Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4. TOLNATÁJ - 3 Roncs m árverés Szerda délelőtt tíz óra. A Szekszárdi Autójavító és Szolgáltató Vállalat autóbontó telepén árveréshez gyűlik a fázós nép. Hideg van, csip a szél, a sok „törött" autó között a fagyos hangulat egy-egy pillanatra utat talál a szemlélődő leikéhez. A karambolos kocsik némán és ordítva sorsokról, esetekről sugallnak gondolatokat. A tűzpiros, GG-s rendszámú Dacia középen meggyürve. A látvány szörnyű. Vajon ült-e valaki azon a bizonyos napon az első ülésen, a vezető mellett? Túlélte-e a végzetszerünek látszó ütközést? Megannyi, a szemlélödöben ágaskodó kérdés. A totálkárosra tört autóban is akad használható alkatrész bontás után. A javításra váró karambolos kocsik külön kerítés mögött várják a szerényebb pénzű, ám a munkától nem félő, bizakodással teli vevőket. Oldalán sérült Ladák, öreg Opel és a kifordult kerekű Fiat ajánlja magát 30-40 ezer forintért. Mivel bontóban vagyunk, sok alkatrész azonnal beszerzhető. A sárga, 1300-as Ladát nagyon nézegeti egy fiatalember. Számolgat. Ennyiért veszi meg, ennyit költ rá, jön a vizsgáztatás... hamarosan a papírmunkánál tartanak. Más bontott alkatéjszért jön. Hiába, neki nem telik többre. Neki megfelel a maradványérték kifizetése után a féltengely, vagy a generátor. Abban az autóban pedig kiváló üléseket látott... Vajon mi az áruk? Mindez most történik, 1989 februárjában, Magyarországon. Amikor az utakon már a legújabb típusú BMV vagy a 190-E típusú Mercedes is hétköznapi látványként hat. A szekszárdi autóbontóban zajlik az élet. Akad itt az árverés után boldog tulajdonos, végre alkatrészhez jutott, bosszús autótulajdonos, és forintjait számolgatva vásárló, mégis elégedett, matuzsálemi kort megért autó gazdája is.- szs Fotó: GOTTVALD KÁROLY
