Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
Genfi leszerelési konferencia Genfben, a Nemzetek Palotájában kedden megkezdődött a leszerelési konferencia ez évi ülésszaka. A 10 állam képviselőit tömörítő tanácskozás idei legfontosabb feladata a vegyi fegyverek átfogó betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozása - hangoztatta a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetében Perez de Cuellar, ENSZ-fötitkár. A főtitkár emlékeztétett arra, hogy a vegyi fegyver eltiltásáról januárban tartott párizsi konferencián a 149 résztvevő ország egyöntetűen kifejezésre juttatta véleményét, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell kötni az egyezményt. Az 1962 óta ülésező genfi leszerelési értekezlet napirendjén 13 éve szerepel a vegyi fegyverek betiltását elrendelő egyezmény, a valódi előrelépéshez azonban csak két éve nyílt meg az út, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön-külön előterjesztette a szerződés tevezetét. Max Friedersdorf, a tanácskozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetője keddi felszólalásában utalt azokra a nehézségekre, amelyek miatt elhúzódhat a megállapodás megkötése. A legnagyobb gondot az egyezmény ellenőrzése jelenti - hangsúlyozta. Sürgette ugyanakkor a kívülálló államok bevonását a konferencia munkájába. Személyes torzsalkodás vagy közösségi ügy...? Vaskos levelezést tartok a kezemben, ami meglehetősen szokatlan módon nem egy gazdálkodó vagy széles körű kapcsolatokat fenntartó szervezet életéhez kötődik. Egy amatőr művészeti csoport elmúlt évét tükrözi, mindazokkal a küszködésekkel, félre-, vagy szándékos meg nem értésekkel, személyes ellenszenvvel, ami a gépelt oldalak mögött megbúvik, sajnos, a mai napig. Szokatlan azért is, mert ugyancsak későn következett az összegzés, mintegy reménykedve az irányító szervek bölcs döntésében, fogalmazhatunk úgy is, egy kedvező fordulatban, minden újabb lépéstől, levélváltástól a megoldást vártuk. Kár volt. (Folytatás a 4. oldalon.) Grósz Károly a Szovjetunióba utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a korábbi megállapodásnak megfelelően március második felében Moszkvában megbeszélést folytat Mihail Gorbacsowal, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökével. kereskedelmi kapcsolatokról A Kereskedelmi Minisztériumban kedden Ambrus János miniszterhelyettes sajtótájékoztatón ismertette, miként alakul az idei magyar-szovjet kereskedelem. A napokban aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv alapján az árucsere várhatóan 4,3-4,3 milliárd rubel lesz, az összforgalom 8,6 milliárd rubelt tesz ki. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a tárgyalások ezúttal a szokásosnál lényegesen jobban elhúzódtak. Az elmúlt években a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünkben összesen egymil- liárd rubeles többlet alakult ki. A szovjet fél az ellentételezést nem tudta vállalni teljes egészében a magyar igényeknek (Folytatás a 2. oldalon.) Mi marad a szocializmusból? Pozsgay Imre államminiszter válaszol. (írásunk a 3. oldalon.) Sajtótájékoztató a magyar-szovjet Kicsi a bors, de - rugalmas A szakszervezetek nem tartják érvényben lévőnek a kormánnyal kötött megállapodásokat Évek óta példa nélkül álló rendezvényt tartottak kedden délután a MÁV Északi Járműjavító Üzemében; a Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlésre hivta össze az ország minden tájáról a szervezett dolgozók küldötteit. A különféle szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szakszervezetek vezetőinek az Országos Érdekegyeztető Tanács szerdai ülésén képviselendő álláspontját.- Mivel az árak a korábbi tárgyalásokon számításba vettnél nagyobb mértékben emelkednek, a szakszervezetek nem tartják érvényben lévőnek az eddigi megállapodásokat, s új tárgyalásokat kezdeményeznek a kormánnyal - jelentette ki Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. A SZOT főtitkára elmondotta: a szak- szervezetek vezetői amikor szerdán tárgyalóasztalhoz ülnek, javasolni fogják, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal emelhessék fel a vállalatok adómentesen, s ez mindenki számára bérének legalább 300 forintos emelését jelentse. Kezdeményezik továbbá, hogy a korábbi megállapodáshoz képest a minimális bérek összege nagyobb mértékben, 4000 forintra emelkedjék, illetve, a korábban elfogadott 3700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be... A szak- szervezetek vezető testületé számol azzal, hogy újabb megállapodásokra a kormány és a munkáltatók képviselőivel csak kompromisszumok árán juthat. Felkészültek arra is, hogy ha minimális követeléseiket nem fogadják el, akkor a legnehezebb helyzetben lévő területek gondjainak javítására tesznek konkrét javaslatokat. Ezek között szerepel egyebek között a vasút, a közszolgáltatás, a könnyűipar néhány területe, s a bányászok egyes adózási problémáinak megoldása. Németh Miklós fogadta Pavel Hr ívná kot Fémöntő, hagyományos technológiával Szekszárdon működik a Szakály testvérek Ipari Szövetkezet fémöntő üzeme, ahol alumíniumból és újabban bronzból készítenek különböző öntvényeket. hez, melyek igen széles skálán mozognak. Ez a rugalmasság és természetesen a jó minőség talpon maradásuk titka. A minőség javítása és a termelésnövelés érdekében az elmúlt év végén elektromos olvasztó- kemencéket állítottak üzembe, és az év elején munkába fogták őket, hogy a száztonnányi alumíniumból a pár- dekástól az ötvenkilósig készítsék az öntvények sok-sok fajtáját. czsPartnerkapcsolataik - tizenöthúsz vállalat - szinte az egész országra kiterjednek. Hagyományos - homok és kokilla - öntőtechnikával dolgoznak. A húsz személyt foglalkoztató műhely nagynak nem mondható, rugalmasnak igen. Gyorsan tudnak alkalmazkodni az igényekAz évi termelési érték 14-15 millió forint Vállalkozásra kárhoztatva... Mintha megváltozott volna társadalmi ideálunk. Mig nem is olyan régen a hosszú idő alatt megalapozott, biztos egzisztenciát, a lassú előrehaladással kiérdemelt erkölcsi elismerést, a szabályok és felsőbb utasítások pontos betartását és betartatását tartottuk követendőnek, és ha még ehhez mozgalmi múlt is kapcsolódott, biztos lehetett bárki nemcsak a „személyi anyagban” szereplő jó lellemzésben, de a környezet feltétlen megbecsülésében is. Ezzel szemben legtöbb helyütt elutasításra, jó esetben is meg nem értésre találtak a más utakat járók, a kreativ gondolkodású társaik, akik nem voltak hajlandók „miért?" kérdéseikre a „csak”, vagy a „mert a vezetés igy látja jónak” válaszokkal beérni. Izgága, felforgató elemeknek bélyegezték őket, akik kölöncként viselték szabad gondolkodásukat, amíg távozni nem kényszerültek, vagy egyszerűen a középszerbe süllyedtek. Mondják, a mocsár lehúz, mig egy inspiráló, követelményt, igazi feladatot állító közeg soha nem látott erőket, energiákat mozgósít... Lépten-nyomon hallani a panaszt, hogy eltunyult, elöregedett a gazdaságunk, de valljuk meg őszintén, nem elsősorban a kevéssé korszerű, vagy lefutott gépekkel, technológiákkal van baj. Egy mesterségesen el- kényelmesitett népet kellene visszaszoktatni 7 önálló gondolkodásra, véleményalkotásra. Olyan embereket, akik sokat, Európában a legtöbbet dolgoznak, és ha hagyják őket, egyéni megoldással, egyvalamikori mesterember furfangos módján fognak ki a legbonyolultabb feladaton. És olyan embereket, akik már a munkában is elszoktak az önállóságtól, a munkakörük adta döntési lehetőségtől is szűkölve, a felettes felé pislogva menekülnek. Azokat, akik valaha töprengtek, vívódtak, a többség ellenében is vállalták nézetüket, de leszoktak róla... És azokat, akik soha szükségét sem érzezték, hogy önmagukat adják... Nem lesz könnyű, hiszen már gyermekkortól kezdve egészen másra nevelik a formálódó személyiséget. A feltétlen engedelmesség, a „nevelő” véleményének gondolkodás nélküli elfogadása inkább tükrözi ma is a porosz típusú iskolarendszer örökségét, mint egy demokratikus közéletre felkészítő intézmény ismérveit. „Hogyan várhatja el bárki, hogy vállalkozó társadalom legyünk, ha már gyerekkorban nem hagyják vállalkozni az ifjakat?” - kérdezi elkeseredetten a tapasztalt közgazdász. És percekig sorolja, mivel ölik ki az újat akarás, önmaga kipróbálásának igényét a fiatalokból. így lesz a kockázatból rettegett hazardirozás, a szabadidő eltöltési módjából a szülő régen elmulasztott kedvteléseinek pótszere a gyerekben, és a pályaválasztás ekként válik a soha el nem ért ideák megtestesítőivé, mondván ha nekem nem sikerült, akkor majd a gyerek... Megle hét, neki van a legkevesebb kedve és tehetsége ehhez. Nem nehéz elképzelni, hogy ezek után egy következő iskolarendszerbe, majd onnan kilépve, mennyi önállósággal, vállalkozási kedvvel érkeznek a pályakezdők. Érdekes mérleget készített legutóbb szobrász ismerősöm. Számba vette húsz év után egykori főiskolai társait, és arra a megállapításra jutott, hogy az eminensek, a mindig mindenütt megfelelők általában eltávolodtak a művész pályától, míg azok, akik egyes tárgyakban kiválóak, másokban gyengécskék, bukdácsolók voltak, alkotó hivatást találtak. Szó sincs persze arról, hogy a hanyagságot propagálnánk és a kiválóakat állítanánk pellengérre, sokkal inkább azt próbáltuk érzékel tetni, hogy - természetesen a valóban létező kivételtől eltekintve - az összes területen magas szintet nyújtók, a hivatalos követelményt teljesítők, egy dolgot sem ismernek igazán mélyen. Úgy, hogy abban kreatív módon, saját személyiségükkel vegyenek részt. Ez persze nem a felnövő generáció bűne hanem egy torz, reméljük idejétmúlt társa dalmi elvárásé, amely olyasmit kér ma számon, amit nem tanít, nem hagy begyakorolni - időben. TAKÁCS ZS Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke kedden, a Parlamentben fogadta Pavel Hrivnákot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának első elnökhelyettesét, a Magyar-Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság csehszlovák tagozatának elnökét. Öntőmunkás A megyei pártbizottság ülése nyomán (2. oldal)
