogy ennek a munkának közvetlenül nincsen orvosi haszna, bár fontossága megkérdőjelezhetetlen. S mint kiderült, dr. Czeizel Endrének „igen nagy szerencséje” volt, hogy a hamburgiak felkérték e társulásra, ami azt jelentette, hogy az anyagi részt magukra vállalták. A hamburgi kutatókat tulajdonképpen az érdekelte és érdekli, mi az oka annak, hogy például a dohányosok közül néhánynak lesz tüdőrákja; miért van az, hogy a növényvédő szerek kisfokú hatása az emberek nagy részét éri és mégis csak néhánynak lesz májkárosodása, illetve miért van az, hogy szinte valamennyien szívjuk az iparilag szennyezett levegőt, s csak néhány embernek lesz tüdö- tágulata, s tíznek lesz idült hörghurutja. Kiderült, hogy ezt a reakciókészség befolyásolja. Tehát szüléinktől örökölt gének határozzák meg hogy az azonos külső hatásra különbözőképpen reagálunk.- Gondolja csak meg - mondta Czeizel doktor -, például az amerikai gumigyárakban kiderült, hogy ezer munkás közül kettő húgyhólyagrákot kapott, de az is kiderült, hogy igen pontosan „megfogható”, kinek van genetikai hajlama erre a betegségre. Azóta a munkásfelvételkor megvizsgálják az embereket, s akinek hajlama van, azt egyszerűen nem veszik föl. Azóta nincs húgyhólyagrák a gumiiparban... Nyugat-Németországban a hamburgi kutatók ilyen vizsgálatokat végeztek, s el akaftak jönni például Magyarországra, hogy mindazt egy másik népességnél is megnézzék. Akkor jutott nekem eszembe a régi vágyam, vagyis a népesedésgenetikai vizsgálat... Elmondtam nekik, hogy akkor „szövetkezem” velük, ha ők hajlandóak belemenni, hogy ezt az ökogenetikai aspektust a különböző néprajzi csoportokon nézzük meg. így vizsgáltuk a székelyeket, csángókat, cigányokat, zsidókat, kiskunokat, nagykunokat, palócokat, matyókat, őriszentpéterieket - mint ősi magyar népességet -, budapesti vegyeset, jászokat. Tehát a néprajzi csoportok vizsgálata a történeti kutatás szempontjából igen fontos és rendkívül hasznos, no és számtalan kérdésre adhat az eredmény választ. Például arra, igaz-e, hogj) ezek a kunok valóban kunok leszármazottjai, igaz, hogy a jászok irániak? Mindezeket genetikai módszerekkel egészen pontosan be lehet határolni. Ezek után következzék néhány eredmény, megállapítás a vizsgálat kapcsán. Erről dr. Czeizel Endre a következőket mondja:- Most nem részletezem a vizsgálat minden eredményét. Viszont hangsúlyozom, hogy a székelyekkel kapcsolatban nagyon érdekes dolog jött ki... Mi az őriszentpéterieket, tehát az őrségieket azért tartjuk nagyon fontos csoportnak, mert a néprajzosok azt állítják, hogy ők voltak azok, akik Árpád után oda kerültek az őr-ségi funkcióba, határvédőként. Ők másokkal nem keveredtek, ezért egy kicsit etalonnak tekinthetők... A székelyekkel kapcsolatban nagyon sok nézet van. Kezdve attól, hogy ők már itt voltak, amikor a magyarok bejöttek, van, aki a besenyők leszármazottjainak tartja őket, és még sok minden más. De mindezek egyértelműen nem voltak bizonyíthatóak. Most ezek a népességgenetikai vizsgálatok azt igazolják, hogy az őrségiek és a székelyek között nagyon jelentős genetikai hasonlóság van. Ez nagyon komolyan fölveti azt a föltételezést, hogy az őrségiek és a székelyek is határvédő népek voltak, akik olyan előjogokkal rendelkeztek, amelyeket megőrizve: ők nem nagyon keveredtek másokkal és ezért a genetikai kontinuitásukat, azaz genetikai folytonosságukat megtartották. S mivel nagyon hasonlóak, ebből azt gondoljuk, hogy ezek a határvédők ugyanazon népcsoportból valóak.- És amennyiben elfogadjuk, hogy az őrségiek a besenyők voltak, akik elől Etelköz-* bői menekültünk és jöttünk ide, majd később befogadtuk őket...?- Akkor úgy nézhet ki, hogy az őrségiek és a székelyek is a besenyőktől származnak. Egyébként megjegyzem, hogy kicsit büntetésük is lehetett a besenyőknek, hogy a legveszélyesebb tették őket annak tán az országba őket... Persze mi szetesen még szorul, de úgy hogy ez nagyc adat, amivel félté kozni kell a továt- Mi a helyzet kai? - A vizsgálat s gánynépességet meg: egyiket Szí másikat pedig í Megállapítható, t hetősen különb mástól. Vagyis í lönbséget jelent évvel előbb vagy tek be... És sokl jelentőségű „én tár föl ez a vizsc hamarosan egy í könyv születik.- Miért nem it gyárul?- Mert kit érdél doz rá pénzt? IV adására?- Például a ti érdekli. S hiszen" csak őket...- Persze, van i annyiban vissza! a Csokonai Kiac erre vonatkozóai tot. Az angolul könyv jó része < írás, ami ebben nálunk tíz-húsz € kelhet. De amiko egész monográfí bátorságot és közérthető forme nyelvre.- Bocsásson i érzem, hogy ez e telessége is.- Nekem az a sősorban, hogy tisztességesebb, húszán írnánk, eredeti művet.- Köszönöm tást. V. HOR\ Bájer Jánosné: - „Vegyük észre a lehetőséget!” Február végén még hamar esteledik. A szemerkélő esőben minden macska feketének látszik. Messziről azt sem tudni, fiatal vagy idős igyekszik-e sietős útjára. A József Attila KISZ- klubban ég a villany. Mezei Ágnes KISZ-titkár térdel. A patikatiszta linóleumot mossa. Úgy tűnik, itt nincs rangkórság, ám rendnek lennie kell. Mozgolódó kis csapat a váraljai. Tenni akaró, lokálpatrióta szemléletű, s kellően fiatalos hevületű. Most is szervezkednek, s mint vallják, ez a második futama a jó másfél évvel ezelőtti falnak futó harcuknak... Mert ők először akkor kívánták Váralja függetlenségét kivívni. Ez a mostani a második próba.- A Független Váraljai Fiatalok Köre nevében köszöntünk mindenkit...- halljuk. Körbenézve látjuk a HNF helyi szervezetének vezetőjét, a körzeti általános iskola igazgatóhelyettesét, a művelődési ház igazgatóját, a biológiatanárt, a falusi elöljárót, a városi KISZ-bizottság munkatársát, és a csapatot. A csapatot, akik nemcsak a levegőbe beszélnek, amit a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja is bizonyít. De mára azt is tudják, hogy ez a múlt. Szép volt, siker volt, de a „ma” újat hozott. Feladatot.- Minden igaz váraljai gondolkodó lelkére, eszére apellálunk - kezdi Kreiner József, aki az élcsapatot akarva-akaratlan gardírozza. S a csapat hallgat rá. Vitáznak a volt tanárukkal, az elöljáróval, néha még önmagukkal is. Hálás búcsú, könnytelen el A függetlensé 5Í Másfél éve még akadt hitetlenkedő, bátortalan és érdekből ellentmondó, akinek hiába magyarázták ezek a fiatalok: itt akarnak házat építeni, itt kívánják taníttatni gyermeküket. Itthon akarnak maradni. Nagyot fordult azóta a világ, most már a tegnapi hallgatag is szószátyár lesz, a hitetlenkedők egy részét is meggyőzte a kitartás. Az a kitartás, amivel egy 1120 lakosú Tolna megyei kis „csodafalut” kívánnak újra önállóvá tenni. MertVáralja csodafalu, ahol mindig történik valami. Legutóbb egymást szórakoztatta a nép, a Gyöngyösbokréta évfordulóján. A színpadon is, a nézőtéren is váraljaiak ünnepeltek.- Nem indulhattunk „vakra”, kellett valami biztosíték, amivel jogot szereztünk ahhoz, hogy hangosak legyünk - említik. Aláírást gyűjtöttek a faluban, hogy joguk legyen előrelépni, és ezzel az 554 összegyűjtött aláírással kívánnak jogot formálni a nagymányoki nagyközségről való leváláshoz. „A tizenhetek” - (meghívottak és a független váraljai fiatalok) egymást győzködve, érvelve igyekeznek a KISZ-klubban a jövő felé...- Itt a programunk, aminek jelmondata: Önállóak akarunk lenni! - s máris sorolják érveiket. Ök a KISZ-klubbal járulnának hozzá a falu fejlődéséhez. Pályázatokat, pályaműveket kívánnak írni, benyújtani, társadalmi munkát vállalnak, állami segítséggel is számolnak, van teho és fejkvóta... Önálló tanácsot, iskolát, falusi orvost szeretnének. Mérjenek telkeket, lehessen építeni, használják ki a Mecsek adta lehetőségeket, hogy Váralja üdülőfalu legyen. Váralját ismeri az ország. Váralján van parkerdő és úttörőtábor, de nincs víz...- Igen, a víz! Támogatunk benneteket, de ez a mozgalom nem gátolhatja a víz bevezetését - érvelnek a meghívottak. A negatívumokról sem hallgatnak a fiatalok. Mondják, van lumpen, hátramozdító réteg a faluban, megoldatlannak érzik a cigánykérdést, elköltöznek a fiatal házasok, szerintük van a faluban ellendrukker is, hát- ramozditó, s tudják, hogy az’ ország gazdasági helyzete sem rózsás... Ezzel együtt akarnak önállóságot. A tán, a művelőd szónokokat. S örömmel lát a lesz veled, szei fiataljaid vanne lene is van a ki rinte tragikus helyzet, s ebbe mai váraljai, s szervezés mei aláírást a fiatal szehozták volr Érv ellene: i értelme ennek vannak győzői érzi? Ez nem i még, hogy ma mányok vita ni is előfordulhat Barta István A Máltai Lovagrend Nagykeresztje
