Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

Genfi leszerelési konferencia Genfben, a Nemzetek Palotájában kedden megkezdődött a leszerelési kon­ferencia ez évi ülésszaka. A 10 állam képviselőit tömörítő tanácskozás idei legfontosabb feladata a vegyi fegyverek átfogó betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozása - hangoztatta a tanácskozás résztvevőihez intézett üze­netében Perez de Cuellar, ENSZ-fötitkár. A főtitkár emlékeztétett arra, hogy a ve­gyi fegyver eltiltásáról januárban tartott párizsi konferencián a 149 résztvevő or­szág egyöntetűen kifejezésre juttatta vé­leményét, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell kötni az egyezményt. Az 1962 óta ülésező genfi leszerelési értekezlet napirendjén 13 éve szerepel a vegyi fegyverek betiltását elrendelő egyezmény, a valódi előrelépéshez azonban csak két éve nyílt meg az út, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok külön-külön előterjesztette a szer­ződés tevezetét. Max Friedersdorf, a ta­nácskozáson részt vevő amerikai kül­döttség vezetője keddi felszólalásában utalt azokra a nehézségekre, amelyek miatt elhúzódhat a megállapodás meg­kötése. A legnagyobb gondot az egyez­mény ellenőrzése jelenti - hangsúlyozta. Sürgette ugyanakkor a kívülálló államok bevonását a konferencia munkájába. Személyes torzsalkodás vagy közösségi ügy...? Vaskos levelezést tartok a kezemben, ami meglehetősen szokatlan módon nem egy gazdálkodó vagy széles körű kapcsolatokat fenntartó szervezet életéhez kötődik. Egy amatőr művészeti csoport elmúlt évét tükrözi, mindazokkal a küszködésekkel, félre-, vagy szándékos meg nem értésekkel, személyes ellenszenvvel, ami a gépelt oldalak mögött megbúvik, sajnos, a mai napig. Szokatlan azért is, mert ugyancsak későn kö­vetkezett az összegzés, mintegy reménykedve az irányító szervek bölcs döntésében, fogalmazhatunk úgy is, egy kedvező fordulatban, minden újabb lépéstől, levélváltástól a megoldást vártuk. Kár volt. (Folytatás a 4. oldalon.) Grósz Károly a Szovjetunióba utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a korábbi megálla­podásnak megfelelően március második felében Moszkvában megbeszélést foly­tat Mihail Gorbacsowal, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkárával, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnökével. kereskedelmi kapcsolatokról A Kereskedelmi Minisztériumban ked­den Ambrus János miniszterhelyettes sajtótájékoztatón ismertette, miként ala­kul az idei magyar-szovjet kereskede­lem. A napokban aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv alapján az árucsere várha­tóan 4,3-4,3 milliárd rubel lesz, az össz­forgalom 8,6 milliárd rubelt tesz ki. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a tárgyalások ezúttal a szokásosnál lé­nyegesen jobban elhúzódtak. Az elmúlt években a Szovjetunióval folytatott kül­kereskedelmünkben összesen egymil- liárd rubeles többlet alakult ki. A szovjet fél az ellentételezést nem tudta vállalni teljes egészében a magyar igényeknek (Folytatás a 2. oldalon.) Mi marad a szocializmusból? Pozsgay Imre államminiszter válaszol. (írásunk a 3. oldalon.) Sajtótájékoztató a magyar-szovjet Kicsi a bors, de - rugalmas A szakszervezetek nem tartják érvényben lévőnek a kormánnyal kötött megállapodásokat Évek óta példa nélkül álló rendezvényt tartottak kedden délután a MÁV Északi Járműjavító Üzemében; a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa munkásgyűlésre hivta össze az ország minden tájáról a szervezett dolgozók küldötteit. A különfé­le szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szakszervezetek vezetőinek az Orszá­gos Érdekegyeztető Tanács szerdai ülé­sén képviselendő álláspontját.- Mivel az árak a korábbi tárgyaláso­kon számításba vettnél nagyobb mérték­ben emelkednek, a szakszervezetek nem tartják érvényben lévőnek az eddigi meg­állapodásokat, s új tárgyalásokat kezde­ményeznek a kormánnyal - jelentette ki Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. A SZOT főtitkára elmondotta: a szak- szervezetek vezetői amikor szerdán tár­gyalóasztalhoz ülnek, javasolni fogják, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal emelhessék fel a vállalatok adómentesen, s ez mindenki számára bérének legalább 300 forintos emelését jelentse. Kezdeményezik továbbá, hogy a korábbi megállapodáshoz képest a mi­nimális bérek összege nagyobb mérték­ben, 4000 forintra emelkedjék, illetve, a korábban elfogadott 3700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be... A szak- szervezetek vezető testületé számol az­zal, hogy újabb megállapodásokra a kor­mány és a munkáltatók képviselőivel csak kompromisszumok árán juthat. Fel­készültek arra is, hogy ha minimális kö­veteléseiket nem fogadják el, akkor a legnehezebb helyzetben lévő területek gondjainak javítására tesznek konkrét ja­vaslatokat. Ezek között szerepel egyebek között a vasút, a közszolgáltatás, a könnyűipar néhány területe, s a bányá­szok egyes adózási problémáinak meg­oldása. Németh Miklós fogadta Pavel Hr ívná kot Fémöntő, hagyományos technológiával Szekszárdon működik a Szakály testvérek Ipari Szövetkezet fémöntő üzeme, ahol alumíniumból és újab­ban bronzból készítenek különböző öntvényeket. hez, melyek igen széles skálán mo­zognak. Ez a rugalmasság és termé­szetesen a jó minőség talpon mara­dásuk titka. A minőség javítása és a termelésnövelés érdekében az el­múlt év végén elektromos olvasztó- kemencéket állítottak üzembe, és az év elején munkába fogták őket, hogy a száztonnányi alumíniumból a pár- dekástól az ötvenkilósig készítsék az öntvények sok-sok fajtáját. czs­Partnerkapcsolataik - tizenöt­húsz vállalat - szinte az egész or­szágra kiterjednek. Hagyományos - homok és kokilla - öntőtechnikával dolgoznak. A húsz személyt foglal­koztató műhely nagynak nem mond­ható, rugalmasnak igen. Gyorsan tudnak alkalmazkodni az igények­Az évi termelési érték 14-15 millió forint Vállalkozásra kárhoztatva... Mintha megváltozott volna társadalmi ideálunk. Mig nem is olyan régen a hosszú idő alatt megalapozott, biztos egzisztenciát, a lassú előrehaladással kiérdemelt erkölcsi elismerést, a szabályok és felsőbb utasítá­sok pontos betartását és betartatását tartot­tuk követendőnek, és ha még ehhez mozgal­mi múlt is kapcsolódott, biztos lehetett bárki nemcsak a „személyi anyagban” szereplő jó lellemzésben, de a környezet feltétlen meg­becsülésében is. Ezzel szemben legtöbb helyütt elutasítás­ra, jó esetben is meg nem értésre találtak a más utakat járók, a kreativ gondolkodású társaik, akik nem voltak hajlandók „miért?" kérdéseikre a „csak”, vagy a „mert a vezetés igy látja jónak” válaszokkal beérni. Izgága, felforgató elemeknek bélyegezték őket, akik kölöncként viselték szabad gon­dolkodásukat, amíg távozni nem kénysze­rültek, vagy egyszerűen a középszerbe sül­lyedtek. Mondják, a mocsár lehúz, mig egy inspiráló, követelményt, igazi feladatot állító közeg soha nem látott erőket, energiákat mozgósít... Lépten-nyomon hallani a panaszt, hogy eltunyult, elöregedett a gazdaságunk, de valljuk meg őszintén, nem elsősorban a ke­véssé korszerű, vagy lefutott gépekkel, tech­nológiákkal van baj. Egy mesterségesen el- kényelmesitett népet kellene visszaszoktatni 7 önálló gondolkodásra, véleményalkotás­ra. Olyan embereket, akik sokat, Európában a legtöbbet dolgoznak, és ha hagyják őket, egyéni megoldással, egyvalamikori mester­ember furfangos módján fognak ki a legbo­nyolultabb feladaton. És olyan embereket, akik már a munkában is elszoktak az önálló­ságtól, a munkakörük adta döntési lehető­ségtől is szűkölve, a felettes felé pislogva menekülnek. Azokat, akik valaha töpreng­tek, vívódtak, a többség ellenében is vállal­ták nézetüket, de leszoktak róla... És azokat, akik soha szükségét sem érzezték, hogy ön­magukat adják... Nem lesz könnyű, hiszen már gyermek­kortól kezdve egészen másra nevelik a for­málódó személyiséget. A feltétlen engedel­messég, a „nevelő” véleményének gondol­kodás nélküli elfogadása inkább tükrözi ma is a porosz típusú iskolarendszer örökségét, mint egy demokratikus közéletre felkészítő intézmény ismérveit. „Hogyan várhatja el bárki, hogy vállalkozó társadalom legyünk, ha már gyerekkorban nem hagyják vállal­kozni az ifjakat?” - kérdezi elkeseredetten a tapasztalt közgazdász. És percekig sorolja, mivel ölik ki az újat akarás, önmaga kipróbá­lásának igényét a fiatalokból. így lesz a koc­kázatból rettegett hazardirozás, a szabadidő eltöltési módjából a szülő régen elmulasztott kedvteléseinek pótszere a gyerekben, és a pályaválasztás ekként válik a soha el nem ért ideák megtestesítőivé, mondván ha nekem nem sikerült, akkor majd a gyerek... Megle hét, neki van a legkevesebb kedve és tehet­sége ehhez. Nem nehéz elképzelni, hogy ezek után egy következő iskolarendszerbe, majd on­nan kilépve, mennyi önállósággal, vállalko­zási kedvvel érkeznek a pályakezdők. Érde­kes mérleget készített legutóbb szobrász is­merősöm. Számba vette húsz év után egykori főis­kolai társait, és arra a megállapításra jutott, hogy az eminensek, a mindig mindenütt megfelelők általában eltávolodtak a művész pályától, míg azok, akik egyes tárgyakban kiválóak, másokban gyengécskék, bukdá­csolók voltak, alkotó hivatást találtak. Szó sincs persze arról, hogy a hanyagságot pro­pagálnánk és a kiválóakat állítanánk pellen­gérre, sokkal inkább azt próbáltuk érzékel tetni, hogy - természetesen a valóban létező kivételtől eltekintve - az összes területen magas szintet nyújtók, a hivatalos követel­ményt teljesítők, egy dolgot sem ismernek igazán mélyen. Úgy, hogy abban kreatív módon, saját személyiségükkel vegyenek részt. Ez persze nem a felnövő generáció bűne hanem egy torz, reméljük idejétmúlt társa dalmi elvárásé, amely olyasmit kér ma szá­mon, amit nem tanít, nem hagy begyakorolni - időben. TAKÁCS ZS Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke kedden, a Parlamentben fogadta Pavel Hrivnákot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának első el­nökhelyettesét, a Magyar-Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság csehszlovák tagozatának elnökét. Öntőmunkás A megyei pártbizottság ülése nyomán (2. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom