Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

It. évfolyam, 9. szám 1989. március 4. aa Sírtak a sütvényi csikók ■I A karám ölelésében nem repülnek a csillo­gó, selymes sörények. A dobogó paták nyo­mát százszor is elmosta az eső. A búsan bó- koló gémeskút mellett motorbicikli robog át az ébredező legelőn. Sütvénypusztáról elad­ták a ménest. * Valahol közel fejsze csattog a csendben. Alacsony, fehér bajszú férfi, Gáspár József irtja az elburjánzott bokrokat. Tavaly ilyenkor még az anyakancákat gondozta, áprilistól a tehenészetbe megy karbantartónak. Fájdal­mas pillantást vet a fákon túlra, mikor a lovak­ról kérdezzük. Csikók mellett nőtt fel. Hetven éve, épp akkor született, amikor a Földműve­lésügyi Minisztérium állami ménest létesített Sütvényben és Veresegyházán, a lónevelő telep szomszédságában. A korábbi események felelevenítésében Sz. Bozsik Nóra és dr. Várady Jenő: Lovas­élet Magyarországon című kötete segít. „A sütvényi ménest Dőry József alapította 1867-ben Dombóvár mellett. A kancaállományt részben apjának zombai birtokáról, részben a Salamon-féle alapi ménesből szerezte be. Ugyanez időben Dőry Lajos Tüskepusztán, Dőry Vilmos Felsőleperden állított fel ménest... A kor legkiválóbb lovait nevelték. A Dőry „né­gyesek” menetrendszerűen közlekedtek Dom­bóvár és Budapest között. 1906-ban herceg Esterházyék, (akiktől valamennyi Dőry bérelt), a majorokat a Honvéd Kincstárnak adták át, kincstári lónevelő telep lett Ódalmand néven, 1945-ig. Közben 1919-ben létrehozták a már említett állami ménest, amit 1933-ban szüntet­tek meg. A kiváló kancaanyagon azonnal Kis­bér és Mezőhegyes osztozott.” * Csattog a fejsze a csendben. Gáspár Jó­zsef a háborút idézi. A ménes mellett dolgozó legényeket felmentették a katonaság' alól. Amikor futniuk kellett a front elől, a csikókkal együtt menekültek. Győr, Gyulaszeg, Ás­ványráró felé hatszáz lovat hajtottak nyolc­van-százas csoportokban. Külön a két-há- rom-négyéveseket. A németek sokszor be­fogták a fáradt, patkó nélküli állatokat, s ha sánta volt is az elgyötört jószág, vitték.- Amikor Iváncánál fogságba estünk, szél­nek eresztettük a ménest - mondja Gáspár József, s igazít kicsit az inge gallérján. A négy pusztára ötven telivért meg félvért tudtunk visszahozni. Mindenki megkapta, amennyit megmentett. Én kettőt. Negyvenkilencben lett itt újra ménes. Tolna megye társgazdaságai­nak neveltük bérbe a csikókat. Gyönyörű pél­dányok voltak. Boldogság volt rájuk nézni. Sütvény tehát virágzott. Az itt folyó igényes tenyésztő munkajutalmául 1958-ban Mező­hegyesről 28 eredeti gidrán kancát kaptak, majd 1961-ben Bábolnáról 35 kisbéri fajta kancát évjárati csikóikkal együtt. „Ezzel aztán egy patinás, híres lótenyésztő vidék kapta meg a már régen megérdemelt állami ménesét.... új, korszerű és tehetséges sportlóanyag van kialakulóban. A Lótenyész­tési FéTügyelőség a legjobb méneket válogat­ja Dalmandnak... Elfogulatlanul, nemzetközi vé­lemény alapján mondhatjuk: Dalmand Európa egyik legjobb félvértenyészete. A ménes össz- létszáma jelenleg 500 körül van. Nyugodt tem­peramentumé, kis és nagy súlyok hordozására egyaránt alkalmas lovai Európa-szerte minde­nütt keresettek - jegyezte le 1976-ban a már említett szerzőpáros.” Milyenek is voltak ezek a szépséges négy­lábúak? „A kisbéri félvérek a military versenyek ideális lovai, mert kitartóak, gyorsak. Amellett a nemesség sugárzik róluk, így díjlovaglás­ban is szerepeltethetők... A színük leginkább sárga, pej vagy szürke. A külföldiek szeretik, a klasszikus magyar ló megtestesítőjének tartják, ami igaz is. Eredeti tiszta vérben a süt­vényi és a sárvári ménesek tenyésztik... Első­sorban Szabolcs-Szatmár és Tolna megyé­ben találhatók... A gidrán ősapja az arab Hagdi Hampanie törzs... Spanyol, holstein, meclenburgi, erdélyi, moldvai kancákból ala­kult ki... Széles szügyü, erős hátú lovak... egyöntetűen sárgák, annak minden árnyala­tában. Szintén becsületes vadászlovak... ha­talmas erökészletével, megbízhatóságával és teljesítménykövetelés esetén önfeláldozó magatartásával határozott fölényben van más országbeli fajtatársaival szemben...” írja a szakkönyv. * . Csattog a fejsze a csendben. 1988. szep­tember 29. Pontosan emlékszik Gáspár Jó­zsef erre a napra. Ekkor dolgozott utoljára a ménesben. Segített a felrakodásnál, amikor elvitték őket. A legöregebb kanca 24 éves volt. Csikó is volt benne. Gáspár József tizen­egy esztendős kedvencét Felgyönek hív­ták, de az anyja után csak Nagyságának ne­vezte.- Sírtak a csikók - néz le a csizmája orrára. - Még majdnem mi is. Egyszerre ütemes dobogást hallunk. Hitet­lenül fordulunk a hang irányába, de „csak” a döbröközi téesz fogatai közelednek a köves- útón... * A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát ál­lattenyésztési igazgatója Olaszu János. Hu­szonkilenc éve él itt, ismerte Sütvény minden lakóját, az összes itt nevelt lovat. Udvariasan, de némi bizalmatlansággal fogad.- Mostanában mindenki nosztalgiázik, régi időket sir vissza, s közben a lótenyésztés gazdasági feltételeiről vajmi keveset tudnak - dohogja. Nemigen akar beszélni a témáról. Ehelyett leveleket, szerződéseket nyom a ke­zembe. Ezeket felhasználhatom, ha akarom. A Tolna Megyei Állami Gazdaságok Igaz­gatósága így utasítja a dalmandi gazdaság első számú vezetőjét 1961. július 20-án: „... a kisbéri fajta továbbtenyésztésének feltételeit teremtse meg, hogy áz állomány népi de­mokráciánk lovas sportsikereinek biztos bá­zisa legyen... Dalmand az áthelyezéssel egy 150 éves múltra visszatekintő fajta továbbte- nyésztését kapta meg feladatául... hogy nem­zetközi képességű sportlóanyagot tenyész- szen. Ehhez szükségessé válik a „Marianker- ti” és a sütvényi istálló (most juhhodályok) visszaadása, továbbá a romistállónak elkülö­nítő istállóvá való felújítása”. Néhány név a törzskancaállomány akkori lis­tájáról: Asszír, Alabástrom, Brigitta, Bizalom... A többi 1988-ban keltezett papíron megálla­podások a lovakat átvevő Agrártudományi Egyetem Kaposvári Karával, illetve a Balaton- nagybereki Állami Gazdasággal, melyek sze­rint: „A lovak nyilvántartási értéken kerülnek átadásra, amely a forgalmi értéknél kisebb...” Egy szintén tavaly datált levél, címzettje a dal­mandi kombinát vezérigazgatója. „Megtudva a ménes felszámolási szándékát, azzal keresett meg bennünket a Pécsi Állami Gazdaság igaz­gatója, hogy szívesen vásárolna Önöktől né­hány sportlovat. Amennyiben ezt az igényüket t kielégítik, ez ellen nem emelünk kifogást. A színvonalas dalmandi lótenyészetet nagyra tar­tottam, felszámolása sajnálatos, de továbbélé­se a lótenyésztés szempontjából nélkülözhe­tetlen. Elvtársi üdvözlettel: Demeter János, főosztályvezető-helyettes (MÉM)”.- Miért kellett megszüntetni a lótartást? Hu­szonhat éve ráfizetéses, 5-6 milliót mindig elvitt - mondja Olaszu János. - Társadalmi háttér nélkül nem megy. Kihalt a puszta, távol esünk az idegenforgalomtól, még a dombóvári fiatalok se jöttek ki lovagolni. Azzal, hogy három pusztát megszüntettünk, nullára futott a deficit is. Száz ember kapott más munkát, de elmennie senki­nek se kellett. Sütvényben az épületeket kiad­juk vállalkozóknak, vagy lebontjuk, a legelőkön pedig réti szénát termesztünk. Érzem, hogy ke­vesebbet szól, mint amennyit gondol. Próbálom feszegetni, hol lehet a bajok gyökere. Talán a még mindig működő rossz támogatási mecha­nizmusban? Lélektelen, hibás döntésekben? Hogy egy tollvonással el lehet törölni a föld szí­Gáspár József néről egy európai hírű lótenyészetet, amikor haszontalan beruházásokra még mindig mil- liárdokat áldoz az ország? Párbeszédünk szin­te egyoldalú. Olaszu János rám bízza, mit gon­dolok. Csak úgy válaszol, ha becsukom a note­szomat. Miközben hallgatom, a falon lógó ké­peket nézegetem. II. Rákóczi Ferenc és Kos­suth Lajos portréja mellett egy színes plakát. Kecses tartású, büszke mének sorakoznak raj­ta. * Csattog a fejsze a csendben.- A 88-as év nagyon rossz volt. Sok ló tü­dőgyulladást kapott. Elhullottak. Az ötvenkét kpncától mindössze 17 csikót tudtunk vá­lasztani - mondja Gáspár József, s arrébb rak egy nyaláb levágott ágat. Hosszút hallgat, csak aztán folytatja.- Reggel fél hétkor kezdődött a munkaidő. Kivittük a ménest, de tizenegykor már be kel­lett hajtani. Délután is csak négyig dolgoz­tunk. Volt olyan rész, amit évekig nem legelt ló. Önálló elszámolású volt Sütvény, s az ab­rakot nagyon drágán kaptuk. Nem tudom, mi volt a hiba, de az biztos, hogy valahol jobb hozzáállás kellett volna... * A telep felszámolásakor huszonnyolcán dolgoztak Sütvényben. Volt, aki azóta disznó­kat gondoz, többen elmentek a tanistállóba a lovak után. Öten maradtak. Szajkó József és felesége, Kocsis István meg Papp Lászlóék. De Pappék is csomagolnak. Öt maszatos csöppség nyüzsög a fekete fiatalasszony kö­rül, amikor hátraparancsolja az acsarkodó kutyákat. A legnagyobb 'gyerek 11 éves, a legkisebb másfél. A szoba félhomályában batyuk körvonalai. Másnap Döbröközbe köl­tözik a család. Ott vettek OTP-hitelből egy há­romszobás házat. Fürdőszobájuk is lesz. Könnyebben elérnek majd iskolát, boltot, or­vost. Miért is maradnának? A férj csikós volt, szeptemberben a csurgói sertéstelepen ka­pott munkát.- Mostanában már tyúkot se tudtam tartani. Elszaporodtak a menyétek, patkányok - int fejével az asszony a hosszú istálló felé. - El­lopják a baromfit. * Az egykori irodaépület ablakai sötéten bá­mulnak a kis harangláb cserepekből rakott kúpos tetejére. A szemétdombon rozsdás bádogvödör hentereg. A szálfa derekú fe­nyők őrizte bejárat mellett félretolt tetejű akna tátong. Bent, a hideg folyosón fehérre mázolt, lelakatolt ajtók. Az egyiken tompa fényű ová­lis rézcimke: Preuda és Fia Nyereg és Szíj­gyártó Budapest. CSER ILDIKÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom