Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

k 1989. március 2. Kiszolgálva vagy kiszolgáltatva? Újság-előfizetés külföldre Egy külföldi állampolgár kereste fel a minap szerkesztőségünket azzal, hogy szeretné előfizetni otthoni lakására a lapunkat. Mi sem egyszerűbb ennél, gondoltuk, bemegy a postára, megmondja a címét, fizet és kész. Tévedtünk. A hivatalos ügymenet „kissé” bonyolultabb. Mert lássuk csak, milyen tájékoztatást kaptunk az illetékesektől: Tanner Mátyásné, a városi hírlaposztály dolgozója szerint Budapesten, a Hírlap-előfizetési és Lapellátó Irodánál (HELIR) lehet külföldi címre előfi­zetni a megyei lapot. Ugyanis ők tudják a szállítási tarifákat. Simó Lászlóné, a HELIR egyéni előfizetési osztályának munkatársa azt mondta, ha devizában akar az illető előfizetni, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül teheti, de ha forintban, akkor helyben, a vidéki posta- hivatalban is. Döőr Zoltán, a Tolna megyei hírlaposztály vezetője ellenben úgy tudja, náluk nem. Az ügyfélnek ki kell töltenie egy hírlapmegrendelő nyomtat­ványt, amelyben megírja, hova, milyen időtartamra kéri az újságo(ka)t. Ezt beadhatja itt, de ők is csak továbbítják, vagy küldheti egyenesen Buda­pestre levélben (rajta bélyeggel - a szerk.). A fővárosban ezután kiszá­molják, hogy a napi devizaárfolyam alapján mennyi lesz a szállítási költ­séggel növelt előfizetési díj az adott országba, s szintén levélben közük a megrendelővel, hogy mennyit kell majd befizetnie. Ezzel egy idő­ben a HELIR leküld annyi darab címszalagot a helyi postahivatalba, ahány darab lapot az illető kért, az újság postázása ugyanis megintcsak a vidékiek dolga. Az előbbieket megerősítette Havelka László, a Pécsi Postaigazgatóság postaforgalmi és hírlaposztálya hírlapcsoportjának előadója is, hozzáté­ve, hogy belföldi hozzátartozó is előfizethet külhoni rokonának, barátjá­nak, de ez esetben az olvasnivalót neki magának kell címszalagozni, pos­tai küldeményként meghatározott összegért feladnia. Ugye milyen egyszerű? S milyen nagyszerű is lehetne? Ha a megyei hírlaposztályokon ott függene egy táblázat, amiről egy pil­lanat alatt leolvasható lenne, hova mennyibe kerül az. előfizetés. Ha az alapdíjat ott rögtön beszoroznánk az érvényes devizaárfolyammal, amit mondjuk rendszeresen beszerezhetnének a banktól. Ha az ügyfél egy helyen, gyorsan elintézhetne mindent, s nem kellene felesleges kálváriát járnia, várakoznia. Ha az ember végre igaziból kiszolgálva, s nem kiszolgáltatva lenne - a pénzéért.-cser­Autóbusz­ülések Mórról Az Ikarus Karosszéria- és Jármű­gyár móri alkatrészgyár leányválla­lata idén kezdte meg a különböző tí­pusú autóbuszülések szalagon tör­ténő gyártását. (MTI fotó) A gondok ellenére 67 millió forint nyereség Az Express már nemcsak a fiatalokra alapoz Az Express ifjúsági és diák utazási iro­dák dunántúli kirendeltségeinek képvi­selői adtak egymásnak találkozót a kö­zelmúltban a szekszárdi Gemenc Szálló konferenciatermében. A résztvevők az elmúlt időszak értékelése mellett az idei év feladatait, célkitűzéseit tekintették át. Mint Jakosa Zoltán, az Express országos igazgatóhelyettese elmondta, az utazási iroda a várakozással ellentétben igen si­keres esztendőt zárt, bár az úgynevezett klasszikus üzletágakban, mint például a ki- és beutaztatásban visszaesés volt ta­pasztalható. A vártnál kevesebben ér­keztek hozzánk a szocialista országok­ból, elsősorban az adórendszer okozta áremelkedések miatt. Mindez közel 15 millió forint kiesést jelentett. Ugyanakkor több tőkés országbeli vendég kereste fel - az Express szervezésében - hazánkat, a nyugatnémet és osztrák turisták mellett örvendetesen gyarapodott a holland, olasz, spanyol és japán érdeklődők szá­ma. Hogy mindez mennyire tudható be a reklám- és propagandamunkának, arra nehéz lenne egyértelmű feleletet adni, hiszen, mint azt Jakosa Zoltán megje­gyezte, abból sohasem lehet elég, más­felől a pénzügyi fedezet behatárolt volta miatt amúgy sem szabad túlbecsülni ezt a fejlesztésre szoruló tevékenységet. Mindezeken túl számottevő előrelépést jelentett a korábban nem alkalmazott va­lutavétel és -eladás bevezetése, vala­mint - a keresletnek és az igényeknek megfelelően - az egyénuutazások köré­nek bővítése. Mindent összegezve az ed­digi adatok szerint a vállalat 67 millió forint nyereséget könyvelhet el 1988-ra vonatkozólag, ami az eredetileg tervezett összegnek több mint kétszerese. Az Express a jövőbén is főként mint a fiatalok egyik, bár nem kizárólagos uta­zási irodája kíván működni, ám ennek megvalósítása egyre nagyobb akadá­lyokba ütközik. Az ifjúság mind kevesebb anyagi lehetőséggel rendelkezik, ugyan­így a szülők is, a korábbi - utazással, szállással kapcsolatos - állami támoga­tások gyakorlatilag megszűntek. Ennek következtében egyebek mellett nincs re­mény a korábban meglehetősen nép­szerű Balaton-parti középiskolás üdülte­tések folytatására sem. Ebben a hely­zetben előtérbe kerülnek a bel- és kül­földi turizmus szempontjából egyaránt olcsó úticélok. Az idei nyári ajánlatok kö­zül Jakosa Zoltán a mediterrán övezetet- Görögországot és Jugoszláviát - emel­te ki, mint a fiatalok számára is viszonylag megfizethető programokat. Az érdeklő­dők számára természetesen rendelke­zésre áll az Express új programfüzete, amely valóban bőséges kínálattal köny- nyíti meg a leendő, fiatal és idősebb - Express - turisták választását. Ami megyénket illeti, arról Reiner Ilona, az Express Tolna Megyei Kirendeltségé­nek nemrég kinevezett új vezetője adott tájékoztatást. A szekszárdi irodában áp­rilistól az ügyfelek már megtapasztal-' hatják a gépesített valutaellátás előnyeit, de hogy csak a közelebbi időpontnál ma­radjunk, a jövő héten a járókelők egy új tí­pusú figyelemfelkeltő akciónak lehetnek tanúi. A kirendeltség előtt pavilon várja az ér­deklődőket, ahol felvilágosítást kaphat­nak a különböző szolgáltatásokról és az utazási lehetőségekről. Ez a megoldás már jelzi azt a törekvést, amit Reiner Ilona a következőképpen foglalt össze: rend­szeresebb, közvetlenebb kapcsolattal kell elébe menni az ügyfeleknek, mert csak így lehet visszahódítani az elveszett pozíciókat.-szá­Munkahelyteremtö beruházások Famegmunkálás az istállóban 1 -jén, hanem az év bármelyik napján be­vezethető; hogy a költségvetés nem egy számtani művelet, hanem gazdasági fo­lyamatok figyelemmel kísérő eszköze egyfelől és szervező eszköze másfelől; hogy ezek és a még vég nélkül sorolható, a közgazdasági gondolkodásmód talp­ra állítását szolgáló belátások a valódi szocializmus megvalósítását célzó, he­lyes politikai alapokat nem veszélytetik, hanem erősítenék. A dr. Gazdag László által hivatkozott svéd példákon a termelésben megvaló­sított „kapitalista motor” nyilván nem va­lamiféle restaurációs törekvés sugalma- zása, hanem utalás arra, hogy a feltéte­lek, körülmények, valós értékeléséből származó helyes gazdasági intézkedé­sek a termelésben motort jelentenek, és az ilyen motor olyan szociálpolitika meg­valósulását alapozza meg, amely még kapitalista körülmények között is való­dibban szocialista, mint pl. a mienk. Ta­lán ide tartozik megemlíteni: szükséges annak a ténynek a felismerése is, hogy a tulajdonviszony nem termelőerő. Én úgy gondolom, hogy a gazdaságta­lannak mutatkozó vállalatok enyhén szólva vontatott felszámolása azért mondható a jelenlegi körülmények között szerencsének, mert a bármiféle érték- rendszertől úgyszólván függetlenedett, következésképpen rossz pénzrendsze­rünk miatt nagy a valószínűsége annak, hogy nem a valóban rosszul gazdálkodó vállalatok mennek csődbe, hanem azok, amelyeket az éppen aktuális kísérleti pénzügyi intézkedések többé-kevésbé véletlenszerűen szerencsétlenül érinte­nek. Egyszóval a legnagyobb veszélyt a természettudományos értelemben vett helyes közgazdasági gondolkodásmód hiányában látom, s mert a tudatalakulás a gazdasági élet folyamatainak leglas- súbbjai közé tartozik, nem vagyok külö­nösebben optimista. Néhány szó a mezőgazdaság érdeké­ben. Minden ország természeti kincseivel és adottságaival, korábban megtermelt javaival és lakosságának munkaképes­ségével gazdálkodhat. Azt gondolom ez alaptétel. A korábban megtermelt javak­ba persze beleértendők a termelési ha­gyományok csakúgy, mint a lakosság munkaképességébe az emberek agyi szürkeállománya, a szellemi javak tö­mege is. Egy gazdaság modernsége el­sősorban nem azon mérhető, hogy mi­lyen az ipar és a mezőgazdaság egymás­hoz viszonyított aránya, hanem azon, hogy a fent említett gazdasági „erőforrá­sait” mennyire optimálisan működteti. Ha egyszer Magyarország mezőgaz­dasági adottságai olyan kedvezőek, ami­lyenek, akkor ezek kihasználása éppen a modern gazdaság megteremtésére irá­nyuló törekvés kötelező feladata. Nem hi­szem, hogy volna józan eszű ember, aki modernnek nevezné hazánk gazdaságát elhanyagolt mezőgazdasági termelés mellett, állana akár minden falusi kocsma mellett egy villogó elektronikai gyártó- egység. Ugyan ki tekintené Kuwaitot korszerű gazdaságnak, ha olajkitermelés helyett mondjuk az acéltermelését erőltetné. A mai technika elvileg lehetővé tenné Grönlandon a narancstermelést, de ki te­kintené korszerű gazdasági intézkedés­nek ennek megvalósítását? Ami az új földosztás felbukkanó köve­telését illeti, meg kell ismételjem: a tulaj­donviszony, a tulajdonforma nem terme­lőerő. A gazdasági egységek optimális nagy­ságát az adott termék termelésének adott technikai feltételei valamint a ter­mék iránti szükséglet nagyságának vi­szonya határozza meg, a mezőgazda­ságban, az iparban vagy bármely más gazdasági ágazatban egyaránt. Mi a véleménye az ismét várható forint- leértékelésről? Hozzá tartozik a józan észt nélkülöző pénzügyi politikánkhoz. Az eddigi leérté­kelések sem hozták a bálványozott ered­ményt, az export növelését, miért pont egy újabb hozná. Kétségtelen az autark termelési straté­gia irányában hatna, de a „kényszerítés” szó azért alaptalan. Már csak azért is, mert a gazdasági egységeknek legfel­jebb a taktikázásáról beszélhetünk, hi­szen a gyorsan egymást követő pénzügyi intézkedések a hosszútávúságot jelentő stratégiát lehetetlenítik. A forintleértékelés elvileg az exportfo­kozás irányában is hat, mint már hivat­koztam rá: egyéb feltételek hiányában el­hanyagolható mértékben. Egy hatása azonban biztosan érvényesül, sőt arány­talanul „jól” érvényesül, nevezetesen az importdrágulásra hivatkozott áremelé­sekben, amit ugyebár inflációnak neve­zünk. Persze csaknem minden alapot nél­külözőnek ítélem azt a kijelentést, misze­rint a forintot föl kellene értékelni. Nem is elsősorban azért, mert az exporttörekvé­sek ellen hat egy ilyen intézkedés, ha­nem azért, mert éppenséggel ellentétben állana a valós devizaparitásokkal - a „ke­mény” pénznemekre gondolok. (Ezt iga­zolja a fekete valutapiac is.) Azt tekinti a józan ész értékesebb pénznemnek, amiért a használati értéket képviselő ja­vak nagyobb választéka, időben, térben és mennyiségben nagyobb rugalmas­sággal beszerezhető, egy ezt kifejező értékmérő skálán pedig a magyar forintot aligha lehet magasra helyezni. Ezzel szemben fel kellene értékelni, pontosabban helyére kellene tenni az emberi munka értékét, ami persze egyet jelent az aligha túlbecsülhetően káros restriktiv gazdaságpolitika megszünteté­sével is. A munka hasznos eredményé­nek növekedésével lineáris arányban kell(ene) nőjön a dolgozó kézhez kapott jövedelme, amelynek a vásárlóerejét nem szabad(na) a jövedelemre legkülön­bözőbb címen mértani arányban rárakott terhekkel csökkenteni. Mert ugyebár ezeket a terheket is dolgozók viselik, csak nem a bérfizetéskor, hanem a vá­sárlásaik során. Ami a sikerre vezető gazdasági politi­kát illeti, azt pontosan szem előtt tartva kell mérlegelni, hogy - amennyiben egyetértünk a „gazdaság kell az embert szolgálja” elvben - a siker az emberi élet színvonalában mérhető. Mert ugyebár az exportorientált stratégia csak akkor sike­res, ha az export ellenében behozott im­port hatékonyabban szolgálja a mi szük­ségletkielégítésünket, mintha az export helyett eleve a végül importált terméket termeltük volna. Magyarul: a külkereske- dés nem cél, hanem eszköz. Ugyanúgy a kínálatösztönzésre iráryuló gazdaság- politika csak akkor vezethet sikerre, ha a keresletet nem csökkentjük, mert akkor a kínálat értelmét veszti. Befejezésként az interjú utolsó félmon­data az én megfogalmazásomban: a pénzt ki kell áramoltatni oda, ahol a szük­ségletet kielégítő emberi munkateljesít­ményt - az eredmény arányában - ellen­tételez. DR. HERMANN IMRE A növekvő foglalkoztatási gondok enyhítésére néhány évvel ezelőtt pénzeszközöket különített el a kor­mányzat, létrehozta a foglalkoztatási alapot. Az a kör, amire az alapot föl lehet használni, fokozatosan bővült. Ma már mód van többek között mun­kahelyteremtő beruházásokhoz is igénybe venni vissza nem téríten­dő, vagy igen kedvezményes formá­ban visszatérítendő támogatást. Tolna megyében, akárcsak a ko­rábbi formák, például az átképzési támogatás iránt, úgy ez újabb lehető­ség után sem túl nagy az érdeklődés., A megyei tanács munkaügyi osztá­lyához benyújtott, innét az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz to­vábbított néhány pályázat nyomán eddig mindössze öt szervezet - egy iparvállalat, három termelőszövetke­zet és egy általános iskola - kapott mintegy 17 millió forint értékben. A munkaügyi kormányzat igazi céljai­val - ti., hogy mindenekelőtt a gaz­daságilag elmaradt térségekben se­gítsék új munkahelyek kialakítását - ezek a pályázatok alig találkoztak, az adott gazdálkodó szervezeteknél azonban igen előnyösen hathatnak. A pályázatával támogatást nyert öt megyénkben szervezet közül a felső- nánai tsz-ben érdeklődtünk a támo­gatás sorsa felől. Fetzer József fő­könyvelő nem tréfál, amikor azt mondja: azért kértek támogatást a foglalkoztatási alapból, mert lehe­tett. Az úgynevezett munkahelyte­remtő beruházást mindenképpen megvalósították volna, a pályázattal elnyert 2,4 millió forintnyi, járadék fi­zetési kötelezettséggel terhelt állami alapjuttatás (ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy évi 7 százalékos kamat­tal 15 év alatt kell törleszteni) viszont lehetővé tette a múlt évben a befeje­zést, míg csupán saját eszközeik fel- használásával áthúzódott volna a beruházás 1989-re. Miről is volt szó? A felsőnánai tsz- ben a szarvasmarhatartás korszerű­sítése, az állomány összevonása kö­vetkeztében fölszabadult egy istálló és fölöslegessé váltak az emberek. Az épület hasznosítását és munka biztosítását ipari tevékenység folyta­tását kívánta a szövetkezet biztosíta­ni. Szándékuk megvalósításához partnert a Gemenc Ipari Szövetke­zetben találtak, részükre készítenek fatömegcikket bérmunkában, mint­egy negyven dolgozóval. Jó egy év­vel azután, hogy a teheneket kivitték az istállóból, megkezdték az ipari te­vékenységet. Elmondta a főkönyvelő azt is, hogy az „olcsó pénzért” igencsak meg kellett küzdeniük, a bürokrácia jó né­hány útvesztőjét megjárták. Hogy mást ne mondjunk: háromszor nyúj­tották be kérvényüket, s számos helyszíni szemlének és ellenőrzés­nek is alá kellett vetniük magukat. Megegyezünk abban, hogy ha kevés a pénz, akkor jól meg kell nézni, hová is teszik...S ha lesz már gyakor­lata a hivatalnak a támogatások odaítélésében, akkor legalább a bi­zonytalanságból és kiforratlanság­ból is eredő bürokrácia nem kell, hogy riassza a munkahelyteremtő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom