Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 21. 4 NÉPÚJSÁG Perényi Miklós, Perényi Eszter és Prunyi Ilona filharmóniai hangversenye Szekszárdon Kínban van a recenzor. Mégpedig Perényi (Miklós) -koncert kapcsán. Perényiröl írni egy­szerű, s a kin éppen ezért való. Ha úgy tetszik, közhelyes ügy. Mert hát hogyan te legyen az a koncertről szóló „majd elmondom, majd elmesélem” do­log kicsiny házunktája Pablo Casalsa, Pop­per Dávidja, Rosztropovicsa, Starker Jánosa kapcsán?... Mondom inkább a közepét. „Izzadságszagú..." szoktuk méla megvetés­sel jellemezni szakberkekben a „tisztes” zenei „munkát”. Perényiröl akkor, ott, szakadt a víz. (Nem csoda. A máskülönben kiváló Tillai Ernő épí­tész éppen csak a jól funkcionáló klímaberen­dezést iminálta el a Babitsból. Hát ez nem volt Carnegie Hall az előadónk számára!...) Perényi lucskosra izzadta magát, de az a hallgató is, akinek a legkisebb fogékonysága volt, vagy van az ezoterikus, a démoni - ha úgy tetszik egyszerűbb szóhasználattal: a zseniális- számára. Hideglelés és izzadságban fürdés. Nos hát, elmeséltem. Röviden ez volt. Műsoron Beethoven: Op. 11-es B-dúr trió­ja, Schubert: Arpeggione szonátája és Cesar Franck: A-dúr szonátája (Perényi Eszter) sze­repeltek. A hétköznapi gondunk máris ott van, hogy bár csodálatos volt minden, a hegedú- zongorás Franck-szonáta is; Perényi Miklós művészi hatalmassága (egyszeri, megismétel­hetetlen volta) - agyonnyomott mindent. Miért baj ez? Tán nem is baj. Nem tud­juk. Arra gondolunk, kár volt a jobb sors­ra érdemes egyéb dolgokért, ha nem eb­ben a közegben kerülnek terítékre. Most azonban így esett. A B-dúr trió mindenesetre alapozott. Kiván­csiak voltunk: a kemény szólamban - amelyet valaha Beethoven játszott el - Prunyi Ilona tud-e partner lenni? Prunyiról már sok jót hal­lottunk, öt magát, itt, kevéssé ismertük. Elég rendesen tudott. A százszlnü-lelkületű mű ragyogva állt elénk. Persze nem kis mértékben - ismét csak - a csellista oroszlánerejének köszönhetően. Schubert: a-moll (Arpeggione) szonátája adta bizonyos értelemben az est csúcsát. E mű, amely gordonka-zongora felállásban szó­lalt meg (az arpeggione korabeli, különös hangszer volt), tulajdonképpen nem tartozik a zeneirodalom legnagyobbjai közé; most szin­te kegyes csalásnak válhattunk „áldozataivá”. A monstrumokat lezáró darab C. Franck híres hegedű-zongora szonátája volt. Ilyenkor nagyon nehéz az előadónak igazat szólnia, mert a közismertség tükrében a hallgatóság­nak számtalan - világklasszis - előképe van. Perényi Eszternek nem kellett szégyenkez­nie, jóllehet a fentebb említett varázskörbűl Franckkal együtt sem sikerült kitörnie. Am elismeréssel adózunk hi\f tolmácsolásának. Pándi Mariannetól kaptuk az est másik, szép ajándékát. Költői volt? Prózai? Hosszas? Kurtára fogott? Nem. Olyan, amilyennek lennie kellett e szépen összefoglaló műsorismerte- tésnek DOBAI TAMÁS Garay-napok ’89 * Tréfás jelenetekkel, paródiákkal, táncos produkciókkal búcsúztak diáktársaiktól, tanáraiktól a szek­szárdi Garay János Gimnázium ne­gyedikesei. Néha egészen profi mó­don, máskor csetlő-botló amatőr szinten szórakoztatták a megyei mű­velődési központ színháztermében a lelkes publikumot, bizonyságot téve ötletgazdagságukról, humorérzé­kükről, s arról, hogy a tanulás mellett is ezernyi dologhoz értenek. v - esi ­Fotó: Gottvald Károly Karakán-kán Korcsolyázók ' ' ......................... ................. S zínpadi magyaróra Budapesti Tavaszi Fesztivál Keith Jarrett két alkalommal lép fel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Zene- akadémia nagytermében: március 22-én dzsesszimprovizációkat ad elő. A fiatal dzsesszmuzsikus generáció kiemelkedő tehetségű tagja megküldte sajtóanyagát, amelyből az alábbi részleteket idézzük: 1945-ben született a pennsylvaniai Allentowban. Csodagyerekként indult: hároméves korában kezdett zongorázni, és ettől fogva folyamatosan tanult klasz- szikus Zenét. Zenei tanulmányait a bos­toni Berklee School of Music-ban vé­gezte, majd New Yorkban telepedett le, ahol dzsesszt kezdett játszani. Három évig turnézott külföldön, és készített kö­zös lemezeket a népszerű Lloyd kvartet­tel. Eközben a dzsesszvilág élvonalába került, mint az egyik legtehetségesebb if­jú zongorista. Az 1960-as évek végén alakult az első Jarrett trió, amely hamaro­san kvartetté egészült ki. 1976-ban tör­tént feloszlatásáig a kvartett tiz díjnyertes lemezalbumot jelentetett meg. 1972-ben kezdte gyümölcsöző és máig is fennálló kreatív együttműködését a híres nyugat­német ECM lemezkiadóval - eddig több mint 40 hanglemezt készítettek, melyek sokfélesége és műfaji sokszínűsége egye­dülálló. Korszakos jelentőségű szólózon­gora felvételeik ezidáig többmillió példány­ban keltek el. Ezek a szólózongora-impro­vizációk hozzájárultak ahhoz, hogy újraér­tékeljék a zongora szerepét a modern ze­nében, és elmosták a határokat az általá­ban mereven körülhatárolt dzsessz és a klasszikus zene területei között Az elmúlt néhány évtizedben Keith Jarrett kétféle tevékenység között osztotta meg idejét: egyrészt jelenlegi együttesével, a Standards trióval turnézott Európában, Japánban és Észak-Amerikában, más­részt pedig a klasszikus és kortárs zongo­rairodalom repertoárjából adott elő a világ legjobb zenekarai kíséretével. Zeneszer­zőként is közismert: Sacred Ground (Szentföld) című kamaramüvét 1985. de­cemberében mutatták be a Lincoln Cen­terben, Elégia hegedűre és zenekarra cí­mű kompozícióját az Új Japán Szimfonikus Zenekar mutatta be 1986-ban, stb. Keith Jarrett-et számos kitüntetéssel jutalmazták melyek közül említésre méltó a francia Grand Prix du Disque, négy nyugatnémet lemezdíj, két amerikai Grammy nevezés, Az év hanglemeze díj Time-tól, a japán Swing Journaltól és a Billboardtól: két olasz és két német kriti­kusi dij: Az év dzsesszmüvésze kitünte­tés a Rolling Stone-tól és a Billboardtól, valamint Az év dzsesszzongoristája a Downbeattől és a Keyboard Magazine-tól. A Kongresszusi Központban Magyarországi bemutatóra kerül sor március 21-én a Budapest Kongresszusi Központban, Muszorgszkij Salammbó cí­mű befejezetlen operájából ad elő hat jele­netet a nemzetközi előadógárda: Salamm- bo szerepét a bolgár Stefka Mineva, Mat- hót pedig a szovjet Anatolij Szafjulin énekli, közreműködik még Kovács Pál, Begányi Ferenc, a Szlovák Filharmónia Énekkara, a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara, valamint a Magyar Állami Hangversenyze­nekar. Az előadást Peskó Zoltán, az első­sorban opera és kortárs zene avatott tol­mácsolásával hírnevet szerzett, a világ leg­híresebb zenekaraival rendszeresen együttdolgozó karmester vezényli. Muszorgszkij a Salammbó című opera szövegkönyvét Flaubert 1862-ben meg­jelent azonos című regénye alapján írta, 1863-ban. A karthagói papnő és a líbiai Matho szenvedélyes szerelme, tragikus halála, erőszak és forradalom végletes indulatainak összecsapása négyfelvo- násos opera tervét érlelte meg a zene­szerzőben. Hat jelenetet készített el 1863-1866 között: súlyos betegsége és édesanyja halála miatt abbahagyta a komponálást. Ezután már új témák után indult, nem sokkal később (1868-72 kö­zött) pedig élete főművének, a Borisz Godunovnak komponálása foglalta le minden energiáját. A Salammbó kézira­tait Peskó Zoltán kutatta fel Leningrád- ban és Párizsban, ugyancsak ő fejezte be három jelenet hangszerelési mun­káit. A Salammbó budapesti premierjére Muszorgszkij születésének 150. évfordu­lóján (március 21.), a partitúrát befejező Peskó Zoltán vezényletével kerül sor. A Magyar Nemzeti Galériában 1989. március 17-én nyílik meg a Ma­gyar Nemzeti Galériában a Találkozások című kiállítás, amely a kortárs osztrák és magyar képzőművészetet reprezentálja. A Zentralsparkasse und Kommerzial- bank és a Magyar Nemzeti Galéria közös kezdeményezésében megvalósult kiállí­tást 1988. október 24. és november 11. között tekinthette meg a bécsi közönség. Miért vállalkozik egy pénzintézet a művé­szetek pártolására? A válasz a két kiállí­tás közös katalógusában olvasható: „Mindig is különös törekvésünk volt a művészetek közvetítése és terjesztése, és ezzel egyidejűleg egy - felfogásunk szerint - korszerű müvészetpártolás ki­fejezése, amelynek elsőrendű fontossá­gú célja, csakúgy, mint ezelőtt az, hogy a nagyközönség figyelmét a jelenkori mű­vészeti alkotómunka szerteágazó kifeje­zési módjaival való szembesítésével fel­keltse és fogékonnyá tegye. A művészetek pártolása - amennyiben az nemcsak egy társadalompolitikai szertartás - azt a meggyőződést feltéte­lezi, hogy a művészek és a művészet lé­tezése és alkotása önmagában a mai tár­sadalom fejlődési folyamatának nélkü­lözhetetlen eleme.” (Ezt nyilatkozta dr. Kari Vak, a Zentralsparkasse und Kom- merzialbank vezérigazgatója.) Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria Főigazgatója: „a kortárs osztrák és magyar művészek eredményeiből vá­logatott közös kiállítás a ’jószomszédság’ bizonyítéka kulturális téren. A természe­tes és igényes kíváncsiság, a jó értelmű egybevetés, a közös szereplés funda­mentumán alapuló nemzetközi rendez­vény olyan, amely elsősorban a részvevő nemzeteknek fontos, de megvan a maga speciális nemzetközisége is. Lehet, hogy a szigorúbb szakmai ítélkezés átfogóbb és kimunkáltabb koncepciót is elvárhat­na. A mostani válogatás azonban a kezde­ményezésben lelheti meg jelentőségét, a közös tárlat a vállalkozásban példaadó. Neves alkotók jó művei villantanak fel képet Európának erről a vidékéről, felfe­dezhetők lesznek a különbségek, a ha­sonlóságok és az egybeesések egy­aránt.” Az Ifjúsági Klub Március 17. és 26. között a fesztivál If­júsági Klubja hagyományosan a KEK-en kerül megrendezésére. Az elkészült programot Turbók János, a KEK művé­szeti vezetője bocsátotta rendelkezé­sünkre. 22-én Pege Aladár dzsessz- rock, 24-én KFT-, és 26-án Bikini-kon­certet rendeznek. (A koncertek este 7 órakor kezdődnek.) Március 26-án ugyancsak 10 és 14 óra között Nemzet­közi Gyermektalálkozóra kerül sor. Már­cius 25-én 19 órától pedig Benkő-Mi- hály-Debreceni lézer- és szintetizátor­parádéját tekintheti meg a közönség (Ómega-produkció). A fesztivál 10 napja alatt a KEK 2. emeletén Baracsy Tibor festőművész, Stössel Nánda szobrász- művész, valamint Béres János fotómű­vész kiállítása látható. A fesztivál idején minden nap 19 és 2 óra között magyar fil­mek vetítését, premier előtti filmbemuta­tókat, folkkoncerteket, tánctanitással egybekötött táncházat valamint baráti ta­lálkozókat tartanak. A Petőfi Csarnokban A Petőfi Csarnok programját Lehel László igazgatótól tudtuk meg. Március 22. és 24. között 18 órakor második alka­lommal rendezik meg a Hungarocarrot nemzetközi újhullámos zenei találkozót, melyre Európa minden tájáról érkeznek zenekarok. Március 25-én 18 órakor Csillagfény diszkó. A Forgócska című gyermeknéptánc-csoportok és népi mesterségek bemutatóját március 22 és 24. között délelőtt 9 órakor rendezik meg. 26-án a Casablanca együttes koncertjé­vel fejeződik be. Egy kis „Utazás” történelem Az első hazai idegenforgalmi kiállítást 1978-ban rendezték meg, amelyen kizá­rólag a belföldi turizmus keresztmetsze­tét láthatták az érdeklődök. A Néprajzi Múzeumban február 24. és március 5. között mintegy 100 ezer látogató kereste föl az Utazás hazai tájakon című kiállítást. ’79 Ettől az évtől kezdődően már Utazás kiállításként szerepel a turisztikai vásár. A jelszó: „A turizmus útlevél a békéhez”. A Néprajzi Múzeumban február 23. és március 11. között már külföldi kiállítók is megjelentek, vagyis nemzetközivé vált az utazás. Az első alkalommal 15 ország (Ausztria, Brazília, Bulgária, Csehszlová­kia, Finnország, Jugoszlávia, Lengyelor­szág, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szov­jetunió és Magyarország) 70 kiállítója jelent meg. ’80 Ezúttal a Rákóczi úti Technika Háza adott otthont az 527 négyzetméteren megrendezett kiállításnak február 22. és március 2. között. Ekkor csak 49 kiállító jelentkezett és csupán öt ország küldte el idegenforgalmi szakembereit (Ausztria - két kiállítóval -, Csehszlovákia, Olaszor­szág és a Szovjetunió.) ’81 Ebben az esztendőben indult útjára a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelynek része lett az Utazás kiállítás. Már csak azért is, mert a BTF az idegenforgalmi szezon nyitányának számít azóta is. A helyszín ismét a Néprajzi Múzeum, az időpont pedig március 19-29. A „Sza­badidő, kirándulás, utazás, üdülés” je­gyében megrendezett kiállítást 80 ezren tekintették meg. ’82 A helyszín ismét a Néprajzi Múzeum - ezúttal utoljára. A 2824 négyzetméteren megrendezett kiállításon 14 ország 66 kiállítója vett részt március 18-28. között. Több mint 130 ezren keresték fel a be­mutatót és vásárt! ’83 A turisztikai kiállítás kinőtte a Néprajzi Múzeumot, s ettől az esztendőtől a kőbá­nyai vásárváros a színhelye az Utazás kiállításoknak. Március 18-27. között a BNV „D” pavilonjában több mint 100 ez­ren kerestek vonzó utazási ajánlatot. ’84 Helyszín a „D” pavilon, az időpont pe­dig: március 16-25. „Itthon otthon van” - ezzel a jelszóval rendezték a VII. Utazás kiállítást, amelyen 21 ország 130 kiállító­ja vett részt. Először jelentkezett Fran­ciaország és Málta. A szervezők 120 ezer látogatót regisztráltak. ’85 A nyolcadik magyarországi turisztikai kiállításra 20 ország 135 kiállítója jelent­kezett. A március 22-27. között megtar­tott vásáron 85 ezer látogatót jegyeztek föl. (Csak megjegyzésként: a felnőtt belé­pőjegy 10, a gyermekeké 5 forint volt...) ’86 A március 14. és 19. között megrende­zett kiállításon 20 ország 139 kiállítója mutatta be turisztikai ajánlatait egymás­nak és annak a£0 ezer látogatónak, akik fölkeresték a kőbányai vásárvárost! ’87 Tovább szélesedett a kiállítók köre: március 20-25. között 22 országból 146 kiállítót regisztráltak a rendezők. Az ér­deklődés nem csökkent: közel 80 ezren váltottak belépőjegyet. A kiállítás pedig a „D” pavilont is „kinőtte”, s átköltözött a BNV legnagyobb csarnokába, az „A” pa­vilonba. ’88 A magyar utazási liberalizálás első éve. A helyszín az „A” pavilon, március 18-23. között. Az Utazás kiállításon 21 or­szág 191 kiállítója vett részt, a látogatók száma pedig meghaladta a 100 ezret. Az- utazási irodák 17 millió forint értékben adtak el utakat a helyszínen! ’89 .Eddig 22 ország 167 kiállítója jelentke­zett a XII. Utazás kiállításra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom