Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

1989. február 6. 2 Képújság A szellemi élet területén még koncepció sincs a reformra (Folytatás az 1. oldalról.) politikai intézményrendszer, illetve a szellemi élet. A politikai intézményrend­szer reformja - mivel járatlan úton hala­dunk - lassan, de megvalósul. A szellemi élet területén azonban jelenleg még kon­cepció sincs a reformra. Mindössze any- nyi történt, hogy a piac betört a kultúrába, ám ez fűként a dilettanizmust segítette, a művészi profizmust viszont háttérbe szo­rította. Pozsgay Imre a kormány és a mozgó­képintézmények, valamint a televízió vi­Tömeggyűlés Kabulban Mintegy húszezer ember részvéte­lével tartottak felvonulást és tömeg­gyűlést tegnap Kabulban. A meg­mozdulás résztvevői valamennyien az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt tagjai voltak. Az egybegyűltek előtt mondott rö­vid beszédében Nadzsibullah köz- társasági elnök felszólította az ellen­zék valamennyi tagját, hogy térjen vissza Afganisztánba és kapcsolód­jék be a jövő építésébe. Ha viszont az ellenzék továbbra is elutasítja a nem­zeti megbékélés politikáját, az afgán fegyveres erők, a népi demokratikus párt felfegyverzett tagjai folytatják a harcot, egészen a végső győzelemig - hangsúlyozta a köztársasági elnök. A nagygyűléssel egyidejűleg a fő­város felett a légierő helikopterei cir­káltak, s az elővárosok felől nehéztű- zérségi fegyverek döreje hallatszott: a hadsereg egységei a Kabult körül­záró fegyveres ellenzék állásait tá­madták. szonyáról szólt. Megismételte egy koráb­bi kijelentését, miszerint a televízió a nemzeté, felügyelte pedig a kormányé. Szükségesnek tartotta azonban hozzá­fűzni: ez a felügyelet csak akkor hiteles, ha az országnak a nép által jóváhagyott kormánya van. Úgy vélekedett, hogy a je­lenlegi gazdasági válságnál és a költség- vetési deficitnél súlyosabb a legitimációs deficit. Ezt a legitimitást, jóváhagyást kell most visszaszerezni, s ennek érdekében a politikai küzdelem megindult, mégpe­dig a nyilvánosság előtt. Tárgyalóasztalnál González és Kohl Kiválónak minősítik Madridban Spa­nyolország és a Német Szövetségi Köz­társaság viszonyát annak kapcsán, hogy tegnap Sevillában kétnapos hivatalos tárgyalást kezdett Felipe González spa­nyol kormányfő és Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. Megbeszéléseik középpont­jában az EGK keretein belül való együtt­működés fejlesztésének kérdései állnak. A tegnap délután megkezdett széles kö­rű véleménycserén hét szakminiszter is részt vett. A Közös Piac belsű ügyei közül Sevil­lában az egységes piac, a pénzügyi és szociális együttműködés kapott különös hangsúlyt. Súlyponti kérdésként vitatták meg az Egyesült Államok új elnökének beiktatá­sa nyomán esedékes teendőket és nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az EGK és az Egyesült ÁHamok között a hormonkezelt hústermékek miatt kelet­kezett ellentétnek. Mindkét fél elsőrendű fontosságúnak tartotta a kelet-európai államokkal kap­csolatos kérdéseket. Egyetértettek ab­ban, hogy a NATO-szövetségesi elköte­lezettség talaján, egységben kell elő­mozdítani a kelet-nyugati viszony erőtel­jes javításának ügyét. Ma Sevillában folytatják a tanácskozást. A megyei pártbizottság ülése nyomán „Pénzügyi vakrepülést folytatunk” „Termelést serkentő gazdaságpolitikára lenne szükség ma Magyarországon, de úgy érzem, a mai gazdaságpolitikát a költ­ségvetési egyensúly megteremtése befolyásolja” - véli Hajdics József közgazdász, a Tamási Állami Gazdaság főkönyvelője, aki meghívottként szólalt föl a megyei pártbizottság ülésén.- Ön úgy fogalmazott, hogy az ágazat pénzügyi szabá­lyozása igen sok kárt okozott a mezőgazdaságnak. Kifej­tené bővebben, hogy mit ért ezalatt?- Hosszabb időszakra, tíz évre visszatekintve akadt jó pár év, amikor pontosan összeszámoltuk, hogy hány millió forint ki­esést jelentett a mezőgazdasági üzemekben a szabályozóválto­zás. Ebben az időben a mezőgazdasági üzemek zömében ez nem okozott alapvető gondokat, valahogy túltették ezen magu­kat. De aztán tapasztaltuk, hogy a tőlünk elvont pénz nem a gaz­daságos üzemekben realizálódott, s akkor bosszantóvá kezdett válni a dolog. A mostanra kialakult helyzet aggasztó, mert halla­ni például, hogy jó néhány üzemben nem szórnak ki alapműtrá­gyát, csupán fejtrágyáznak, felélik a termelőalapjaikat, gépeket adnak el, felszámolják az állatállományt. Elismerem, hogy elfo­gult vagyok a mezőgazdasággal, de én nem privilégiumokat szeretnék az ágazatnak, csupán azt, ha a sajátosságainak meg­felelően kezelnék. m- Arra gondol, hogy a biológiai törvényszerűségeihez nem igazodik a pénzügypolitika?- Igen, mert például tavaly januárban, februárban egysze­rűen nem volt lehetőség arra, hogy a mezőgazdasági üzemek hiteleket vegyenek fel. Pedig ipari és mezőgazdasági termelés között különbséget kellene tenni. Egy ipari üzemben az alap­anyagból néhány óra, néhány nap alatt késztermék ámítható elő. Nálunk a biológiai törvényszerűségeknek megfelelően ab­ból a búzavetőmagból, amit ősszel elvetünk, csak júniusban lesz értékesíthető termék, tehát a hozadékok az év meghatáro­zott időszakában jelentkeznek. A téeszek, állami gazdaságok tavasztól őszig kisebb-nagyobb mértékben hitelekből gazdál­kodnak. A pénzügyi kormányzat azt mondta, nincs hitel, majd fölülvizsgálta a saját álláspontját és mégiscsak lett. Megdöb­bentett az országos szervek tájékozatlansága. Idén sem látjuk még, hogy milyen nagyságrendben és milyen feltételrendszer mellett lesz lehetőség hitelfelvételre. Úgy néz ki, hogy a keres­kedelmi bankok nem rendelkeznek kellő információval, aminek az okait mélyebben, a jelenlegi monetáris politikában kell ke­resnünk. Az mindenesetre tény, hogy pénzügyi vakrepülést folytatunk, mert nem eléggé tájékozottak a hitelből gazdálkodó cégek és így nem tudják, hogyan döntsenek. Ugyanis tavaly de­cemberben a kereskedelmi és hitelbank nem tudott tájékoztatni azzal kapcsolatban, hogy idén milyen hitelfelvételre van lehető­ségünk.- Ilyen körülmények között hogyan alakíthatta ki idei termelési és pénzügyi terveit egy üzem?- Csupán egy-két hónapra látunk előre, ami rendkívül rövid idő. Nem tudunk dönteni, számos dologban, abban például, hogy a tavaszi gépvásárlásainkat hogyan intézzük. A kamatok rendkívül magasak, aminek az agrárágazatban morális követ­kezményei is vannak. Tudniillik a hozadéknak a kamat a duplá­ja. A mezőgazdasági üzemek egy része inkább a bankba teszi a pénzét, s erre biztatják a kereskedelmi bankok szakemberei is, akik nap mint nap felkeresik az üzemeket. Nem biztos, hogy így a jó.- Az elmúlt évben lépett be a pénzforgalomba a váltó is. Mi a tapasztalatuk az úgynevezett fizetésről szóló ígér­vény működésével kapcsolatban?- Az volt a tapasztalatom! hogy a megyében a mezőgazdasá­gi üzemek egy része elfogadta és forgatta a váltót. Az agrárága­zaton belül jól működött, az ipari üzemek egy része viszont nem fogadta el. Pedig hát pénz nekünk is kell, mert bért kell fizetni, adót, a velünk szerződésben lévő kistermelőt. Emiatt aztán elő­fordulhat, hogy a váltót annak lejárata előtt le kell számitoltatni a banknál. Tavaly két alkalommal, szeptemberben és december­ben is előfordult, hogy ezt nem tudták megtenni a bankok, s azt sem tudták megmondani, hogy meddig kell a pénzünkre várni. Hetek múltak el, mire a váltóforgalom feléledt. Az agrárágazat különben a váltót elfogadta, s nem is funkcionálna rosszul, ha az ipar és a bank is ezt akarná.- A mezőgazdaság tehát nem képes hosszú távra ter­vezni, pillanatnyi alkalmazkodásra kényszerül. De hová vezet ez? Hová vezet az, ha továbbra is így működik a pénzügyi szabályozás? Egyáltalán hogyan befolyásolja az ellátást?- Amennyiben nem változik meg a helyzet, felszámoljuk a ter­melőalapjainkat, s bizony előfordulhat az is, hogy ellátási gondok jelentkeznek. Nehéz tippelni - talán egy-két évig kitar­tunk még. Hisz a beruházásainkat mér régen visszafogtuk, az elamortizálódott gépeket nem cseréltük le. Kivételek persze itt is akadnak: a tőkével jó ellátott üzemeknél nem jelentkezik ez a gond. Az mindenesetre tény: az országban termelést serkentő gazdaságpolitikára lenne szükség - emellett úgy gondolom, hogy a kisebb mérvű elvonás hosszabb távon a költségvetés szempontjából is kifizetődő lenne. D. VARGA MÁRTA Kell a múlt kritikai értékelése, de nem kiérleletlen, leegyszerűsítő állásfoglalásokkal A Münnich Ferenc Társaság nyilatkozata A Münnich Ferenc Társaság a társadalom helyzetéről, a szo­cialista megújulásról, egyes ez­zel kapcsolatos véleményekről nyilatkozatot juttatott el a Ma­gyar Távirati Irodához. Ebben hangoztatja: a megújulást szol­gáló célok elérésének biztosíté­ka a szocialista társadalmi rend­szer stabilitása, a munkásság, a parasztság és az értelmiség ak­tív együttműködésén alapuló népi hatalom. A Münnich Ferenc Társaság ma is időszerűnek tartja ezt, a májusi pártértekezle­ten megerősített irányvonalat. Úgy látja azonban, hogy az el­múlt időszakban felerősödtek olyan nézetek, amelyek - a tár­saság véleménye szerint - aka­dályozzák a szocialista megúju­lás folyamát, mivel a szocializ­mus demokratikus továbbfejlő­désével szemben a demokrácia különféle polgári, kispolgári ideáljait kívánják feleleveníteni. Ezek a - végeredményben bur- zsoá és restaurációs törekvések - figyelmen kívül hagyják a pol­gári kritika által bírált negatívu­mokat. A Münnich Ferenc Társaság szerint a nehéz gazdasági-tár­sadalmi helyzetből való kilába­lásnak kulcskérdése a kormány stabilizációs programjának a megvalósítása, ami áldozatokkal jár. Ugyanakkor szükségesnek tartja a társaság a lakosság nagy többsége érdekeinek vé­delmét, az igazságos tehervise­lést, a munka szerinti és tisztes­séges vállalkozói hasznot méltá­nyoló elosztást, annak szigorú intézményes és dolgozói ellen­őrzését. A társaság véleménye szerint az érdekkülönbségek egyeztetésének olyan - a szo­cialista demokratizmus és plu­ralizmus alapján történő, - köz­érdeket szolgáló, a konfliktusok kiélezését elkerülő továbbfej­lesztésére van szükség, amely intézményes garanciát is jelent a jövő építésében. A dokumentum leszögezi, hogy a Münnich Fe­renc Társaság elszántan küzd a korrupció, a protekcionimzus minden megnyilvánulása ellen. Szükségesnek tartja a társaság a múlt kritikai értékelését, ám nem ért egyet kiérleletlen, leegyszerű­sítő állásfoglalásokkal és azzal a felfogással, amely a magyar fejlő­dés 1919-ben, majd 1948-ban választott útját - az elkövetett tör­vénysértésekre, szektás, dogma­tikus torzulásokra hivatkozva - a maga egészében elhibázott útnak próbálja feltüntetni, a Magyar Népköztársaság és a szocialista rend elleni támadást pedig nép­felkelésként igazolni. Mindez ugyanis nemcsak történelmi kér­dés - hangsúlyozza a társaság nyilatkozata -, hanem a jelen és a jövő fejlődési irányválasztásával is szoros összefüggésben áll. A Münnich Ferenc Társaság szerint aggodalmat keltő tény az is, hogy a készülő alkotmány­koncepció megfogalmazásában kérdésessé akarják tenni a szo­cialista, a nemzetközi és hazai demokratikus progresszió ha­gyományait. így például meg­kérdőjelezik a Magyar Népköz- társaság elnevezést is. Végül leszögezi a nyilatkozat: a Münnich Ferenc Társaság a társadalmi, nemzeti megújulás fontos feltételének tartja az alko­tó vitát, és az együttműködést minden szocialista, demokrati­kus, hazafias erővel. (MTI) A Szabad Demokraták Szövetségének nyilatkozata A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivő tes­tületé az MSZMP-n belül, az 1956-os események érté­keléséről folyó vita kapcsán tegnap a testület ülését kö­vetően nyilatkozatot juttatott el a Magyar Távirati Irodá­hoz. A testület üdvözli, hogy az eddigi hivatalos álláspont­ban változás történt, a „népfelkelés" minősítést előrelé­pésnek tartja, álláspontja szerint azonban - noha még tisztázni kell a lezajlott történések számos mozzanatát - a nemzet számára soha nem volt kétséges: a meg­mozdulást a társadalom demokratikus erőinek tevé­kenysége jellemezte. A nyilatkozat kitér arra, hogy a minősítés kérdésében a párton belül már a február 10-ére összehívott központi bi­zottsági ülés előtt különböző nézetek csaptak össze. A dokumentum kiemeli: pártonkivüliek számára is nagy je­lentőségű, hogy az MSZMP fontos kérdésekben hogyan foglal állást, ezért a nyilatkozat hangsúlyozza',^ Központi Bizottság történelmi felelősségét” a demokratizálás, a re­form folyamatának megvalósításában. Gazdasági küldöttség utazott az NSZK-ba Beck Tamás kereskedelmi miniszter vezetésével vasárnap magyar gazdasági küldöttség utazott a Német Szövetségi Köztársaságba. Beck Tamás NSZK-beli látogatása so­rán megbeszélést folytat a nyugatnémet gazdasági élet több magas beosztású tisztségviselőjével, találkozik számos ve­zető üzletemberrel. Előadásokat tart a magyar gazdaságról, különös tekintettel az új társasági törvényre, és vegyesválla- lat-alapítási törekvésekre. A Die Welt ’56-ról Az NSZK egyik vezető napilapja, a Die Welt szombati cikkében úgy véli, hogy az MSZMP február 10-ikére összehívott központi bizottsági ülésén nemcsak a felszabadulás utáni időszak, így 1956 történelmi értékelésével foglalkoznak majd, hanem ily módon szóba kerül a párt eljövendő politikai irányvonalának kijelölése is. A konzervatív szemléletű újság is azt mérlegeli: vajon milyen súlyos, mennyire osztja meg a magyar kommunisták sorait a vita 1956 jellegének meghatározásáról. A lap úgy látja, hogy Grósz Károly, vala­mint Lukács János másként tekint 1956- ra, mint Pozsgay Imre, vagyis legalábbis igyekeztek tompítani utóbbi megnyilat­kozását. A Die Welt - budapesti keltezésű tudó­sításában - összefüggést vél felfedezni abban a vonatkozásban, hogy a KB- ülésnek az 1956 kapcsán kialakítandó állásfoglalása egyúttal felvilágosítással szolgálhat majd a rendszer jövőbeni re­formkészsége felöl is. A KB-ülés feltételezett többféle kime­netelének taglalását a tudósító azzal az előzetes megállapítással zárja le, hogy esetleges nagyobb horderejű személyi következmények belpolitikailag és nem­zetközi értelemben egyaránt hatást gya­korolhatnak, netán egyfajta jelzés gya­nánt szolgálhatnak. Ugyanakkor a Die Welt gondolatsorában eljut annak a felté­telezéséhez is, hogy a különböző néze­tek felszínre kerülése a történelmi igaz­ság mostani feltárásának folyamatában szorosan összefügg a nehéz gazdasági helyzettel, a társadalmi-szociális viszo­nyok feszültségével is. A tudósító itt említi meg a hivatalos ki­mutatások szerint a létminimum alatt élők helyzetét, az inflációt, az áremelkedése­ket és az elégedetlenséget. Idézi azt a Magyarországon többfelé hallott meg­jegyzést, miszerint minél nagyobb áldo­zatot kér a kormányzat az emberektől, annál jobban próbál megnyitni bizonyos hazafias és demokratikus szelepeket is. E vélemények hangoztatóinak megítélé^ se szerint azonban így is megeshet az is, hogy veszélybe kerülhetnek a kommu­nisták saját maguk által felvázolt reform­tervei - írja a Die Welt című konzervatív napilap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom