Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
2 ^ÉPÜJSÁG 1989. március 16. Európaiságunk jelképe 1848 Megemlékezések, országban (Folytatás az 1. oldalról.)- A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg, hozza kö- * zelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem közmegegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt, mi valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddigieknél, a márciusi eszmék iránymutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintélyuralommá merevedhet. Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, mikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy- kormányzatra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnyevi Szovjetunió a reformellenességet sugározta szerteszét Kelet-Európábán, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság." De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-közép-európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért! Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért! Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért! Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért! Vállaljuk tiszta szívvel a márciusi örökséget! Éltese azt a szív, a gondolat és a tettek sokasága - zárta ünnepi beszédét Nyers Rezső. A nagygyűlés végén felcsendült a Szózat, majd a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Római Katolikus Egyház, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a fegyveres erők és testületek, a Münnich Ferenc Társaság, a Petőfi Társaság és a Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetői, képviselői megkoszorúzták a Múzeumkertben lévő emléktáblát. Elhelyezték a megemlékezés virágait a főváros és Pest megye lakói is. A nagygyűlést követően az érdeklődők sokasága átvonult a Petőfi-szoborhoz. Tizenkét órára, a déli harangszóra a Március 15-e tér, az Erzsébet-híd pesti hídfője és a Duna-korzó zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel, akik a 31 független szervezet megemlékezésére jöttek a Petőfi-szoborhoz. A beszédeket követően az ünneplő tömeg nemzetiszínű zászlók alatt a Szabadság térre vonult. A Magyar Televízió épületének jelképes lefoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláirt 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független demokratikus Magyarországot! - olvasható a felhívás elején. Megfogalmazzák a követelmények között a valódi népképviseletet és többpártrendszert, a választások szabadságát és tisztaságát; az emberi jogok érvényesülését és a bírói függetlenséget, valamint a rendőrállam helyett jogállamot. Követelik a szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot, a hírközlés állami monopóliumának felszámolását és az Állami EgyJelvények - jelképek házügyi Hivatal feloszlatását. Az érdek- védelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát ne korlátozzák, jogot a sztrájkra! - mondják ki majd a méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését, az egyéni és csoportos kiváltságok megszüntetését, az emberhez méltó élet alapfeltételeinek megadását sürgetik. Szerepel az ésszerű gazdálkodás, a működő piac, s a tulajdonformák egyenjogúsága, amihez hozzátették: állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. Igénylik a bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését, a Munkásőrség és az Ifjúgárda feloszlatását, Kelet-és Közép-Európa népeinek szabaságot és önrendelkezést, s azt, hogy szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberi jogi kettéosztása. Semleges, független Magyarországot kívánnak, a szovjet csapatok kivonását hazánk területéről, s november 7. törlését a magyar ünnepek sorából. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében, szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében; felelős kisebbségi és menekültpolitikát szorgalmaznak, s azt is megfogalmazták, hogy a történelemhamisításnak véget kell vetni, a nemzetnek vissza kell adni címerét, s általában nemzeti önbecsülést követelnek. Igazságot 56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak és nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át - ezzel fejeződik be a független szervezetek 12 pontja. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják. Önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió! feliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes elfoglalását. Dombóvár Vetélkedő és koszorúzások A dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskolában egész délelőttöt betöltő, játékos vetélkedővel emlékeztek meg a jeles ünnepről. A hagyománnyá váló rendezvény nemcsak az intézmény diákjai, hanem a város sok lelkes lakója számára jelentett valóban mozgalmas eseményt: egyebek mellett nemcsak a volt oktatók, nevelők gárdáját kellett az egyik feladatnak megfelelően felkutatni és bemutatni a tanulóknak, hanem híres embereket is. így történhetett meg, hogy egyik csapat a Dombóvári Városi Tanács elnökét Vidóczy Lászlót prezentálta az érdeklődőknek. Ám mindenekelőtt feltétlenül szót érdemel az a tény, hogy a szakközépiskola éppen ezen a napon, tehát március 15- én nyerte el a KISZ KB legmagasabb kollektív kitüntetését, a Vörös Vándorzászlót. Az elismerést a KISZ KB Tolna Megyei Bizottságának titkára, Orsós Anna adta át Szigeti Zoltánnak, a középiskolai réBonyhád tegtanács tagjának. Az ünnepélyes pillanatok után vette kezdetét a tulajdonképpeni erőpróba, mely - akár csak tavaly - ismét a negyedik osztályos egészség- ügyisek győzelmével zárult. Dombóvár néhány más helyszíne a korábbi tradícióknak megfelelően ugyancsak fontos események középpontjává vált. A Béke parki Kossuth-szobornál délelőtt 11 órakor több mint ezer érdeklődő jelenlétében - Berta Bálint, a helyi Gőgös Ignác Gimnázium igazgatójának szavai után - történt meg a koszorúzás. Délután 14 órakor pedig a Szabadság utcai 48-8? emlékhelyen, ismételten jelentős számú érdeklődő, köztük a városi párt- és állami vezetők kíséretében Lép Ferenc országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A Hazafias Népfront városi bizottsága által szervezett fenti programhoz hasonlóan ugyanitt zárta a megemlékezést 18 órakor a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete is. Együtt ünnepeltek Solymosi József országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A Petőfi Gimnázium tanulóinak igen színvonalas ünnepi összeállítását követően a város állami, párt-, társadalmi szervezeteinek képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobrát. Régen nem látott „népvándorlásnak” volt tanúja a József utca, mert igen sokan a művelődési központ felé igyekeztek, ahol a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének képviselői gyülekeztek. A több száz fős tömeg a Kálvária dombra, Perczel Mór sírjához indult. Ott a Perczel- sir kovácsoltvas kerítése újrafestve, sarkaiban nemzetiszín zászló, mellette fehér rúdon hatalmas zászló, múltból átmentett Paks régi címerrel, amit valaki soká őrizgetett erre az ünnepre. A Himnuszt legalább félezren énekelték. Nemzetiszín karszalagra nyomtatott MDF betűk viselői, munkások, állami és pártvezetők. Báyer Béla a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének képviseletében tartott ünnepi megemlékezést. Az MDF, a városi tanács, a Hazafias Népfront és a párt képviselőinek koszorúi, virágai kerültek a Perczel-sírra, s a Szózatot a meghívott Perczel hozzátartozók is együtt énekelték az ünneplőkkel. A húsz hozzátartozó közül, csupán az NSZK-ban élők, s a koruk miatt nehezen mozdulók maradtak távol az ünneptől, ám ők levelet írtak. „Gyertyafényes emlékpercek” Pakson a Béke étterem stílszerű épülete jó hátteret adott az ünnepségnek Mikor Szekszárdról elindultunk, a megyeszékhely még igen csendes volt. Úgy látszik, a dunai szél frissítőbb, mint a löszdombok közül lengedező, mert fél kilenc tájban Pakson, a Marx téren már nagy volt a nyüzsgedelem. Sokan hallgatták a Béke étterem erkélyéről alászál- ló ünnepélyes szavakat, miközben gyülekeztek a különböző sportversenyek és túrák résztvevői is. A Himnusz hangjainak elhangzása után rajtolt az olimpiai ötpróbaverseny futószáma. A mezőnyben ott futott a város tanácselnöke is. Fönt a Kishegyen már csendesebb volt minden. A sportcsarnok körül gyülekeztek lassacskán a teremversenyekre a sportolók, nézők. Az atomvárosban jól kitöltötték a napot, részben a túrákkal, a versenyekkel, de volt irodalmi műsor is és az ést látványossága pedig amikor a „Gyertyafényes emlékpercek” cím alatt a szabadságharc évszámát rakták ki égő gyertyákból. Hőgyész Eseményjáték A 9 órai mise után szétszéledtek az emberek, majd hamarosan krinolinos hölgyek, atillás ifiurak, nemzetiszín pántlikás kisasszonyok tűntek fel a főutcán. A „múzeumkertbe” igyekeztek, hogy meghallgassák a nagygyűlés szónokait, majd a szökőkútnál Jókait, Déryné és egy to- borzó honvédtiszt épekét, és az iskola feldíszített erkélyéről Kossuth lelkesítő szavait. Gyerekek voltak, általános iskolások, (Folytatás a 3. oldalon.) A III. Számú Általános Iskola tanulói az idei március minden napját a forradalom megismerésének szánták, s 15-éig gyűjtöttek, szavaltak, versengtek egymással és vetélkedtek, hogy a legjobbak a nagy esemény előestéjén az iskolában berendezett Pilvax kávéházban, korhű jelmezekbe öltözött pincérek között fogalmazhassák meg éppen a ma demokratizmusának jegyében fogant 12 pontjukat. E napon Bonyhád megyei középiskolai szavalóversenynek is otthont adott, s méltón emlékezett meg Borbély József esperesről is, aki hordón állva a Szent- háromság téren magyarázta a népnek a magyar nemzet első vívmányait. Sírja mára rendbe téve, emléke koszorúval, s tavaszi virágokkal van övezve. Perczel Mór szobránál, a város párt- és állami vezetői helyezték el a megemlékezés virágait. Egy időben ezzel a Fáy András szobránál, az evangélikus temetőben, a Vörösmarty-szobornál és az emléktábláknál egyaránt konstatálhatták az egybegyűltek, Bonyhád szellemi öröksége nem csekély. A Petőfi Gimnázium előtt sok százan várták a „Habár fölül a gálya” cimet viselő ünnepi műsor kezdetét. A várakozás közben szívesen olvasták a Piros-Fehér- Zöld, valamint a bonyhádi középiskolások által szerkesztett ünnepi kiadványt. Több százan a bonyhádi nagygyűlésen
